10. fejezet.

Hát itt is lennék a következő résszel, amihez az ötletet Julcsi adta és ezt rettenetesen köszönöm neki és a többit is, ami majd a következőkben érkezik! Viszont abban a nagy szerencsében lehet részetek, hogy ebbe a részbe olvashatják barátnőm, Gabi írását is, ugyanis ő segített ki! Rettenetesen nehezen ment a fogalmazás és neki köszönhetitek, hogy egyáltalán kész lett a rész! A hajós-békülés utáni részt, a szobás-twitteres jelenetig ő írta, szóval tapsoljátok meg érte!!!!  :) (valamint a képeket is ő kereste!!!)  Ígéretesnek bizonyul!!! :) Jó olvasást! :) x.
Köszönöm Menyuus a segítséget!!! :* ♥♥

I'm fine...!

/2 nap múlva/

- Jó reggelt Vietnám! - pattantam fel az ágyból és visszanéztem az ágyban heverésző Jensenre. Kómás fejjel pislogott, majd ahogy felfogta, hogy mit csináltam, mellettem termett és megfogta a könyököm, hátha elvágódok és baj lesz. - Ajj már... ne idegesíts fel. Teljesen jól vagyok! Már tegnap táncolni tudtam volna. Megőrülök ha ma végig ezt fogod csinálni! - néztem rá erélyesen és összefontam a karomat magam előtt. - Szóval engedj el, had fürödjek le, készülődjek a mai városnézésre és a többi hasonló dolog. Nem vagyok beteg, se kisgyerek, hogy így felügyelj rám. Megoldom egyedül is a problémáimat. - nyomtam egy puszit arcára, majd elmentem zuhanyozni. Miután megvoltam vele és kiléptem a fürdőből, összenéztem húgommal, aki a folyosó végén állt és ahogy meglátott, felém rohant és a nyakamba ugrott. A lendülete miatt megszédültem, de hál isten nem vette észre. 

- Én is örülök neked húgi, de légyszíves szállj le a nyakamból, még nem akarok összemenni. - vigyorogtam rá, ő meg leugrott, majd lerángatott a földszintre. Lenn ott volt már mindenki az asztalnál Jensen kivételével, de hallottam, hogy ő is idetart. Mindenki megölelgetett, majd leültünk reggelizni. 

- Na, akkor ma városnézésre megyünk és nem érdekel senki és semmi! - szögeztem le nekik, majd megettem, amit anyu elém rakott. Láttam az arcokon, hogy nem tetszik nekik ez az egész, de nem szóltak semmit, aminek rettenetesen örültem. Ahogy végeztünk az étellel, felkaroltam húgomat és elindultunk kifelé. De még az ajtó előtt megtorpantunk és végignéztünk magunkon, hogy megfelel-e az öltözékünk Fijinek... Mosolyogva bólintottunk, majd mint az őrültek, kirohantunk és elindultunk be gyalog a városba. 

- Biztos, hogy már jobban vagy? - kérdő tekintettel nézett rám, én meg tudtam, hogy nem hazudhatok neki. Meg neki nem is tudok. Előbb-utóbb úgy is rájönne, szóval ... 

- Nem egészen... még néha-néha megszédülök, de semmi komoly. - ahogy kijelentettem, rosszallóan ingatta fejét, de nem mondta, hogy vissza kell mennem pihenni vagy bármit, aminek rettenetesen örültem. Tudja, hogy nem tud már visszatartani és azt is tudja, hogy nekem kész kínzás volt ez a két nap. - Annyit kérek, hogy fél szemed legyen rajtam azért és ha gond van, akkor inkább te vedd észre, mint Jensen vagy a többiek. Nem akarok még egy napot bezárva tölteni... - ahogy a végére értem mondandómnak, bólintott majd megölelt. Épp vigyorogni és beszélgetni kezdtünk, mikor meghallottuk a fiúk hangját. 

- Héééé lányok! - kiabáltak utánunk, mire megfordultunk. Mindenki jött utánunk egytől-egyig. Beleértve Anyut és Aput is. Jó lesz ez a városnézés, már most érzem. - Szóval... merre? - fogta meg kezem Jensen, mire nyomtam egy puszit arcára és elindultunk a központba. Ahogy a sétáló utcára értünk és megláttuk a sok butikot Jessel, megőrültünk és közöltük a többiekkel, hogy majd találkozunk és már el is tűntünk a szemük elől. A legelső bolt, ahova bementünk egy csomó nyári ruhát tartogatott számunkra. Bent az eladók felismertek minket. Eddigi életemben is mindig zavart a felhajtás, de Apu és Anyu révén sosem maradt el. Most, hogy még plusz két személy miatt is többször szerepel a nevünk az újságokban, a neten és mindenhol, kezdek besokallni. Jensen és Jared hírneve sok mindent befolyásol, amit nem szeretnék. Próbálom kizárni, de nem mindig sikerül. 

- Segíthetek valamiben? - jött oda egy törékeny, alacsony, szőke hajú lány és remegő hanggal kérdezett, plussz elmondta, amit kellett. Sajnáltam szegényt, mert zavarban volt és a többiek csak vigyorogva figyelték. Gondolom új még itt és ezért neki kellett ezt csinálnia... Gyönyörű munkatársak... 

- Köszi, majd szólok ha kell valami. - kedvesen rámosolyogtam, majd húgommal karöltve kezdtünk ruhákat keresgélni. Én találtam egy farmert, egy oldalánál kivágott pólót, egy sima szürke felsőt és egy fekete feszülős szoknyát. A próba fülkékhez mentem és beugrottam az egyikbe. Gyorsan magamra kapkodtam a kiválasztott darabokat, majd mikor húgom szólt, hogy ő is kész van, egymás elé álltunk és megállapítottuk, hogy tetszenek a ruhák. Ő egy strand ruhát próbált fel és iszonyat jól állt neki. Nyugtáztuk, hogy ezeket megvesszük, majd felvettük a következő szettet. Így ment ez egy darabig, majd a végén jó pár szatyorral a kezünkben sétáltunk ki az üzletből. Bementünk még egy-két ruháshoz, majd ékszereshez és pár cipő boltot is meglátogattunk. Az a baj velünk, hogy sok stílusunk van, így a legtöbb helyen tudunk venni magunknak valamit... A ruhatárunk hiába van tele, mindig újítunk. 

- Sziasztok! Segítsünk? - állt elénk három srác fürdő nadrágban, strand papucsban és napszemüvegben. Jessel összenéztünk, majd vissza a srácokra és megráztuk a fejünket. Ezek szerint ők nem ismertek fel minket. - Hát jó... Amúgy Nate vagyok. - mosolygott rám a magas barna hajú, mire visszamosolyogtam. 

- Bella. - ahogy kimondtam a nevem, mintha beugrott volna neki valami. Pár percig csendben méregetett, majd nagy nehezen megszólalt. 

- Nem a te barátod Jensen Ackles? - vonta fel szemöldökét, én meg széles mosollyal az arcomon bólintottam. - Akkor gondolom esélyem sincs nálad... - próbált szomorú tekintettel meghatni, de megingattam fejem. - Azért még beszélgethetünk nem? - menteni akarta a menthetőt, én meg megvontam vállam. Miért is ne? Abba még senki nem halt bele, hogy beszélgetett valakivel. 

- Persze. Elvégre hűséget fogadtam, nem némaságot... - mosolyogtam rá, ő meg picit felszabadultabb lett. Tesómmal beszélgetett Nate valamelyik haverja és közben körbevezettek itt minket. Megtudtuk, hogy ők ilyen örök nyaralók, mert itt élnek. Hát jó nekik, az már egyszer biztos. Kedvesek voltak végig és észre sem vettük, úgy elrepült mellettük az idő. Beültünk egy gyorskajáldába valami ételért és közben végig beszélgettünk. Épp végeztünk a kajálással, mikor megcsörrent a telefonom. A csengőhangom a Little Mix - Wings-e volt és ahogy meghallottam,táncolni kezdtem rá, velem együtt húgom is. A fiúk fütyültek és tapsoltak, ami felkeltette a turisták és itt lakók figyelmét, így mi kerültünk a középpontba. Mivel ez csak a csengőhangom volt, így nem szólt végig, csak ameddig hívtak. De miután elhallgatott sem hívtam vissza azt, aki keresett. A srácok nyomtak tovább zenéket nekünk, mi meg ökörködtünk... 

- Te idióta, te. - visítottam, mikor húgom felugrott a nyakamba és a vállaimon állt. Olyan szinten megijedtem, hogy alig bírtam megtartani. - Ugorj már vagy nem tudom... - kezdtem félni, hogy leesik. Csak a lábát tudtam fogni és az szinte semmit nem ér. Úgy meg főleg nem, hogy mindig én vagyok az, aki csinálja a mutatványokat... szóval fogalmam nem volt róla, hogy kéne megtartanom húgom. Szerencséjére hamar leszállt rólam, vagyis leszaltózott. - Hülye majom, te!!! Hogy gondoltad?? Normális vagy? És ha ledobtalak volna? - magyarul kiabáltam vele, ő meg megvonta vállát. 

- De nem dobtál, szóval csitulj van. - kacsintott, mire megingattam fejem, majd akkor jöttem rá, hogy mindenki minket néz. Furcsa tekintetükből azt vettem le, hogy fogalmuk sincs arról, milyen nyelven beszéltünk. 

- Ja igen... mi magyarok vagyunk eredetileg. - néztem a három srácra, akikkel most már jó pár órája együtt bóklászunk. - De nem hiszem el, hogy nem vettétek észre az akcentusunkon... - tettem csípőre kezeimet, ők meg megrázták fejüket. 

- Elég jól beszéltek angolul... nem lehet kihallani belőle azt, hogy más nemzetiségűek vagytok. - nyugtatott meg Nate és én ennek rettenetesen örültem. Mindig is az volt a vágyam, hogy olyan szinten beszéljek angolul, hogy ne mondják meg, hogy más az anya nyelvem és ezek szerint sikerült elérnem. Ez tetszik! 

- Bella!!! - hallottam meg egy ideges hangot mögöttem, mire összerezzentem. Nem fordultam meg, mert tudtam, hogy ki fogok kapni, amiért nem vettem fel a telefont plussz három sráccal hülyülünk. Hát igen... lehet, hogy nem így kellett volna. - Miért nem válaszoltál se a hívásra, se az üzenetre? Azt hittük bajod esett. - ölelt át hátulról Jensen és éreztem rajta, hogy kicsit megnyugszik. - Kérlek a napokban válaszolj a hívásokra, mert mindenki téged félt... - döntötte homlokát enyémnek mikor felé fordultam. Bólintottam egy aprót, belőle pedig mintha elpárolgott volna az ideg, magához húzott jó szorosan és belepuszilt hajamba. Elmosolyodtam azon, hogy mennyire aggódik értem, majd eltoltam magamtól, hogy Louira figyeljek, aki már rángatta a kezem, mert meg akart mutatni valamit. Az a valami pedig egy hatalmas hajó volt. 

- Menjünk hajókázniiiiiiii!!! - nyújtotta el az i betűt, mi meg összenéztünk és megvontuk vállunkat. Miért is ne? 

- Jöttök ti is? - fordultam a három srác felé, akiket megismertünk. Megingatták fejüket, mire Jessel megöleltük őket búcsúzásképp. Ez nem igen tetszett Jarednek és Jensennek, amit ki is mutattak. Minden szó nélkül felmentek a hajóra, mi meg ottmaradtunk. Anyuék ingatták fejüket, mi meg sóhajtva mentünk utánuk. Harry, Zayn és Liam jöttek mellettünk és próbáltak minket feldobni és szóval tartani, aminek nagyon örültem. Annak meg még jobban, hogy valamennyire sikerült is. A hajóra érve, úgy döntöttünk húgommal, hogy inkább békén hagyjuk a fiúkat. Ha nincs bennük annyi, hogy megkérdezzék kik voltak az előbbi srácok, akkor ez van... nem kell mindenért magyarázkodnunk. Azt hiszem... 

A hajó nem sokkal az után, hogy felszálltunk rá, el is indult. Egy jó hosszú séta hajózásnak néztünk elébe, így tesómmal szokás szerint ökörködtünk, amihez csatlakozott a banda is. Anyu, Apu, Jensen és Jared pedig külön beszélgettek. 

- Bella... - nézett rám komolyan az ír szőkeség. Furcsán pillanthattam rá, mert elmosolyodott. - Annyira örülök, hogy jóban vagyunk. Vagyis jobban, mint voltunk. - magához ölelt, ami hirtelen jött, de még időben tudtam reagálni rá. Louis mikor látta, hogy visszaölelem Niallt, rögtön csatlakozott és utána mindenki más is, így lett egy hatalmas csapat ölelés belőle. Anyu, Apu távolról figyelték a jelenetet, Jensen meg Jared pedig háttal álltak nekünk. Remek... ez így fog menni végig? 

A hajón rengeteget hülyéskedtünk. A banda tagok mind-mind poénkodtak velünk, húgommal meg örömmel fogadtuk a sok ökörséget. Közben-közben ittunk ezt-azt, így a jókedv nem is volt kérdés. 

- Jess! - hallottam meg Jared hangját, mire mindenki megfordult. Hugicám a nyakába vetette magát, amin csak mosolyogni tudtam. Nem hallottunk semmit beszélgetésükből, de nem is kellett. Rájöttünk, hogy szent a béke köztük. 

- Szerintem ideje nektek is beszélni. - bökött oldalba Harry, én meg Jensen felé fordítottam fejem. Minket nézett és ahogy tekintetünk összetalálkozott, nem tudtunk elszakadni egymástól. Valami láthatatlan erő vonzott hozzá és ez késztetett arra is, hogy odasétáljak. Előtte állva még mindig nem tudtam más felé nézni. 

