9. fejezet.

Sajnálom, hogy megint késtem.... deee nincs mentségem. :// Bocsánat.! illetve van, de ez csak annak mentség, aki olvasta a Szürke Ötven Árnyalata trilógiát! Ő tudja, hogy miről is beszélek, mikor azt mondom, hogy letehetetlen könyvek! De mindegyik... azért remélem elég olvasható lett a rész! :) ♥

Surprise

- Jó reggelt! - húzott közelebb magához barátom, de egyelőre csak egy morgást kapott válaszul és csukott szemmel feküdtem tovább. Volt egy olyan érzésem, hogy mosolyog, de még nem volt erőm kinyitni szemem. Lejátszódtak bennem a tegnap este és az éjszaka emlékei, miknek hatására széles mosoly húzódott számra. - Itt fogsz feküdni egész nap és vigyorogsz? - vállamhoz hajolt és egy gyengéd csókot lehelt rá, mibe beleborzongtam. - Mit szólnál hozzá, ha ma délután elvinnélek valahova? - duruzsolta fülembe, én meg rászántam magam, hogy kinyissam szemeim és a tengert láttam először. Mosolyogva fordultam Jensen felé és kérdőn pillantottam rá. - Legyen elég annyi, hogy délután az enyém vagy és ne is kérdezz erről! Úgy sem mondom el. - arcán egy öntelt mosoly éktelenkedett.
- Hát... akkor... Jó reggelt neked is! - morogtam enyhe éllel hangomban, ő pedig szélesebb mosolyt villantott. - Szóval délután, ami azt jelenti, hogy a délelőtt az enyém. - mondtam, miközben a telefonom kijelzőjére néztem. Fél tízet mutatott az óra, én meg küldtem egy SMS-t húgomnak, hogy fél óra múlva a medencénél találkozunk bikiniben. Válaszként kaptam egy 'okidoki'-t, mire vigyorogtam, magam köré tekertem a takarót és a szekrényhez léptem, hogy kikeressem fürdőruhám.
- Te most előttem takargatod magad? - vonta fel szemöldökét Jensen, mire rántottam egyet vállamon. - De ugye tudsz róla, hogy éjjel már láttalak... - beszélt, miközben mind a ketten öltözködtünk.
- De akkor sötét volt és nem láttál rendesen. - fordultam felé már bikiniben, ő pedig egy térdnadrágban állt az ágy mellett és éppen rendbe rakta azt. Ráterítettem a takarót, bekapcsoltam a szellőztető rendszert, mivel a mi szobánkban nincs olyan ablak, ami ezt a célt szolgálná. Előkaptam egy törölközőt, beleugrottam sarumba, nyomtam egy puszit barátom arcára és elindultam kifelé. Vagyis csak akartam, mert Mr. Úgy sem mondom el visszahúzott.
- Te csak azt hiszed. - kacsintott, én pedig éreztem, hogy arcom elönti a melegség és biztos voltam benne, hogy vér vörös lehetek. Zavaromban lehajtottam fejem és azért imádkoztam, hogy ne fűzzön hozzá semmit, had mehessek végre napozni, de sajnos nem jött össze. - Jól láttam mindent és csak hogy tudd... - tartott egy kis szünetet. Szerintem direkt. Már csak azért is, hogy engem idegesítsen. - Nagyon jól nézel ki! Nincs mit szégyellned, szóval ne tedd! - kezét derekamra vezette, úgy vont közelebb magához és mire észbe kaptam ajka már enyémen volt. Mint mindig, most is megtámadott az-az ismerős bizsergés és gyomrom bukfencezett egyet. Fogalmam sincs, hogy valaha hozzászokok-e ehhez az érzéshez.... Nem... szerintem nem.
- Szeretlek! - arcomat kezei közé fogta és úgy mondta ki azt a kilenc betűs szót, amit úgy imádok hallani az ő szájából. Megmelengeti szívemet és arcomra önkéntelenül is kiült egy bárgyú vigyor. Szeret! És engem, nem mást! Felbecsülhetetlen érzés. Válaszul megcsókoltam és ő értette.
- Most már igazán várom a délutánt. - kéz a kézben indultuk fel a többiekhez. Furcsa, hogy mi ennyire elszigetelődünk tőlük, de részben örülök is neki. Ha fül tanúi lettek volna a tegnap esti akciónknak, akkor nem biztos, hogy ma a szemükbe tudnék nézni. Sőt... egyáltalán nem menne. Így viszont minden gond nélkül beszélgettem velük az asztalnál, ugyanis anyu csinált reggelire rántottát, pirítóst, palacsintát, nutellás kenyeret és minden jót. Rácsodálkoztam, hiszen soha nem szokott sütni-főzni. Mindig volt valaki, aki megcsinálta helyette. Úgy érzem, jót tesz nekik és nekünk is ez a nyaralás. Ha azt nézem, hogy kibékültem Jensennel, a srácokkal is jobb szinten van a kapcsolatunk, húgommal még közelebb kerültünk egymáshoz és nem utolsó sorban, anyuék is megváltoztak. Természetesen jó irányba és én ennek kifejezetten örülök! - Köszönöm a reggelit. Isteni volt. - ugrottam anyu mellé és egy nagy cuppanós puszit nyomtam arcára, amit ő mosolyogva fogadott.
- Mi a program mára? - néztek körbe apuval, mire mindenki egy emberként kezdett bele, hogy ma mit is fog csinálni. Szegények semmit nem értettek belőle.
- Na... akkor csak hogy ti is értsétek. Most Jess, én, Jared és Jensen kimegyünk a medence mellé, délután Jensen és én lelépünk valahogy... ne kérdezd, hogy hova, fogalmam sincs. - ahogy ezt így kijelentettem, anyuék jelentőség teljes pillantást váltottak barátommal, mire felvontam szemöldököm. Lemaradtam valamiről? - Zayn, Harry és Niall valami furcsa játékot akar kipróbálni a strandon, Liam és Louis meg ahogy elnézem jönnek velünk a medencéhez. - gyorsan részleteztem nekik, hogy ki mit tervezett, ők pedig így, hogy tudatában álltak mai programjainknak, kicsit megnyugodtak. Végül is... már mindenki felnőtt, de még ők mindenkit ugyanúgy féltenek, mintha csak nyolc évesek lennénk. Mosolyogva ingattam meg fejem, majd húgommal együtt kirohantunk a medencéhez, leterítettük a törölközőket két napágyra és kényelmesen elfeküdtünk rajtuk.
- Szóval... kibékültetek. - fordult felém pár perc hallgatás után és csak sejtettem, hogy egymás szemébe nézünk, mert napszemüvegeink miatt nem láthattuk pontosan. Széles mosollyal bólintottam, ő meg prédikációba kezdett. - Ugye, én megmondtam, hogy így lesz! Te meg itt nyavalyogtál nekem tegnap, hogy jaj mert nagyon haragszik, jaj nem tudom mit fog tenni vagy mondani... jaj így, jaj úgy... idióta voltál, de az én nővérem. - vigyorgott, mire elnevettem magam.
- Én is téged hugi. - öleltem magamhoz, aztán áttértünk tipikus csajos témákra. Pasik, ruhák, tánc, kutyák, macskák(csak mert szeretnénk állatokat), pasik, tánc, tánc, tánc éééés meglepő módon.... tánc! - Amúgy nagyon jók voltatok tegnap! - jutott eszembe hirtelen a tegnapi nap. - De azt nem értettem, hogy te mit kerestél a hip-hoposok között. Elvégre te azt nem tanulod... vagy igen!? - vontam fel szemöldököm, ő meg megrázta fejét. Kérdő tekintetem látva, egyből megmagyarázta.
- Csak azért táncoltam, mert lebetegedett az egyik táncos és nem tudtak kit berakni a helyére.... és mivel a te húgod vagyok és valamennyire értek hozzá, meg kellett tanulnom gyorsan a táncot és kiállni. Csak egy gyors megoldás volt. - adta meg az értelmes választ, én meg fennakadtam valamin.
- Hogy érted, hogy az én húgom vagy... ez miben befolyásolta? - értetlenkedtem, ő meg megvonta vállát.
- Igazából semmi extra. Csak híred van már a középiskolában is.... - közben telefonjára nézett, mert pittyegett. Egy gyors válasz után, újra felém fordult. - Mindenki arról beszél, hogy te és Adam milyen jó táncosok vagytok. Milyen ügyesek vagytok és így tovább. És tudja mindenki, hogy a te húgod vagyok, így ebből kifolyólag mindenki utánam lohol, hogy segítsek nekik vagy éppen fussak hozzád segítségért. - ahogy elmondta, leesett az állam. Sosem gondoltam volna arra, hogy a középiskolások körében népszerű leszek főiskolás tanulmányaimmal. Furcsa.... és nem érdek emberek járnak abba a suliba... ááááá... ugyan!
- Bombaaaa! - kiabálta valaki és a következő pillanatban beterített minket a víz. - Upsz. Bocsiiiii!!!! - nyávogott a vízből azt hiszem Louis. - De ha már vizesek vagytok, gyertek ti is. - invitált minket, mi pedig automatikusan megráztuk fejünket. Napozni akartunk, mert semmi színünk nem volt.
- Mi ez a punnyadás? - jött ki a házból Jensen és Jared. - Na, gyere! - kapta fel húgomat Jared, mire ő sikított egyet, gondolom meglepődött. Pár másodperc múlva már mind a ketten elmerültek a vízben. Liam nekifutásból szaltózott egyet a medencébe, amit tátott szájjal néztem. Csak akkor eszméltem fel, mikor Jensen kezében voltam és határozott léptekkel közelítette meg a medencét.
- Neeeee!!! - vonyítottam és fészkelődtem egészen addig, amíg lábaimat derekára fontam és kezeim átkulcsoltam nyakán, így éreztem magam biztonságban. Vagyis biztonságosabban, de tudtam, hogy beledob... vagy is sejtettem. - Jensen, ha most beledobsz.... - próbáltam fenyegetőzni, de nem igazán hatotta meg.
- Akkor mi lesz!? - lendített rajtam egyet, én meg ösztönösen kapaszkodtam és feljebb akartam tornázni magam, de nem engedte. Kezei fenekemen és combomon pihentek és erősebb volt nálam, így esélyem sincs.
- Akkor... - gondolkodtam valami igazán frappáns visszaszóláson és eszembe is jutott, hogy mi az, amivel hatni tudok rá. Legalább is remélem... Még sosem zsaroltam meg senkit és hát nehezemre is esik, de nincs kedvem hajat szárítani a délutáni program előtt. - Akkor nem megyek veled sehova délután! - erélyesen néztem szemeibe, de semmit nem tudtam kiolvasni belőlük. Annyira utálom, mikor így néz. Semmilyen érzést nem mutat ki ilyenkor és ezt gyűlölöm. Ahj.... de megtette hatását mondatom, mert a következő pillanatban lábam a talajt érte. Lemondó sóhajtás volt a válasza, mire gonosz mosoly húzódott számra. Nyekegek itt, mintha baj lenne, ha vizes leszek... magamra sem ismerek. Istenem! Megfordultam és ügyeltem arra, hogy Jensen kövesse minden mozdulatomat. De mikor sikerült mögé settenkednem, egy jól irányzott seggbe rúgással a vízbe küldtem. Tudtam, hogy menekülnöm kell, hiszen vissza akarja majd adni. - Bleeeee... - fordultam vissza, miközben jó messzire húzódtam a medencétől. Jensen sietve ugrott ki a vízből és felém indult. Előre futottam és elbújtam az egyik nagyobb bokor-fa-akármicsoda mögé. Régen húgommal rengeteget bújócskáztunk és mindig én nyertem, így esélye sincs Jensennek. Hallottam lépteit, de elment mellettem. Ördögi mosoly bújkált arcomon és figyeltem, ahogy engem keres. Halkan megkerültem ezt az akármit és a másik oldaláról lestem mit csinál barátom. Be kellett fognom a szám, majdnem elnevettem magam. Vicces volt, ahogy járkált fel-alá, azért, hogy megtaláljon. Kerestem valami botfélét és áthajítottam a másik bokorhoz, így Jensen azt célozta meg, én meg kihasználtam az alkalmat és visszarohantam a medencéhez. Mindenki kérdő tekintettel vizslatott, de csak legyintettem.
- Még menekül... Jensen nem találta meg. Bella bújócska bajnok! - részletezte húgom, én meg pukedliztam egyet a szép kis társaság előtt, ugyanis már mindenki a medencében volt. A másik három srác, Zayn, Harry és Niall is. Mikor mindenki elhallgatott és jeleztek a szemükkel, hogy fussak, leesett, hogy ki van mögöttem. Ahogy eljutott tudatomig az egész, már rohantam is. Megkerültem a medencét és hátra pillantottam. Barátom szorosan a nyomomban volt, én meg úgy döntöttem, hogy cukkolom kicsit. Megálltam és megvártam míg odaér hozzám. Arcán diadalittas vigyor éktelenkedett, én meg úgy döntöttem, hogy le kéne törölni, mert idegesítő, így meg sem vártam, hogy tegyen valamit. Egy hirtelen mozdulattal meglöktem vállát és már landolt is a vízben. Gondosan ügyeltem, hogy ne tudjon utánam nyúlni, így én száraz maradtam.
- Srácok... nem gondoljátok, hogy Bella túlságosan is száraz!? - tette fel a költői kérdést barátom, mire szemeim kitágultak. Na neee... ha a többiek is segítenek neki, esélytelen, hogy én nyerjek.
- Szerintem segítsünk ezen a problémán. - ugrott ki Jared a medencéből, majd szép sorban az összes fiú. Hátrálni kezdtem és szememmel menekülő utat kerestem. Tesóm látta, hogy szorult helyzetben vagyok, így gondolkodóba esett, hogyan is segíthetne.
- Srácok, én nem akarok közbe szólni. De azt nézzétek!! - mutatott a másik irányba és felfelé az égbolt felé , mire mindenki odanézett, én meg rögtön kihasználtam a helyzetet és berohantam a házba. Benn anyuék felvonták szemöldöküket, mire szusszantam egyet és kinyögtem, hogy 'üldöznek' majd itt lenn bújtam el, mert tegnap nem igazán néztünk körül itt, így reméltem, hogy nem találnak meg olyan gyorsan. Egy kis helyiségben húztam meg magam, ahol a takarító cuccok voltak. Hallottam ahogy csordaként csörtetnek be a házba és apáékat kérdezgették, hogy hol vagyok. Választ nem kaptak, mert igazából apuék sem tudták. Ők csak egy színes csíkot láthattak belőlem, ahogy elszáguldoztam előttük. Hát elkezdődött a keresés... tudtam, hogy ezek után végig a medencében leszek, ha megtalálnak. Tíz percig csendben ültem a földön és csak hallgattam, hogyan vitatkoznak. Aztán lépteket hallottam, amik felém közelítettek. Tudtam, hogy most megtalálnak... most pék sütemény lesz, az-az bukta!!!
- Megvagy! - kapott el Harry, mire sikongatni kezdtem. Rögtön odasereglett mindenki. Jensen elkapta a lábam, Harry a kezeimet és úgy vittek ki a medencéhez. - Nee... srácok! Engedjetek el! - visítoztam, miközben haladtunk kifelé. - Sziasztok! - röhögtem el magam, mikor Apuék elé értünk, ők meg csak megingatták fejüket, de láttam, hogy ott bujkált egy mosoly szájuk sarkában. Hát rájuk sem számíthattam. Jess!! Ő minden reményem!
- Srácok... - kezdett bele húgom, de Jared megfogta és bedobta a vízbe minden előzmény nélkül. Tesóm döbbenten nézett körbe, én meg félve néztem körbe. - Ez most mire volt jó? - próbált kikászálódni a vízből, de a fiúk visszalöködték. Szegény... Én csak lógtam mint valami lajhár. Próbáltam kihúzni lábaimat barátom kezei közül, mindezt sikertelenül. Úgy utálom, hogy a fiúk ennyivel erősebbek nálam... Arghh.!!!
- Mert áruló vagy! Falaztál Bellának... ez a büntetés! - szórakozott vele Jared, mire húgom lefröcskölte és ebből kialakult köztük egy vizibunyó. Nevetve néztem őket, de ez az állapot nem tartott sokáig.
- Na... dobjátok már bele! - bíztatta őket az ír szőkeség. Niall talán!? Igen... azt hiszem.
- Jól van... megjegyeztelek! - fenyegetőn néztem rá, de ő nem vett komolyan. Bár ezt nem várhattam el tőle, elvégre két pasi tart a levegőben és arra készülnek, hogy a medencébe dobnak. - Srácok... tegyetek már le! Fáj mindenem! - próbáltam parancsolgatni neki, de semmi nem hatott rájuk. SEMMI! Ahj már.!
- Szerintem meg egy... - kezdett el számolni Jensen, majd összenéztek Harryvel. - Kettő. - mondták ki egyszerre a következő számot, én meg beletörődtem sorsomba. - Három! - kiabálták el megukat, én meg csak annyit láttam, hogy repülök aztán landolok. A víz kellemesen langyos volt és ennek megörültem. Nem szívesen laffantam volna egy jéghideg vízzel teli tartályba. Ahogy a felszínre értem, szúrós tekintettel meredtem rájuk.
- Na.. akkor most mindenki boldog, mert én is vizes vagyok!? - néztem körbe és elégedett fejjel bólogatott mindenki. - Remek... akkor most húzz ki! - nyújtottam a kezem Jensen felé. - Jajj nyugodj már meg, nem rántalak bele, csak fáj a kezem, mert Harryvel az előbb szó szerint lógattatok. - forgattam meg szemeimet, hogy még hihetőbb legyen a mesém, barátom meg megadóan nyújtotta kezét, amit elfogadtam és egy határozott mozdulattal a vízbe húztam. Harry a medence mellett röhögött úgy, hogy már fogta a hasát és majdnem elesett a saját lábában. Gyorsan kiugrottam a vízből, mögé osontam és őt is Jensen után löktem. Meglepődött arckifejezésén jót derültem, miközben a többi fiú felé fordultam. Louis magától beleugrott a vízbe és közölte, hogy nem várja meg, míg belelököm. Megvontam a vállam és a többiekre meredtem. - Akkor most ti is a könnyebb utat választjátok vagy engem!? - karba tettem a kezem, ők meg gondolkodóba estek. A medence felé néztek, ahol Jared és Jess éppen smároltak (ennyit a büntetésről), Jensen és Harry sugdolóztak és volt egy olyan érzésem, hogy rólam van szó. Louis pedig vigyorogva várta a többiek sorsát.
- Én ugrok magamtól is! - jelentette ki Niall, majd a következő percben már a vízben volt. Érezte a vesztét. A többiek viszont maradtak... Liam és Zayn csak álltak és néztek. Gondoltam, hogy gonoszkodom egy kicsit Jensennel és a két majommal. Közéjük álltam és kacéran játszadoztam velük. Tudtam, hogy mind a kettőjüknek van barátnője és ők is tudták, hogy ott van nekem Jensen, de azért egy próbát megért. Barátom felvont szemöldökkel nézte az egész jelenetet a medencéből és valószínű, hogy nem tetszett neki, amit lát. Mikor végigsimítottam mind a két srác izmos karján, elfordult. Nem is akartam tovább szórakozni. Először is.... még a végén a kapcsolatunk kárára megy. Másodszor pedig, a két srác annyira össze volt zavarodva, hogy sikerült egyszerre belelöknöm őket. Két legyet egy csapásra!
- Én nyertem! - ugrándoztam örömömben. Ezzel már csak az volt a gond, hogy ezt a medence szélénél csináltam és beleestem a vízbe, de a következő pillanatban se kép se hang, csak egy koppanás....

