8. fejezet.

Sziasztok! :) Sok kis rabszolgahajcsár kérésére, gyorsan megírtam ezt a részt! :D (Gabi, Viki.... tudtátok, hogy szeretlek titeket?? :$ xdd ♥) Na mindegy... a lényeg, hogy meghoztam a részt! :D Ebbe most videókat nem raktam, úgy gondoltam, hogy az előzőben épp elég volt. :) De azért remélem elég jó lett! Jó olvasást! :)

I'm normal

- Hagyj már békén! - löktem el magamtól Adamet és megfordultam, azzal a céllal, hogy most azonnal eltűnök innen, de mikor vettem egy száznyolcvan fokos fordulatot, megtorpantam. Itt volt az a pillanat, hogy elkapott az ideg és üvölthetnékem volt. Egy számomra fontos személy, szemtanúja volt ennek az egésznek és ez bosszantott. Visszafordultam Adamhez és hirtelen felindulásból a kezem lendült és arcán csattant. - Te utolsó senkiházi! - vágtam fejéhez és mérgemben fogtam a cuccaimat és apáékhoz mentem. Nem érdekelt, hogy Jensen ottmaradt vele. Az se érdekelt, ha egymásnak esnek, de én már Fijin akartam lenni és leszarni ezt az egészet. El akarom végre felejteni Adamet és ez úgy nem megy, hogy folyton a közelemben van.
- Induljunk! - ennyit böktem ki, mikor odaértem tesóm mellé. Mindenki furcsán nézett rám, mikor látták, hogy ideges vagyok, de nem kérdezett senki semmit. Hál' Isten!
- Majd ezt megbeszéljük. - suttogott valaki a fülembe, történetesen Jensen, de én úgy tettem, mintha meg sem hallottam volna. Rántottam egyet vállaimon, majd előrementem. Beültem a kocsiba miután leellenőriztem, hogy minden csomag, ami szükséges, itt van. Az autóban feszült volt a hangulat és tudtam, hogy ez miattam van, de valahogy nem tudott érdekelni. A repülőtéren a majmok próbáltak közeledni felém, de egy lenéző pillantás után otthagytak. Jensen oda se jött hozzám, amit megértek, de idegesített ez is, mint minden. Miután felszálltunk a gépre, levágódtam az ablak mellé, beraktam a fülesem és majdnem max hangerőn elindíottam az egyik kedvenc számom, Pixie Lott-Nasty című számát. Tombolni akartam és kiadni magamból a dühöt, de itt nem lehet...