- Miért csináljuk ezt? - törtem meg a köztünk lévő csendet. - Miért vagy féltékeny egy olyan srácra, aki idevalósi és egy a millióhoz az esélye, hogy összejövök vele? Csak beszélgettünk és megmutatták a városnak ezt a felét. Utána meg beültünk kajálni, amiből a végére hülyéskedés lett. Az, hogy adtam neki egy ölelést, nem jelent semmit. Az előbb a bandát is megöleltem. Akkor most rájuk is féltékeny vagy? 

- Nem, mert tudom, hogy őket sosem tudnád úgy szeretni. De ilyen helyzetekben okot adsz arra, hogy féltékeny legyek, akkor hogy a bánatba ne lennék? Csak úgy megölelted a srácot és közben végig vigyorogtál. Boldognak tűntél és bevallom fájt, hogy ezt nem én váltom ki belőled. Tudom, hogy nem kéne féltékenynek lennem, de az vagyok! Nagyon is! - kezeit a derekam köré fonta és úgy vont közelebb magához. - Te egy kincs vagy számomra, amit nem veszíthetek el! - homlokát az enyémnek döntötte, én meg elmosolyodtam kijelentésén. 

- Nem veszítesz el! Megkaptad azt, amit más soha nem kaphat meg és szerintem ez nagy dolog. - Arcát tanulmányozva láttam ahogy magában végigpörgeti nyaralásunk legelső éjszakáját, sexy mosolyt villantott felém, majd hirtelen elkapta a derekam hátradöntött és meglepetésemben feltörő sikkantásomat szenvedélyes csókjával nyomta el. Fogalmam sincs mennyi ideig lehettünk így egymásba feledkezve, a következő emlék az hogy Jess pattant mellénk.

- Héé szerelmes párocska! Örülök, hogy kibékültetek meg minden, de már lassan tíz perce adtok ingyen pornót a hajó fedélzetnek... - mutatott körbe. - És van egy rossz hírem is. - gonosz mosollyal nézett ránk. - Tudtommal nincs hálószoba a hajón!! - összenéztünk Jensennel, majd körbepillantva láttuk hogy igaza van. Pár perc hallgatás után Jensen belesúgott valamit a fülembe ami jó ötletnek tűnt, így belementem...

Majd utunk hátralévő részét félrevonulva a fürkésző tekintetektől, a hajóorrban egymás karjaiban töltöttük.

- Tiszta Titanic. - szólalt meg egy hang mögöttünk Fejünket felkapva mindketten 180-an fokos fordulatot vettünk. Nate állt előttünk, szája ijesztő mosolyra húzódott. - Na persze azt leszámítva hogy remélhetőleg mi nem süllyedünk el. - folytatta tovább mintha észre se vette volna hogy leesett állal figyeljük.

- Te mi a francot keresel itt? - nyögte ki végül barátom.

- Áhh semmit amiről neked tudnod kéne. - nem törődöm hanggal odavetette, ami igencsak nem tetszett Jensennek. - Csak végzem a dolgomat... - vonta meg vállait, mire nekünk égbe szaladt a szemöldökünk. 

- Hogy semmit?! Mégis milyen dolgod van neked a barátnőm közelében, úgy hogy alig egy órája ismered? - förmedt rá Jensen. 

- Mondjuk úgy hogy megbíztak Bella szemmel tartásával, meg persze minden apró kis információ szolgáltatásával amit csak megtudok róla, rólad és a többiekről. - Ez már az én figyelmemet is felkeltette, ki és miért nyomoz utánam, mit akar tőlem, miért nem ő követ, miért bízott meg mást?! És még több ezernyi kérdés futott át az agyamon, mire leesett.

- Adam... - mondtam ki véletlenül hangosan.

- Hogy mi?! Mit mondtál?!? - kérdezett hitetlenkedve barátom, de nem tudtam odafigyelni. Tudnom kellett hogy ő áll-e az egész mögött!

- Adam! - mondtam ki megint, de folytattam a mondatot. - Adam bízott meg hogy kövess minket, ő küldött hogy kémkedj?? - Nate nem válaszolt..... - Adam volt vagy sem? Mond el!! Követelem, hogy mond el, ő áll-e az egész mögött!! - Nate még mindig nem válaszolt és egyre jobban idegesített. Jensen mellettem halál fehéren állt és csak maga elé bámult. -Nate!! - most már kiabáltam hozzá! - Áruld el! Ő az? ő áll mögötte?!! - Nate nem szólt egy szót sem csak óvatosan bólintott a fejével. Pár percig csendben a gondolataimba zuhanva álltam ott jéggé fagyva, majd higgadtan kezdtem. - Ez azt jelenti, hogy mikor odajöttetek hozzánk a srácokkal nagyon jól tudtad, hogy ki vagyok, hogy kik vagyunk! Az egész csak szín játék volt, hogy a közelembe férkőzhess? - nem igazán tudom, hogy tényleg kérdésnek szántam-e vagy csak az arcába akartam vágni....

- Bella! Szeret téged! Mióta meglátott teljesen beléd van esve és vissza akar szerezni, nagyon nagyon bánja, hogy belement abba a fogadásba és ezzel elüldözött, de jóvá akarja tenni és visszaszerezni téged. - nem hittem a füleimnek ez most komolyan arról papol nekem hogy Adam mennyire megbánta az egészet. 

- Nem érdekel, mit érez az a szemétláda! - szakadt ki belőlem a válasz. - És az mégis kit érdekel hogy én mit érzek? Szétestem, teljesen totálisan a padlóra küldött... - kezdtem el kikelni magamból. - Hagyjon békén, nem érdekel mit érez, mit akar, vagy hogy mennyire rosszul érzi magát a saját hülyesége miatt!! Én továbbléptem, Jensennel vagyok, pont és kész. Úgyhogy most azonnal tűnj el Fijiről különben bezáratlak a börtönbe és hagylak itt megrohadni! - megfogtam Jensent és elrángattam a hajóorrból vissza a többiekhez. Szerencsére épp visszaértünk a kikötőbe és végre vége szakadt ennek a rém álomnak... 

Indultunk le mikor valaki megfogta a karomat és visszarántott, szerencsére csak Jensen volt.

- Minden oké? - kérdezte aggódó szemekkel, mire megvontam vállam. 

- Ugyanezt kérdezhetném tőled is... mikor meghallottad Adam nevét olyan lettél, mint egy hold kórós. - mélyen szemeibe néztem és láttam bennük valamit. - Egyébként igen, minden oké! - nyugtattam meg és próbáltam mosolyogni is mellé. 

- Ne haragudj, de ha róla van szó én még a féltékenynél is féltékenyebb vagyok! Rendbe kellett szednem magam de már minden oké. És arra jutottam, hogy mindennél jobban szeretlek Bogyókám!

- Bogyókám!? - húztam fel szemöldököm új becenevem hallatán. - Bogyókám....tetszik! -jelentettem ki majd megcsókoltam. Hazafelé olyan lassan telt az idő, bár lehet, hogy csak a sok kérdés miatt amivel letámadtak minket... Hol voltatok olyan sokáig? Mit csináltatok? ...stb,stb.... Mikor végre hazaértünk alig vártam hogy lerohanhassak a szobánkba és bevágódjak a csendes, pihe-puha ágyikóba, hogy aludhassak a barátom karjaiban és elfelejtsem az egész hajóutat. 

- Hazamegyek és megölöm Adamet! - morgolódva csörtettem be a szobába és levágtam a szatyrokat egy szék mellé. - Mit képzel ez magáról? Nyomoz utánam? Ezek után azt is elfelejtheti, hogy vele táncoljak. De most már végleg! - lerúgtam a cipőimet, bekapcsoltam a laptopom és felléptem Twitterre. 

- Ne is foglalkozz vele! Ha látja, hogy hatással van rád, folytatni fogja. Szard le és kész. - próbált lenyugtatni Jensen, de valamiért nem ment neki. Most már másképp vagyok ideges Adamre, mint eddig. Talán most vesztette el végleg a bizalmam. Eddig még a tánc tartotta bennem a lelket, elvégre ő a párom, de már nem tudok felé úgy fordulni, mint egy baráthoz. Már nem... 

"Thank you for the check! I'm fine... :) #fuckyou" - írtam ki és pár másodpercen belül rengetegen érdeklődtek, hogy ezt most kinek írtam, miért és a többi... 

"What's wrong? :O" - olvastam el húgom kommentjét és csak ekkor jöttem rá, hogy nem meséltem el neki a sztorit. Kíváncsi leszek, mit szól majd hozzá, ha megtudja...

"Laters..." - válaszoltam, majd kiléptem és levágódtam az ágyba. Barátom magához húzott, de a meghitt pillanat nem tartott sokáig, ugyanis megszólalt a telefonom. Megnéztem a kijelzőt. Sofia... Mit akarhat? 

- Szia szöszi. - köszönt, de meg sem várta, hogy én is üdvözöljem. - Mi a baj? Mi az a kiírás twitteren? - rögtön kérdéseivel bombázott, én meg sóhajtottam egyet és elmeséltem neki az egészet. Az elejétől a végéig. Meghallgatott, majd miután befejeztem, csend lett. Se ő, se én nem szólaltam meg, Jensen pedig figyelt. Hosszú hallgatás után szólalt csak meg barátnőm. - Bella... tudod nagyon jól, hogy nekem mi a véleményem. - kezdett bele és örültem, hogy nem hangosítottam ki, mert ő egyenesen utálja Jensent. Azt mondja, hogy lát benne valamit, ami miatt nem való hozzám. Ő Adam pártját fogná, ha nem lett volna ekkora szemét. - Szerintem beszéld meg ezt az egészet Adammel. Már hónapok óta ez megy. Te kínzod őt és közben látom rajtad, hogy neked se felhőtlen a kedved, még Jensen mellett sem! Lehet, hogy átvágott, de attól még leülhetnétek ezt áttárgyalni! És ne mond,  hogy nincs igazam... - még így mobilon keresztül is tudtam, hogy azzal a tipikus "én vagyok az idősebb és tapasztaltabb" nézésével méreget. 

- Jól van persze... a karjaiba omlok, nem? - próbáltam cinikus lenni. Sofia felhorkant a telefonba, Jensen meg felvont szemöldökkel megcsikizett. Felsikítottam, majd felpattantam az ágyról és odaléptem az ablakhoz, ahonnan az óceánba úszkáló halakat néztem. 

- Csak okosan, mert megsüketülök. Amúgy meg azt nem mondtam. Csak annyit, hogy beszélj vele. Lehet hogy utána másképp látnátok a helyzetet. De a ti dolgotok! Tudod, hogy bármi van itt vagyok, nekem elmondhatod! - hallottam hangján, hogy a végére elmosolyodott és bevallom, jól esett, hogy alig pár hónap után, így törődik velem! De azon még jobban meglepődtem, hogy én hogy viselkedem vele.... mintha már ezer éve barátnőnk lennénk. 

- Köszönöm, hogy itt vagy nekem!! - ennyit tudtam kinyögni, ő meg közölte, hogy semmiség, aztán elköszöntünk és letettük, de még előtte jó nyaralást kívánt. Úgy döntöttem, hogy majd otthon kattogok azon, hogy mi legyen ezzel az Adam sztorival. Valahogy most már nem foglalkoztatott annyira... Maradjon magának! 

- Elmegyek fürdeni!! - nyomtam egy cuppanós puszit barátom arcára, összeszedtem a cuccaimat és gyorsan felviharoztam az egyik fürdőbe. Bezártam az ajtót és megnyitottam a vizet, hagytam had legyen tele a kád. Nyomtam bele kakaóvajas tusfürdőt is, majd elmerültem a habokban. Annyira jól esett most a meleg víz. Ellazított. De volt neki rossz oldala is. Annyira nyugodt és csendes volt, hogy könnyen gondolkodásra késztetett. Fejemben már nagyobb hangzavar volt, mint körülöttem. Egyszerűen nem értem, hogy Adam miért nem tud továbblépni... Miért nem tud mást keresni és őt nyaggatni? Már igazán letehetne rólam, hiszen több, mint két hónapja volt már az incidens.! Úgy érzem, mintha valami kötné hozzám, valami, amit még én se látok, csak ő! Remélem rosszul érzem, mert nem szeretném tönkretenni a kapcsolatomat Jensennel és nem szeretnék kavarni sem... Én normális életet akarok és az csak úgy lehetséges ha valamelyik srácot kizárom belőle. És ez a srác Adam kell, hogy legyen!! Ahj.... 

Miután meguntam a gondolkodást és megfürödtem, kikecmeregtem a vízből és egy törölközőt tekertem magam köré. A tükör előtt állva újra gondolkodóba estem, vagyis csak majdnem... nem hagytam. Inkább gyorsan megszárítkoztam és felvettem a pizsim. Rendbe raktam magam után a fürdőt, majd kivonultam. Az alsó szinten megtaláltam Apuékat. Elbúcsúztam tőlük, majd mikor visszafele mentem, Harrytől és Zayntől is búcsút vettem, mert a folyosón randalíroztak. Elmosolyodtam rajtuk, majd leslattyogtam a szobánkba, ahol ott volt Jared, Jess és Jensen. 

- Ööö... mi van itt? Pizsiparty? - ültem le barátom mellé, aki rögtön átkarolt és magához húzott. - Szóval, mit is kerestek itt? - kérdőn néztem a két hívatlan vendégre. 

- Csak a mai kis afférról érdeklődtünk, ha már te nem mondod el... - szúrós szemekkel nézett rám húgom, mire felvontam szemöldököm. - Miért nem mondtad el, hogy Adam ilyen szinten zaklat? Bella, ugye tudsz róla, hogy ha kell, Apu tesz az ügy érdekében.... - próbált jó fej testvérként viselkedni és kiállni mellettem, de én megráztam fejem. Nem akarom, hogy Anyuék belefollyanak bármi ilyenbe. Majd megoldom egyedül. 

- Nem kell, hogy Apa tegyen ezért bármit is. Megoldom majd én a problémáimat. - nyugtattam meg, de ő csak megforgatta szemeit. 