- Bella, nyisd ki a szemed! Bella ébredj! - hallottam a hangokat, próbáltam engedelmeskedni neki, de nem sikerült. Szemhéjam túl nehéznek bizonyult és fájt a fejem. Éreztem, ahogy felemelnek és a következő pillanatban anyu hangját hallottam és aput, ahogy irányít, hova tegyenek.
- Mi történt? - fogta meg kezem anyu és hallottam hangján, hogy sírni fog. Nee... nem szeretem ha sír. Azt meg főleg nem, ha miattam!
- A medence szélénél ugrált és az egyik ugrásnál, kicsúszott alóla a lába és beverte a fejét, ahogy beleesett a vízbe. Azután még körülbelül fél percig a víz alatt lehetett, amíg felhúztuk. De most mit csináljunk?? - hallottam, hogy Jensent fojtott hangon beszél. Hallottam és éreztem mindent, de nem tudtam kinyitni szemeimet! Annyira idegesítő, mikor a testem nem úgy reagál, ahogy én azt szeretném...
- Bella... - azt hiszem a húgom kezdett el hozzám beszélni. - Kérlek szépen, nyisd ki a szemed! Kérlek ébredj fel. Kérlek... - elzokogta a végét, nekem pedig megszakadt a szívem és üvöltöztem belsőmmel, hogy engedelmeskedjen végre, de csak azért sem. Magamhoz akartam ölelni húgom, hogy ne sírjon. Hogy megnyugodjon, de jelen pillanatban valahol a sötétség közepén bóklászok és arra várok, hogy végre visszakapjam az irányítást testem fölött. De bárhogy próbálkoztam nem sikerült. Az egyik pillanatban legalább hallottam őket, de aztán egy éles fájdalom hasított fejembe és magával ragadott a sötétség.

- Apu... - hangom halk volt és erőtlen. Fogalmam sem volt arról, hol is vagyok. Egy nagy tágas szobában feküdtem a franciaágyon. Fejem lüktetett és iszonyatosan fájt. Apu ült mellettem, más nem is volt a szobában.
- Hogy vagy? - mosolygott rám, mire próbáltam megmozdulni, de olyan volt, mintha egy kést szúrtak volna fejembe. - Akkor nem jól. Kicsim... - fogta meg kezem. - Agy rázkódásod van. Amikor beleestél a medencébe, beverted a fejed és az orvos azt mondta, hogy pihenned kell legalább két napig. Ha mégse pihennél, fenn áll a veszélye az emlékezet kiesésnek, rosszullétnek és egyéb másnak... Tudom, hogy milyen makacs vagy és nem akarsz majd ágyban maradni, de kérlek! - kétségbe esetten nézett rám, mire halványan elmosolyodtam. Aggódik...
- Azt sem tudom hol vagyok, de arra kérsz, hogy maradjak ágyban. És pont én!? Én, aki imádok mozogni? És miért csak két nap? Nem értem... minek egyáltalán az a két nap!? - kérdezősködni kezdtem.
- A mi szobánkba hoztunk, mert itt elég nagy és levegős a környezet. Itt vagyunk a nyaralóban, idejött az orvos. Nyugi.. nem kórház. - nyugtatott meg, én meg kieresztettem az eddig benn tartott levegőt. A kórház az ellenségem. Ha oda kell menni, akkor engem rángatni kell. Gyűlölöm... - És igen szívem, te! És azért két nap, mert átlagosan két nap alatt rendbe jön az agy egy ilyen megrázkódtatás után. Persze utána is fenn áll a hányinger veszélye, esetleg szédülés, akkor továbbra is ágyban kell maradnod. De tudom, hogy úgysem fogsz... viszont ezt a két napot ha kell az ágyhoz kötözve töltöd! - erélyesen nézett, mire megadtam magam. Egy feltétellel!
- Apu... Ha már egyszer ágyban kell maradnom, legalább had legyek a saját szobámban. - ahogy elmondtam feltételem, lehunyta szemeit és pár másodperces gondolkodás után, rábólintott. Ennek megörültem és egy hirtelen mozdulattal felültem az ágyon, amit nagyon megbántam. Szédültem, fájt a fejem és pár pillanatra elsötétült minden. Újra.... - Segíts eljutni a szobámig. - nyúltam keze után, ő pedig készségesen felugrott és a karjaiba kapott.
- Erről beszéltem! Ágyban maradsz két napig és nincs vita. Még egy ájulás és egész nyaralás alatt az ágyadban leszel! - fenyegetőzött, mire lebiggyesztettem számat. Az ajtóhoz érve, kinyitotta azt és kiléptünk rajta. Fejem vállára hajtottam és behunytam szemem, mert így elviselhetőbb volt a fejfájás.
- Bella!!! - üvöltötte húgom és hallottam, ahogy felém robog.
- Héééé... állj meg! - szólt rá Apu, mire Jess lefékezett és kérdőn nézett ránk. - Semmi hirtelen mozdulat. Elájulhat, rosszul lehet és a többi.. - részletezte, mire megforgattam szemeim, majd körbenéztem a többieken. Mindenki megkönnyebbült, hogy magamnál vagyok és valamivel jobban érzem magam. - Jensen, megmutatod hol a szobátok? Beviszem Bellát és ügyelni kell rá, hogy két napig ágyban maradjon! - közölte mindenkivel a tervet, mire megráztam fejem, de erre a mozdulatomra el is fintorodtam és visszahajtottam buksim apu vállára. Barátom elvezetett minket a szobánkig, ott pedig átvett aputól. - Hűűű... szép szoba. - dicsérte meg, mire elmosolyodtam. Végre nem az-az aktatáskás üzletember áll előttem, akit nem szeretek, hanem az Apám! Akit viszont nagyon is szeretek!
- Minden oké? - aggódva nézett rám Jensen, mire elmosolyodtam. Azok után, ahogy viselkedtem, még képes normálisan beszélni velem. Elképesztő.... Szeretem!
- Igen. - suttogtam, mert csak ehhez volt erőm. - Délután elmegyünk oda, ahova akartunk? - fordultam felé, ő meg úgy nézett rám, mint egy hülyére. - Most mi van? - förmedtem rá, ami csak annyival ért fel, hogy suttogva szidtam, de ez meg sem hatotta.
- Ahhoz sincs erőd, hogy rendesen beszélj, akkor hogy akarsz menni valahova? Bella.. - közelebb hajolt és nyomott egy puszit homlokomra. - Bepótoljuk két nap múlva, rendben? - kérdezte, mire bólintottam egy aprót. - Addig pedig pihenés van ezerrel és ha fel mersz kelni, nagy baj lesz! - fenyített be, mire belebokszoltam vállába, ami most körülbelül egy szúnyog csípés volt számára. Semmi erőm, fáj mindenem és nagyon rosszul érzem magam, de nem akarom mondani neki, mert akkor még jobban aggódni fog.
- Mindegy, lényegtelen. - legyintettem, majd a következő pillanatban felkaptam mobilom az éjjeli szekrényről és nyomkodni kezdtem. Barátom kivette kezeim közül az elektromos kütyüt, mire durcásan néztem rá.
- Aludj egy kicsit. Attól talán jobban leszel! - ennyire látszik rajtam, hogy szarul vagyok!? Pedig istenre esküszöm egy szóval se mondtam semmit... - Igen... Bármilyen mozdulatot teszel, a fájdalom kiül pár másodpercre az arcodra és nézni is rossz. Kérlek aludj egy kicsit! - betakart mindkettőnket és átkarolva magához húzott, fejem pedig mellkasára tettem.
- Szeretlek! - nyökögtem még mielőtt elaludtam volna és éreztem, ahogy hajamba puszilt. Elmosolyodtam és lehunytam szemem. Magával ragadott az álom világ. Furcsa és egyben értelmetlen álmom volt.
Adammel táncoltam, de feszült volt köztünk a légkör. Éppen egy emelést csináltunk, amikor kicsúsztam kezei közül és lestukkoltam a padlót. Abban a pillanatban elájultam. Álmomban mintha kikerültem volna testemből, külső szemlélőként láttam mindent. Jensen idegesen rontott be a táncterembe, mert nem vettem fel a telefont. Amikor meglátott eszméletlenül a padlón és mellettem a 'nem törődöm' Adamet, aki a mobilját nyomkodta, mérges lett és behúzott neki egyet. Nem értettem mit vágnak egymás fejéhez, csak azt tudtam, hogy miattam veszekednek és verekednek. Mind a ketten azzal voltak elfoglalva, hogy egymást szapulják, miközben ott feküdtem a földön és vérzett a fejem. Sofia volt a következő aki berontott és ahogy meglátott, rögtön hívta a mentőket. Jaajjj.. csak azokat ne!! 
- Fejezzétek már be! Nem veszitek észre, hogy most van a legnagyobb szüksége rátok!? Idióta banda... - leguggolt mellém és úgy fektetett, hogy a padló ne érje a fejemen keletkezett sebemet. Annyira jól esett ez a kis gondoskodás az ő részéről. - Adjatok valamit, amivel beköthetem a fejét, mert túl sok vért veszített! - irányította a fiúkat, mire ők a kezébe nyomtak egy pólót. Fejemre kötötte, amitől kicsit jobb állapotba kerültem. Értem ez alatt, hogy nem vérzett annyira a kobakom. 
- Istenem, Bella. - arcát tenyerébe temette Jensen és mellettem guggolt egészen addig, amíg a mentősök meg nem érkeztek. Rögtön hordágyra raktak és már vittek is ki. A következő emlék képem, hogy a kórházi ágyon fekszem bekötött fejjel, infúzióval és az ágyam mellett áll Anyu és Apu, akik kétségbe esett szemekkel néznek. 
- Mr és Mrs. Blake. Előfordulhat, hogy a lányuk nem emlékszik majd dolgokra, ha felébred. Kérem, ne zúdítsanak rá mindent egyszerre. Hagyják, had jöjjön rá magától mindenre, mert ha nem így lesz, az agy károsodáshoz vezethet. Bár jelen pillanatban is fenn áll a veszélye annak, hogy az agya olyan mértékben károsodik, hogy a táncot örök életére elfelejtheti. De reméljük a legjobbakat! - szépen anyáékra zúdított mindent a doki és kiviharzott. Elfelejteni a táncot?? Örökre!?!? Ugye, csak viccel velem? Az életem a tánc! Ha az nincs, akkor én se... Csak ne legyen semmi gond! Táncolni akarok, amíg csak élek és nem tizenkilenc évesen abbahagyni.
Ahogy felriadtam álmomból, hirtelen ültem fel és megszédültem. A fejemet fogva próbáltam elkerülni az elkerülhetetlent. Vagyis nem elájulni, de nem jött össze....
- Bella! - hallottam meg Jensen hangját, mire lassan kinyitottam szemeimet és aggódó tekintetével találkoztam. - Jaj istenem, Bella! - egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el száját, ami egy apró mosolyt varázsolt arcomra. - Vigyázz magadra! Csak semmi hirtelen mozdulat! - szidott meg az előbbi cselekedetemért, én meg amennyire tőlem telt, bólintottam. - Ahj Picur.! Komolyan beszélek... vigyázz magadra kérlek! - jól ismer és tudja, hogy nem adom meg magam. Engem nem lehet ágyba kényszeríteni. De ahogy azokba a nagy, féltő szemekbe nézek...
- Rendben. - végleg megadtam magam és úgy döntöttem, hogy miért ne!? Legalább több erőm lesz harmadik nap ahhoz, hogy kiidegeljem a társaságot. - Köszönöm! - magamhoz öleltem, majd miután elengedtem, értetlen tekintettel vizslatott. - Csak azt, hogy vagy nekem. - adtam meg a magyarázatot előbbi mondatomra, ő meg széles mosollyal ajándékozott meg.
- Szeretlek. - közelebb hajolt és ajkait enyémekre nyomta. Kezem tarkójára vezettem, a másikat pedig arcára és úgy húztam még-még-még-még közelebb magamhoz. Nyelve táncra hívta enyémet és engedelmeskedett neki. Egyik kezem lejjebb vándorolt és hasán játszadozott, ő meg egy morgással fejezte ki, hogy tetszik neki, amit csinálok. - Most nem lehet... - levegő után kapkodva húzódott el tőlem, én meg sóhajtottam egyet. - Bármennyire szeretném, nem lehet! Majd két nap múlva. - kacsintott és rossz fiúsan mosolygott, mire megforgattam szemeimet.

ui: Tényleg nagyon sajnálom a késést! De nem volt időm írni és eleve vissza akartam rakni hétvégére a részek érkezését... :) 

Zsó. xx. :) ♥

8. fejezet.