- Gyere, megjöttünk. - lökte meg a kezem húgom, mire feltápászkodtam és nagy nehezen levánszorogtam a repülőről. Megfogtam a csomagjaimat, mikor átestünk az ellenőrzésen és elindultam velük Apu után. Jess jött mellettem, a többieket pedig magunk mögött hagytuk. - Mi a franc bajod van!? Az előadás vége óta megkattantál.... - fogta meg a kezem és szembefordított magával, miközben megálltunk. - Meséld már el, hogy mi a jó édes isten történt. Addig nem vagyok hajlandó tovább menni. - karba tette kezeit és szúrós szemekkel méregetett.
- Az drága hugicám, hogy van egy szarkavaró táncpartnerem, aki gondolt egyet, lesmárolt és mindezt a pasim szeme láttára. Tudta nagyon jól, hogy mögöttem van és direktbe keresztbe akar tenni nekem! Jensen azóta úgy néz rám, mintha nem is tudom mi lennék és elegem van! - kezdtem el magyarul kikelni magamból. Szerencsére csak mi értjük, hogy mit beszélünk. - Miért nem bírja felfogni, hogy engem már úgy nem érdekel, mint pasi? Miért nem bírja elfogadni, hogy továbbléptem? És miért kell belekavarnia az életembe!? Nem tud megmaradni a seggén és én tudom, hogy ennek még csúnya vége lesz. Egyszer ... csak még egyszer bassza fel ennyire az agyamat, nem csak egy pofont fog kapni, hanem kiherélem! Bőven megérdemelné azok után, amiket eddig csinált! Átvert, eljátszotta a bizalmam és ezek után még azt hiszi, hogy lehet esélye!? Próbál Jensent és engem szétválasztani, feleslegesen! És ha erre magától nem jön rá, majd én segítek neki. Most vagyok azon a ponton, hogy kibaszottul elegem van ebből az egészből! Rohadjon meg! - fújtam még egyet és mintha egy picivel nyugodtabb lettem volna. Jess magához ölelt és ez most nagyon kellett. Ahogy elnéztem a válla fölött, csak akkor esett le, hogy mi még mindig a reptéren vagyunk és mindenki minket nézett. Apu és Anyu is értették, hogy mit beszéltünk, így odajöttek és tőlük is kaptam egy-egy vígaszölelést, ami nagyon jól esett, főleg azért, mert előtte ők ilyet sose csináltak. Apu mellkasába fúrtam a fejem és éreztem, hogy nem bírom tovább. Egy könnycsepp csordult ki szememből, amit ő készségesen letörölt.
- Szívem. - emelte fel fejem és szemeimbe nézett. - Ne is törődj vele! Egy pasi sem érdemli meg a könnyeidet. Fel a fejet, mosolyogni és megmutatni, hogy milyen erős is vagy valójában! Azt a határozott és mindig józan eszű lányomat szeretném látni a nyaraláson, aki eddig is voltál! - mosolyodott el, én meg csodálkozva néztem rá. Először is, szívemnek szólított!!! Becézett, amit sosem szokott! Meglágyult és végre érzem azt az igazi, szülői törődést, amit mindig is hiányoltam!
- Szeretlek Apa. - bújtam hozzá, mire ő szorosan körém fonta karjait.
- Én is kicsim. Mindhármótokat! - vontuk be az ölelésbe Anyut és Jesst is. Végre egy családnak éreztem magunkat és ez most nagyon kellett! Meglehetősen jobban éreztem magam, mint New Yorkban és készen álltam egy beszélgetésre Jensennel. Erről egyből eszembe jutott, hogy  ők ennek mind szem és fültanúi voltak, az már más, hogy nem értettek belőle semmit. Jesst odalöktem Jared mellé. Próbáltam úgy, hogy ne tűnjön fel neki, de húgom elakadt a saját lábába, így Jared karjaiba zuhant. Figyeltem őket és mosolyognom kellett, mert Jessica vérvörös lett, Jared pedig köhintett egyet zavarában. Ez igen.... jó kerítő lennék!
- Na gyerekek. - fordult felénk Apa, mire mindenkitől kapott egy "ez most komoly?" nézést. Hát igen... Jessen kívül már mindenki nagykorú... - Bocsánat, elnézést! Fiúk és lányok.... ez lesz a hely, ahol lakni fogunk egy egész hétig. - mutatott maga mögé, mire leesett az állunk.
- Medenceeee!!!! - üvöltötte el magát az egyik bandatag és nekifutott, de a többiek visszafogták, mondván, hogy még várjon negyed órát és utána pancsizhat. Ennél a kijelentésüknél elgondolkodtam, hogy ők tényleg érettek-e.... Kíváncsi leszek mi lesz ez alatt az egy hét alatt.
- Gyertek, elosztjuk a szobákat, aztán mindenki mehet amerre lát! - indult meg apu ebbe a gyönyörű házba. Siettünk utána és ahogy beléptünk egy gyönyörű nappali tárul elénk egybekötve a konyhával. Azt se tudtuk, hova kapjuk a fejünket. Minden meseszép volt. El sem hittem, hogy apuéknak egy ilyet sikerült választaniuk. Semmi csicsa, semmi extra, csak egy normális családi környezet. Azt hiszem sikerült hatnom rájuk.
- Mit szólnátok hozzá, ha mi szülők lent maradnánk a földszinten és a tiétek lenne az emelet? - fordult felénk anyu, mire én a nyakába ugrottam.
- Köszönöm!!!! - hálálkodtam neki, ő meg nevetve hámozott le magáról. Nyomtam egy nagy cuppanós puszit arcára, majd elindultunk fel az emeletre. Anyuék lent maradtak, mondván, hogy bepakolnak a szobájukba. - Wáóóó!! - szólaltam meg, mikor felértünk és megpillantottuk a fenti nappalit. Itt már a fekete szín dominánsabb volt, mint lenn, de nekem nagyon tetszett. Ha a függönyöket elhúztuk, akkor meg az erkélyre értünk ki, ahonnan az egész tengerpart látszott. Csodálatos látvány volt.
- Bella. - hívott maga mellé húgom és mikor odaértem már értettem, hogy minek is örül ennyire. - Szerinted? - mutatott végig az előttünk lévő rengeteg DVD-n, mire elgondolkodtam.
- Szerintem tartunk egy mozimaratont. - villantottam meg fogsorom, majd felkaptam az egyik filmet, ami merő véletlenségből egy táncos film volt. A címe Make it Happen.... Még nem láttam, de a leírásából jónak ítéltem meg, így be akartam rakni a lejátszóba, de a többiek leállítottak, mondván, hogy el kell osztani a szobákat, utána mehet minden. - És mielőtt veszekedés lenne.... Mi osztjuk el! - mutattam Jessre és rám, a többiek pedig belenyugodtak. Benyitottunk az első szobába, de én abban a pillanatban meg is torpantam. -