- Bella. Én nem ismerem ezt a gyereket, csak tudom, hogy ő a partnered. Mikor táncoltatok se volt szimpatikus nekem. Most, hogy ezeket meg még tudom is... egyáltalán nem kedvelem. - Jared is elmondta a véleményét, én meg elgondolkodtam. Ennyien látunk valami rosszat Adamben, akkor biztos van ennek oka... De nem akarom kideríteni, hogy mi is valójában. Annyira már nem hat meg, hogy emiatt törjem a fejem. 

- Jajj már!! Nyugii van! Nincs itt semmi baj.... tudom, hogy ti nem kedvelitek, higgyétek el, hogy én se azóta, amióta átvert... szóval meg lehet nyugodni, nem leszek hülye! Sőőőőőőőt... - emeltem fel mutatóujjam. - Végleg le akarom zárni az Adames sztorikat, így ha lehet tánc partnert is cserélek majd. Szóval mindenki befejezheti, tudok vigyázni magamra! - a végét kicsit erősebben megnyomtam, hogy érezzék, hol van a lényeg és hál' istennek értették! Utána még körülbelül egy órát beszélgettünk, aztán Jess és Jared felmentek a saját szobájukba aludni, én meg éjszakai módba kapcsoltam a szellőztetőt, hogy éjjel is legyen benn levegőnk, majd bebújtam Jensen mellé az ágyba. - Szeretlek. - nyomtam egy puszit nyakára, majd fejem mellkasára hajtva mély álomba zuhantam. 

ui: Sajnálom a hetes késést, de ötletem nem volt.... Gabinak köszönhetitek és Julcsinak, hogy lett rész!!! :) ♥♥ Köszönöm még egyszer csajok!!! :* ♥♥♥

9. fejezet.

Sajnálom, hogy megint késtem.... deee nincs mentségem. :// Bocsánat.! illetve van, de ez csak annak mentség, aki olvasta a Szürke Ötven Árnyalata trilógiát! Ő tudja, hogy miről is beszélek, mikor azt mondom, hogy letehetetlen könyvek! De mindegyik... azért remélem elég olvasható lett a rész! :) ♥

Surprise

- Jó reggelt! - húzott közelebb magához barátom, de egyelőre csak egy morgást kapott válaszul és csukott szemmel feküdtem tovább. Volt egy olyan érzésem, hogy mosolyog, de még nem volt erőm kinyitni szemem. Lejátszódtak bennem a tegnap este és az éjszaka emlékei, miknek hatására széles mosoly húzódott számra. - Itt fogsz feküdni egész nap és vigyorogsz? - vállamhoz hajolt és egy gyengéd csókot lehelt rá, mibe beleborzongtam. - Mit szólnál hozzá, ha ma délután elvinnélek valahova? - duruzsolta fülembe, én meg rászántam magam, hogy kinyissam szemeim és a tengert láttam először. Mosolyogva fordultam Jensen felé és kérdőn pillantottam rá. - Legyen elég annyi, hogy délután az enyém vagy és ne is kérdezz erről! Úgy sem mondom el. - arcán egy öntelt mosoly éktelenkedett.
- Hát... akkor... Jó reggelt neked is! - morogtam enyhe éllel hangomban, ő pedig szélesebb mosolyt villantott. - Szóval délután, ami azt jelenti, hogy a délelőtt az enyém. - mondtam, miközben a telefonom kijelzőjére néztem. Fél tízet mutatott az óra, én meg küldtem egy SMS-t húgomnak, hogy fél óra múlva a medencénél találkozunk bikiniben. Válaszként kaptam egy 'okidoki'-t, mire vigyorogtam, magam köré tekertem a takarót és a szekrényhez léptem, hogy kikeressem fürdőruhám.
- Te most előttem takargatod magad? - vonta fel szemöldökét Jensen, mire rántottam egyet vállamon. - De ugye tudsz róla, hogy éjjel már láttalak... - beszélt, miközben mind a ketten öltözködtünk.
- De akkor sötét volt és nem láttál rendesen. - fordultam felé már bikiniben, ő pedig egy térdnadrágban állt az ágy mellett és éppen rendbe rakta azt. Ráterítettem a takarót, bekapcsoltam a szellőztető rendszert, mivel a mi szobánkban nincs olyan ablak, ami ezt a célt szolgálná. Előkaptam egy törölközőt, beleugrottam sarumba, nyomtam egy puszit barátom arcára és elindultam kifelé. Vagyis csak akartam, mert Mr. Úgy sem mondom el visszahúzott.
- Te csak azt hiszed. - kacsintott, én pedig éreztem, hogy arcom elönti a melegség és biztos voltam benne, hogy vér vörös lehetek. Zavaromban lehajtottam fejem és azért imádkoztam, hogy ne fűzzön hozzá semmit, had mehessek végre napozni, de sajnos nem jött össze. - Jól láttam mindent és csak hogy tudd... - tartott egy kis szünetet. Szerintem direkt. Már csak azért is, hogy engem idegesítsen. - Nagyon jól nézel ki! Nincs mit szégyellned, szóval ne tedd! - kezét derekamra vezette, úgy vont közelebb magához és mire észbe kaptam ajka már enyémen volt. Mint mindig, most is megtámadott az-az ismerős bizsergés és gyomrom bukfencezett egyet. Fogalmam sincs, hogy valaha hozzászokok-e ehhez az érzéshez.... Nem... szerintem nem.
- Szeretlek! - arcomat kezei közé fogta és úgy mondta ki azt a kilenc betűs szót, amit úgy imádok hallani az ő szájából. Megmelengeti szívemet és arcomra önkéntelenül is kiült egy bárgyú vigyor. Szeret! És engem, nem mást! Felbecsülhetetlen érzés. Válaszul megcsókoltam és ő értette.
- Most már igazán várom a délutánt. - kéz a kézben indultuk fel a többiekhez. Furcsa, hogy mi ennyire elszigetelődünk tőlük, de részben örülök is neki. Ha fül tanúi lettek volna a tegnap esti akciónknak, akkor nem biztos, hogy ma a szemükbe tudnék nézni. Sőt... egyáltalán nem menne. Így viszont minden gond nélkül beszélgettem velük az asztalnál, ugyanis anyu csinált reggelire rántottát, pirítóst, palacsintát, nutellás kenyeret és minden jót. Rácsodálkoztam, hiszen soha nem szokott sütni-főzni. Mindig volt valaki, aki megcsinálta helyette. Úgy érzem, jót tesz nekik és nekünk is ez a nyaralás. Ha azt nézem, hogy kibékültem Jensennel, a srácokkal is jobb szinten van a kapcsolatunk, húgommal még közelebb kerültünk egymáshoz és nem utolsó sorban, anyuék is megváltoztak. Természetesen jó irányba és én ennek kifejezetten örülök! - Köszönöm a reggelit. Isteni volt. - ugrottam anyu mellé és egy nagy cuppanós puszit nyomtam arcára, amit ő mosolyogva fogadott.
- Mi a program mára? - néztek körbe apuval, mire mindenki egy emberként kezdett bele, hogy ma mit is fog csinálni. Szegények semmit nem értettek belőle.
- Na... akkor csak hogy ti is értsétek. Most Jess, én, Jared és Jensen kimegyünk a medence mellé, délután Jensen és én lelépünk valahogy... ne kérdezd, hogy hova, fogalmam sincs. - ahogy ezt így kijelentettem, anyuék jelentőség teljes pillantást váltottak barátommal, mire felvontam szemöldököm. Lemaradtam valamiről? - Zayn, Harry és Niall valami furcsa játékot akar kipróbálni a strandon, Liam és Louis meg ahogy elnézem jönnek velünk a medencéhez. - gyorsan részleteztem nekik, hogy ki mit tervezett, ők pedig így, hogy tudatában álltak mai programjainknak, kicsit megnyugodtak. Végül is... már mindenki felnőtt, de még ők mindenkit ugyanúgy féltenek, mintha csak nyolc évesek lennénk. Mosolyogva ingattam meg fejem, majd húgommal együtt kirohantunk a medencéhez, leterítettük a törölközőket két napágyra és kényelmesen elfeküdtünk rajtuk.
- Szóval... kibékültetek. - fordult felém pár perc hallgatás után és csak sejtettem, hogy egymás szemébe nézünk, mert napszemüvegeink miatt nem láthattuk pontosan. Széles mosollyal bólintottam, ő meg prédikációba kezdett. - Ugye, én megmondtam, hogy így lesz! Te meg itt nyavalyogtál nekem tegnap, hogy jaj mert nagyon haragszik, jaj nem tudom mit fog tenni vagy mondani... jaj így, jaj úgy... idióta voltál, de az én nővérem. - vigyorgott, mire elnevettem magam.
- Én is téged hugi. - öleltem magamhoz, aztán áttértünk tipikus csajos témákra. Pasik, ruhák, tánc, kutyák, macskák(csak mert szeretnénk állatokat), pasik, tánc, tánc, tánc éééés meglepő módon.... tánc! - Amúgy nagyon jók voltatok tegnap! - jutott eszembe hirtelen a tegnapi nap. - De azt nem értettem, hogy te mit kerestél a hip-hoposok között. Elvégre te azt nem tanulod... vagy igen!? - vontam fel szemöldököm, ő meg megrázta fejét. Kérdő tekintetem látva, egyből megmagyarázta.
- Csak azért táncoltam, mert lebetegedett az egyik táncos és nem tudtak kit berakni a helyére.... és mivel a te húgod vagyok és valamennyire értek hozzá, meg kellett tanulnom gyorsan a táncot és kiállni. Csak egy gyors megoldás volt. - adta meg az értelmes választ, én meg fennakadtam valamin.
- Hogy érted, hogy az én húgom vagy... ez miben befolyásolta? - értetlenkedtem, ő meg megvonta vállát.
- Igazából semmi extra. Csak híred van már a középiskolában is.... - közben telefonjára nézett, mert pittyegett. Egy gyors válasz után, újra felém fordult. - Mindenki arról beszél, hogy te és Adam milyen jó táncosok vagytok. Milyen ügyesek vagytok és így tovább. És tudja mindenki, hogy a te húgod vagyok, így ebből kifolyólag mindenki utánam lohol, hogy segítsek nekik vagy éppen fussak hozzád segítségért. - ahogy elmondta, leesett az állam. Sosem gondoltam volna arra, hogy a középiskolások körében népszerű leszek főiskolás tanulmányaimmal. Furcsa.... és nem érdek emberek járnak abba a suliba... ááááá... ugyan!
- Bombaaaa! - kiabálta valaki és a következő pillanatban beterített minket a víz. - Upsz. Bocsiiiii!!!! - nyávogott a vízből azt hiszem Louis. - De ha már vizesek vagytok, gyertek ti is. - invitált minket, mi pedig automatikusan megráztuk fejünket. Napozni akartunk, mert semmi színünk nem volt.
- Mi ez a punnyadás? - jött ki a házból Jensen és Jared. - Na, gyere! - kapta fel húgomat Jared, mire ő sikított egyet, gondolom meglepődött. Pár másodperc múlva már mind a ketten elmerültek a vízben. Liam nekifutásból szaltózott egyet a medencébe, amit tátott szájjal néztem. Csak akkor eszméltem fel, mikor Jensen kezében voltam és határozott léptekkel közelítette meg a medencét.
- Neeeee!!! - vonyítottam és fészkelődtem egészen addig, amíg lábaimat derekára fontam és kezeim átkulcsoltam nyakán, így éreztem magam biztonságban. Vagyis biztonságosabban, de tudtam, hogy beledob... vagy is sejtettem. - Jensen, ha most beledobsz.... - próbáltam fenyegetőzni, de nem igazán hatotta meg.
- Akkor mi lesz!? - lendített rajtam egyet, én meg ösztönösen kapaszkodtam és feljebb akartam tornázni magam, de nem engedte. Kezei fenekemen és combomon pihentek és erősebb volt nálam, így esélyem sincs.
- Akkor... - gondolkodtam valami igazán frappáns visszaszóláson és eszembe is jutott, hogy mi az, amivel hatni tudok rá. Legalább is remélem... Még sosem zsaroltam meg senkit és hát nehezemre is esik, de nincs kedvem hajat szárítani a délutáni program előtt. - Akkor nem megyek veled sehova délután! - erélyesen néztem szemeibe, de semmit nem tudtam kiolvasni belőlük. Annyira utálom, mikor így néz. Semmilyen érzést nem mutat ki ilyenkor és ezt gyűlölöm. Ahj.... de megtette hatását mondatom, mert a következő pillanatban lábam a talajt érte. Lemondó sóhajtás volt a válasza, mire gonosz mosoly húzódott számra. Nyekegek itt, mintha baj lenne, ha vizes leszek... magamra sem ismerek. Istenem! Megfordultam és ügyeltem arra, hogy Jensen kövesse minden mozdulatomat. De mikor sikerült mögé settenkednem, egy jól irányzott seggbe rúgással a vízbe küldtem. Tudtam, hogy menekülnöm kell, hiszen vissza akarja majd adni. - Bleeeee... - fordultam vissza, miközben jó messzire húzódtam a medencétől. Jensen sietve ugrott ki a vízből és felém indult. Előre futottam és elbújtam az egyik nagyobb bokor-fa-akármicsoda mögé. Régen húgommal rengeteget bújócskáztunk és mindig én nyertem, így esélye sincs Jensennek. Hallottam lépteit, de elment mellettem. Ördögi mosoly bújkált arcomon és figyeltem, ahogy engem keres. Halkan megkerültem ezt az akármit és a másik oldaláról lestem mit csinál barátom. Be kellett fognom a szám, majdnem elnevettem magam. Vicces volt, ahogy járkált fel-alá, azért, hogy megtaláljon. Kerestem valami botfélét és áthajítottam a másik bokorhoz, így Jensen azt célozta meg, én meg kihasználtam az alkalmat és visszarohantam a medencéhez. Mindenki kérdő tekintettel vizslatott, de csak legyintettem.
- Még menekül... Jensen nem találta meg. Bella bújócska bajnok! - részletezte húgom, én meg pukedliztam egyet a szép kis társaság előtt, ugyanis már mindenki a medencében volt. A másik három srác, Zayn, Harry és Niall is. Mikor mindenki elhallgatott és jeleztek a szemükkel, hogy fussak, leesett, hogy ki van mögöttem. Ahogy eljutott tudatomig az egész, már rohantam is. Megkerültem a medencét és hátra pillantottam. Barátom szorosan a nyomomban volt, én meg úgy döntöttem, hogy cukkolom kicsit. Megálltam és megvártam míg odaér hozzám. Arcán diadalittas vigyor éktelenkedett, én meg úgy döntöttem, hogy le kéne törölni, mert idegesítő, így meg sem vártam, hogy tegyen valamit. Egy hirtelen mozdulattal meglöktem vállát és már landolt is a vízben. Gondosan ügyeltem, hogy ne tudjon utánam nyúlni, így én száraz maradtam.
- Srácok... nem gondoljátok, hogy Bella túlságosan is száraz!? - tette fel a költői kérdést barátom, mire szemeim kitágultak. Na neee... ha a többiek is segítenek neki, esélytelen, hogy én nyerjek.
- Szerintem segítsünk ezen a problémán. - ugrott ki Jared a medencéből, majd szép sorban az összes fiú. Hátrálni kezdtem és szememmel menekülő utat kerestem. Tesóm látta, hogy szorult helyzetben vagyok, így gondolkodóba esett, hogyan is segíthetne.
- Srácok, én nem akarok közbe szólni. De azt nézzétek!! - mutatott a másik irányba és felfelé az égbolt felé , mire mindenki odanézett, én meg rögtön kihasználtam a helyzetet és berohantam a házba. Benn anyuék felvonták szemöldöküket, mire szusszantam egyet és kinyögtem, hogy 'üldöznek' majd itt lenn bújtam el, mert tegnap nem igazán néztünk körül itt, így reméltem, hogy nem találnak meg olyan gyorsan. Egy kis helyiségben húztam meg magam, ahol a takarító cuccok voltak. Hallottam ahogy csordaként csörtetnek be a házba és apáékat kérdezgették, hogy hol vagyok. Választ nem kaptak, mert igazából apuék sem tudták. Ők csak egy színes csíkot láthattak belőlem, ahogy elszáguldoztam előttük. Hát elkezdődött a keresés... tudtam, hogy ezek után végig a medencében leszek, ha megtalálnak. Tíz percig csendben ültem a földön és csak hallgattam, hogyan vitatkoznak. Aztán lépteket hallottam, amik felém közelítettek. Tudtam, hogy most megtalálnak... most pék sütemény lesz, az-az bukta!!!
- Megvagy! - kapott el Harry, mire sikongatni kezdtem. Rögtön odasereglett mindenki. Jensen elkapta a lábam, Harry a kezeimet és úgy vittek ki a medencéhez. - Nee... srácok! Engedjetek el! - visítoztam, miközben haladtunk kifelé. - Sziasztok! - röhögtem el magam, mikor Apuék elé értünk, ők meg csak megingatták fejüket, de láttam, hogy ott bujkált egy mosoly szájuk sarkában. Hát rájuk sem számíthattam. Jess!! Ő minden reményem!
- Srácok... - kezdett bele húgom, de Jared megfogta és bedobta a vízbe minden előzmény nélkül. Tesóm döbbenten nézett körbe, én meg félve néztem körbe. - Ez most mire volt jó? - próbált kikászálódni a vízből, de a fiúk visszalöködték. Szegény... Én csak lógtam mint valami lajhár. Próbáltam kihúzni lábaimat barátom kezei közül, mindezt sikertelenül. Úgy utálom, hogy a fiúk ennyivel erősebbek nálam... Arghh.!!!
- Mert áruló vagy! Falaztál Bellának... ez a büntetés! - szórakozott vele Jared, mire húgom lefröcskölte és ebből kialakult köztük egy vizibunyó. Nevetve néztem őket, de ez az állapot nem tartott sokáig.
- Na... dobjátok már bele! - bíztatta őket az ír szőkeség. Niall talán!? Igen... azt hiszem.
- Jól van... megjegyeztelek! - fenyegetőn néztem rá, de ő nem vett komolyan. Bár ezt nem várhattam el tőle, elvégre két pasi tart a levegőben és arra készülnek, hogy a medencébe dobnak. - Srácok... tegyetek már le! Fáj mindenem! - próbáltam parancsolgatni neki, de semmi nem hatott rájuk. SEMMI! Ahj már.!
- Szerintem meg egy... - kezdett el számolni Jensen, majd összenéztek Harryvel. - Kettő. - mondták ki egyszerre a következő számot, én meg beletörődtem sorsomba. - Három! - kiabálták el megukat, én meg csak annyit láttam, hogy repülök aztán landolok. A víz kellemesen langyos volt és ennek megörültem. Nem szívesen laffantam volna egy jéghideg vízzel teli tartályba. Ahogy a felszínre értem, szúrós tekintettel meredtem rájuk.
- Na.. akkor most mindenki boldog, mert én is vizes vagyok!? - néztem körbe és elégedett fejjel bólogatott mindenki. - Remek... akkor most húzz ki! - nyújtottam a kezem Jensen felé. - Jajj nyugodj már meg, nem rántalak bele, csak fáj a kezem, mert Harryvel az előbb szó szerint lógattatok. - forgattam meg szemeimet, hogy még hihetőbb legyen a mesém, barátom meg megadóan nyújtotta kezét, amit elfogadtam és egy határozott mozdulattal a vízbe húztam. Harry a medence mellett röhögött úgy, hogy már fogta a hasát és majdnem elesett a saját lábában. Gyorsan kiugrottam a vízből, mögé osontam és őt is Jensen után löktem. Meglepődött arckifejezésén jót derültem, miközben a többi fiú felé fordultam. Louis magától beleugrott a vízbe és közölte, hogy nem várja meg, míg belelököm. Megvontam a vállam és a többiekre meredtem. - Akkor most ti is a könnyebb utat választjátok vagy engem!? - karba tettem a kezem, ők meg gondolkodóba estek. A medence felé néztek, ahol Jared és Jess éppen smároltak (ennyit a büntetésről), Jensen és Harry sugdolóztak és volt egy olyan érzésem, hogy rólam van szó. Louis pedig vigyorogva várta a többiek sorsát.
- Én ugrok magamtól is! - jelentette ki Niall, majd a következő percben már a vízben volt. Érezte a vesztét. A többiek viszont maradtak... Liam és Zayn csak álltak és néztek. Gondoltam, hogy gonoszkodom egy kicsit Jensennel és a két majommal. Közéjük álltam és kacéran játszadoztam velük. Tudtam, hogy mind a kettőjüknek van barátnője és ők is tudták, hogy ott van nekem Jensen, de azért egy próbát megért. Barátom felvont szemöldökkel nézte az egész jelenetet a medencéből és valószínű, hogy nem tetszett neki, amit lát. Mikor végigsimítottam mind a két srác izmos karján, elfordult. Nem is akartam tovább szórakozni. Először is.... még a végén a kapcsolatunk kárára megy. Másodszor pedig, a két srác annyira össze volt zavarodva, hogy sikerült egyszerre belelöknöm őket. Két legyet egy csapásra!
- Én nyertem! - ugrándoztam örömömben. Ezzel már csak az volt a gond, hogy ezt a medence szélénél csináltam és beleestem a vízbe, de a következő pillanatban se kép se hang, csak egy koppanás....