Sziasztok! :) Sok kis rabszolgahajcsár kérésére, gyorsan megírtam ezt a részt! :D (Gabi, Viki.... tudtátok, hogy szeretlek titeket?? :$ xdd ♥) Na mindegy... a lényeg, hogy meghoztam a részt! :D Ebbe most videókat nem raktam, úgy gondoltam, hogy az előzőben épp elég volt. :) De azért remélem elég jó lett! Jó olvasást! :)

I'm normal

- Hagyj már békén! - löktem el magamtól Adamet és megfordultam, azzal a céllal, hogy most azonnal eltűnök innen, de mikor vettem egy száznyolcvan fokos fordulatot, megtorpantam. Itt volt az a pillanat, hogy elkapott az ideg és üvölthetnékem volt. Egy számomra fontos személy, szemtanúja volt ennek az egésznek és ez bosszantott. Visszafordultam Adamhez és hirtelen felindulásból a kezem lendült és arcán csattant. - Te utolsó senkiházi! - vágtam fejéhez és mérgemben fogtam a cuccaimat és apáékhoz mentem. Nem érdekelt, hogy Jensen ottmaradt vele. Az se érdekelt, ha egymásnak esnek, de én már Fijin akartam lenni és leszarni ezt az egészet. El akarom végre felejteni Adamet és ez úgy nem megy, hogy folyton a közelemben van.
- Induljunk! - ennyit böktem ki, mikor odaértem tesóm mellé. Mindenki furcsán nézett rám, mikor látták, hogy ideges vagyok, de nem kérdezett senki semmit. Hál' Isten!
- Majd ezt megbeszéljük. - suttogott valaki a fülembe, történetesen Jensen, de én úgy tettem, mintha meg sem hallottam volna. Rántottam egyet vállaimon, majd előrementem. Beültem a kocsiba miután leellenőriztem, hogy minden csomag, ami szükséges, itt van. Az autóban feszült volt a hangulat és tudtam, hogy ez miattam van, de valahogy nem tudott érdekelni. A repülőtéren a majmok próbáltak közeledni felém, de egy lenéző pillantás után otthagytak. Jensen oda se jött hozzám, amit megértek, de idegesített ez is, mint minden. Miután felszálltunk a gépre, levágódtam az ablak mellé, beraktam a fülesem és majdnem max hangerőn elindíottam az egyik kedvenc számom, Pixie Lott-Nasty című számát. Tombolni akartam és kiadni magamból a dühöt, de itt nem lehet...


- Gyere, megjöttünk. - lökte meg a kezem húgom, mire feltápászkodtam és nagy nehezen levánszorogtam a repülőről. Megfogtam a csomagjaimat, mikor átestünk az ellenőrzésen és elindultam velük Apu után. Jess jött mellettem, a többieket pedig magunk mögött hagytuk. - Mi a franc bajod van!? Az előadás vége óta megkattantál.... - fogta meg a kezem és szembefordított magával, miközben megálltunk. - Meséld már el, hogy mi a jó édes isten történt. Addig nem vagyok hajlandó tovább menni. - karba tette kezeit és szúrós szemekkel méregetett.
- Az drága hugicám, hogy van egy szarkavaró táncpartnerem, aki gondolt egyet, lesmárolt és mindezt a pasim szeme láttára. Tudta nagyon jól, hogy mögöttem van és direktbe keresztbe akar tenni nekem! Jensen azóta úgy néz rám, mintha nem is tudom mi lennék és elegem van! - kezdtem el magyarul kikelni magamból. Szerencsére csak mi értjük, hogy mit beszélünk. - Miért nem bírja felfogni, hogy engem már úgy nem érdekel, mint pasi? Miért nem bírja elfogadni, hogy továbbléptem? És miért kell belekavarnia az életembe!? Nem tud megmaradni a seggén és én tudom, hogy ennek még csúnya vége lesz. Egyszer ... csak még egyszer bassza fel ennyire az agyamat, nem csak egy pofont fog kapni, hanem kiherélem! Bőven megérdemelné azok után, amiket eddig csinált! Átvert, eljátszotta a bizalmam és ezek után még azt hiszi, hogy lehet esélye!? Próbál Jensent és engem szétválasztani, feleslegesen! És ha erre magától nem jön rá, majd én segítek neki. Most vagyok azon a ponton, hogy kibaszottul elegem van ebből az egészből! Rohadjon meg! - fújtam még egyet és mintha egy picivel nyugodtabb lettem volna. Jess magához ölelt és ez most nagyon kellett. Ahogy elnéztem a válla fölött, csak akkor esett le, hogy mi még mindig a reptéren vagyunk és mindenki minket nézett. Apu és Anyu is értették, hogy mit beszéltünk, így odajöttek és tőlük is kaptam egy-egy vígaszölelést, ami nagyon jól esett, főleg azért, mert előtte ők ilyet sose csináltak. Apu mellkasába fúrtam a fejem és éreztem, hogy nem bírom tovább. Egy könnycsepp csordult ki szememből, amit ő készségesen letörölt.
- Szívem. - emelte fel fejem és szemeimbe nézett. - Ne is törődj vele! Egy pasi sem érdemli meg a könnyeidet. Fel a fejet, mosolyogni és megmutatni, hogy milyen erős is vagy valójában! Azt a határozott és mindig józan eszű lányomat szeretném látni a nyaraláson, aki eddig is voltál! - mosolyodott el, én meg csodálkozva néztem rá. Először is, szívemnek szólított!!! Becézett, amit sosem szokott! Meglágyult és végre érzem azt az igazi, szülői törődést, amit mindig is hiányoltam!
- Szeretlek Apa. - bújtam hozzá, mire ő szorosan körém fonta karjait.
- Én is kicsim. Mindhármótokat! - vontuk be az ölelésbe Anyut és Jesst is. Végre egy családnak éreztem magunkat és ez most nagyon kellett! Meglehetősen jobban éreztem magam, mint New Yorkban és készen álltam egy beszélgetésre Jensennel. Erről egyből eszembe jutott, hogy  ők ennek mind szem és fültanúi voltak, az már más, hogy nem értettek belőle semmit. Jesst odalöktem Jared mellé. Próbáltam úgy, hogy ne tűnjön fel neki, de húgom elakadt a saját lábába, így Jared karjaiba zuhant. Figyeltem őket és mosolyognom kellett, mert Jessica vérvörös lett, Jared pedig köhintett egyet zavarában. Ez igen.... jó kerítő lennék!
- Na gyerekek. - fordult felénk Apa, mire mindenkitől kapott egy "ez most komoly?" nézést. Hát igen... Jessen kívül már mindenki nagykorú... - Bocsánat, elnézést! Fiúk és lányok.... ez lesz a hely, ahol lakni fogunk egy egész hétig. - mutatott maga mögé, mire leesett az állunk.
- Medenceeee!!!! - üvöltötte el magát az egyik bandatag és nekifutott, de a többiek visszafogták, mondván, hogy még várjon negyed órát és utána pancsizhat. Ennél a kijelentésüknél elgondolkodtam, hogy ők tényleg érettek-e.... Kíváncsi leszek mi lesz ez alatt az egy hét alatt.
- Gyertek, elosztjuk a szobákat, aztán mindenki mehet amerre lát! - indult meg apu ebbe a gyönyörű házba. Siettünk utána és ahogy beléptünk egy gyönyörű nappali tárul elénk egybekötve a konyhával. Azt se tudtuk, hova kapjuk a fejünket. Minden meseszép volt. El sem hittem, hogy apuéknak egy ilyet sikerült választaniuk. Semmi csicsa, semmi extra, csak egy normális családi környezet. Azt hiszem sikerült hatnom rájuk.
- Mit szólnátok hozzá, ha mi szülők lent maradnánk a földszinten és a tiétek lenne az emelet? - fordult felénk anyu, mire én a nyakába ugrottam.
- Köszönöm!!!! - hálálkodtam neki, ő meg nevetve hámozott le magáról. Nyomtam egy nagy cuppanós puszit arcára, majd elindultunk fel az emeletre. Anyuék lent maradtak, mondván, hogy bepakolnak a szobájukba. - Wáóóó!! - szólaltam meg, mikor felértünk és megpillantottuk a fenti nappalit. Itt már a fekete szín dominánsabb volt, mint lenn, de nekem nagyon tetszett. Ha a függönyöket elhúztuk, akkor meg az erkélyre értünk ki, ahonnan az egész tengerpart látszott. Csodálatos látvány volt.
- Bella. - hívott maga mellé húgom és mikor odaértem már értettem, hogy minek is örül ennyire. - Szerinted? - mutatott végig az előttünk lévő rengeteg DVD-n, mire elgondolkodtam.
- Szerintem tartunk egy mozimaratont. - villantottam meg fogsorom, majd felkaptam az egyik filmet, ami merő véletlenségből egy táncos film volt. A címe Make it Happen.... Még nem láttam, de a leírásából jónak ítéltem meg, így be akartam rakni a lejátszóba, de a többiek leállítottak, mondván, hogy el kell osztani a szobákat, utána mehet minden. - És mielőtt veszekedés lenne.... Mi osztjuk el! - mutattam Jessre és rám, a többiek pedig belenyugodtak. Benyitottunk az első szobába, de én abban a pillanatban meg is torpantam. -