Ez a három bandatagé lesz! És Jess... fordulj el, ha jót akarsz magadnak. - ahogy kimondtam, ő is rájött, hogy miről beszélek és elfordult egy fintorral az arcán. Az összes pasi betódult a szobába és megnézték a két meztelen nőt ábrázoló festményt.
- Hóóóó.... ez Zayné, Louié és az enyém. - beszélt a göndörhajú srác és szemei csillogtak, mire a szöszi oldalba vágta és kijelentette, hogy "ne nézd már úgy... barátnőd van." Hát én többet nem is akartam hallani, így kisétáltam a szobából, a többiek pedig követtek. A második szobát a szőke és az ötödik tag lefoglalta, asszem' Liam a neve. Én csak megvontam a vállam, majd otthagytam őket, hiszen nem az ő szobájukra voltam kíváncsi, hanem az enyémre.
- Bella, amúgy még nem is gratuláltam. - állt mellém Jared, mire mosolyogva fordítottam felé a fejem.
- Hát köszönöm. - vigyorogtam, ő meg megrázta a fejét.
- Sosem értettem, hogy képes valaki ennyit táncolt, ráadásul ennyi félét. Mind a ketten nagyon ügyesek voltatok és remélem még lesz részünk egy-két ilyen remek előadásban. - célzott ezzel arra, hogy a többin is szeretnének ott lenni.
- Ez csak természetes... elvégre a húgom és te .... - direkt nem fejeztem be a mondatom, had idegesítsem egy kicsit őket. Lassan ők is rájönnek, hogy nem bírják egymás nélkül és akkor majd nekem lesz igazam! Ezen gondolkodtam, miközben benyitottunk a következő szobába.
- Stipi-stopi!!! - kiabált fel húgom, mikor meglátta, hogy az egész szoba tulajdonképpen csak ablakból áll és hogy a partra és a végtelen kék tengerre lát rá. Gyönyörű látvány volt és eddig talán az ez volt az egyetlen szoba, ami tényleg tetszett nekem is, de hát a stipi-stopi szabály...
- Félni fogsz.. - kezdtem el gonoszkodni vele, mire Jared köré fonta karjait.
- Majd én megvédem. - kacsintott, mire felemeltem kezeimet és hátrálni kezdtem.
- Elnézést.... szóljatok, ha zavarunk. Hagyunk
nektek teret, csak kérlek várjátok meg, amíg kiérünk. Nem akarunk se szem, se fül tanúi lenni ennek az egésznek. - vigyorogtam és kislisszoltam az ajtón, mert húgom utánam dobott egy párnát, de amilyen béna életem, nem talált el. Az utolsó szoba volt hátra és már csak Jensen volt velem. Egyikünk sem szólt semmit, csak kerestük a negyedik szobát, de sehol se találtuk, csak a fürdőszobát, amiből kettő volt. Két teljesen más stílusú, de mind a kettő szép volt a maga módján.
- Hol az istenbe van már az a szoba? - kezdtem el mérgelődni. - Nem hiszem el, hogy ma nekem semmi nem jön össze... Elegem van mindenből! - csak mondtam, mondtam és mondtam a magamét, Jensen pedig hallgatta. - Egyszerűen nem bírom felfogni, hogy miért nem tudok egyszer valamit úgy megélni, hogy valaki ne rondítson bele vagy valami. Mindenki bassza meg! - ahogy kijelentettem, elindultam egy folyosón, ami egy picit mintha lejtett volna. A düh miatt, az se érdekelt, hogy barátom követ-e vagy sem, én csak mentem előre. Ahogy kiértem a folyosó végére, kinyitottam az előttem lévő egyetlen ajtót és elképedtem. Csak megtaláltam a negyedik szobát! De ez valami hihetetlen. Lent vagyunk a tengerben! Látom, hogyan úszkálnak a halak, milyen a növényzet és mindent! Gyönyörűen meseszép és csodálatos! Beljebb léptem és ledobtam táskáimat a földre. Csodálkozva néztem körbe és csak gyönyörködtem ebben a kilátásban.