- Bella, nyisd ki a szemed! Bella ébredj! - hallottam a hangokat, próbáltam engedelmeskedni neki, de nem sikerült. Szemhéjam túl nehéznek bizonyult és fájt a fejem. Éreztem, ahogy felemelnek és a következő pillanatban anyu hangját hallottam és aput, ahogy irányít, hova tegyenek.
- Mi történt? - fogta meg kezem anyu és hallottam hangján, hogy sírni fog. Nee... nem szeretem ha sír. Azt meg főleg nem, ha miattam!
- A medence szélénél ugrált és az egyik ugrásnál, kicsúszott alóla a lába és beverte a fejét, ahogy beleesett a vízbe. Azután még körülbelül fél percig a víz alatt lehetett, amíg felhúztuk. De most mit csináljunk?? - hallottam, hogy Jensent fojtott hangon beszél. Hallottam és éreztem mindent, de nem tudtam kinyitni szemeimet! Annyira idegesítő, mikor a testem nem úgy reagál, ahogy én azt szeretném...
- Bella... - azt hiszem a húgom kezdett el hozzám beszélni. - Kérlek szépen, nyisd ki a szemed! Kérlek ébredj fel. Kérlek... - elzokogta a végét, nekem pedig megszakadt a szívem és üvöltöztem belsőmmel, hogy engedelmeskedjen végre, de csak azért sem. Magamhoz akartam ölelni húgom, hogy ne sírjon. Hogy megnyugodjon, de jelen pillanatban valahol a sötétség közepén bóklászok és arra várok, hogy végre visszakapjam az irányítást testem fölött. De bárhogy próbálkoztam nem sikerült. Az egyik pillanatban legalább hallottam őket, de aztán egy éles fájdalom hasított fejembe és magával ragadott a sötétség.