Ez a három bandatagé lesz! És Jess... fordulj el, ha jót akarsz magadnak. - ahogy kimondtam, ő is rájött, hogy miről beszélek és elfordult egy fintorral az arcán. Az összes pasi betódult a szobába és megnézték a két meztelen nőt ábrázoló festményt.
- Hóóóó.... ez Zayné, Louié és az enyém. - beszélt a göndörhajú srác és szemei csillogtak, mire a szöszi oldalba vágta és kijelentette, hogy "ne nézd már úgy... barátnőd van." Hát én többet nem is akartam hallani, így kisétáltam a szobából, a többiek pedig követtek. A második szobát a szőke és az ötödik tag lefoglalta, asszem' Liam a neve. Én csak megvontam a vállam, majd otthagytam őket, hiszen nem az ő szobájukra voltam kíváncsi, hanem az enyémre.
- Bella, amúgy még nem is gratuláltam. - állt mellém Jared, mire mosolyogva fordítottam felé a fejem.
- Hát köszönöm. - vigyorogtam, ő meg megrázta a fejét.
- Sosem értettem, hogy képes valaki ennyit táncolt, ráadásul ennyi félét. Mind a ketten nagyon ügyesek voltatok és remélem még lesz részünk egy-két ilyen remek előadásban. - célzott ezzel arra, hogy a többin is szeretnének ott lenni.
- Ez csak természetes... elvégre a húgom és te .... - direkt nem fejeztem be a mondatom, had idegesítsem egy kicsit őket. Lassan ők is rájönnek, hogy nem bírják egymás nélkül és akkor majd nekem lesz igazam! Ezen gondolkodtam, miközben benyitottunk a következő szobába.
- Stipi-stopi!!! - kiabált fel húgom, mikor meglátta, hogy az egész szoba tulajdonképpen csak ablakból áll és hogy a partra és a végtelen kék tengerre lát rá. Gyönyörű látvány volt és eddig talán az ez volt az egyetlen szoba, ami tényleg tetszett nekem is, de hát a stipi-stopi szabály...
- Félni fogsz.. - kezdtem el gonoszkodni vele, mire Jared köré fonta karjait.
- Majd én megvédem. - kacsintott, mire felemeltem kezeimet és hátrálni kezdtem.
- Elnézést.... szóljatok, ha zavarunk. Hagyunk
nektek teret, csak kérlek várjátok meg, amíg kiérünk. Nem akarunk se szem, se fül tanúi lenni ennek az egésznek. - vigyorogtam és kislisszoltam az ajtón, mert húgom utánam dobott egy párnát, de amilyen béna életem, nem talált el. Az utolsó szoba volt hátra és már csak Jensen volt velem. Egyikünk sem szólt semmit, csak kerestük a negyedik szobát, de sehol se találtuk, csak a fürdőszobát, amiből kettő volt. Két teljesen más stílusú, de mind a kettő szép volt a maga módján.
- Hol az istenbe van már az a szoba? - kezdtem el mérgelődni. - Nem hiszem el, hogy ma nekem semmi nem jön össze... Elegem van mindenből! - csak mondtam, mondtam és mondtam a magamét, Jensen pedig hallgatta. - Egyszerűen nem bírom felfogni, hogy miért nem tudok egyszer valamit úgy megélni, hogy valaki ne rondítson bele vagy valami. Mindenki bassza meg! - ahogy kijelentettem, elindultam egy folyosón, ami egy picit mintha lejtett volna. A düh miatt, az se érdekelt, hogy barátom követ-e vagy sem, én csak mentem előre. Ahogy kiértem a folyosó végére, kinyitottam az előttem lévő egyetlen ajtót és elképedtem. Csak megtaláltam a negyedik szobát! De ez valami hihetetlen. Lent vagyunk a tengerben! Látom, hogyan úszkálnak a halak, milyen a növényzet és mindent! Gyönyörűen meseszép és csodálatos! Beljebb léptem és ledobtam táskáimat a földre. Csodálkozva néztem körbe és csak gyönyörködtem ebben a kilátásban.
- Kicsi szívem. Gyere keress meg minket. - szóltam bele a telefonba, ahogy húgom felvette. Nem hagytam szóhoz jutni, mert rögtön ki is nyomtam. Kíváncsi voltam, ide talál-e. Amíg rá vártam, nekiálltam kipakolni és kicsit otthonosabbá tenni a szobát, amíg Jensen csak ült az ágyon és mérges tekintetével követte mit csinálok. Egy szót sem szólt, csak bámult, ami kezdett már idegesíteni, de nem szóltam semmit. Miután végeztem, az ablakhoz álltam és néztem a békésen úszkáló halakat. Annyira szép ez a hely. Egyszerűen nagyszerű. Épp a növényzetet néztem, mikor egy hatalmas teknős úszott be a képbe. Hatalmas mosoly terült el arcomon, mikor megláttam. odaraktam az ujjam az ablakhoz, a teknős meg odadugta a fejét. Annyira édes volt, hogy muszáj volt egy fényképet csinálnom róla.
- Hűhaaa....- hallottam meg húgom hangját, mire megfordultam. Arcáról döbbenetet olvastam le. - Ezt a szobát akarom! - jelentett ki karba tett kézzel, mire felvontam szemöldököm.
- Felejtsd el! Te már választottál. - kacsintottam, majd együtt néztük az apró kis állatokat a vízben. Húgomnak is pont annyira tetszett, mint nekem. Beszélgettünk és közben észre sem vettük, hogy már este hat óra is elmúlt itteni idő szerint. Jensen már ezer éve nem volt a szobába, csak mi ketten. - Jess... ebbe én beleőrülök. Nem szól hozzám, kerül engem és nem érhetek hozzá! Nem ölel meg és még csak egy apró kis gesztusa sincs felém. - fakadtam ki, ma már sokadjára, ő meg sóhajtott egyet.
- Bells, akkor kezdeményezz te. Menj oda hozzá és hívd félre vagy tudom is én. De beszéljétek meg! Ha ő nem tesz semmit, akkor te. - lökött meg egy picit az ajtó felé, mire kételkedve néztem rá.
- Ebből most vagy az lesz, hogy elküld, de jobb esetben hajlandó lesz beszélni velem... Akkor se garantált, hogy el fogja nézni. - részleteztem neki, de ő csak megingatta fejét és kilökdösött az ajtón, végig a folyosón, egészen addig, amíg a fenti nappaliba nem értünk. - Állj már le hugi, mert jön pókpajti. - fordultam meg és próbáltam lenyugtatni, mire szemeire nagyra nyíltak. Hát igen.... kiskorában pókpajtival ijesztegettük, mikor rossz volt. Tudni kell rólunk, hogy irtózunk a pókoktól, csak ő jobban, mint én.
- Sziasztok! - jöttek fel anyuék az emeletre. - Na hogy tetszenek a szobák? - kérdezte meg végül Apu, mire megölelgettem őket. - Akkor ezekszerint nagyon jól választottunk. - mosolygott rám, mikor elengedett. A többiek is kihálálkodták magukat, utána anyuék úgy döntöttek, hogy elmennek várost nézni, mi meg leültünk a nappaliba és beraktuk a Make It Happent. Mindenki helyetfoglalt a nappaliba, majd indulhatott is a mozizás. Mivel táncos film, így alapból tetszett, de nekem a sztorija is tetszett. Az meg mégjobban, hogy iskolánk egy társiskolája kapta benne a szerepet. A lányok is jók voltak benne és azért volt benne egy-két jó pasi is. Húgommal össze is néztünk és tudtuk, hogy egyre gondolunk. Apropó Jessica. Jelen pillanatban is Jared ölében ül. Tuti, hogy együtt vannak! Ha meg tagadják, akkor a világból is kikergetem őket.
- Bella, szeretnél pattogatott kukoricát hozni, ugye? - nézett rám tesóm, mire gyanakvó tekintettel méregettem. - És Jensen segít felhozni neked. Köszi, puszi! - tudott le minket gyorsan, majd visszafordult Jaredhez és tovább beszélgettek. Megráztam a fejem és felkeltem a kanapéról. A konyhába indultam, reménykedve, hogy van a házban popcorn. Hallottam, hogy Jensen is elindult utánam, de nem néztem hátra. A konyhába sem fordultam felé, csak megkerestem a jó pár tasakot és gyorsan beraktam a mikróba őket, had pattogjanak ki. Vettem ki kilenc poharat is és töltöttem mindegyikbe innivalót, majd elindultam vele az emeletre.
- Majd én. - vette át Jensen a tálcát és meg sem várta, hogy szóljak valamit is, eltűnt. Remek... akkor ő már nem jön vissza. Folyamatosan csináltam a kukoricát. Egyiket a másik után és tálakba öntöttem őket, nehogy veszekedés legyen belőle. Már az utolsó zacsira vártam csak, mikor megéreztem két kart a derekamon. - Szeretlek. - suttogta fülembe, mire gerincemen végigfutott egy jóleső bizsergés és gyomromba mintha az összes pillangó örömtáncot járt volna. Megfordultam és épp arra készültem, hogy megcsókolom, de jelzett a mikró, hogy kész van. A pillanat varázsa már el is tűnt és mintha mi sem történt volna, kiöntöttem az utolsó zacskót és felcipeltük a tálakat a többiekhez. Fenn lepakoltunk és csatlakoztunk a filmnézéshez. Ugyanoda akartam leülni, ahova az előbb, de Jensen megfogta a kezem és maga mellé rántott. A mellkasának dőlve néztem a Szemfényvesztőket. Húgom egy picit lökött lábamon, ezzel jelezve, hogy megköszönhetem neki. Köszönetképpen visszalöktem, mire felnevettünk. Hát nem is mi lettünk volna, ha nem ezt csináljuk. A film rettenetesen jó volt. Négy bűvészről szól, akik egy csapattá szerveződnek és jobbnál jobb trükköket hajtanak végre, bankot rabolnak, csalnak és hazudnak, de végig az igazság oldalán állnak! Remek ez a film. Egyik kedvencem lett. - Este még megbeszéljük ezt az egészet... - morogta fülembe úgy, hogy senki más ne hallja. Bólintottam egyet jelzésként, hogy hallottam. Közelebb húzott magához és nyomott egy puszit fejemre. Elmosolyodtam, mert tudtam, hogy maximum átveszekedjük az éjszakát, de semmiképp sem hagyjuk magára a másikat. Szeretem!
- Bella! - szólított meg az egyik banda tag, mire kibontakoztam Jensen ölelő karjai közül és rá emeltem tekintetem. - Tudom, hogy nem kedveltek minket, de nem lehetne, hogy erre a nyaralásra félretegyétek utálatotokat felénk? - mosolygott rám, mire sóhajtottam egyet és bólintottam. - Köszönjük. Akkor tiszta lappal kezdjük és bemutatkozunk. Ő itt Zayn. - mutatott a fekete hajú srácra, aki tele volt tetkókkal. - Liam. - haladt tovább és ő olyan ismerős volt nekem. Jó ez így hülyén hangzik, de az volt és nem a banda miatt.
- Te nem Danielle Peazer barátja vagy? - kérdeztem tőle, mire széles mosollyal az arcán bólintott. Akkor innen volt ismerős. Danielle hatalmas példaképem és már láttam őket egy képen, ha minden igaz.
- Louis. - mikor meghallotta a srác a saját nevét, pukedlizett előttem és megpuszilta a kézfejem. - Szokj hozzá... ő már csak ilyen dilis. - jelentette ki, mire Louis seggbe billentette szegényt. Hát jó... talán nem is olyan vészesek. - Niall, az ír kölyök. - tette vállaira a kezét, mire felugrottam és mosolyogva öleltem meg.
- Koboooooold!!!!! - vigyorogtam, mint a tejbetök, de ezt csak húgom értette más nem, így mindenki hülyének nézett... jól van, ennyi belefér.
- Hát oké... én pedig Harry vagyok. - nyújtotta a kezét, amit elfogadtam, majd gyorsan lepörgettem magamban újra a neveiket és az arcokhoz kötöttem őket. Bólintottam, hogy oké, elraktároztam a neveket, majd mintha mindenkit agyonütöttek volna, a szobákba mentek és készültek fürdeni. Mi Jensennel úgy döntöttünk, hogy amíg rájuk várunk, berakunk egy újabb filmet. A címe LOL. Miley Cyrus játssza benne a főszerepet és a történet sztorija nekem nagyon bejött. Lázadás, tini élet, szerelem és minden, ami kell! Esküszöm mintha magamat látnám. A film végére már szabad mind a két fürdő, így gyorsan elszaladtam a szobába ruháért, majd vissza és becsörtettem az egyikbe. Hamar beálltam a forró zuhany alá és gyorsan letusoltam, majd magamra tekertem a törölközőm és beálltam a tükör elé. Fejemről lemostam a maradék sminket és nagyjából rendbe szedtem magam. Miután felöltöztem, összeszedtem a cuccaimat és kiléptem a fürdőből. A szobánk felé vettem az irányt és már alig vártam, hogy bebújhassak a puha, meleg ágyba Jensen mellé és nézzem a tengert. Beérve, barátom már ott volt és beágyazott. Elismerően néztem rá, majd elpakoltam és telefonommal a kezembe lehuppantam az ágyba.
- Cica... - vette el tőlem mobilom és lezárt állapotban az éjjeli szekrényre rakta. - Mi volt ez a mai? - elém lépett, mire felnéztem rá. Fogalmam sem volt arról, hogy hol is kezdjem. Igazából semmi sem volt az én részemről. - Miért hagytad, hogy megcsókoljon? - állt be lábaim közé, mire felvontam szemöldököm.
- Na héé.... tisztázzunk valamit! - kezdtem neki. - Én nem hagytam! Hirtelen jött.... az egész úgy történt, hogy siettem oda hozzátok, hogy minél előbb indulni tudjunk és mire észbe kaptam valaki elkapott és lesmárolt. Abban a pillanatban elhúzódtam tőle, mert éreztem, hogy nem te vagy az! Mikor megláttam, hogy ki is valójában, ideges lettem. El akartam rohanni, de ott álltál mögöttem, amitől még idegesebb lettem, hiszen akkor láttad az egészet és pofon csaptam Adamet. Ennyi a sztori. - hadartam el egy szuszra. - Soha nem csalnálak meg! Vele meg főleg nem! De mintha ezt már tisztáztuk volna. Én téged szeretlek és nem mást! Én nem játszok senki érzéseivel, mert a végén még kiderül róla, hogy pszihopata és feldarabol. - ahogy kijelentettem, Jensen elnevette magát és felhúzott maga elé. Teljesen mellkasához préselődtem és végig szemeibe néztem.
- Imádlak törpi! - mosolyodott el, majd számat betapasztotta az övével. Erre vártam egész nap! A gyomrom bukfencezett egyet, felszabadultak bennem a boldogság hormonok és mintha valaki megégette volna a bőröm, elárasztott a melegség. Jensen fél pillanatra elvált tőlem és szemeimbe nézett. Tudtam, hogy ez egy kérdés akar lenni, mire bólintottam egy aprót. Nem is tétlenkedett tovább, újra megcsókolt, de közben karjaiba kapott és lehelyezett az ágyra a párnák közé. A vérem egész egyszerűen felforrt és dübörgött fülemben. Miután mind a ketten megszabadítottuk a másikat felsőinktől, egy pillanat alatt változtattam helyzetünkön és én kerültem felülre. Végigcsókoltam testét a nyakától kezdve a hasa aljáig, eljátszottam kockáin, majd visszatértem nyakához és egy kis bőrt fogaim közé vettem, majd szívni kezdtem. Jensen száját egy halk morgás hagyta el, ami megmosolyogtatott. Legalábbis a tudat, hogy ezt én váltottam ki belőle. Ezek után fordult a kocka és engem kínozott, de innentől kiesett minden. Fogalmam sem volt róla, hogy a többi ruhadarab hogyan került le rólunk, csak lekerült. Egy hihetetlen éjszakát töltöttem Jensennel, aminek köszönhetően hatalmas mosollyal az arcomon aludtam el barátom mellkasán.

ui: Sajnálom, hogy késtem, de egyszerűen nem volt időm rá... mindegy, azért remélem elfogadható. :) 

Zsó. xx. :) ♥

7. fejezet.

Sziasztok! :) Megérkeztem egy elég eseménydús résszel! :D Remélem tetszik majd nektek.! A videók válogatásában hatalmas nagy segítségemre volt egy igen jó barátnőm, Gabi!!! ♥ A legtöbbet neki köszönhetitek! :D Szóval mindenkinek meg kell néznie! Nem kötelező, de melegen ajánlott. ;) :D Tényleg... rengeteg videó és zene van benne, hallgassátok és nézzétek meg őket!!! Kérlek.. úgy élvezhetőbb!! Ha valaki esetleg nem látná a linkeket, akkor olyan szavaknál kell keresni, mint 'tánc, zene' vagy épp a csapat neve, zene címe. :) Jó olvasást! :)

"...So when we move, you move..."

Reggel ébresztőm hangja szakított ki az álmok világából, mire kiugrottam az ágyból és berohantam a fürdőbe. Egy gyors tusolás után, magamra tekertem a törölközőm és átmentem a gardróbba valami ruháért. Úgy válogattam, hogy nekem a bemutató után a reptérre kell mennem, így egy csőgatyát vettem elő, egy oldalánál mélyen kivágott pólót és visszasiettem a fürdőbe. Felöltöztem, raktam fel valami minimális sminket, majd a hajamat leengedtem és hagytam hullámosan lógni. 

- Bella! - rontott be húgom, mire kérdőn fordultam felé. Izgatottnak tűnt és rettenetesen felpörgött. - Mit vegyek fel? Segííííts!!! - fogta meg kezem és átrángatott a saját szobájába. Megálltunk középen, mire csak megingattam fejem és elküldtem zuhanyozni, hajat mosni, amíg én kerestem neki ruhát. Egy passzos felsőt választottam neki, csőnadrággal és magassarkúval. 

- Az ágyra pakoltam, öltözz fel és hullámosítsd be a hajad. - kiabáltam be neki, majd a nappaliba mentem és kapcsoltam egy kis zenét, mert miért ne!? Austin Mahone Mmm Yeah című száma csendült fel, mire táncikálni kezdtem és közben még pakolásztam. Amiről úgy gondoltam, hogy kellhet a nyaralás alatt, elpakoltam. 

- Így jó leszek? - pördült egyet előttem Jess, én meg ingatni kezdtem fejem. 

- Gyere hugi. - húztam be a fürdőmbe és előkerestem a sminkescuccom, mert már elpakoltam. Kihúztam szemeit és szemhéjára egy füstös sminket varázsoltam, majd szempillaspirál, szájfény és a végén húgom helyett egy nő állt előttem. - Gyönyörű vagy! - mosolyodtam el, de ő csak legyintett, megköszönte, majd kitáncolt a nappaliba. Eszembe jutott, hogy könyvet is kéne vinnem, mert ez egy nyaralás lesz és én imádok olvasni.... 

- Bella! - kiabáltak fel nekem a földszintről, mire táskáimmal együtt lesiettem, a sulis cuccokon kívül mindent leraktam a lépcső mellé, ahol a többiek csomagjai voltak. Még felkaptam a bőr dzsekim, majd elindultam az ajtó felé. 

- Nehogy itthon hagyjátok a táskáinkat! - intettem még egyet anyunak a házba, majd siettem ki apuhoz a kocsiba, ugyanis késésben voltunk. Jessel bepattantunk és apu már száguldott is. Durván öt perc alatt ott voltunk és siettem be a táncosokhoz. - Megjöttem. Bocsi, hogy késtem. - törtem be az Adammel közös csapatunkhoz. Ők már bemelígetettek és amíg én lepakoltam, elkezdtek táncolni. Én is nyújtani kezdtem, közben figyeltem őket és rájöttem, hogy ügyesek. Nagyon is. 

- Jól van, menni fog mindenkinek! - beszélt Adam, miközben megtapsoltuk őket. 

- Sziasztok! - robbant be a terembe Sofia. - Fél óra múlva az előadó teremben találkozunk. Majd a színpad mögé gyertek. Ja és Bella. - mellém lépett és átadott pár lapot, amin rajta volt a bemutató rendje, hogy hány órás lesz az egész és, hogy a csapataink és mi mikor következünk. - A hip-hop lesz először, azt a ruhát vedd fel. - mosolygott, majd ki is viharzott. A csapat már át is vonult az előadóba, mi meg Adammel még egyszer eltáncoltuk a tanárok társas táncát és a külön táncunkat. A végén úgy döntöttünk, hogy csatlakozunk a többiekhez, így mi is átmentünk a terembe, ami nem is terem, hanem valami olyasmi, mint egy stúdió. Színpad, nézőtér és backstage, amik egy hatalmas teret alkotnak. 

- Isabella! - hallottam meg egy ismerős hangot, mikor beléptünk az előadóba. Apa, Anya és a majmok álltak előttem. 

- Sziasztok! Menjetek, keressetek egy jó helyet az első sorokban, nekem viszont mennem kell a színpad mögé. - mutattam mögém, őket meg elpateroltam a nézőtérre. - Foglaljatok két helyet! - szóltam utánuk, ők bólintottak, engem pedig elkapott valaki. Ijedtemben sikítottam egy aprót. 