- Kicsi szívem. Gyere keress meg minket. - szóltam bele a telefonba, ahogy húgom felvette. Nem hagytam szóhoz jutni, mert rögtön ki is nyomtam. Kíváncsi voltam, ide talál-e. Amíg rá vártam, nekiálltam kipakolni és kicsit otthonosabbá tenni a szobát, amíg Jensen csak ült az ágyon és mérges tekintetével követte mit csinálok. Egy szót sem szólt, csak bámult, ami kezdett már idegesíteni, de nem szóltam semmit. Miután végeztem, az ablakhoz álltam és néztem a békésen úszkáló halakat. Annyira szép ez a hely. Egyszerűen nagyszerű. Épp a növényzetet néztem, mikor egy hatalmas teknős úszott be a képbe. Hatalmas mosoly terült el arcomon, mikor megláttam. odaraktam az ujjam az ablakhoz, a teknős meg odadugta a fejét. Annyira édes volt, hogy muszáj volt egy fényképet csinálnom róla.
- Hűhaaa....- hallottam meg húgom hangját, mire megfordultam. Arcáról döbbenetet olvastam le. - Ezt a szobát akarom! - jelentett ki karba tett kézzel, mire felvontam szemöldököm.
- Felejtsd el! Te már választottál. - kacsintottam, majd együtt néztük az apró kis állatokat a vízben. Húgomnak is pont annyira tetszett, mint nekem. Beszélgettünk és közben észre sem vettük, hogy már este hat óra is elmúlt itteni idő szerint. Jensen már ezer éve nem volt a szobába, csak mi ketten. - Jess... ebbe én beleőrülök. Nem szól hozzám, kerül engem és nem érhetek hozzá! Nem ölel meg és még csak egy apró kis gesztusa sincs felém. - fakadtam ki, ma már sokadjára, ő meg sóhajtott egyet.
- Bells, akkor kezdeményezz te. Menj oda hozzá és hívd félre vagy tudom is én. De beszéljétek meg! Ha ő nem tesz semmit, akkor te. - lökött meg egy picit az ajtó felé, mire kételkedve néztem rá.
- Ebből most vagy az lesz, hogy elküld, de jobb esetben hajlandó lesz beszélni velem... Akkor se garantált, hogy el fogja nézni. - részleteztem neki, de ő csak megingatta fejét és kilökdösött az ajtón, végig a folyosón, egészen addig, amíg a fenti nappaliba nem értünk. - Állj már le hugi, mert jön pókpajti. - fordultam meg és próbáltam lenyugtatni, mire szemeire nagyra nyíltak. Hát igen.... kiskorában pókpajtival ijesztegettük, mikor rossz volt. Tudni kell rólunk, hogy irtózunk a pókoktól, csak ő jobban, mint én.
- Sziasztok! - jöttek fel anyuék az emeletre. - Na hogy tetszenek a szobák? - kérdezte meg végül Apu, mire megölelgettem őket. - Akkor ezekszerint nagyon jól választottunk. - mosolygott rám, mikor elengedett. A többiek is kihálálkodták magukat, utána anyuék úgy döntöttek, hogy elmennek várost nézni, mi meg leültünk a nappaliba és beraktuk a Make It Happent. Mindenki helyetfoglalt a nappaliba, majd indulhatott is a mozizás. Mivel táncos film, így alapból tetszett, de nekem a sztorija is tetszett. Az meg mégjobban, hogy iskolánk egy társiskolája kapta benne a szerepet. A lányok is jók voltak benne és azért volt benne egy-két jó pasi is. Húgommal össze is néztünk és tudtuk, hogy egyre gondolunk. Apropó Jessica. Jelen pillanatban is Jared ölében ül. Tuti, hogy együtt vannak! Ha meg tagadják, akkor a világból is kikergetem őket.
- Bella, szeretnél pattogatott kukoricát hozni, ugye? - nézett rám tesóm, mire gyanakvó tekintettel méregettem. - És Jensen segít felhozni neked. Köszi, puszi! - tudott le minket gyorsan, majd visszafordult Jaredhez és tovább beszélgettek. Megráztam a fejem és felkeltem a kanapéról. A konyhába indultam, reménykedve, hogy van a házban popcorn. Hallottam, hogy Jensen is elindult utánam, de nem néztem hátra. A konyhába sem fordultam felé, csak megkerestem a jó pár tasakot és gyorsan beraktam a mikróba őket, had pattogjanak ki. Vettem ki kilenc poharat is és töltöttem mindegyikbe innivalót, majd elindultam vele az emeletre.