- Apu... - hangom halk volt és erőtlen. Fogalmam sem volt arról, hol is vagyok. Egy nagy tágas szobában feküdtem a franciaágyon. Fejem lüktetett és iszonyatosan fájt. Apu ült mellettem, más nem is volt a szobában.
- Hogy vagy? - mosolygott rám, mire próbáltam megmozdulni, de olyan volt, mintha egy kést szúrtak volna fejembe. - Akkor nem jól. Kicsim... - fogta meg kezem. - Agy rázkódásod van. Amikor beleestél a medencébe, beverted a fejed és az orvos azt mondta, hogy pihenned kell legalább két napig. Ha mégse pihennél, fenn áll a veszélye az emlékezet kiesésnek, rosszullétnek és egyéb másnak... Tudom, hogy milyen makacs vagy és nem akarsz majd ágyban maradni, de kérlek! - kétségbe esetten nézett rám, mire halványan elmosolyodtam. Aggódik...
- Azt sem tudom hol vagyok, de arra kérsz, hogy maradjak ágyban. És pont én!? Én, aki imádok mozogni? És miért csak két nap? Nem értem... minek egyáltalán az a két nap!? - kérdezősködni kezdtem.
- A mi szobánkba hoztunk, mert itt elég nagy és levegős a környezet. Itt vagyunk a nyaralóban, idejött az orvos. Nyugi.. nem kórház. - nyugtatott meg, én meg kieresztettem az eddig benn tartott levegőt. A kórház az ellenségem. Ha oda kell menni, akkor engem rángatni kell. Gyűlölöm... - És igen szívem, te! És azért két nap, mert átlagosan két nap alatt rendbe jön az agy egy ilyen megrázkódtatás után. Persze utána is fenn áll a hányinger veszélye, esetleg szédülés, akkor továbbra is ágyban kell maradnod. De tudom, hogy úgysem fogsz... viszont ezt a két napot ha kell az ágyhoz kötözve töltöd! - erélyesen nézett, mire megadtam magam. Egy feltétellel!
- Apu... Ha már egyszer ágyban kell maradnom, legalább had legyek a saját szobámban. - ahogy elmondtam feltételem, lehunyta szemeit és pár másodperces gondolkodás után, rábólintott. Ennek megörültem és egy hirtelen mozdulattal felültem az ágyon, amit nagyon megbántam. Szédültem, fájt a fejem és pár pillanatra elsötétült minden. Újra.... - Segíts eljutni a szobámig. - nyúltam keze után, ő pedig készségesen felugrott és a karjaiba kapott.
- Erről beszéltem! Ágyban maradsz két napig és nincs vita. Még egy ájulás és egész nyaralás alatt az ágyadban leszel! - fenyegetőzött, mire lebiggyesztettem számat. Az ajtóhoz érve, kinyitotta azt és kiléptünk rajta. Fejem vállára hajtottam és behunytam szemem, mert így elviselhetőbb volt a fejfájás.
- Bella!!! - üvöltötte húgom és hallottam, ahogy felém robog.
- Héééé... állj meg! - szólt rá Apu, mire Jess lefékezett és kérdőn nézett ránk. - Semmi hirtelen mozdulat. Elájulhat, rosszul lehet és a többi.. - részletezte, mire megforgattam szemeim, majd körbenéztem a többieken. Mindenki megkönnyebbült, hogy magamnál vagyok és valamivel jobban érzem magam. - Jensen, megmutatod hol a szobátok? Beviszem Bellát és ügyelni kell rá, hogy két napig ágyban maradjon! - közölte mindenkivel a tervet, mire megráztam fejem, de erre a mozdulatomra el is fintorodtam és visszahajtottam buksim apu vállára. Barátom elvezetett minket a szobánkig, ott pedig átvett aputól. - Hűűű... szép szoba. - dicsérte meg, mire elmosolyodtam. Végre nem az-az aktatáskás üzletember áll előttem, akit nem szeretek, hanem az Apám! Akit viszont nagyon is szeretek!
- Minden oké? - aggódva nézett rám Jensen, mire elmosolyodtam. Azok után, ahogy viselkedtem, még képes normálisan beszélni velem. Elképesztő.... Szeretem!
- Igen. - suttogtam, mert csak ehhez volt erőm. - Délután elmegyünk oda, ahova akartunk? - fordultam felé, ő meg úgy nézett rám, mint egy hülyére. - Most mi van? - förmedtem rá, ami csak annyival ért fel, hogy suttogva szidtam, de ez meg sem hatotta.
- Ahhoz sincs erőd, hogy rendesen beszélj, akkor hogy akarsz menni valahova? Bella.. - közelebb hajolt és nyomott egy puszit homlokomra. - Bepótoljuk két nap múlva, rendben? - kérdezte, mire bólintottam egy aprót. - Addig pedig pihenés van ezerrel és ha fel mersz kelni, nagy baj lesz! - fenyített be, mire belebokszoltam vállába, ami most körülbelül egy szúnyog csípés volt számára. Semmi erőm, fáj mindenem és nagyon rosszul érzem magam, de nem akarom mondani neki, mert akkor még jobban aggódni fog.
- Mindegy, lényegtelen. - legyintettem, majd a következő pillanatban felkaptam mobilom az éjjeli szekrényről és nyomkodni kezdtem. Barátom kivette kezeim közül az elektromos kütyüt, mire durcásan néztem rá.
- Aludj egy kicsit. Attól talán jobban leszel! - ennyire látszik rajtam, hogy szarul vagyok!? Pedig istenre esküszöm egy szóval se mondtam semmit... - Igen... Bármilyen mozdulatot teszel, a fájdalom kiül pár másodpercre az arcodra és nézni is rossz. Kérlek aludj egy kicsit! - betakart mindkettőnket és átkarolva magához húzott, fejem pedig mellkasára tettem.
- Szeretlek! - nyökögtem még mielőtt elaludtam volna és éreztem, ahogy hajamba puszilt. Elmosolyodtam és lehunytam szemem. Magával ragadott az álom világ. Furcsa és egyben értelmetlen álmom volt.
Adammel táncoltam, de feszült volt köztünk a légkör. Éppen egy emelést csináltunk, amikor kicsúsztam kezei közül és lestukkoltam a padlót. Abban a pillanatban elájultam. Álmomban mintha kikerültem volna testemből, külső szemlélőként láttam mindent. Jensen idegesen rontott be a táncterembe, mert nem vettem fel a telefont. Amikor meglátott eszméletlenül a padlón és mellettem a 'nem törődöm' Adamet, aki a mobilját nyomkodta, mérges lett és behúzott neki egyet. Nem értettem mit vágnak egymás fejéhez, csak azt tudtam, hogy miattam veszekednek és verekednek. Mind a ketten azzal voltak elfoglalva, hogy egymást szapulják, miközben ott feküdtem a földön és vérzett a fejem. Sofia volt a következő aki berontott és ahogy meglátott, rögtön hívta a mentőket. Jaajjj.. csak azokat ne!! 
- Fejezzétek már be! Nem veszitek észre, hogy most van a legnagyobb szüksége rátok!? Idióta banda... - leguggolt mellém és úgy fektetett, hogy a padló ne érje a fejemen keletkezett sebemet. Annyira jól esett ez a kis gondoskodás az ő részéről. - Adjatok valamit, amivel beköthetem a fejét, mert túl sok vért veszített! - irányította a fiúkat, mire ők a kezébe nyomtak egy pólót. Fejemre kötötte, amitől kicsit jobb állapotba kerültem. Értem ez alatt, hogy nem vérzett annyira a kobakom. 
- Istenem, Bella. - arcát tenyerébe temette Jensen és mellettem guggolt egészen addig, amíg a mentősök meg nem érkeztek. Rögtön hordágyra raktak és már vittek is ki. A következő emlék képem, hogy a kórházi ágyon fekszem bekötött fejjel, infúzióval és az ágyam mellett áll Anyu és Apu, akik kétségbe esett szemekkel néznek. 
- Mr és Mrs. Blake. Előfordulhat, hogy a lányuk nem emlékszik majd dolgokra, ha felébred. Kérem, ne zúdítsanak rá mindent egyszerre. Hagyják, had jöjjön rá magától mindenre, mert ha nem így lesz, az agy károsodáshoz vezethet. Bár jelen pillanatban is fenn áll a veszélye annak, hogy az agya olyan mértékben károsodik, hogy a táncot örök életére elfelejtheti. De reméljük a legjobbakat! - szépen anyáékra zúdított mindent a doki és kiviharzott. Elfelejteni a táncot?? Örökre!?!? Ugye, csak viccel velem? Az életem a tánc! Ha az nincs, akkor én se... Csak ne legyen semmi gond! Táncolni akarok, amíg csak élek és nem tizenkilenc évesen abbahagyni.
Ahogy felriadtam álmomból, hirtelen ültem fel és megszédültem. A fejemet fogva próbáltam elkerülni az elkerülhetetlent. Vagyis nem elájulni, de nem jött össze....
- Bella! - hallottam meg Jensen hangját, mire lassan kinyitottam szemeimet és aggódó tekintetével találkoztam. - Jaj istenem, Bella! - egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el száját, ami egy apró mosolyt varázsolt arcomra. - Vigyázz magadra! Csak semmi hirtelen mozdulat! - szidott meg az előbbi cselekedetemért, én meg amennyire tőlem telt, bólintottam. - Ahj Picur.! Komolyan beszélek... vigyázz magadra kérlek! - jól ismer és tudja, hogy nem adom meg magam. Engem nem lehet ágyba kényszeríteni. De ahogy azokba a nagy, féltő szemekbe nézek...
- Rendben. - végleg megadtam magam és úgy döntöttem, hogy miért ne!? Legalább több erőm lesz harmadik nap ahhoz, hogy kiidegeljem a társaságot. - Köszönöm! - magamhoz öleltem, majd miután elengedtem, értetlen tekintettel vizslatott. - Csak azt, hogy vagy nekem. - adtam meg a magyarázatot előbbi mondatomra, ő meg széles mosollyal ajándékozott meg.
- Szeretlek. - közelebb hajolt és ajkait enyémekre nyomta. Kezem tarkójára vezettem, a másikat pedig arcára és úgy húztam még-még-még-még közelebb magamhoz. Nyelve táncra hívta enyémet és engedelmeskedett neki. Egyik kezem lejjebb vándorolt és hasán játszadozott, ő meg egy morgással fejezte ki, hogy tetszik neki, amit csinálok. - Most nem lehet... - levegő után kapkodva húzódott el tőlem, én meg sóhajtottam egyet. - Bármennyire szeretném, nem lehet! Majd két nap múlva. - kacsintott és rossz fiúsan mosolygott, mire megforgattam szemeimet.

ui: Tényleg nagyon sajnálom a késést! De nem volt időm írni és eleve vissza akartam rakni hétvégére a részek érkezését... :) 

Zsó. xx. :) ♥

8. fejezet.

Sziasztok! :) Sok kis rabszolgahajcsár kérésére, gyorsan megírtam ezt a részt! :D (Gabi, Viki.... tudtátok, hogy szeretlek titeket?? :$ xdd ♥) Na mindegy... a lényeg, hogy meghoztam a részt! :D Ebbe most videókat nem raktam, úgy gondoltam, hogy az előzőben épp elég volt. :) De azért remélem elég jó lett! Jó olvasást! :)

I'm normal

- Hagyj már békén! - löktem el magamtól Adamet és megfordultam, azzal a céllal, hogy most azonnal eltűnök innen, de mikor vettem egy száznyolcvan fokos fordulatot, megtorpantam. Itt volt az a pillanat, hogy elkapott az ideg és üvölthetnékem volt. Egy számomra fontos személy, szemtanúja volt ennek az egésznek és ez bosszantott. Visszafordultam Adamhez és hirtelen felindulásból a kezem lendült és arcán csattant. - Te utolsó senkiházi! - vágtam fejéhez és mérgemben fogtam a cuccaimat és apáékhoz mentem. Nem érdekelt, hogy Jensen ottmaradt vele. Az se érdekelt, ha egymásnak esnek, de én már Fijin akartam lenni és leszarni ezt az egészet. El akarom végre felejteni Adamet és ez úgy nem megy, hogy folyton a közelemben van.
- Induljunk! - ennyit böktem ki, mikor odaértem tesóm mellé. Mindenki furcsán nézett rám, mikor látták, hogy ideges vagyok, de nem kérdezett senki semmit. Hál' Isten!
- Majd ezt megbeszéljük. - suttogott valaki a fülembe, történetesen Jensen, de én úgy tettem, mintha meg sem hallottam volna. Rántottam egyet vállaimon, majd előrementem. Beültem a kocsiba miután leellenőriztem, hogy minden csomag, ami szükséges, itt van. Az autóban feszült volt a hangulat és tudtam, hogy ez miattam van, de valahogy nem tudott érdekelni. A repülőtéren a majmok próbáltak közeledni felém, de egy lenéző pillantás után otthagytak. Jensen oda se jött hozzám, amit megértek, de idegesített ez is, mint minden. Miután felszálltunk a gépre, levágódtam az ablak mellé, beraktam a fülesem és majdnem max hangerőn elindíottam az egyik kedvenc számom, Pixie Lott-Nasty című számát. Tombolni akartam és kiadni magamból a dühöt, de itt nem lehet...


- Gyere, megjöttünk. - lökte meg a kezem húgom, mire feltápászkodtam és nagy nehezen levánszorogtam a repülőről. Megfogtam a csomagjaimat, mikor átestünk az ellenőrzésen és elindultam velük Apu után. Jess jött mellettem, a többieket pedig magunk mögött hagytuk. - Mi a franc bajod van!? Az előadás vége óta megkattantál.... - fogta meg a kezem és szembefordított magával, miközben megálltunk. - Meséld már el, hogy mi a jó édes isten történt. Addig nem vagyok hajlandó tovább menni. - karba tette kezeit és szúrós szemekkel méregetett.
- Az drága hugicám, hogy van egy szarkavaró táncpartnerem, aki gondolt egyet, lesmárolt és mindezt a pasim szeme láttára. Tudta nagyon jól, hogy mögöttem van és direktbe keresztbe akar tenni nekem! Jensen azóta úgy néz rám, mintha nem is tudom mi lennék és elegem van! - kezdtem el magyarul kikelni magamból. Szerencsére csak mi értjük, hogy mit beszélünk. - Miért nem bírja felfogni, hogy engem már úgy nem érdekel, mint pasi? Miért nem bírja elfogadni, hogy továbbléptem? És miért kell belekavarnia az életembe!? Nem tud megmaradni a seggén és én tudom, hogy ennek még csúnya vége lesz. Egyszer ... csak még egyszer bassza fel ennyire az agyamat, nem csak egy pofont fog kapni, hanem kiherélem! Bőven megérdemelné azok után, amiket eddig csinált! Átvert, eljátszotta a bizalmam és ezek után még azt hiszi, hogy lehet esélye!? Próbál Jensent és engem szétválasztani, feleslegesen! És ha erre magától nem jön rá, majd én segítek neki. Most vagyok azon a ponton, hogy kibaszottul elegem van ebből az egészből! Rohadjon meg! - fújtam még egyet és mintha egy picivel nyugodtabb lettem volna. Jess magához ölelt és ez most nagyon kellett. Ahogy elnéztem a válla fölött, csak akkor esett le, hogy mi még mindig a reptéren vagyunk és mindenki minket nézett. Apu és Anyu is értették, hogy mit beszéltünk, így odajöttek és tőlük is kaptam egy-egy vígaszölelést, ami nagyon jól esett, főleg azért, mert előtte ők ilyet sose csináltak. Apu mellkasába fúrtam a fejem és éreztem, hogy nem bírom tovább. Egy könnycsepp csordult ki szememből, amit ő készségesen letörölt.
- Szívem. - emelte fel fejem és szemeimbe nézett. - Ne is törődj vele! Egy pasi sem érdemli meg a könnyeidet. Fel a fejet, mosolyogni és megmutatni, hogy milyen erős is vagy valójában! Azt a határozott és mindig józan eszű lányomat szeretném látni a nyaraláson, aki eddig is voltál! - mosolyodott el, én meg csodálkozva néztem rá. Először is, szívemnek szólított!!! Becézett, amit sosem szokott! Meglágyult és végre érzem azt az igazi, szülői törődést, amit mindig is hiányoltam!
- Szeretlek Apa. - bújtam hozzá, mire ő szorosan körém fonta karjait.
- Én is kicsim. Mindhármótokat! - vontuk be az ölelésbe Anyut és Jesst is. Végre egy családnak éreztem magunkat és ez most nagyon kellett! Meglehetősen jobban éreztem magam, mint New Yorkban és készen álltam egy beszélgetésre Jensennel. Erről egyből eszembe jutott, hogy  ők ennek mind szem és fültanúi voltak, az már más, hogy nem értettek belőle semmit. Jesst odalöktem Jared mellé. Próbáltam úgy, hogy ne tűnjön fel neki, de húgom elakadt a saját lábába, így Jared karjaiba zuhant. Figyeltem őket és mosolyognom kellett, mert Jessica vérvörös lett, Jared pedig köhintett egyet zavarában. Ez igen.... jó kerítő lennék!
- Na gyerekek. - fordult felénk Apa, mire mindenkitől kapott egy "ez most komoly?" nézést. Hát igen... Jessen kívül már mindenki nagykorú... - Bocsánat, elnézést! Fiúk és lányok.... ez lesz a hely, ahol lakni fogunk egy egész hétig. - mutatott maga mögé, mire leesett az állunk.
- Medenceeee!!!! - üvöltötte el magát az egyik bandatag és nekifutott, de a többiek visszafogták, mondván, hogy még várjon negyed órát és utána pancsizhat. Ennél a kijelentésüknél elgondolkodtam, hogy ők tényleg érettek-e.... Kíváncsi leszek mi lesz ez alatt az egy hét alatt.
- Gyertek, elosztjuk a szobákat, aztán mindenki mehet amerre lát! - indult meg apu ebbe a gyönyörű házba. Siettünk utána és ahogy beléptünk egy gyönyörű nappali tárul elénk egybekötve a konyhával. Azt se tudtuk, hova kapjuk a fejünket. Minden meseszép volt. El sem hittem, hogy apuéknak egy ilyet sikerült választaniuk. Semmi csicsa, semmi extra, csak egy normális családi környezet. Azt hiszem sikerült hatnom rájuk.
- Mit szólnátok hozzá, ha mi szülők lent maradnánk a földszinten és a tiétek lenne az emelet? - fordult felénk anyu, mire én a nyakába ugrottam.
- Köszönöm!!!! - hálálkodtam neki, ő meg nevetve hámozott le magáról. Nyomtam egy nagy cuppanós puszit arcára, majd elindultunk fel az emeletre. Anyuék lent maradtak, mondván, hogy bepakolnak a szobájukba. - Wáóóó!! - szólaltam meg, mikor felértünk és megpillantottuk a fenti nappalit. Itt már a fekete szín dominánsabb volt, mint lenn, de nekem nagyon tetszett. Ha a függönyöket elhúztuk, akkor meg az erkélyre értünk ki, ahonnan az egész tengerpart látszott. Csodálatos látvány volt.
- Bella. - hívott maga mellé húgom és mikor odaértem már értettem, hogy minek is örül ennyire. - Szerinted? - mutatott végig az előttünk lévő rengeteg DVD-n, mire elgondolkodtam.
- Szerintem tartunk egy mozimaratont. - villantottam meg fogsorom, majd felkaptam az egyik filmet, ami merő véletlenségből egy táncos film volt. A címe Make it Happen.... Még nem láttam, de a leírásából jónak ítéltem meg, így be akartam rakni a lejátszóba, de a többiek leállítottak, mondván, hogy el kell osztani a szobákat, utána mehet minden. - És mielőtt veszekedés lenne.... Mi osztjuk el! - mutattam Jessre és rám, a többiek pedig belenyugodtak. Benyitottunk az első szobába, de én abban a pillanatban meg is torpantam. -