- Még szerencse, hogy ehhez már hozzászoktam. - mosolyogva beszélt Jensen, mire a nyakába ugrottam. - Nyugi! Tartalékold az energiáidat a bemutatóra. - beszélt tovább, én meg egy csókkal belefojtottam a szót. Jól van cicám, én is téged. - adott még egy puszit az arcomra, majd elengedett. Még köszöntem Jarednek és már rohantam is a backstagebe. Hátul mindenki hatalmas izgalomba volt és mindenki félt. Az igazgató nő bátorította a csapatokat és a szereplőket, majd leült a helyére ő is. A műsorvezető Sofia és Brandon. Persze ők is táncolnak majd, de őket láttuk a legalkalmasabbnak erre a feladatra. Ránéztem a papírra, amit Sofia adott és láttam, hogy vannak sztár fellépőink is. Van ki énekel, táncol vagy éppen csak nézőként van itt. Láttam a(z) One Direction nevét is, a Little Mix-es lányokat és még sokakat... Jónak ígérkezik a nap. Időre pontosan el tudtuk kezdeni a bemutatót, ami annyit jelentett, hogy Sofia és Brandon kiszaltóztak a színpadra, üdvözöltek mindenkit és elmondták a kis beszédüket. 

- De nem is húznánk tovább az időt. - néztek össze műsorvezetőink. - Kezdjük meg a napot. - ahogy Sofia kijelentette, a nézőtér és mi is őrjöngeni kezdtünk. 

- Először a piciket láthatják majd Hip-Hopozni, akik általános iskolások, de már most tudjuk, hogy hatalmas táncosok lesznek és persze meg van a pótlás iskolánkba. - nézett körbe Brandon, majd egy utolsó szólítás után, ők lejöttek a színpadról és a picik következtek. Még fel sem vették a kezdő pózt, de már hatalmas tapsot kaptak. Miután a közönség lenyugodott, a picik beálltak és már indult is a zene. Elég jól nyomják ahhoz képest, hogy még csak hetedikesek. Láttam, hogy a közönségnek is elnyerte tetszését a gyerekek bemutatója. Olyan tapsvihar keletkezett, ahogy befejezték, hogy azt hittem, szétesik a színpad, de szerencsére nem. A picik levonultak és a helyüket Jessék Hip-hop csapata vette át. Mikor felléptek a színpadra, direkt Jared arcát figyeltem és ahogy meglátta húgomat, szemei felcsillantak és olyan tekintettel nézte, hogy még én is zavarba jöttem. Szerelmes belé és ha húgom ezt nem veszi észre, le fogom ütni... Egy ilyen srácot kár lenne futni hagynia. Na, mindegy. Majd a nyaraláson kiokosítom tesómat, már ha kell. 

A zene indult, ők pedig nekikezdtek a táncnak. Mondjuk azt nem értettem, hogy húgom mit keres a hip-hoposok között, mikor ő balettozik és társas táncot tanul. Na erre rá fogok kérdezni. Bár nagyon ügyes ebbe is! Nem is értem, hogy miért nem erre a szakra ment. De ő tudja. Az ő élete, ő döntése. 

- Wáóóó!!! - futott fel a színpadra Sofia. - Ez igen! - tapsolta meg őket. - Mind a két csapat remek volt! Akkor szerintem ennyi elég is volt mára... köszönjük szépen a részvételt... - mondta volna tovább, de Brandon beugrott elé. 

- Na de Sofi... - hallgattatta el. - Nem lehet vége. Hiszen még egy pár meglepetés van a tarsolyunkban. Milyen feledékeny vagy. - forgatta meg szemeit, majd újra a közönség felé fordultak. - Nők... - halkult egy picit, de mindenki tökéletesen hallotta, mit mondott. 

- Hogy mondtad? - háborodott fel barátnőm. Jót vigyorogtunk rajtuk. De én azt mondom, hogy így sokkal jobb volt az egész. Lehet, hogyha csak felmennek, felkonferálják a csapatokat, előadókat, nem ilyen élvezetes... 

- Azt mondtam, hogy most egy vendég csapatot láthatunk majd. - terelte el a szót Brandon. Sofi csak megforgatta szemeit, jelezve, hogy "persze, persze". - Vigyázz, mert kiesnek a helyükről. - cukkolta tovább, mire barátnőm egy picit fejbe kólintotta. Az egész nézőtér nevetésben tört ki. - Honnan is érkezett a csapat? Koreából vagy Kínából? - tette a tudatlan haverom, mire Sofi is gondolkodóba esett. Persze mindenki tudta, hogy csak játszanak. 

- Japánból Brandon, Japánból! - csapott homlokára Sofia, mire a nézőtér tovább nevetett. - Hát akkor köszöntsék sok szeretettel a Japan Tron Dance csapatot! - Ahogy kimondták, lekapcsolódott az összes villany. - Na jó... mi még itt vagyunk! És nem szeretnénk leesni, szóval egy kis világítást még kérhetnénk? - beszélt tovább a műsorvezető, mire újra nevetésben tört ki mindenki. Kaptak egy kis reflektorfényt és mintha férj és feleség lennének, Brandon felkapta Sofit és a kezeiben hozta le közénk. Ahogy leértek, a fények újra kialudtak és mindenki csak várt. Aztán hirtelen egy fényesen sétáló alakot láttunk meg és mindenki tudta milyen produkció ez. UV tánc.! De ehhez hihetetlen technika és ügyesség kell, az már egyszer biztos és az is biztos, hogy nagyon ügyesek! A közönség is csak őrjöngött és mi is. Ezelőtt még nem láttam ilyet és kár. Nem értem, hogy maradhatott ki az életemből egy ilyen ... 

- Ááááááááá... - kiabált és tapsolt mindenki, miután végeztek. Kétszer meghajoltak, mert akkora sikerük volt, hogy nem engedték le a színpadról őket. Ahogy leértek, ott meg mi vártuk a csapatot. Körbeálltuk a táncosokat és mindenki gratulált, tapsolt és egyebek. Tényleg nagyon-nagyon-nagyon jók voltak! 

- Sofi, menj és kapd fel a hip-hopos ruhád, addig leváltalak. - futott oda hozzánk az igazgató nő, majd átvette barátnőmtől a mikrofont és felsétált a színpadra. - Jó napot! Én is had köszöntsek mindenkit, aki jelen van és had gratuláljak az összes eddigi és ezután következő produkcióhoz. Igen, le kellett váltani pár percre a műsorvezetőinket, ugyanis a következő táncot, iskolánk hip-hop oktatóinak egy része táncolja majd. - magyarázta meg, mire mindenkinek leesett, hogy mi is van. Sofi visszaérkezett, Brandon is kész lett és biccentetettünk egyet az igazgató nőnek, hogy megvagyunk. - Akkor köszöntsék sok szeretettel, iskolánk tanári karának a hip-hopos részét. - konferált fel minket, majd lesietett a színpadról, mi pedig izgatottan pattogtunk fel. Összesen heten táncolunk a hip-hop tanárok közül, a többiek nem vállalták be. Fent állva, már nem is tűnt olyan ijesztőnek ez az egész. Felvettük a maszkokat és a kezdő pózt, majd már indult is a zene. Néha odapillantottam Jensenékre, akik le sem vették róluk szemüket. Apu pici sztárocskái meg csodálkozva néztek. Gondolom, nem sejtették, hogy én is táncolok... Az egész produkciót élveztem és egyikünk sem rontott benne. Volt, hogy csukott szemmel táncoltam, egyszerűen csak a zenére bíztam magam és teljesen felszabadultam. Arra eszméltem fel, hogy vége van és a közönség tapsol és fütyül egyszerre. Kacsintottam egyet barátomnak, mire arcára egy széles mosoly húzódott és bólintott. Lejöttünk a színpadról, de ahogy leértem, Adam megfogta a kezem, belenyomta a mikrofont, majd visszarángatott. 

- Most pedig... - kezdett bele és közben rám nézett. - Megvárom, míg kifújod magad, mert mintha azt mondtad volna, hogy te akarod felkonferálni a következő előadókat. - csak mondta, mondta és mondta, én meg nagy nehezen levegőhöz jutottam. 

- Szóval.. - fújtam még egyet. - A következő csapat, akiket láthatnak, lelkiismeretesen készültek erre a bemutatóra, igen a szívükön viselték a próbákat és hogy minden tökéletes legyen. Fogadják őket sok szeretettel. - mosolyogtam, majd lesiettünk és a csapat ott várt minket. Egy utolsó csapatölelés, majd felküldtük őket és bátorításképp sikítottunk egy hatalmasat. Beálltak a helyükre és már indították is a kiválasztott zenét. A színpad mellől szorítottunk nekik és bíztattuk őket közben, de felesleges volt, hiszen tökéletesen tudták a koreográfiát és mindneki teljes átéléssel táncolt. Nagyon ügyesek voltak. Büszke vagyok rájuk! 

- Köszönjük szépen! - szólalt meg Sofia és Brandon. Visszakapták a műsorvezetői szerepet. - A csapatnak a táncot betanította Isabella Blake és Adam Gray, nagy tapsot nekik! - mutatott ránk, de megingattuk fejünket, hogy mi aztán fel nem megyünk ezért a színpadra, ne legyen idióta. - Bella, Adam! - szólt ránk Sofia, mire közelebb mentünk a színpadhoz, kinyújtottuk a kezünket és integettünk egyet, majd gyorsan visszaálltunk a helyünkre. - Ahj... lehetetlenek. - ahogy kijelentette, a tömeg nevetni kezdett. 

- Mindegy... hamarosan láthatjuk őket újra. De most... - emelte fel az ujját Brandon. - Most mi is jön? - vakarta meg a fejét, mire Sofi a kezébe temette arcát. - Ja már tudom!! - villant föl a kis körte haverom feje felett. - Biztos mindenki ismeri az Amerika Legjobb Tánc csapata című vetélkedőt, ahol tánc csapatok küzdenek meg egymással és hétről hétre kevesebben lesznek, míg végül az egyik nyer. - próbálta ismertetni a közönséggel a következő fellépőket. 

- A hatodik széria győzteseit köszönthetjük köreinkben. A Poreotics! - kiabálta a nevüket Sofia, majd

gyorsan leviharoztak a színpadról, hogy a csapat már kezdhesse is. - Menj öltözni... ti következtek Adammel! - paterolt hátra, én meg amilyen gyorsan csak tudtam, magamra kaptam a tánchoz illő ruhákat. Kíváncsi leszek anyáék arcára, de legfőképp Jensenére. Így még nem láttak táncolni... még a húgom se. Hamar visszaértem Adam mellé, de már Sofi és Brandon a színpadon voltak és szokás szerint hülyéskedtek.

- A most következő párosunktól olyan táncot láthatnak, amit kevesen mernek bevállalni és ezért is különleges számunkra ez a két ember. Kitartásuk és ügyességük hihetetlen... de hogy lássák, miről is beszélek, nem húznám tovább a szót. Következzen Isabella Blake és Adam Gray. - kiabálta be a nevünket, majd váltottuk egymást a színpadon. Ahogy felértünk és vártunk a zenére, fél pillanat erejéig ránéztem Jensenre. Szemeivel igen jelentőség teljesen mért végig, amitől majdnem elpirultam, de még időben elkaptam tekintetem és a tánc miatt hátat fordítottam neki. Tánc közben teljesen kikapcsolt az agyam és csak az volt bennem, hogy ha ennek vége, akkor megyek Fijire! Végig ez lebegett a szemem előtt, így teljes átéléssel táncoltam és azt hiszem elég hiteles volt és nem látszott semmi abból, hogy Adammel épphogy csak beszélünk egymással. A közönség igen sokszor adta tudtunkra, hogy fél, hogy leesek vagy Adam leejt. Hallottam, hogy néha felszisszennek, amiről azt hiszik, hogy fájhat nekem vagy elég 'durva' a szemüknek. A végén, leültem a földre a végpóz miatt, de a taps alatt se tudtam felkelni. Megcsináltuk!! Sikerült!! 

- Bella, Adam! - ugráltak fel színpadra műsorvezetőink. - Ez remek volt! Csodálatos!!! - guggolt le mellém barátnőm és a nyakamba ugrott. - Bella, menjetek öltözni, mert Austin után jönnek a középiskolás társas táncosok, aztán a tanárok még egy-két fellépő majd az utolsó vendég fellépők. - részletezte, mire bólintottam, de a következő pillanatban Adam karjaiban voltam. Meglepődtem, de gyorsan kapcsoltam és egy hátrabóglival kiszabadultam. Csak egy fintort kapott tőlem, úgy hogy senki ne lássa, aztán lesiettem és megcéloztam a hátsó öltözőket. Magamra kaptam a ruhákat, közben pedig hallgattam, ahogy Austin Mahone énekel a színpadon. Valahogy erre ráéreztem reggel. Tudtam, hogy az ő zenéjét kell hallgatnom. Miután késznek nyilvánítottam magam, visszasiettem, hogy még elcsípjem Austint és lássam a húgomék tánc csapatát. Tegnap már nagyon jól ment nekik, remélem most is! Austin után fel is mentek a színpadra és mind együtt köszönték meg a segítséget, én meg megingattam fejem és szorítottam nekik. Elfoglalták helyüket, majd indult is a zene. Ugyanolyan jól és ügyesen táncolták, mint tegnap és nagyon megnyugodtam, hogy a földön pörgős elem is ment mindenkinek, nem csúsztak el. Egyszóval tökéletes volt az egész! Megérte szenvedni vele, én azt mondom. Húgom arcán láttam egyfajta csillogást, amit tudtam, hogy a tánc okoz. Jared végig őt fürkészte tekintetével és már ezer százalékig biztos voltam benne, hogy szerelmes belé. A végén ő is és más is felállva tapsolt nekik, hiszen egy elég hosszú koreográfiát táncoltak el hibátlanul! 

- Ügyesek voltatok! - öleltem meg húgom, majd el is engedtük egymást, mert az igazgató nő a színpadra lépett. Igen, Sofia is táncol velünk és valakinek be kellett ugrania. Brandon meg épp Jasmine-nel beszélget vagy szervezkedik, esetleg vitatkozik... kitudja. 

- A következő csapat iskolánk azon tanáraiból áll, akik nem csak tanítanak köreinkben, hanem tanulnak is. Fogadják őket sok szeretettel. - lejött a színpadról, mi meg azután toltuk fel a seggünket, hogy felpakoltak a kellékesek minden cuccot, a technikusok is készen álltak, már csak mi voltunk hátra. A srácok kezdték az egész koreográfiát, ami Ke$ha - Take it Off című dalára ment. Végig vigyorogtam ezt az egészet és mintha kicseréltek volna. Voltak olyan pillanatok, ahol kacéran Jensenre néztem. Főleg miután kimásztam az egyik srác öléből. Barátom egy pillanatra elvesztette uralmát és alig észrevehetően megnyalta száját, mire még inkább mosolyogtam. Tetszett a tudat, hogy ezt én váltom ki belőle. A végén direkt ránéztem és kacsintottam, mire arcán rosszfiús mosoly jelent meg. 

- Na, ez igen! - ugrott mellém Brandon és fél kezével átkarolt. - De szerintem lányok, menjetek és kapjatok magatokra valamit, mert elég sok srác lesz majd ... hogy is mondjam.... túlbuzgó veletek kapcsolatban. - kacsintott, mire fejbe kólintottam, megöleltem majd lejöttünk. Minket Jasmine és az osztály váltott fel, akik Pitbull és Jennifer Lopez számára táncoltak, a Live it Up-ra. Mindig is szerettem az ofőnket, már azelőtt is, hogy megismertem. Tetszik a hozzáállása az osztályhoz és úgy mindenhez. Az, hogy ilyen laza és mindig jókedvű. Ez látszik a koreográfiáin is. Nem nehezek, könnyen tanulhatóak, de mégis jók! Amíg ők lenyomták a végét, gyorsan visszavettem az egyik hip-hopos ruhám, majd visszaálltam a színpad mellé. 