- Majd én. - vette át Jensen a tálcát és meg sem várta, hogy szóljak valamit is, eltűnt. Remek... akkor ő már nem jön vissza. Folyamatosan csináltam a kukoricát. Egyiket a másik után és tálakba öntöttem őket, nehogy veszekedés legyen belőle. Már az utolsó zacsira vártam csak, mikor megéreztem két kart a derekamon. - Szeretlek. - suttogta fülembe, mire gerincemen végigfutott egy jóleső bizsergés és gyomromba mintha az összes pillangó örömtáncot járt volna. Megfordultam és épp arra készültem, hogy megcsókolom, de jelzett a mikró, hogy kész van. A pillanat varázsa már el is tűnt és mintha mi sem történt volna, kiöntöttem az utolsó zacskót és felcipeltük a tálakat a többiekhez. Fenn lepakoltunk és csatlakoztunk a filmnézéshez. Ugyanoda akartam leülni, ahova az előbb, de Jensen megfogta a kezem és maga mellé rántott. A mellkasának dőlve néztem a Szemfényvesztőket. Húgom egy picit lökött lábamon, ezzel jelezve, hogy megköszönhetem neki. Köszönetképpen visszalöktem, mire felnevettünk. Hát nem is mi lettünk volna, ha nem ezt csináljuk. A film rettenetesen jó volt. Négy bűvészről szól, akik egy csapattá szerveződnek és jobbnál jobb trükköket hajtanak végre, bankot rabolnak, csalnak és hazudnak, de végig az igazság oldalán állnak! Remek ez a film. Egyik kedvencem lett. - Este még megbeszéljük ezt az egészet... - morogta fülembe úgy, hogy senki más ne hallja. Bólintottam egyet jelzésként, hogy hallottam. Közelebb húzott magához és nyomott egy puszit fejemre. Elmosolyodtam, mert tudtam, hogy maximum átveszekedjük az éjszakát, de semmiképp sem hagyjuk magára a másikat. Szeretem!
- Bella! - szólított meg az egyik banda tag, mire kibontakoztam Jensen ölelő karjai közül és rá emeltem tekintetem. - Tudom, hogy nem kedveltek minket, de nem lehetne, hogy erre a nyaralásra félretegyétek utálatotokat felénk? - mosolygott rám, mire sóhajtottam egyet és bólintottam. - Köszönjük. Akkor tiszta lappal kezdjük és bemutatkozunk. Ő itt Zayn. - mutatott a fekete hajú srácra, aki tele volt tetkókkal. - Liam. - haladt tovább és ő olyan ismerős volt nekem. Jó ez így hülyén hangzik, de az volt és nem a banda miatt.
- Te nem Danielle Peazer barátja vagy? - kérdeztem tőle, mire széles mosollyal az arcán bólintott. Akkor innen volt ismerős. Danielle hatalmas példaképem és már láttam őket egy képen, ha minden igaz.
- Louis. - mikor meghallotta a srác a saját nevét, pukedlizett előttem és megpuszilta a kézfejem. - Szokj hozzá... ő már csak ilyen dilis. - jelentette ki, mire Louis seggbe billentette szegényt. Hát jó... talán nem is olyan vészesek. - Niall, az ír kölyök. - tette vállaira a kezét, mire felugrottam és mosolyogva öleltem meg.
- Koboooooold!!!!! - vigyorogtam, mint a tejbetök, de ezt csak húgom értette más nem, így mindenki hülyének nézett... jól van, ennyi belefér.