Ez a három bandatagé lesz! És Jess... fordulj el, ha jót akarsz magadnak. - ahogy kimondtam, ő is rájött, hogy miről beszélek és elfordult egy fintorral az arcán. Az összes pasi betódult a szobába és megnézték a két meztelen nőt ábrázoló festményt.
- Hóóóó.... ez Zayné, Louié és az enyém. - beszélt a göndörhajú srác és szemei csillogtak, mire a szöszi oldalba vágta és kijelentette, hogy "ne nézd már úgy... barátnőd van." Hát én többet nem is akartam hallani, így kisétáltam a szobából, a többiek pedig követtek. A második szobát a szőke és az ötödik tag lefoglalta, asszem' Liam a neve. Én csak megvontam a vállam, majd otthagytam őket, hiszen nem az ő szobájukra voltam kíváncsi, hanem az enyémre.
- Bella, amúgy még nem is gratuláltam. - állt mellém Jared, mire mosolyogva fordítottam felé a fejem.
- Hát köszönöm. - vigyorogtam, ő meg megrázta a fejét.
- Sosem értettem, hogy képes valaki ennyit táncolt, ráadásul ennyi félét. Mind a ketten nagyon ügyesek voltatok és remélem még lesz részünk egy-két ilyen remek előadásban. - célzott ezzel arra, hogy a többin is szeretnének ott lenni.
- Ez csak természetes... elvégre a húgom és te .... - direkt nem fejeztem be a mondatom, had idegesítsem egy kicsit őket. Lassan ők is rájönnek, hogy nem bírják egymás nélkül és akkor majd nekem lesz igazam! Ezen gondolkodtam, miközben benyitottunk a következő szobába.
- Stipi-stopi!!! - kiabált fel húgom, mikor meglátta, hogy az egész szoba tulajdonképpen csak ablakból áll és hogy a partra és a végtelen kék tengerre lát rá. Gyönyörű látvány volt és eddig talán az ez volt az egyetlen szoba, ami tényleg tetszett nekem is, de hát a stipi-stopi szabály...
- Félni fogsz.. - kezdtem el gonoszkodni vele, mire Jared köré fonta karjait.
- Majd én megvédem. - kacsintott, mire felemeltem kezeimet és hátrálni kezdtem.
- Elnézést.... szóljatok, ha zavarunk. Hagyunk
nektek teret, csak kérlek várjátok meg, amíg kiérünk. Nem akarunk se szem, se fül tanúi lenni ennek az egésznek. - vigyorogtam és kislisszoltam az ajtón, mert húgom utánam dobott egy párnát, de amilyen béna életem, nem talált el. Az utolsó szoba volt hátra és már csak Jensen volt velem. Egyikünk sem szólt semmit, csak kerestük a negyedik szobát, de sehol se találtuk, csak a fürdőszobát, amiből kettő volt. Két teljesen más stílusú, de mind a kettő szép volt a maga módján.
- Hol az istenbe van már az a szoba? - kezdtem el mérgelődni. - Nem hiszem el, hogy ma nekem semmi nem jön össze... Elegem van mindenből! - csak mondtam, mondtam és mondtam a magamét, Jensen pedig hallgatta. - Egyszerűen nem bírom felfogni, hogy miért nem tudok egyszer valamit úgy megélni, hogy valaki ne rondítson bele vagy valami. Mindenki bassza meg! - ahogy kijelentettem, elindultam egy folyosón, ami egy picit mintha lejtett volna. A düh miatt, az se érdekelt, hogy barátom követ-e vagy sem, én csak mentem előre. Ahogy kiértem a folyosó végére, kinyitottam az előttem lévő egyetlen ajtót és elképedtem. Csak megtaláltam a negyedik szobát! De ez valami hihetetlen. Lent vagyunk a tengerben! Látom, hogyan úszkálnak a halak, milyen a növényzet és mindent! Gyönyörűen meseszép és csodálatos! Beljebb léptem és ledobtam táskáimat a földre. Csodálkozva néztem körbe és csak gyönyörködtem ebben a kilátásban.
- Kicsi szívem. Gyere keress meg minket. - szóltam bele a telefonba, ahogy húgom felvette. Nem hagytam szóhoz jutni, mert rögtön ki is nyomtam. Kíváncsi voltam, ide talál-e. Amíg rá vártam, nekiálltam kipakolni és kicsit otthonosabbá tenni a szobát, amíg Jensen csak ült az ágyon és mérges tekintetével követte mit csinálok. Egy szót sem szólt, csak bámult, ami kezdett már idegesíteni, de nem szóltam semmit. Miután végeztem, az ablakhoz álltam és néztem a békésen úszkáló halakat. Annyira szép ez a hely. Egyszerűen nagyszerű. Épp a növényzetet néztem, mikor egy hatalmas teknős úszott be a képbe. Hatalmas mosoly terült el arcomon, mikor megláttam. odaraktam az ujjam az ablakhoz, a teknős meg odadugta a fejét. Annyira édes volt, hogy muszáj volt egy fényképet csinálnom róla.
- Hűhaaa....- hallottam meg húgom hangját, mire megfordultam. Arcáról döbbenetet olvastam le. - Ezt a szobát akarom! - jelentett ki karba tett kézzel, mire felvontam szemöldököm.
- Felejtsd el! Te már választottál. - kacsintottam, majd együtt néztük az apró kis állatokat a vízben. Húgomnak is pont annyira tetszett, mint nekem. Beszélgettünk és közben észre sem vettük, hogy már este hat óra is elmúlt itteni idő szerint. Jensen már ezer éve nem volt a szobába, csak mi ketten. - Jess... ebbe én beleőrülök. Nem szól hozzám, kerül engem és nem érhetek hozzá! Nem ölel meg és még csak egy apró kis gesztusa sincs felém. - fakadtam ki, ma már sokadjára, ő meg sóhajtott egyet.
- Bells, akkor kezdeményezz te. Menj oda hozzá és hívd félre vagy tudom is én. De beszéljétek meg! Ha ő nem tesz semmit, akkor te. - lökött meg egy picit az ajtó felé, mire kételkedve néztem rá.
- Ebből most vagy az lesz, hogy elküld, de jobb esetben hajlandó lesz beszélni velem... Akkor se garantált, hogy el fogja nézni. - részleteztem neki, de ő csak megingatta fejét és kilökdösött az ajtón, végig a folyosón, egészen addig, amíg a fenti nappaliba nem értünk. - Állj már le hugi, mert jön pókpajti. - fordultam meg és próbáltam lenyugtatni, mire szemeire nagyra nyíltak. Hát igen.... kiskorában pókpajtival ijesztegettük, mikor rossz volt. Tudni kell rólunk, hogy irtózunk a pókoktól, csak ő jobban, mint én.
- Sziasztok! - jöttek fel anyuék az emeletre. - Na hogy tetszenek a szobák? - kérdezte meg végül Apu, mire megölelgettem őket. - Akkor ezekszerint nagyon jól választottunk. - mosolygott rám, mikor elengedett. A többiek is kihálálkodták magukat, utána anyuék úgy döntöttek, hogy elmennek várost nézni, mi meg leültünk a nappaliba és beraktuk a Make It Happent. Mindenki helyetfoglalt a nappaliba, majd indulhatott is a mozizás. Mivel táncos film, így alapból tetszett, de nekem a sztorija is tetszett. Az meg mégjobban, hogy iskolánk egy társiskolája kapta benne a szerepet. A lányok is jók voltak benne és azért volt benne egy-két jó pasi is. Húgommal össze is néztünk és tudtuk, hogy egyre gondolunk. Apropó Jessica. Jelen pillanatban is Jared ölében ül. Tuti, hogy együtt vannak! Ha meg tagadják, akkor a világból is kikergetem őket.
- Bella, szeretnél pattogatott kukoricát hozni, ugye? - nézett rám tesóm, mire gyanakvó tekintettel méregettem. - És Jensen segít felhozni neked. Köszi, puszi! - tudott le minket gyorsan, majd visszafordult Jaredhez és tovább beszélgettek. Megráztam a fejem és felkeltem a kanapéról. A konyhába indultam, reménykedve, hogy van a házban popcorn. Hallottam, hogy Jensen is elindult utánam, de nem néztem hátra. A konyhába sem fordultam felé, csak megkerestem a jó pár tasakot és gyorsan beraktam a mikróba őket, had pattogjanak ki. Vettem ki kilenc poharat is és töltöttem mindegyikbe innivalót, majd elindultam vele az emeletre.
- Majd én. - vette át Jensen a tálcát és meg sem várta, hogy szóljak valamit is, eltűnt. Remek... akkor ő már nem jön vissza. Folyamatosan csináltam a kukoricát. Egyiket a másik után és tálakba öntöttem őket, nehogy veszekedés legyen belőle. Már az utolsó zacsira vártam csak, mikor megéreztem két kart a derekamon. - Szeretlek. - suttogta fülembe, mire gerincemen végigfutott egy jóleső bizsergés és gyomromba mintha az összes pillangó örömtáncot járt volna. Megfordultam és épp arra készültem, hogy megcsókolom, de jelzett a mikró, hogy kész van. A pillanat varázsa már el is tűnt és mintha mi sem történt volna, kiöntöttem az utolsó zacskót és felcipeltük a tálakat a többiekhez. Fenn lepakoltunk és csatlakoztunk a filmnézéshez. Ugyanoda akartam leülni, ahova az előbb, de Jensen megfogta a kezem és maga mellé rántott. A mellkasának dőlve néztem a Szemfényvesztőket. Húgom egy picit lökött lábamon, ezzel jelezve, hogy megköszönhetem neki. Köszönetképpen visszalöktem, mire felnevettünk. Hát nem is mi lettünk volna, ha nem ezt csináljuk. A film rettenetesen jó volt. Négy bűvészről szól, akik egy csapattá szerveződnek és jobbnál jobb trükköket hajtanak végre, bankot rabolnak, csalnak és hazudnak, de végig az igazság oldalán állnak! Remek ez a film. Egyik kedvencem lett. - Este még megbeszéljük ezt az egészet... - morogta fülembe úgy, hogy senki más ne hallja. Bólintottam egyet jelzésként, hogy hallottam. Közelebb húzott magához és nyomott egy puszit fejemre. Elmosolyodtam, mert tudtam, hogy maximum átveszekedjük az éjszakát, de semmiképp sem hagyjuk magára a másikat. Szeretem!
- Bella! - szólított meg az egyik banda tag, mire kibontakoztam Jensen ölelő karjai közül és rá emeltem tekintetem. - Tudom, hogy nem kedveltek minket, de nem lehetne, hogy erre a nyaralásra félretegyétek utálatotokat felénk? - mosolygott rám, mire sóhajtottam egyet és bólintottam. - Köszönjük. Akkor tiszta lappal kezdjük és bemutatkozunk. Ő itt Zayn. - mutatott a fekete hajú srácra, aki tele volt tetkókkal. - Liam. - haladt tovább és ő olyan ismerős volt nekem. Jó ez így hülyén hangzik, de az volt és nem a banda miatt.
- Te nem Danielle Peazer barátja vagy? - kérdeztem tőle, mire széles mosollyal az arcán bólintott. Akkor innen volt ismerős. Danielle hatalmas példaképem és már láttam őket egy képen, ha minden igaz.
- Louis. - mikor meghallotta a srác a saját nevét, pukedlizett előttem és megpuszilta a kézfejem. - Szokj hozzá... ő már csak ilyen dilis. - jelentette ki, mire Louis seggbe billentette szegényt. Hát jó... talán nem is olyan vészesek. - Niall, az ír kölyök. - tette vállaira a kezét, mire felugrottam és mosolyogva öleltem meg.
- Koboooooold!!!!! - vigyorogtam, mint a tejbetök, de ezt csak húgom értette más nem, így mindenki hülyének nézett... jól van, ennyi belefér.
- Hát oké... én pedig Harry vagyok. - nyújtotta a kezét, amit elfogadtam, majd gyorsan lepörgettem magamban újra a neveiket és az arcokhoz kötöttem őket. Bólintottam, hogy oké, elraktároztam a neveket, majd mintha mindenkit agyonütöttek volna, a szobákba mentek és készültek fürdeni. Mi Jensennel úgy döntöttünk, hogy amíg rájuk várunk, berakunk egy újabb filmet. A címe LOL. Miley Cyrus játssza benne a főszerepet és a történet sztorija nekem nagyon bejött. Lázadás, tini élet, szerelem és minden, ami kell! Esküszöm mintha magamat látnám. A film végére már szabad mind a két fürdő, így gyorsan elszaladtam a szobába ruháért, majd vissza és becsörtettem az egyikbe. Hamar beálltam a forró zuhany alá és gyorsan letusoltam, majd magamra tekertem a törölközőm és beálltam a tükör elé. Fejemről lemostam a maradék sminket és nagyjából rendbe szedtem magam. Miután felöltöztem, összeszedtem a cuccaimat és kiléptem a fürdőből. A szobánk felé vettem az irányt és már alig vártam, hogy bebújhassak a puha, meleg ágyba Jensen mellé és nézzem a tengert. Beérve, barátom már ott volt és beágyazott. Elismerően néztem rá, majd elpakoltam és telefonommal a kezembe lehuppantam az ágyba.
- Cica... - vette el tőlem mobilom és lezárt állapotban az éjjeli szekrényre rakta. - Mi volt ez a mai? - elém lépett, mire felnéztem rá. Fogalmam sem volt arról, hogy hol is kezdjem. Igazából semmi sem volt az én részemről. - Miért hagytad, hogy megcsókoljon? - állt be lábaim közé, mire felvontam szemöldököm.
- Na héé.... tisztázzunk valamit! - kezdtem neki. - Én nem hagytam! Hirtelen jött.... az egész úgy történt, hogy siettem oda hozzátok, hogy minél előbb indulni tudjunk és mire észbe kaptam valaki elkapott és lesmárolt. Abban a pillanatban elhúzódtam tőle, mert éreztem, hogy nem te vagy az! Mikor megláttam, hogy ki is valójában, ideges lettem. El akartam rohanni, de ott álltál mögöttem, amitől még idegesebb lettem, hiszen akkor láttad az egészet és pofon csaptam Adamet. Ennyi a sztori. - hadartam el egy szuszra. - Soha nem csalnálak meg! Vele meg főleg nem! De mintha ezt már tisztáztuk volna. Én téged szeretlek és nem mást! Én nem játszok senki érzéseivel, mert a végén még kiderül róla, hogy pszihopata és feldarabol. - ahogy kijelentettem, Jensen elnevette magát és felhúzott maga elé. Teljesen mellkasához préselődtem és végig szemeibe néztem.
- Imádlak törpi! - mosolyodott el, majd számat betapasztotta az övével. Erre vártam egész nap! A gyomrom bukfencezett egyet, felszabadultak bennem a boldogság hormonok és mintha valaki megégette volna a bőröm, elárasztott a melegség. Jensen fél pillanatra elvált tőlem és szemeimbe nézett. Tudtam, hogy ez egy kérdés akar lenni, mire bólintottam egy aprót. Nem is tétlenkedett tovább, újra megcsókolt, de közben karjaiba kapott és lehelyezett az ágyra a párnák közé. A vérem egész egyszerűen felforrt és dübörgött fülemben. Miután mind a ketten megszabadítottuk a másikat felsőinktől, egy pillanat alatt változtattam helyzetünkön és én kerültem felülre. Végigcsókoltam testét a nyakától kezdve a hasa aljáig, eljátszottam kockáin, majd visszatértem nyakához és egy kis bőrt fogaim közé vettem, majd szívni kezdtem. Jensen száját egy halk morgás hagyta el, ami megmosolyogtatott. Legalábbis a tudat, hogy ezt én váltottam ki belőle. Ezek után fordult a kocka és engem kínozott, de innentől kiesett minden. Fogalmam sem volt róla, hogy a többi ruhadarab hogyan került le rólunk, csak lekerült. Egy hihetetlen éjszakát töltöttem Jensennel, aminek köszönhetően hatalmas mosollyal az arcomon aludtam el barátom mellkasán.