- És akkor így a végén szeretnénk megköszönni mindenkinek, hogy eljött és velünk együtt élvezték a napot. A táncosoknak köszönjük a szereplést. Mindannyian tudjuk, hogy mennyi munkátok van ebbe a két órás programban és hogy mennyire a lelketeken viseltétek ennek az egész napnak a sorsát. Eláruljuk, hogy körülbelül két hete még le akartuk fújni ezt az egészet. Valahogy sehogy sem állt össze a kép, de a táncosainknak köszönhetően megmaradt bennünk is a hit, hogy sikerülni fog és tessék! A mai nap bizonyította mindenki számára, hogy milyen tehetséges tanulóink vannak, olyanok, akik sokra viszik még az életben! Köszönjük még egyszer a szereplést és akkor következzen a banda, akik felfelé ívelő karrierük közepén járnak. A banda, kiknek számait most már több millióan éneklik. A banda, kikre a legtöbb lány felnéz, mind divat ikonokra, mind énekesekre! A banda, akit a legjobban szeretett volna iskolánk összes tanulója! A Little Mix!!! - kiabálta be a nevüket a diri, majd lejött a színpadról, engem pedig elkapott Perrie. 

- Kérlek mond, hogy tudod a Move táncát! - nézett rám könyörgőn, mire arcomon száz wattos mosoly terült és bólintottam. - És beállnál? Csak mert az egyik lány táncosunk....- nem hagytam befejezni neki a mondatot, már be is álltam a többi táncos közé. Perrie is elfoglalta a helyét, csakúgy, mint a táncosaik és már indult is a kedvenc dalom. A Move!. (0:40-től nézzétek.) Az első hangok után hallottam, hogy a backstageben mindenki énekli, láttam ahogy páran velünk együtt táncolják és mindenki őrjöng. Tökéletes volt az egész műsor, az egész nap és minden!! Az, hogy a végén, példaképeimmel léphettem színpadra, csak tetőzte ezt az egészet. Egyszerűen leírhatatlan volt! 

- Köszönjük szépen! - hajoltak meg a lányok, majd Perrie mellém lépett és kihúzott a táncosok közül. - Bellának pedig külön köszönjük, hogy számíthattunk rá, mint beugró táncos. Nagyon szépen köszönjük! - öleltek meg, majd miután az összes szereplő, aki ma itt járt ezen a színpadon, odajött, meghajoltunk és kivisítoztuk magunkat, lemehettünk átöltözni és végre megkezdődött a szünet! 

- Fijiiiiiiii.... érkezeeeeem!!!! - robbantam be az öltözőbe, a lehető leggyorsabban ruhát cseréltem, összepakoltam, elköszöntem mindenkitől és igyekeztem ki a többiekhez. Út közben még fújtam magamra parfümöt és leengedtem a hajam, mivel a move-hoz össze kellett kötnöm. Épp telefonon nézegettem a ma készült képeket a hírességekkel, mire valaki megfogta a kezem, visszarántott és megcsókolt..... 

6. fejezet.

Itt is lennék! :) Csúszva ugyan, mert apu elvitte a laptopom Hévízre, de most, hogy hazajött, visszaáll a rendszeresség! :) Addig pedig itt van ez a rész. :) Jó olvasását! :)

We're friends and no more... 

- És egy, két, há. - számoltam be és már táncolta is a csapat a megbeszélt koreográfiát. A verseny óta több, mint egy hónap telt el. Október vége van és egy bemutatóra készül a hip-hop csapat, aminek Adammel a tanárai lettünk. Ha már Adamnél tartunk... Ez alatt a majdnem két hónap alatt talán csak akkor beszéltünk, mikor közös óránk volt. Sajnos a társastáncnál ő a párom, így elkerülhetetlen volt. Próbált közeledni, de elég egyértelműen visszautasítottam. Nekem egyáltalán nincs szükségem egy hazug emberre. Tény, hogy mind a mai napig, mikor együtt táncolunk érzek valamit, de az eszem azt diktálja, hogy nem, nem, nem és nem! Hallgattam is rá, így sikerült véglegesen leszarni ezt az egészet. Ennek egyike jele, hogy megjelent az életemben egy olyan személy, aki kiegyensúlyozottabbá tett és csak szimplán beleszerettem. Sosem hittem a szerelem első látásra dologban, de most mintha ez történt volna. Apunak köszönhetem, hogy megismertem Jensent, aki egy rettenetesen jó sorozat egyik főszereplője. Lassan egy hónapja, hogy együtt vagyunk és ezt a kapcsolatot elég sokan támogatják, viszont sokan ellenzik. Apu és anyu meglepő módon mellettem állnak, sőt egyenesen rajonganak Jensenért. Sofia viszont próbált lebeszélni erről az egészről, de én nem tágítottam. Sosem szerettem, ha megmondták, mit csináljak. Ha másnak lesz igaza és nem nekem, akkor legalább tanulok belőle. De nemhiszem, hogy most így járok. Jensen a munkája mellett szinte mindennap töltött velem egy kis időt és telefonon is sokat beszéltünk. Most meg szünete lesz és nekem is, mert előadás után kapunk egy hetet. A bemutató holnap lesz, utána pedig cuccolunk és megyünk egy kis kikapcsolódásra a Fiji szigetekre. Tény, hogy jobb lenne, ha csak kettesben mennénk, de Apu ötlete volt ez az egész és meghívta a kedvenc bandáját is, valamint Jaredet, aki Jensen társa a sorozatban, a valóságban pedig legjobb barátja. Hát csoportos nyaralás lesz, de a lényeg, hogy mostmár Apuval is jobban kijövök, mint eddig, Anyu is próbálkozik és ott lesz velem a húgom és a barátom. Érzem, hogy ez jó lesz. 

- Na, srácok. Minden tökéletes volt és ha ezt holnap így előadjátok, sikeretek lesz. - kicsérte meg őket Adam. Még megbeszéltük, hogy holnap hánykor találkozunk és hol, majd mindenki ment a maga dolgára. Igyekeztem haza, mert már délután négy óra volt és én fáradt voltam, meg jó szokásomhoz híven, éhes. Kivágtam az iskolaajtót és sietősen a kocsimhoz mentem, bepattantam és siettem haza. Kifejezetten jó kedvem volt, ami megis látszott. Ahogy beléptem a házba és meghallottam a zenét, nekiálltam táncikálni és besasszéztam a konyhába. Bent megtaláltam Jesst és Jensent, amint épp sugdolóztak. Húgom olyan nézéssel ajándékozta meg barátomat, amiből egyből megértettem, hogy valamiben sántikálnak. 

- Khm... - köszörültem meg torkom, mire mindketten felém kapták fejüket. Tesóm rögtön felpattant és ahogy elhaladt mellettem, benyögött egy "jó enyelgést". Csak megforgattam szemeim majd a hűtőhöz léptem, hogy valami ehetőt keressek. 

- Már egy üdvözlést sem kapok!? - ölelt át hátulról két kar, mire mosolyogva fordultam meg. Megráztam fejem és megmagyaráztam, hogy most csak a kaja érhet számhoz, más nem. 

- Holnap utazunk! - pördültem egyet, miután a kaját beraktam a mikróba. Most már azért sokkal rutinosabban kezelem, mint a legelső alkalommal. 

- Végre! Már alig várom. Csak az a kár, hogy sokan leszünk. - még ki sem mondta, de már bólogattam. Jensen se szereti a majmokat, ez az egyik oka annak, hogy megkedveltem. Emlékszem rá, mikor Apu mondta, hogy majd érkezik, miután a bandáját elrendezte, erre mi Jensennel egyszerre horkantunk fel. Ez volt a legelső alkalom mikor tényleg úgy isten igazából beszélgettünk. 

- Elhiszed, hogy azokat a gyökereket leszarom!? - ültem le az asztalhoz, nekiálltam enni és közben beszélgettünk. Lényegében a nyaralásról volt szó egészen addig, amíg Mr. Egoman be nem toppant. Először észre sem vettem, de miután Jensen furán nézett mögém, megfordultam. Adam állt ott, mobilommal a kezében. A suliba hagytam....

- Bocs, nem akartam zavarnni, csak a teremben hagytad a telód. - adta át, majd a két srác összenézett. Nem akartam, hogy ők ketten beszélgetni kezdjenek. Adam nem tudott arról, hogy én bepasiztam, viszont Jensennek már meséltem táncpartneremről. Nem igazán kedvelte meg és nem szeretném ha elküldenék egymást melegebb éghajlatokra. 

- Hát köszi... -  próbáltam oldani a feszültséget, de nemigen jött össze. - Ha nincs más... - célozgattam arra, hogy most már mehetne, de nem vette a lapot. 

- Szóval te lennél az utódom? - lesajnáló pillantással mérte végig Jensent, aki csak mosolygott. Nem féltettem egyiküket sem, de nem akartam, hogy balhézzanak. Csak azt nem értem, hogy Adam minek kezdett bele!? Mi köze van neki hozzá? 

- Adam! Kifelé, most! - parancsoltam rá, de ő egy lenéző tekintettel ajándékozott meg, amit egyáltalán nem néztem jó szemmel. - Adam! - szóltam rá mégegyszer, mire hozzámlépett, Jensen pedig felkelt az asztaltól és szemével üzente, hogy ő ugrik, ha csak egy ujjal is hozzám ér. - Nem elég, hogy mindennap a te képed kell nézegetnem a suliban, még itthon is? Neeem... ezt nem! Fogd fel, hogy én továbbléptem. Ne erőlködj és ezeket a gyerekes próbálkozásokat felejtsd el. Így se, úgy se mész velük semmire, akkor meg minek csinálod? Menj, keress magadnak egy olyan barátnőt, aki hagyja, hogy zsinóron rángasd. - kacsintottam rá, majd kitessékeltem a házból. Ahogy becsuktam mögötte az ajtót, mintha végleg lezártam volna életemnek ezt a részét. Talán most értem el oda, hogy semleges legyek vele kapcsolatban. 

- Ez a kis mitugrász a partnered? - kérdezte barátom és arckifejezése miatt elnevettem magam. - Ne is foglalkozz vele. - jött oda hozzám és megállt előttem egy-két centire. - Soha nem tudnám azt tenni veled, amit ő. Fogalma sincs róla, hogy mekkora kincset vesztett el, de nem is kell tudnia róla. Még a végén alul maradok.... - rosszfiús mosoly kúszott arcára, mire egy ' te hülye vagy ' nézést kapott válaszul. 

- Igen, valószínű, hogy te maradnál alul! Annyira béna vagy, hogy egy húsz éves srácot választanék helyetted. Mit szólnál hozzá, ha most utána mennék? - incselkedtem vele, ő meg szorosan derekam köré fonta karjait. 

- Hát ha meg tudsz menekülni kezeim közül, akkor menj. - préselt még közelebb magához és túlzok ha azt mondom, hogy egy hajszál elfért volna közünk. 

- Ki mondta, hogy szabadulni akarok? - vontam fel szemöldököm, mire felkuncogott és ajkaimra tapadt. A szenvedélyes csókunkból pár percen belül szórakozás lett. Elnevettem magam, mire ő megpörgetett. - Alig várom, hogy holnap végre Fijin legyünk. Este nem érdekel mennyire leszünk fáradtak, elmegyünk ketten valahova. Sétálni, várost nézni vagy tudom is én... de egy szobában leszünk és punk tum! - szögeztem le, ő meg felvonta szemöldökét és rájöttem, hogy nem érti, miért így mondom. - Csak mert apu már eldöntötte, hogy én Jessel fogok aludni. Hát azt elbaszta kiscsikó korában. - háborgásom megnevettette, majd váltottunk még egy csókot és visszamentem a konyhába eltakarítani magam után. Ezzel megvoltam, így Jensennel felmentünk az emeletre és segített összepakolni, mert holnap jönnek értem a sulihoz és már megyünk is a reptérre. 

- Holnap megyünk Hawaiira, Hawaiira, Hawaiira. - danolásztam pakolás közben, mire barátom nevetni kezdett. - Mi olyan vicces? - kérdeztem és pörögtem egy időben. 

- Nem Hawaiira megyünk Miss szélvészkisasszony! - fogta meg kezem és maga mellé rántott, hogy végre nyugodjak le, mert több, mint egy órája megállás nélkül pörgök, éneklek és pakolok. - Néha levegőt is vegyél. Ráérsz holnap őrjöngeni, most még csak pakolsz. Sosem értettem a nőket... - ingatta a fejét, mire kezeim közé fogtam arcát és felém fordítottam. 

- Akkor most szépen lassan elmagyarázom. - lassan beszéltem, mire Jensen szemöldöke a magasba ugrott. Most úgy nézhettünk ki, mint egy diliházban a doki és a beteg. A doki magyaráz a beteg meg gondolja magában, hogy " te vagy a hülye, nem én" . - Holnap ....... megyünk...... Haaa.... akarom mondani.... Fijire!!! - ugrottam nyakába, de mivel hirtelen jött így hátradőltünk az ágyba. - Hawaii helyett Fiji, Fiji, Fiji! - ültem rá barátom derekára és közben végig nevettünk. Jensen mellett valahogy eltűnt az a fogalom, hogy szomorúság. Mióta együtt vagyunk, minden nap csak mosolygok, vigyorgok és egyszerűen jó kedvem van. Visz egy kis színt az életembe. Szeretem! 

- Bella!! - rontott be húgom a szobámba kopogás nélkül, de az ajtóban megtorpant. - Oppsz... bocsi! Nem is zavarok. - lépett egyet hátrébb. 

- Maradj már te nagyokos. Nem történt semmi. Mit akartál? - kérdeztem tőle, miközben lekászálódtam Jensenről, aki gyilkos pillantásokkal méregetett. Tudtam, hogy azért ilyen, mert nem hagytam kimenni a tesóm és így nem maradtunk kettesben, de ki fogja bírni, ha meg nem, majd kárpótolom.

Húgom nem szólt semmit, csak a kezére mutatott, jelezve, hogy nézzem meg az órát. Felkaptam a mobilom és mikor megláttam, hogy mennyi az idő, azonnal a gardróbba rohantam táncos felszerelésért, ugyanis a húgom és az osztálytársai engem kértek meg, hogy a holnapi előadásra rakjak össze nekik egy koreográfiát, amit meg is csináltam és ma még tökéletesítik.

- Sziasztok! - robbantam be a táncterembe, a kilencedikesek pedig meglepődve néztek rám. - Na, tőlem nem kell félni. Néha kicsit hiperaktív vagyok ugyan, mint most, de nyugi. Egybe maradtok! Elvileg a húgom betanította nektek a táncot, igaz? - néztem körbe, mire mindenkitől kaptam egy bólintást. - Akkor táncoljátok el nekem, némi bemelegítés után és megmondom, hogy még min kéne változtatni vagy csiszolni. Remélem a párja mindenkinek meg van. - megerősítésre vártam, amit meg is kaptam, így kapcsoltam egy kis hangulatzenét a nyújtáshoz és visszamentem fél pillanatra Jensenhez. - Ha gondolod, bejöhetsz. - mosolyogtam rá az ajtóból, mire ő megrázta fejét. 