- Hát oké... én pedig Harry vagyok. - nyújtotta a kezét, amit elfogadtam, majd gyorsan lepörgettem magamban újra a neveiket és az arcokhoz kötöttem őket. Bólintottam, hogy oké, elraktároztam a neveket, majd mintha mindenkit agyonütöttek volna, a szobákba mentek és készültek fürdeni. Mi Jensennel úgy döntöttünk, hogy amíg rájuk várunk, berakunk egy újabb filmet. A címe LOL. Miley Cyrus játssza benne a főszerepet és a történet sztorija nekem nagyon bejött. Lázadás, tini élet, szerelem és minden, ami kell! Esküszöm mintha magamat látnám. A film végére már szabad mind a két fürdő, így gyorsan elszaladtam a szobába ruháért, majd vissza és becsörtettem az egyikbe. Hamar beálltam a forró zuhany alá és gyorsan letusoltam, majd magamra tekertem a törölközőm és beálltam a tükör elé. Fejemről lemostam a maradék sminket és nagyjából rendbe szedtem magam. Miután felöltöztem, összeszedtem a cuccaimat és kiléptem a fürdőből. A szobánk felé vettem az irányt és már alig vártam, hogy bebújhassak a puha, meleg ágyba Jensen mellé és nézzem a tengert. Beérve, barátom már ott volt és beágyazott. Elismerően néztem rá, majd elpakoltam és telefonommal a kezembe lehuppantam az ágyba.
- Cica... - vette el tőlem mobilom és lezárt állapotban az éjjeli szekrényre rakta. - Mi volt ez a mai? - elém lépett, mire felnéztem rá. Fogalmam sem volt arról, hogy hol is kezdjem. Igazából semmi sem volt az én részemről. - Miért hagytad, hogy megcsókoljon? - állt be lábaim közé, mire felvontam szemöldököm.
- Na héé.... tisztázzunk valamit! - kezdtem neki. - Én nem hagytam! Hirtelen jött.... az egész úgy történt, hogy siettem oda hozzátok, hogy minél előbb indulni tudjunk és mire észbe kaptam valaki elkapott és lesmárolt. Abban a pillanatban elhúzódtam tőle, mert éreztem, hogy nem te vagy az! Mikor megláttam, hogy ki is valójában, ideges lettem. El akartam rohanni, de ott álltál mögöttem, amitől még idegesebb lettem, hiszen akkor láttad az egészet és pofon csaptam Adamet. Ennyi a sztori. - hadartam el egy szuszra. - Soha nem csalnálak meg! Vele meg főleg nem! De mintha ezt már tisztáztuk volna. Én téged szeretlek és nem mást! Én nem játszok senki érzéseivel, mert a végén még kiderül róla, hogy pszihopata és feldarabol. - ahogy kijelentettem, Jensen elnevette magát és felhúzott maga elé. Teljesen mellkasához préselődtem és végig szemeibe néztem.
- Imádlak törpi! - mosolyodott el, majd számat betapasztotta az övével. Erre vártam egész nap! A gyomrom bukfencezett egyet, felszabadultak bennem a boldogság hormonok és mintha valaki megégette volna a bőröm, elárasztott a melegség. Jensen fél pillanatra elvált tőlem és szemeimbe nézett. Tudtam, hogy ez egy kérdés akar lenni, mire bólintottam egy aprót. Nem is tétlenkedett tovább, újra megcsókolt, de közben karjaiba kapott és lehelyezett az ágyra a párnák közé. A vérem egész egyszerűen felforrt és dübörgött fülemben. Miután mind a ketten megszabadítottuk a másikat felsőinktől, egy pillanat alatt változtattam helyzetünkön és én kerültem felülre. Végigcsókoltam testét a nyakától kezdve a hasa aljáig, eljátszottam kockáin, majd visszatértem nyakához és egy kis bőrt fogaim közé vettem, majd szívni kezdtem. Jensen száját egy halk morgás hagyta el, ami megmosolyogtatott. Legalábbis a tudat, hogy ezt én váltottam ki belőle. Ezek után fordult a kocka és engem kínozott, de innentől kiesett minden. Fogalmam sem volt róla, hogy a többi ruhadarab hogyan került le rólunk, csak lekerült. Egy hihetetlen éjszakát töltöttem Jensennel, aminek köszönhetően hatalmas mosollyal az arcomon aludtam el barátom mellkasán.