ui: Sajnálom, hogy késtem, de egyszerűen nem volt időm rá... mindegy, azért remélem elfogadható. :) 

Zsó. xx. :) ♥

7. fejezet.

Sziasztok! :) Megérkeztem egy elég eseménydús résszel! :D Remélem tetszik majd nektek.! A videók válogatásában hatalmas nagy segítségemre volt egy igen jó barátnőm, Gabi!!! ♥ A legtöbbet neki köszönhetitek! :D Szóval mindenkinek meg kell néznie! Nem kötelező, de melegen ajánlott. ;) :D Tényleg... rengeteg videó és zene van benne, hallgassátok és nézzétek meg őket!!! Kérlek.. úgy élvezhetőbb!! Ha valaki esetleg nem látná a linkeket, akkor olyan szavaknál kell keresni, mint 'tánc, zene' vagy épp a csapat neve, zene címe. :) Jó olvasást! :)

"...So when we move, you move..."

Reggel ébresztőm hangja szakított ki az álmok világából, mire kiugrottam az ágyból és berohantam a fürdőbe. Egy gyors tusolás után, magamra tekertem a törölközőm és átmentem a gardróbba valami ruháért. Úgy válogattam, hogy nekem a bemutató után a reptérre kell mennem, így egy csőgatyát vettem elő, egy oldalánál mélyen kivágott pólót és visszasiettem a fürdőbe. Felöltöztem, raktam fel valami minimális sminket, majd a hajamat leengedtem és hagytam hullámosan lógni. 

- Bella! - rontott be húgom, mire kérdőn fordultam felé. Izgatottnak tűnt és rettenetesen felpörgött. - Mit vegyek fel? Segííííts!!! - fogta meg kezem és átrángatott a saját szobájába. Megálltunk középen, mire csak megingattam fejem és elküldtem zuhanyozni, hajat mosni, amíg én kerestem neki ruhát. Egy passzos felsőt választottam neki, csőnadrággal és magassarkúval. 

- Az ágyra pakoltam, öltözz fel és hullámosítsd be a hajad. - kiabáltam be neki, majd a nappaliba mentem és kapcsoltam egy kis zenét, mert miért ne!? Austin Mahone Mmm Yeah című száma csendült fel, mire táncikálni kezdtem és közben még pakolásztam. Amiről úgy gondoltam, hogy kellhet a nyaralás alatt, elpakoltam. 

- Így jó leszek? - pördült egyet előttem Jess, én meg ingatni kezdtem fejem. 

- Gyere hugi. - húztam be a fürdőmbe és előkerestem a sminkescuccom, mert már elpakoltam. Kihúztam szemeit és szemhéjára egy füstös sminket varázsoltam, majd szempillaspirál, szájfény és a végén húgom helyett egy nő állt előttem. - Gyönyörű vagy! - mosolyodtam el, de ő csak legyintett, megköszönte, majd kitáncolt a nappaliba. Eszembe jutott, hogy könyvet is kéne vinnem, mert ez egy nyaralás lesz és én imádok olvasni.... 

- Bella! - kiabáltak fel nekem a földszintről, mire táskáimmal együtt lesiettem, a sulis cuccokon kívül mindent leraktam a lépcső mellé, ahol a többiek csomagjai voltak. Még felkaptam a bőr dzsekim, majd elindultam az ajtó felé. 

- Nehogy itthon hagyjátok a táskáinkat! - intettem még egyet anyunak a házba, majd siettem ki apuhoz a kocsiba, ugyanis késésben voltunk. Jessel bepattantunk és apu már száguldott is. Durván öt perc alatt ott voltunk és siettem be a táncosokhoz. - Megjöttem. Bocsi, hogy késtem. - törtem be az Adammel közös csapatunkhoz. Ők már bemelígetettek és amíg én lepakoltam, elkezdtek táncolni. Én is nyújtani kezdtem, közben figyeltem őket és rájöttem, hogy ügyesek. Nagyon is. 

- Jól van, menni fog mindenkinek! - beszélt Adam, miközben megtapsoltuk őket. 

- Sziasztok! - robbant be a terembe Sofia. - Fél óra múlva az előadó teremben találkozunk. Majd a színpad mögé gyertek. Ja és Bella. - mellém lépett és átadott pár lapot, amin rajta volt a bemutató rendje, hogy hány órás lesz az egész és, hogy a csapataink és mi mikor következünk. - A hip-hop lesz először, azt a ruhát vedd fel. - mosolygott, majd ki is viharzott. A csapat már át is vonult az előadóba, mi meg Adammel még egyszer eltáncoltuk a tanárok társas táncát és a külön táncunkat. A végén úgy döntöttünk, hogy csatlakozunk a többiekhez, így mi is átmentünk a terembe, ami nem is terem, hanem valami olyasmi, mint egy stúdió. Színpad, nézőtér és backstage, amik egy hatalmas teret alkotnak. 

- Isabella! - hallottam meg egy ismerős hangot, mikor beléptünk az előadóba. Apa, Anya és a majmok álltak előttem. 

- Sziasztok! Menjetek, keressetek egy jó helyet az első sorokban, nekem viszont mennem kell a színpad mögé. - mutattam mögém, őket meg elpateroltam a nézőtérre. - Foglaljatok két helyet! - szóltam utánuk, ők bólintottak, engem pedig elkapott valaki. Ijedtemben sikítottam egy aprót. 

- Még szerencse, hogy ehhez már hozzászoktam. - mosolyogva beszélt Jensen, mire a nyakába ugrottam. - Nyugi! Tartalékold az energiáidat a bemutatóra. - beszélt tovább, én meg egy csókkal belefojtottam a szót. Jól van cicám, én is téged. - adott még egy puszit az arcomra, majd elengedett. Még köszöntem Jarednek és már rohantam is a backstagebe. Hátul mindenki hatalmas izgalomba volt és mindenki félt. Az igazgató nő bátorította a csapatokat és a szereplőket, majd leült a helyére ő is. A műsorvezető Sofia és Brandon. Persze ők is táncolnak majd, de őket láttuk a legalkalmasabbnak erre a feladatra. Ránéztem a papírra, amit Sofia adott és láttam, hogy vannak sztár fellépőink is. Van ki énekel, táncol vagy éppen csak nézőként van itt. Láttam a(z) One Direction nevét is, a Little Mix-es lányokat és még sokakat... Jónak ígérkezik a nap. Időre pontosan el tudtuk kezdeni a bemutatót, ami annyit jelentett, hogy Sofia és Brandon kiszaltóztak a színpadra, üdvözöltek mindenkit és elmondták a kis beszédüket. 

- De nem is húznánk tovább az időt. - néztek össze műsorvezetőink. - Kezdjük meg a napot. - ahogy Sofia kijelentette, a nézőtér és mi is őrjöngeni kezdtünk. 

- Először a piciket láthatják majd Hip-Hopozni, akik általános iskolások, de már most tudjuk, hogy hatalmas táncosok lesznek és persze meg van a pótlás iskolánkba. - nézett körbe Brandon, majd egy utolsó szólítás után, ők lejöttek a színpadról és a picik következtek. Még fel sem vették a kezdő pózt, de már hatalmas tapsot kaptak. Miután a közönség lenyugodott, a picik beálltak és már indult is a zene. Elég jól nyomják ahhoz képest, hogy még csak hetedikesek. Láttam, hogy a közönségnek is elnyerte tetszését a gyerekek bemutatója. Olyan tapsvihar keletkezett, ahogy befejezték, hogy azt hittem, szétesik a színpad, de szerencsére nem. A picik levonultak és a helyüket Jessék Hip-hop csapata vette át. Mikor felléptek a színpadra, direkt Jared arcát figyeltem és ahogy meglátta húgomat, szemei felcsillantak és olyan tekintettel nézte, hogy még én is zavarba jöttem. Szerelmes belé és ha húgom ezt nem veszi észre, le fogom ütni... Egy ilyen srácot kár lenne futni hagynia. Na, mindegy. Majd a nyaraláson kiokosítom tesómat, már ha kell. 

A zene indult, ők pedig nekikezdtek a táncnak. Mondjuk azt nem értettem, hogy húgom mit keres a hip-hoposok között, mikor ő balettozik és társas táncot tanul. Na erre rá fogok kérdezni. Bár nagyon ügyes ebbe is! Nem is értem, hogy miért nem erre a szakra ment. De ő tudja. Az ő élete, ő döntése. 

- Wáóóó!!! - futott fel a színpadra Sofia. - Ez igen! - tapsolta meg őket. - Mind a két csapat remek volt! Akkor szerintem ennyi elég is volt mára... köszönjük szépen a részvételt... - mondta volna tovább, de Brandon beugrott elé. 

- Na de Sofi... - hallgattatta el. - Nem lehet vége. Hiszen még egy pár meglepetés van a tarsolyunkban. Milyen feledékeny vagy. - forgatta meg szemeit, majd újra a közönség felé fordultak. - Nők... - halkult egy picit, de mindenki tökéletesen hallotta, mit mondott. 

- Hogy mondtad? - háborodott fel barátnőm. Jót vigyorogtunk rajtuk. De én azt mondom, hogy így sokkal jobb volt az egész. Lehet, hogyha csak felmennek, felkonferálják a csapatokat, előadókat, nem ilyen élvezetes... 

- Azt mondtam, hogy most egy vendég csapatot láthatunk majd. - terelte el a szót Brandon. Sofi csak megforgatta szemeit, jelezve, hogy "persze, persze". - Vigyázz, mert kiesnek a helyükről. - cukkolta tovább, mire barátnőm egy picit fejbe kólintotta. Az egész nézőtér nevetésben tört ki. - Honnan is érkezett a csapat? Koreából vagy Kínából? - tette a tudatlan haverom, mire Sofi is gondolkodóba esett. Persze mindenki tudta, hogy csak játszanak. 