- Nem lehet, el kell mennem Jaredhez, mert most írt, hogy nem tud összepakolni, segítsek neki és hogy.... - meredt rá a képernyőre. Szeme sarkában összefutottak az apró nevetőráncok, így gondoltam, hogy valami vicceset írhatott neki az a majom. Nem kérdeztem rá, mert ha tudnom kéne róla, úgy is elmondaná. - Szóval mennem kell. Holnap a sulidnál találkozunk. - állt meg előttem, közelebb húzott magához és ráérősen megcsókolt. 

- Az előadást is megnézed? - kérdeztem kíváncsian és kiskutyaszemekkel néztem rá. 

- Legyen meglepetés! - kacsintott, majd még váltottunk egy utolsó csókot és már el is tűnt. Visszamentem a táncoslábú csapathoz és láttam, hogy felvették a táncos ruháikat is. 

- Na, akkor mindent bele! - tapsoltam egyet és már indítottam is a zenét. Egy-két csúszás volt benne, de azon kívül minden tökéletes volt. Valljuk be, nem egy egyszerű koreográfia és nem is a legrövidebb, de meg tudják csinálni és nagyon ügyesek! Azt hiszem van pótlás a főiskolára miután mi elballagunk. - Ez hihetetlenül jó volt! Egy apróságot vettem észre, a pörgésnél egy-ketten pár másodpercet csúsztatok, de ezt senki nem fogja észrevenni, annyira összhangban vagytok! Én azt mondom, hogy még egyszer nyomjátok le, aztán levezetésképp én is mutatok nektek valamit, ne csak nézzelek titeket, aztán mehettek és holnap találkozunk. - mosolyogtam rájuk, majd még egyszer, utoljára eltáncoltattam velük az egészet. Azt kell mondjam, hogy profik. Értik a dolgukat. A végpóz után megtapsoltunk mindenkit, majd amíg kifújták magukat, kerestem zenét magamnak és egy picit bemelegítettem. - Ez csak az én részem a holnapi táncból, mivel mi is táncolunk, akiknek van valami közük a bemutatóhoz. - magyaráztam meg nekik, ők meg meglepetten néztek rám. Indítottam a zenét, majd már táncoltam is. Semmi nehézség nincs benne, csak az alapok. A másik táncunk, amit csak Adammel táncolok az nehezebb és acrobatikusabb. Hasonló, mint amit versenyen is előadtunk társastánc kategóriában, de mégse ugyanolyan, ez kicsit durvább. 

- Ez igen! - kiabálta be egy srác, mire legyintettem. 

- Majd a másik táncot nézzétek meg. Az már rizikósabb lesz, viszont nagyon jól fog kinézni. - kacsintottam rájuk, ők meg akaratoskodni kezdtek, hogy mutassam meg nekik, de egyedül nem tudom, így pofára estek szegények. - Majd holnap meglátjátok, ne türelmetlenkedjetek. - vigyorogtam, mire sóhajtottak egyet. Beletörődtek, hogy ők ezt csak holnap láthatják majd és egy köszönés után leléptek. Én még maradtam a táncteremben, mert fel voltam spannolva és valahol le kellett vezetnem a felesleges energiáimat, így a táncot választottam. Táncoltam mindent. Hip-hop-ot és még a balettal is megpróbálkoztam, de rájöttem, hogy azt inkább hagyjuk. Este tízkor kaptam észbe, hogy én még mindig táncolok és fel vagyok dobva. Lekapcsoltam a zenét, elmentem gyorsan lezuhanyozni és hajatmosni majd a szobámba léptem. Beültem a laptopom elé, közben pedig írtam egy SMS-t Jensennek. 

"Fijiiii holnap érkezünk!!! :D " - elküldtem és amíg a válaszára vártam, felléptem Twitterre. A követőim száma megsokszorozódott, mindenféle kiírásokban megjelöltek, képeket töltöttek fel rólam és egy csomó rajongói levelet olvastam. Voltak olyanok, akik már most azt akarták, hogy összeházasodjak Jensennel, de volt olyan is, aki épp a halálomat kívánta. Vicces, hogy az emberek úgy mondanak véleményt másról, hogy nem is ismerik. 

"Heeyyy haters. I love Jensen and you can't change this! Never in a million years! ;) #iloveeveryone♥" - ahogy kiírtam, rögtön kérdezősködni kezdtek páran és voltak olyanok is, akik egyből kétszínűnek és álszentnek gondoltak. Igazából egyik fülemen be, a másikon meg ki, de akkor is... rólam senki ne terjesszen olyat, hogy csak érdekből vagyok még mindig Jensen mellett és hogy csak a pénze kell, meg a többi ilyen. Zavaró...

"Nem hiszem el, hogy fél tizenegy van és te még mindig olyan idióta vagy, mint délután. :D Inkább menj aludni, mert holnap nehéz napod lesz." - érkezett a válasz az SMS-emre. Elolvastam és gyorsan pötyögni kezdtem. 

"Jól van.. értettem apuci. :P " - végig vigyorogtam és még arra sem volt időm, hogy a telefont letegyem magam mellé, mert már érkezett is a válasz. 

"Akkor mars az ágyba és ne szökj el pasizni az éjszaka közepén, mert figyellek. ;) Na.. de tényleg menj aludni. Jó éjt, szeretlek te kis hiperaktív.♥" - a végén szívem egy hatalmasat dobbant, mint mindig, mikor kimondja/leírja ezt a szót. Ilyenkor pillangók röpködnek hasamban és mintha öngyilkossági kísérletet akarnának végrehajtani.... leírhatatlan érzés. 

"Oké, megyek... csak még valami... HOLNAP FIJIIII!!! :D jó éjt, én is téged! ♥" - küldtem a választ, majd hallgattam rá és kikapcsoltam laptopom. Telefonomon beállítottam az ébresztőm és lehelyeztem az ágy mellett lévő éjjeliszekrényre. Beleugrottam ágyamba és magamra húztam takaróm. Azon kezdtem gondolkodni, hogy Jared és Jess miért nem találkoztak ma... hiszen elég erősen szimpatizáltak egymással és tegnap még azt hallottam, hogy ma randiznak. De tesóm biztos mondta volna, hogy mi volt, viszont ma egy szót sem szólt róla. Máskor meg ódákat zeng. Gondoltam arra, hogy felkelek és megkérdezem tőle, de aztán eszembejutott, hogy ő valószínűleg már alszik, így maradtam az ágyamba és úgy döntöttem, hogy majd holnap járok utána ennek. Ilyen és ehhez hasonló gondolatok cikáztak fejemben, mikor végre sikerült mély álomba merülnöm. 

ui: Még egyszer sajnálom, hogy késtem és nem mminőségi rész... :/ nem is olyan hosszú, mint a megszokottak, de ez csak egy átkötő rész és a következő már nem ilyen lesz, de azért remélem, hogy olvasható. :) 

Zsó. xx. :) ♥

5. fejezet.

Boldog Új Évet Minden Olvasónak!!! :) ♥ Nem rizsáznék sokat, csak annyit, hogy ebben is vannak videók, amik most már csak rátok várnak ! ;) Ugrottunk egyet, mert úgy gondolom, hogy felesleges lett volna leírni a két hét próbát a versenyre, szóval remélem így is tetszik nektek! :) Jó olvasást! ♥

I don't trust you anymore!

/2 héttel később/

- Jó reggelt! - köszöntött egy ismerős hang és karját gyengéden körém fonta. Nem nyitottam ki szemem, még nem volt kedvem hozzá. Ahogy gerincemen végigfutott az a kellemes bizsergés...leírhatatlan. Volt valami Adamben, ami miatt azt éreztem, nem kelhetek fel mellőle. Vonzott magához. Közelebb fészkeltem magam hozzá, mire felkuncogott. - Ha ma este is mellettem aludnál, akkor jobb lesz megnyerni azt a versenyt. - duruzsolta fülembe, én meg egész egyszerűen elröhögtem magam. Hát igen, az alku... Tudtam, éreztem, hogy nyerünk, hisz a második tánc mindent visz. Nem hiszem, hogy sokan bevállaltak valami ilyet. - De most már jó lenne felkelni, mert nem készülünk el. - noszogatott, mire csak morogtam egyet. 

- Nincs kedvem. - fejem nyakába fúrtam és a takarót felhúztam nyakamig. Ezzel próbáltam jelezni, hogy én aztán fel nem kelek innen. - Táncolj nélkülem. - miután kimondtam egy kevés hatás szünet után mindketten nevettünk. 

- Na cicám, gyere. - toloncolt ki az ágyból, majd bement a fürdőmbe. Szerintem már oda-vissza tudja a járást házunkban, annyiszor aludt itt. Ennek ellenére nem vagyunk együtt! Bár az előbb fenn akadtam a megszólításon. Cicám... sosem mondta még. Majom és társai már voltam, de cicám még nem. Ez tetszik. Tény, hogy vegyes érzelmeim vannak Adammel kapcsolatban, amik inkább jók, mint rosszak, de nem tudom... nem hiszem hogy menne nekem ez a kapcsolat dolog. Előtte csak egy fiúm volt, azzal is egy hónapban egyszer ha találkoztunk és akkor se volt több, mint annyi, hogy megfogtuk egymás kezét meg egy-két csók. Magyarul tapasztalatlan vagyok még. Gondolkodás közben visszadőltem az ágyba és abban a pillanatban megcsörrent telefonom. Megnéztem a kijelzőjét, Sofia. 

- Itt Dr. Agy. - szóltam bele, mire a túloldalról nevetést hallottam. 

- Bella. Idióta vagy. - nevetett tovább, majd nagy nehezen kinyögte, hogy valójában miért is telefonált. - Csak azért hívtalak, hogy szóljak a táncosoknak fél órával előbb a suliban kell lenniük, mert a ruhákkal valami problémák vannak. - részletezte, mire kiugrottam az ágyból, bevágtattam a fürdőbe és egyáltalán nem érdekelt, hogy Adam bent van. 

- Köszi, hogy szóltál. Igyekszünk. Szia. - gyorsan kinyomtam, majd ránéztem az előttem álló félmeztelen Adamre, aki éppen borotválkozott. - Pasik... - forgattam meg szemeim, majd elhadartam neki, mi a helyzet és mind a ketten villámgyors készülődésbe kezdtünk. Átfutottam a gardróbomba valami ruháért, közben gyorsan beágyaztam és már csak egy fésülködés volt hátra. Úgy döntöttem, hogy majd a suliban rakok magamra valami minimális sminket, úgy sem kell sok. Elkészültünk, összeszedtünk cuccainkat és nagy zajjal robogtunk le a lépcsőn. - Jess! - kiabáltam húgom után, aki lélek szakadva futott ki a konyhából, szájából meg kilógott az előbb leharapott szendvics darab. - Jössz velünk most suliba vagy apu visz be? - kérdeztem, ő meg motyogott valamit, de az ég világon semmit nem értettünk belőle. - Aha, jó, akkor most mond el úgy, hogy közben nem lóg ki a szádból az a fél disznó. - mosolyogtam rá, mire bemutatott, lenyelte a kajáját és elmondta, hogy ma nekik nincs suli a mi versenyünk miatt. A mázlista. Ezt is nekem köszönheti. Csak intettem egyet majd már ki is léptünk a házból. Bepattantunk Adam kocsijába, bekötöttük magunkat majd amilyen gyorsan csak tudtunk, mentünk a suliba. Lehet, hogy picit meg is szegtük a szabályokat, de így is éppen hogy odaértünk... - Te hibád. Miért lustálkodtál annyit? - kezdtem el szekírozni, ő meg felvonta szemöldökét. - Igen, rólad van szó! - kacsintottam, majd figyeltem a dirire, hogy mi a gond. Igazából semmi extra, csak a szabó elfelejtette rárakni a címkéket a ruhákra, így nem tudták, hogy melyik kié... Megkerestük a sajátunkat, majd azokkal vonultunk a nekünk kijelölt táncterembe. 

- Szóval az én hibám? Én lustálkodtam? - nyomott neki a falnak Adam, ahogy beléptünk a terembe. Még szerencse, hogy páronként kaptunk egy-egy termet, mert ezt sehogy sem tudnám kimagyarázni. - Mintha rossz lenne a memóriád, nem gondolod? - egyik kezét derekamra csúsztatta, másikkal pedig kényszerített, hogy szemébe nézzek. Csak bólintottam egy aprót és a következő pillanatban ajkait éreztem az enyémeken. Hevesen csókolt, amibe én belementem. Vadul téptük egymás száját és nyelveink csatáztak. Csak tudnám, miért nem lököm el magamtól... Miért hagyom ezeket neki? Miért csinálom ezt? Nem tudok választ adni kérdéseimre, egyszerűen csak jól esik ahogy hozzám ér. Gerincemen végigfut egy kellemes bizsergés és ahogy valamink összeér, mintha bomba robbanna. - Bella. - húzta fejét fél centivel hátrébb. - Nem tudom, mit művelsz velem, de megőrjítesz. - búgta ajkaimba és újra megcsókolt. Ebbe belemosolyogtam. 

- Hát cicafiú... van ez így. - toltam el magamtól, ő meg elnevette magát. Ott hagytam az ajtó mellett és elgondolkodtam azon, hogy hol is fogok átöltözni!? - Na Adam, akkor te most kimész az ajtó elé és addig nem jössz be, amíg én nem szólok! - próbáltam meg kituszkolni, de megállt és gonosz mosolyt vetett felém. 

- Múltkor folyamatosan azt hajtogattad, hogy nézzem meg a dekoltázsod... hát itt a lehetőség. - gonoszkodott tovább, mire rácsaptam homlokára. - Jó na... tudom, tudom. - ezzel a mondatával elhagyta a tánctermet. Amilyen gyorsan csak tudtam, átöltöztem és már vissza is hívtam ezt a jómadarat. Ő is átvette a fellépő ruháját, majd még egyszer elpróbáltuk a hip-hopot aztán már mentünk is az aulába. Lassan összegyűlt az egész iskola a nézőtéren, a tanárok is. A zsűri is elfoglalta helyét, mire felfedeztem közöttük egy ismerőst az igazgatón és tanáraimon kívül. Sofia. Akkor ezért nem jelentkezett... 

- Sziasztok! - szólt bele az igazgató nő egy mikrofonba. - Csak egy gyors talpalót a versenyről azoknak, akik csak nézők. Két forduló lesz. Egy hip-hop kategóriában és egy pedig választott. A két forduló után, a zsűri fogja eldönteni ki nyert az alatt pedig tart egy kis bemutató iskolánk egyik kitűnő tanára, Jasmine Meakin és osztálya. Kettő táncot láthattok majd tőlük is és reméljük, hogy mi az alatt az idő alatt, el tudjuk dönteni, hogy melyik párosé legyen a megtiszteltetés, hogy iskolánk tiszteletbeli tanára és diákja is legyen egyben. Röviden ennyi.! Jó szórakozást. - tette le a mikrofont, ezzel egy időben pedig megszólalt a sulirádóban egy hang, aki bemondta az első párost. Nem szívesen kezdtem volna és hál isten nem is nekünk kellett. Az első páros nagyon jó volt, legalább is nekem nagyon tetszett az előadásuk. Tudtam, hogy a mi hip-hopunk egyszerű és laza. Direkt azért, hogy mindenki azt higgye, ilyen bénák vagyunk... Harmadikként következtünk, mire besétáltam a padhoz és leültem. A tánc alapján Adam a zene alatt jön oda. Megfogtam a könyvem, ami kellék a táncban és már kezdődött is a zene. (nem a szereplők vannak a videóban) Élveztem az egészet és tudtam, hogy ezek után mindenki elbízza magát, hogy ők csak jobbak lehetnek, főleg drága "barátnőm" a szöszi plázacica. A szám végén igaz, hogy taps vihar volt, de a diri szemében némi csalódottságott láttam. Mosolyogva biccentettem egyet neki, közben magamat megnyugtattam, hogy még nem látták a második számunkat. Ahogy kiértünk az aulából, rohantunk a táncterembe, hogy átöltözzünk. - Maradsz! - állítottam meg Adamet az ajtóban, én meg beviharoztam és miközben kifújtam magam, át is vettem ruhám. Szóltam tánc partneremnek, hogy jöhet átöltözni. Amíg ő elvolt, addig én próbáltam valami normális kinézetet visszavarázsolni fejemre. 