ui: Sajnálom, hogy késtem, de egyszerűen nem volt időm rá... mindegy, azért remélem elfogadható. :) 

Zsó. xx. :) ♥

7. fejezet.

Sziasztok! :) Megérkeztem egy elég eseménydús résszel! :D Remélem tetszik majd nektek.! A videók válogatásában hatalmas nagy segítségemre volt egy igen jó barátnőm, Gabi!!! ♥ A legtöbbet neki köszönhetitek! :D Szóval mindenkinek meg kell néznie! Nem kötelező, de melegen ajánlott. ;) :D Tényleg... rengeteg videó és zene van benne, hallgassátok és nézzétek meg őket!!! Kérlek.. úgy élvezhetőbb!! Ha valaki esetleg nem látná a linkeket, akkor olyan szavaknál kell keresni, mint 'tánc, zene' vagy épp a csapat neve, zene címe. :) Jó olvasást! :)

"...So when we move, you move..."

Reggel ébresztőm hangja szakított ki az álmok világából, mire kiugrottam az ágyból és berohantam a fürdőbe. Egy gyors tusolás után, magamra tekertem a törölközőm és átmentem a gardróbba valami ruháért. Úgy válogattam, hogy nekem a bemutató után a reptérre kell mennem, így egy csőgatyát vettem elő, egy oldalánál mélyen kivágott pólót és visszasiettem a fürdőbe. Felöltöztem, raktam fel valami minimális sminket, majd a hajamat leengedtem és hagytam hullámosan lógni. 

- Bella! - rontott be húgom, mire kérdőn fordultam felé. Izgatottnak tűnt és rettenetesen felpörgött. - Mit vegyek fel? Segííííts!!! - fogta meg kezem és átrángatott a saját szobájába. Megálltunk középen, mire csak megingattam fejem és elküldtem zuhanyozni, hajat mosni, amíg én kerestem neki ruhát. Egy passzos felsőt választottam neki, csőnadrággal és magassarkúval. 

- Az ágyra pakoltam, öltözz fel és hullámosítsd be a hajad. - kiabáltam be neki, majd a nappaliba mentem és kapcsoltam egy kis zenét, mert miért ne!? Austin Mahone Mmm Yeah című száma csendült fel, mire táncikálni kezdtem és közben még pakolásztam. Amiről úgy gondoltam, hogy kellhet a nyaralás alatt, elpakoltam. 

- Így jó leszek? - pördült egyet előttem Jess, én meg ingatni kezdtem fejem. 

- Gyere hugi. - húztam be a fürdőmbe és előkerestem a sminkescuccom, mert már elpakoltam. Kihúztam szemeit és szemhéjára egy füstös sminket varázsoltam, majd szempillaspirál, szájfény és a végén húgom helyett egy nő állt előttem. - Gyönyörű vagy! - mosolyodtam el, de ő csak legyintett, megköszönte, majd kitáncolt a nappaliba. Eszembe jutott, hogy könyvet is kéne vinnem, mert ez egy nyaralás lesz és én imádok olvasni.... 

- Bella! - kiabáltak fel nekem a földszintről, mire táskáimmal együtt lesiettem, a sulis cuccokon kívül mindent leraktam a lépcső mellé, ahol a többiek csomagjai voltak. Még felkaptam a bőr dzsekim, majd elindultam az ajtó felé. 

- Nehogy itthon hagyjátok a táskáinkat! - intettem még egyet anyunak a házba, majd siettem ki apuhoz a kocsiba, ugyanis késésben voltunk. Jessel bepattantunk és apu már száguldott is. Durván öt perc alatt ott voltunk és siettem be a táncosokhoz. - Megjöttem. Bocsi, hogy késtem. - törtem be az Adammel közös csapatunkhoz. Ők már bemelígetettek és amíg én lepakoltam, elkezdtek táncolni. Én is nyújtani kezdtem, közben figyeltem őket és rájöttem, hogy ügyesek. Nagyon is. 

- Jól van, menni fog mindenkinek! - beszélt Adam, miközben megtapsoltuk őket. 

- Sziasztok! - robbant be a terembe Sofia. - Fél óra múlva az előadó teremben találkozunk. Majd a színpad mögé gyertek. Ja és Bella. - mellém lépett és átadott pár lapot, amin rajta volt a bemutató rendje, hogy hány órás lesz az egész és, hogy a csapataink és mi mikor következünk. - A hip-hop lesz először, azt a ruhát vedd fel. - mosolygott, majd ki is viharzott. A csapat már át is vonult az előadóba, mi meg Adammel még egyszer eltáncoltuk a tanárok társas táncát és a külön táncunkat. A végén úgy döntöttünk, hogy csatlakozunk a többiekhez, így mi is átmentünk a terembe, ami nem is terem, hanem valami olyasmi, mint egy stúdió. Színpad, nézőtér és backstage, amik egy hatalmas teret alkotnak. 