- Japánból Brandon, Japánból! - csapott homlokára Sofia, mire a nézőtér tovább nevetett. - Hát akkor köszöntsék sok szeretettel a Japan Tron Dance csapatot! - Ahogy kimondták, lekapcsolódott az összes villany. - Na jó... mi még itt vagyunk! És nem szeretnénk leesni, szóval egy kis világítást még kérhetnénk? - beszélt tovább a műsorvezető, mire újra nevetésben tört ki mindenki. Kaptak egy kis reflektorfényt és mintha férj és feleség lennének, Brandon felkapta Sofit és a kezeiben hozta le közénk. Ahogy leértek, a fények újra kialudtak és mindenki csak várt. Aztán hirtelen egy fényesen sétáló alakot láttunk meg és mindenki tudta milyen produkció ez. UV tánc.! De ehhez hihetetlen technika és ügyesség kell, az már egyszer biztos és az is biztos, hogy nagyon ügyesek! A közönség is csak őrjöngött és mi is. Ezelőtt még nem láttam ilyet és kár. Nem értem, hogy maradhatott ki az életemből egy ilyen ... 

- Ááááááááá... - kiabált és tapsolt mindenki, miután végeztek. Kétszer meghajoltak, mert akkora sikerük volt, hogy nem engedték le a színpadról őket. Ahogy leértek, ott meg mi vártuk a csapatot. Körbeálltuk a táncosokat és mindenki gratulált, tapsolt és egyebek. Tényleg nagyon-nagyon-nagyon jók voltak! 

- Sofi, menj és kapd fel a hip-hopos ruhád, addig leváltalak. - futott oda hozzánk az igazgató nő, majd átvette barátnőmtől a mikrofont és felsétált a színpadra. - Jó napot! Én is had köszöntsek mindenkit, aki jelen van és had gratuláljak az összes eddigi és ezután következő produkcióhoz. Igen, le kellett váltani pár percre a műsorvezetőinket, ugyanis a következő táncot, iskolánk hip-hop oktatóinak egy része táncolja majd. - magyarázta meg, mire mindenkinek leesett, hogy mi is van. Sofi visszaérkezett, Brandon is kész lett és biccentetettünk egyet az igazgató nőnek, hogy megvagyunk. - Akkor köszöntsék sok szeretettel, iskolánk tanári karának a hip-hopos részét. - konferált fel minket, majd lesietett a színpadról, mi pedig izgatottan pattogtunk fel. Összesen heten táncolunk a hip-hop tanárok közül, a többiek nem vállalták be. Fent állva, már nem is tűnt olyan ijesztőnek ez az egész. Felvettük a maszkokat és a kezdő pózt, majd már indult is a zene. Néha odapillantottam Jensenékre, akik le sem vették róluk szemüket. Apu pici sztárocskái meg csodálkozva néztek. Gondolom, nem sejtették, hogy én is táncolok... Az egész produkciót élveztem és egyikünk sem rontott benne. Volt, hogy csukott szemmel táncoltam, egyszerűen csak a zenére bíztam magam és teljesen felszabadultam. Arra eszméltem fel, hogy vége van és a közönség tapsol és fütyül egyszerre. Kacsintottam egyet barátomnak, mire arcára egy széles mosoly húzódott és bólintott. Lejöttünk a színpadról, de ahogy leértem, Adam megfogta a kezem, belenyomta a mikrofont, majd visszarángatott. 

- Most pedig... - kezdett bele és közben rám nézett. - Megvárom, míg kifújod magad, mert mintha azt mondtad volna, hogy te akarod felkonferálni a következő előadókat. - csak mondta, mondta és mondta, én meg nagy nehezen levegőhöz jutottam. 

- Szóval.. - fújtam még egyet. - A következő csapat, akiket láthatnak, lelkiismeretesen készültek erre a bemutatóra, igen a szívükön viselték a próbákat és hogy minden tökéletes legyen. Fogadják őket sok szeretettel. - mosolyogtam, majd lesiettünk és a csapat ott várt minket. Egy utolsó csapatölelés, majd felküldtük őket és bátorításképp sikítottunk egy hatalmasat. Beálltak a helyükre és már indították is a kiválasztott zenét. A színpad mellől szorítottunk nekik és bíztattuk őket közben, de felesleges volt, hiszen tökéletesen tudták a koreográfiát és mindneki teljes átéléssel táncolt. Nagyon ügyesek voltak. Büszke vagyok rájuk! 

- Köszönjük szépen! - szólalt meg Sofia és Brandon. Visszakapták a műsorvezetői szerepet. - A csapatnak a táncot betanította Isabella Blake és Adam Gray, nagy tapsot nekik! - mutatott ránk, de megingattuk fejünket, hogy mi aztán fel nem megyünk ezért a színpadra, ne legyen idióta. - Bella, Adam! - szólt ránk Sofia, mire közelebb mentünk a színpadhoz, kinyújtottuk a kezünket és integettünk egyet, majd gyorsan visszaálltunk a helyünkre. - Ahj... lehetetlenek. - ahogy kijelentette, a tömeg nevetni kezdett. 

- Mindegy... hamarosan láthatjuk őket újra. De most... - emelte fel az ujját Brandon. - Most mi is jön? - vakarta meg a fejét, mire Sofi a kezébe temette arcát. - Ja már tudom!! - villant föl a kis körte haverom feje felett. - Biztos mindenki ismeri az Amerika Legjobb Tánc csapata című vetélkedőt, ahol tánc csapatok küzdenek meg egymással és hétről hétre kevesebben lesznek, míg végül az egyik nyer. - próbálta ismertetni a közönséggel a következő fellépőket. 

- A hatodik széria győzteseit köszönthetjük köreinkben. A Poreotics! - kiabálta a nevüket Sofia, majd

gyorsan leviharoztak a színpadról, hogy a csapat már kezdhesse is. - Menj öltözni... ti következtek Adammel! - paterolt hátra, én meg amilyen gyorsan csak tudtam, magamra kaptam a tánchoz illő ruhákat. Kíváncsi leszek anyáék arcára, de legfőképp Jensenére. Így még nem láttak táncolni... még a húgom se. Hamar visszaértem Adam mellé, de már Sofi és Brandon a színpadon voltak és szokás szerint hülyéskedtek.

- A most következő párosunktól olyan táncot láthatnak, amit kevesen mernek bevállalni és ezért is különleges számunkra ez a két ember. Kitartásuk és ügyességük hihetetlen... de hogy lássák, miről is beszélek, nem húznám tovább a szót. Következzen Isabella Blake és Adam Gray. - kiabálta be a nevünket, majd váltottuk egymást a színpadon. Ahogy felértünk és vártunk a zenére, fél pillanat erejéig ránéztem Jensenre. Szemeivel igen jelentőség teljesen mért végig, amitől majdnem elpirultam, de még időben elkaptam tekintetem és a tánc miatt hátat fordítottam neki. Tánc közben teljesen kikapcsolt az agyam és csak az volt bennem, hogy ha ennek vége, akkor megyek Fijire! Végig ez lebegett a szemem előtt, így teljes átéléssel táncoltam és azt hiszem elég hiteles volt és nem látszott semmi abból, hogy Adammel épphogy csak beszélünk egymással. A közönség igen sokszor adta tudtunkra, hogy fél, hogy leesek vagy Adam leejt. Hallottam, hogy néha felszisszennek, amiről azt hiszik, hogy fájhat nekem vagy elég 'durva' a szemüknek. A végén, leültem a földre a végpóz miatt, de a taps alatt se tudtam felkelni. Megcsináltuk!! Sikerült!! 

- Bella, Adam! - ugráltak fel színpadra műsorvezetőink. - Ez remek volt! Csodálatos!!! - guggolt le mellém barátnőm és a nyakamba ugrott. - Bella, menjetek öltözni, mert Austin után jönnek a középiskolás társas táncosok, aztán a tanárok még egy-két fellépő majd az utolsó vendég fellépők. - részletezte, mire bólintottam, de a következő pillanatban Adam karjaiban voltam. Meglepődtem, de gyorsan kapcsoltam és egy hátrabóglival kiszabadultam. Csak egy fintort kapott tőlem, úgy hogy senki ne lássa, aztán lesiettem és megcéloztam a hátsó öltözőket. Magamra kaptam a ruhákat, közben pedig hallgattam, ahogy Austin Mahone énekel a színpadon. Valahogy erre ráéreztem reggel. Tudtam, hogy az ő zenéjét kell hallgatnom. Miután késznek nyilvánítottam magam, visszasiettem, hogy még elcsípjem Austint és lássam a húgomék tánc csapatát. Tegnap már nagyon jól ment nekik, remélem most is! Austin után fel is mentek a színpadra és mind együtt köszönték meg a segítséget, én meg megingattam fejem és szorítottam nekik. Elfoglalták helyüket, majd indult is a zene. Ugyanolyan jól és ügyesen táncolták, mint tegnap és nagyon megnyugodtam, hogy a földön pörgős elem is ment mindenkinek, nem csúsztak el. Egyszóval tökéletes volt az egész! Megérte szenvedni vele, én azt mondom. Húgom arcán láttam egyfajta csillogást, amit tudtam, hogy a tánc okoz. Jared végig őt fürkészte tekintetével és már ezer százalékig biztos voltam benne, hogy szerelmes belé. A végén ő is és más is felállva tapsolt nekik, hiszen egy elég hosszú koreográfiát táncoltak el hibátlanul! 

- Ügyesek voltatok! - öleltem meg húgom, majd el is engedtük egymást, mert az igazgató nő a színpadra lépett. Igen, Sofia is táncol velünk és valakinek be kellett ugrania. Brandon meg épp Jasmine-nel beszélget vagy szervezkedik, esetleg vitatkozik... kitudja. 

- A következő csapat iskolánk azon tanáraiból áll, akik nem csak tanítanak köreinkben, hanem tanulnak is. Fogadják őket sok szeretettel. - lejött a színpadról, mi meg azután toltuk fel a seggünket, hogy felpakoltak a kellékesek minden cuccot, a technikusok is készen álltak, már csak mi voltunk hátra. A srácok kezdték az egész koreográfiát, ami Ke$ha - Take it Off című dalára ment. Végig vigyorogtam ezt az egészet és mintha kicseréltek volna. Voltak olyan pillanatok, ahol kacéran Jensenre néztem. Főleg miután kimásztam az egyik srác öléből. Barátom egy pillanatra elvesztette uralmát és alig észrevehetően megnyalta száját, mire még inkább mosolyogtam. Tetszett a tudat, hogy ezt én váltom ki belőle. A végén direkt ránéztem és kacsintottam, mire arcán rosszfiús mosoly jelent meg. 

- Na, ez igen! - ugrott mellém Brandon és fél kezével átkarolt. - De szerintem lányok, menjetek és kapjatok magatokra valamit, mert elég sok srác lesz majd ... hogy is mondjam.... túlbuzgó veletek kapcsolatban. - kacsintott, mire fejbe kólintottam, megöleltem majd lejöttünk. Minket Jasmine és az osztály váltott fel, akik Pitbull és Jennifer Lopez számára táncoltak, a Live it Up-ra. Mindig is szerettem az ofőnket, már azelőtt is, hogy megismertem. Tetszik a hozzáállása az osztályhoz és úgy mindenhez. Az, hogy ilyen laza és mindig jókedvű. Ez látszik a koreográfiáin is. Nem nehezek, könnyen tanulhatóak, de mégis jók! Amíg ők lenyomták a végét, gyorsan visszavettem az egyik hip-hopos ruhám, majd visszaálltam a színpad mellé. 

- És akkor így a végén szeretnénk megköszönni mindenkinek, hogy eljött és velünk együtt élvezték a napot. A táncosoknak köszönjük a szereplést. Mindannyian tudjuk, hogy mennyi munkátok van ebbe a két órás programban és hogy mennyire a lelketeken viseltétek ennek az egész napnak a sorsát. Eláruljuk, hogy körülbelül két hete még le akartuk fújni ezt az egészet. Valahogy sehogy sem állt össze a kép, de a táncosainknak köszönhetően megmaradt bennünk is a hit, hogy sikerülni fog és tessék! A mai nap bizonyította mindenki számára, hogy milyen tehetséges tanulóink vannak, olyanok, akik sokra viszik még az életben! Köszönjük még egyszer a szereplést és akkor következzen a banda, akik felfelé ívelő karrierük közepén járnak. A banda, kiknek számait most már több millióan éneklik. A banda, kikre a legtöbb lány felnéz, mind divat ikonokra, mind énekesekre! A banda, akit a legjobban szeretett volna iskolánk összes tanulója! A Little Mix!!! - kiabálta be a nevüket a diri, majd lejött a színpadról, engem pedig elkapott Perrie. 

- Kérlek mond, hogy tudod a Move táncát! - nézett rám könyörgőn, mire arcomon száz wattos mosoly terült és bólintottam. - És beállnál? Csak mert az egyik lány táncosunk....- nem hagytam befejezni neki a mondatot, már be is álltam a többi táncos közé. Perrie is elfoglalta a helyét, csakúgy, mint a táncosaik és már indult is a kedvenc dalom. A Move!. (0:40-től nézzétek.) Az első hangok után hallottam, hogy a backstageben mindenki énekli, láttam ahogy páran velünk együtt táncolják és mindenki őrjöng. Tökéletes volt az egész műsor, az egész nap és minden!! Az, hogy a végén, példaképeimmel léphettem színpadra, csak tetőzte ezt az egészet. Egyszerűen leírhatatlan volt! 

- Köszönjük szépen! - hajoltak meg a lányok, majd Perrie mellém lépett és kihúzott a táncosok közül. - Bellának pedig külön köszönjük, hogy számíthattunk rá, mint beugró táncos. Nagyon szépen köszönjük! - öleltek meg, majd miután az összes szereplő, aki ma itt járt ezen a színpadon, odajött, meghajoltunk és kivisítoztuk magunkat, lemehettünk átöltözni és végre megkezdődött a szünet! 

- Fijiiiiiiii.... érkezeeeeem!!!! - robbantam be az öltözőbe, a lehető leggyorsabban ruhát cseréltem, összepakoltam, elköszöntem mindenkitől és igyekeztem ki a többiekhez. Út közben még fújtam magamra parfümöt és leengedtem a hajam, mivel a move-hoz össze kellett kötnöm. Épp telefonon nézegettem a ma készült képeket a hírességekkel, mire valaki megfogta a kezem, visszarántott és megcsókolt.....