- Láttad az arcukat? Úgy is azt hiszik, hogy nyert ügyük van. De szerintem a második tánccal feladjuk nekik a leckét. - mosolygott mögöttem Adam, mire bólogattam. Lassan ugyan, de elkészültünk. Mire visszaértünk, akkor kezdődött a második forduló. Az első páros elég nagyot hibázott benne, de lényegében ügyesek voltak. A másodikak produkciója alatt még egyszer lepörgettem magamban a táncot és mire a végére értem, már mi következtünk. Az igazgató és Sofia is jelentőség teljes pillantást vetettek felém, mire csak mosolyogtam. Leültünk a földre, mivel ez volt a kezdő pozíció, pár pillanat múlva meg már indult is a kiválasztott szám.(nem a szereplők) Az elején mikor rápillantottam Adam hódolójára, láttam arcán egy afféle 'bénák vagytok' feliratot, mire elmosolyodtam és ez után kezdődött az igazi tánc. Tánc közben hallottam, hogy sokan megijednek és tapsolnak is egyben és ez jól esett. Volt egy olyan rész, mikor kézen álltam Adam tenyereiben a magasban és utána leengedett, de a lábaimmal megkapaszkodtam derekán, ott mindenki szívrohamot kapott. A végén hatalmas tapsot kaptunk, a zsűri összes tagja felállva tapsolt. Meghajoltunk, majd lejöttünk és beálltunk a táncosok mögé. 

- Megcsináltuk! - ujjongtam és nyakába ugrottam. - Sikerült Adam! - szerintem már fojtogattam szegényt, de túl nagy volt az öröm ahhoz, hogy most elengedjem. 

- Nyugi van! - hámozott le magáról, én meg száz wattos mosollyal néztem szemeibe. - Igen, sikerült. Most már csak reménykedjünk, hogy nyerünk is! - fordultunk meg és néztük a következő párost. Adam kezei a derekamon pihentek és állát vállamra tette, úgy figyelte szőke barátosnéját, aki elég gyenge táncot produkált partnerével. Összecsapták, hibáztak benne és elcsúsztak, mert a zene előbb befejeződött, mint a tánc.. 

- Köszönjük szépen a versenyzőknek a részvételt. Most pedig a zsűri összeül és meghozza döntését, addig pedig fogadjátok Jasmine Meakint és osztályát. - a bejelentésre tapsolt mindenki, Adammel még fütyültünk is, hisz ők az osztály többi tagjai. Kíváncsi voltam rá, hogy is táncolnak összhangban a hip-hoposok. Az ofő ránk nézett még kezdés előtt és szeméből hatalmas büszkeség áradt. Elmosolyodtam és bólintottam egyet, ő meg intett és felvették a kezdő pozíciót. Valami furcsa sapkás kesztyű volt rajtuk, így egyre kíváncsibb lettem, mit hoznak ki belőle. A zene indult is, ők meg ritmusra mozogtak. Justin Bieber Powerje tényleg jó szám és a koreográfia is tetszett. Egyszerre mozogtak, senki nem hibázott és rájöttem, hogy tényleg a legjobb osztály vagyunk. Nem hiszem, hogy lenne bárki más, aki ennyire együttmőködő lenne... Nem is csodálkoztam, hogy hatalmas tapsot kaptak, amit csak egy szende mosollyal fogadtak. A következő pillanatban kicsit többen lettek és minket is behúzott Jasmine a táncolók közé. 

- A Die Young következik. - vigyorgott, majd mindenki elhelyezkedett és már kezdődött is. Ez az egyik kedvenc táncom, mert önmagunk vagyunk benne. A végén hülyéskedünk... semmi kötöttség és ezt szeretem. Maga a koreográfia egyszerű, de nagyon felszabadult. Bátran kimerem jelenteni, hogy a legjobb ofőt kaptuk a világon! Laza, fiatal és minden őrültségben benne van, csak úgy, mint mi. - Srácok, köszönöm! - csináltunk egy hatalmas csoport ölelést. A többi osztály értetlen arccal bámult ránk. Hát igen... nem sok ofő ölelgeti az osztályát és nem sok engedi, hogy őrültek legyünk. Ezért szeretem a hip-hopot. Ott magam vagyok és nincsenek olyan kötött dolgok, mint mondjuk a balettben. 

- Köszönjük szépen! Két remek előadást láthattunk iskolánk egyik legjobb osztályától és tanárától! Tényleg köszönjük és reméljük, még sok ilyet mutattok be nekünk. - mosolygott az igazgató, mire a többiek újra meghajoltak. Mi már a versenyzők között álltunk felsorakozva és vártuk az eredmény hirdetést. - Nagy nehézségek árán, de sikerült dönteni. Úgy döntöttünk, hogy a két kategóriát külön díjazzuk, mert egybe nem tudnánk. Hip-hop kategóriában a harmadikak Stacey Horan és partnere, Josh Westwick. - ahogy kijelentette egy gonosz mosoly költözött arcomra. Adam rajongója lett a harmadik párjával. Viszont a nevén fenn akadtam. Horan... olyan ismerős! - A második helyezett Isabella Blake és tánc partnere Adam Gray. - nézett ránk az igazgató nő, mi meg összepacsiztunk. Ebbe a kategóriában jobbak voltunk, mint a plázacica. Most már csak arra leszek kíváncsi, hogy a társas táncban hányadikak lettünk. Ha abban is előbbre vagyunk, mint ő, akkor Adam megmenekült. Mivel ezen gondolkodtam, nem hallottam az első helyezettet, de őszintén ... most nem is érdekelt. Vártam a következő forduló eredményét. - Mivel a nyeremény az, hogy iskolánk tiszteletbeli tanárai is lehettek és egyben diákjai is, így azt találtuk ki, hogy a két forduló két nyertes párja is részesül benne. Eddig úgy volt, hogy csak a választott kategóriában nyert páros, de meggondoltuk magunkat. Így tisztességes. - mosolygott körbe, mi meg tűkön ülve vártuk a másik kategóriát. - A szabadon választott produkciók mind-mind kimagaslóak voltak, de nekünk mégis döntést kellett hoznunk. - annyira dübörgött a vér az ereimben, hogy szinte semmit nem hallottam. Elmondta a harmadik és második helyezettet, mire megszorítottam Adam kezét. Idegesen nézett szemeimbe. Ha nem leszünk elsők, akkor szegénynek lesz egy éjszakája... az biztos. Mondjuk nem olyan ronda a lány, csak egy nyávogós liba, ezért nem kedveli. - Isabella Blake és Adam Gray. - jelentette be a diri, mire ledöbbentem. Megcsináltuk... Ez igaz!? 

- Bella! - széles mosollyal ölelt át Adam, én meg örömömben még ugráltam is. 

- Sikerült! - vigyorogtam, mint egy tejbe tök. Adamet nem érdekelte, hogy ki lát minket, egész egyszerűen magához húzott és megcsókolt. A nézők egy része sikítva tapsolt, a másik fele, a lányok természetesen kifejezték nem tetszésüket. - Ezt majd utána. - húzódtam el tőle, majd figyeltük az igazgatót, aki elmondta, hogy a nyertes párok hogyan és mit fognak tanítani és tanulni. Mi Adammel a hip-hopot tanítjuk és tanuljuk is, a társas táncot pedig oktatjuk. 

- Köszönjük a részvételt, a nyerteseknek pedig gratulálunk. - kaptunk még egy utolsó tapsot, majd mindenki mehetett a saját öltözőjébe. Én szó szerint berontottam a miénkbe és cigány kerekeztem egyet. Adam csak mosolygott örömömön, pedig neki jobban kellett volna örülnie. 

- Örülj már! Megnyertük! - álltam elé és felnéztem szemeibe. Láttam rajta, hogy valamin gondolkodik. - Mi a baj? - összeráncolt szemöldökkel kérdeztem, mire ő egyik kezét körbefonta derekamon és teljesen testéhez préselt. Kíváncsi tekintettel vizslattam tovább. 

- A legnagyobb gondom csak annyi, hogy még nem vagy az enyém... - ahogy meghallottam, szemeim elkerekedtek, de rögtön utána már ártatlanul mosolyogtam. Pár napja rájöttem, hogy bárhogy is alakul a verseny, Adam az enyém. Egyszerűen megszerettem a maga stílusával. Amióta többet vagyunk együtt, kezd visszavenni az arcából és változik, ami nekem kifejezetten tetszik. - Bella. Fogalmam sincs, hogy csináltad, de megőrülök érted. - közelebb hajolt, szeme pedig ingázott szám és szemeim között. - Leszel a barátnőm? - kérdezte meg végre, azt, amire most már két-három napja várok. Válaszul megcsókoltam, ő pedig értette. Belemosolyogtam csókunkba majd elváltunk egymástól, ő meg diadalittas mosollyal nézett rám.

- Azt az önelégült fejed. - kezdtem el cukkolni, mire felvonta szemöldökét. - Na, felejtsd el! Kifelé, öltözni szeretnék. - toloncoltam kifelé, mire megfordult, adott még egy puszit majd kiment. Becsuktam az ajtót és mosolyogva dőltem neki. Sosem gondoltam volna, hogy ő meg én egyszer egy pár leszünk. De soha ne mond, hogy soha! Gyorsan visszavettem a ruháimat, amibe reggel jöttem, majd összepakoltam. Kinyitottam az ajtót, szólni akartam Adamnek, hogy jöhet, de hallottam, hogy beszélget valakivel, így résnyire nyitva hagytam és hallgatóztam. Tudom, hogy nem illik, de hajtott a kíváncsiság.

- Szerintem tartozol valamivel. - jelentette ki Adam és olyan hanglejtéssel, amilyet még soha nem hallottam tőle. Gonoszság áradt hangjából és megvetés. - Na, ide a tíz dolcsimat. - követelte, mire kilestem a kis résen és láttam, ahogy egy szintén ugyanolyan magas srác átadja neki tartozását. 

- Tudod... - kezdett bele, én meg vártam. - Sose gondoltam volna, hogy Bella a barátnőd lesz. Ha ezt tudom, nem fogadok veled... - ahogy kimondta, leesett az állam. Milyen fogadás? Miről beszélnek? Adam fogadott? És én még azt hittem, képes megváltozni. Óvatosan kinyitottam az ajtót, úgy hogy egyikőjük se vegyen észre és megálltam Adam mögött. Ezek után örüljön neki, ha leszek a táncpartnere. 

- Khm... - köszörültem meg a torkom, mire Adamben megfagyott a vér és a lehető leglassabban fordult meg. Gondolom reménykedett, hogy nem én állok a háta mögött, de ez most nem jött be. - Fogadtál vele? Ráadásul abban, hogy összejössz velem tíz dolcsiért? Azt hittem, megváltoztál, de ugyanaz a szar alak maradtál, aki voltál. - vágtam hozzá, ő meg próbált hozzám érni, de elhúzódtam. - Felejtsd el, hogy a barátnőd legyek. Soha! Még rémálmaidban sem. - intettem egy viszlátot és amilyen gyorsan csak tudtam, kiviharoztam a suliból. Még szerencse, hogy ma reggel tőlünk jöttünk. Bepattantam a kocsimba és a lehető leghamarabb kigurultam az iskola területéről. Mérges voltam. Egész eddig játszadozott velem. Biztos tetszett neki a dolog, hogy van egy lány a sok közül, akit meg kell törnie, csak úgy kaphatja meg. Egy utolsó szemét. Hazaérve, nem szóltam semmit. Felmentem a szobámba, becsaptam az ajtót és a földre rogyva sírni kezdtem. Eddig tudtam tartani magam. El sem hiszem, hogy nem vettem észre a kis játékából semmit. Hogy lehettem ilyen vagy és naiv? Hogy gondolhattam, hogy majd pont értem képes lesz  megváltozni? Pff... még viccnek is rossz. Egyszerűen csak csalódott és összetört voltam. Életemben ő volt az első srác, akit tényleg igazából szerettem, de ő ezt eljátszotta. Soha többé nem bízok meg benne. Miközben ezen gondolkodtam, telefonom csörögni kezdett. A kijelzőn Adam neve villogott. Kinyomtam és az ágyamra dobtam telóm, majd felkeltem és a fürdőbe mentem rendbe szedni magam. Mobilom megállás nélkül csörgött, így lenémítottam. Semmi kedvem nem volt beszélni Adammel. Hagyjon békén, felejtsen el... Bekapcsoltam laptopom és felmentem Facebookra. Egy-két érdekes poszt volt, amit elolvastam. Válaszoltam az üzeneteimre, visszaigazoltam egy-két embert, majd átléptem twitterre. Hát ami itt fogadott... Mivel több, mint egy millió követőm volt (apuék miatt) már megszoktam a nyüzsgést, de ez most más volt. Sokkal őrültebb. Mikor rájöttem, hogy mi az oka, elképedtem. 

"@BellaBlake please call me. We need to talk! I can explain... please. ! #iloveyou" - olvastam el, amiben Adam megjelölt. Gondolkodni kezdtem, de rájöttem, hogy semmi értelme... Én biztos nem fogom felhívni. Velem ne játszadozzon. Tudtam, hogy nem szabad szorosabbra fűznöm vele a kapcsolatot ennek ellenére a szívemre hallgattam. - Hülye vagy Bella. - beszéltem magamhoz, majd gépelni kezdtem. 

"@AdamGray Just leave me alone... You hurt me and I don't trust you anymore! #thisistheend" - ahogy kiírtam, rögtön mindenki kérdezősködni kezdett, hogy " mi a baj, mi történt, mit tett?". Nem akartam azt, hogy sajnáljanak és mindenki babusgasson. Nem szeretek a központban lenni és most sem akartam. 

"@BellaBlake I need you! And this isn't joke... " - ahogy elolvastam válaszát, felvontam szemöldököm. Hát pedig ez egy jó vicc. Megforgattam szemeim, majd lecsuktam a laptopom. Semmi kedvem nem volt a hazugságaihoz. Elmentem fürdeni, hajat mosni majd vissza a szobámba. 

- Gyere, vacsi. - jött be húgom, én meg megráztam fejem, jelezve, hogy nem vagyok éhes... - Mi van, beteg vagy? - fogta meg homlokom, mire felvontam szemöldököm. 

- Nem vagyok éhes, csak aludni akarok. Szóval öcsi, ha megbocsátasz. - tessékeltem kifelé, ő meg lazán bemutatott, kidugta nyelvét majd egy ölelés után otthagyott. Elmosolyodtam a tudaton, hogy ő mindig ott lesz nekem. Jóban, rosszban, bármi történjen. Beágyaztam majd a telefonomat kezdtem babrálni. Egy csomó nem fogadott hívásom és üzenetem volt, természetesen mind Adamtől. Meg sem néztem a sok SMS-t csak kitöröltem őket. Beállítottam az ébresztőm, majd mobilom leraktam az éjjeli szekrényemre és lejjebb fészkeltem magam ágyamban. Egy ideig csak a plafont bámultam és agyaltam. Mivel érdemeltem ezt ki? Reménykedtem, hogy itt minden más lesz, mint Magyarországon, de ezek szerint tévedtem. Itt is mindenki csak kihasználni akar... Remek! 

ui: Tudom, hogy rövidebb, mint az eddigiek, de eseménydúsabb... remélem elmegy. :)
Zsó. xx :) ♥