- Isabella! - hallottam meg egy ismerős hangot, mikor beléptünk az előadóba. Apa, Anya és a majmok álltak előttem. 

- Sziasztok! Menjetek, keressetek egy jó helyet az első sorokban, nekem viszont mennem kell a színpad mögé. - mutattam mögém, őket meg elpateroltam a nézőtérre. - Foglaljatok két helyet! - szóltam utánuk, ők bólintottak, engem pedig elkapott valaki. Ijedtemben sikítottam egy aprót. 

- Még szerencse, hogy ehhez már hozzászoktam. - mosolyogva beszélt Jensen, mire a nyakába ugrottam. - Nyugi! Tartalékold az energiáidat a bemutatóra. - beszélt tovább, én meg egy csókkal belefojtottam a szót. Jól van cicám, én is téged. - adott még egy puszit az arcomra, majd elengedett. Még köszöntem Jarednek és már rohantam is a backstagebe. Hátul mindenki hatalmas izgalomba volt és mindenki félt. Az igazgató nő bátorította a csapatokat és a szereplőket, majd leült a helyére ő is. A műsorvezető Sofia és Brandon. Persze ők is táncolnak majd, de őket láttuk a legalkalmasabbnak erre a feladatra. Ránéztem a papírra, amit Sofia adott és láttam, hogy vannak sztár fellépőink is. Van ki énekel, táncol vagy éppen csak nézőként van itt. Láttam a(z) One Direction nevét is, a Little Mix-es lányokat és még sokakat... Jónak ígérkezik a nap. Időre pontosan el tudtuk kezdeni a bemutatót, ami annyit jelentett, hogy Sofia és Brandon kiszaltóztak a színpadra, üdvözöltek mindenkit és elmondták a kis beszédüket. 

- De nem is húznánk tovább az időt. - néztek össze műsorvezetőink. - Kezdjük meg a napot. - ahogy Sofia kijelentette, a nézőtér és mi is őrjöngeni kezdtünk. 

- Először a piciket láthatják majd Hip-Hopozni, akik általános iskolások, de már most tudjuk, hogy hatalmas táncosok lesznek és persze meg van a pótlás iskolánkba. - nézett körbe Brandon, majd egy utolsó szólítás után, ők lejöttek a színpadról és a picik következtek. Még fel sem vették a kezdő pózt, de már hatalmas tapsot kaptak. Miután a közönség lenyugodott, a picik beálltak és már indult is a zene. Elég jól nyomják ahhoz képest, hogy még csak hetedikesek. Láttam, hogy a közönségnek is elnyerte tetszését a gyerekek bemutatója. Olyan tapsvihar keletkezett, ahogy befejezték, hogy azt hittem, szétesik a színpad, de szerencsére nem. A picik levonultak és a helyüket Jessék Hip-hop csapata vette át. Mikor felléptek a színpadra, direkt Jared arcát figyeltem és ahogy meglátta húgomat, szemei felcsillantak és olyan tekintettel nézte, hogy még én is zavarba jöttem. Szerelmes belé és ha húgom ezt nem veszi észre, le fogom ütni... Egy ilyen srácot kár lenne futni hagynia. Na, mindegy. Majd a nyaraláson kiokosítom tesómat, már ha kell. 

A zene indult, ők pedig nekikezdtek a táncnak. Mondjuk azt nem értettem, hogy húgom mit keres a hip-hoposok között, mikor ő balettozik és társas táncot tanul. Na erre rá fogok kérdezni. Bár nagyon ügyes ebbe is! Nem is értem, hogy miért nem erre a szakra ment. De ő tudja. Az ő élete, ő döntése. 

- Wáóóó!!! - futott fel a színpadra Sofia. - Ez igen! - tapsolta meg őket. - Mind a két csapat remek volt! Akkor szerintem ennyi elég is volt mára... köszönjük szépen a részvételt... - mondta volna tovább, de Brandon beugrott elé. 

- Na de Sofi... - hallgattatta el. - Nem lehet vége. Hiszen még egy pár meglepetés van a tarsolyunkban. Milyen feledékeny vagy. - forgatta meg szemeit, majd újra a közönség felé fordultak. - Nők... - halkult egy picit, de mindenki tökéletesen hallotta, mit mondott. 

- Hogy mondtad? - háborodott fel barátnőm. Jót vigyorogtunk rajtuk. De én azt mondom, hogy így sokkal jobb volt az egész. Lehet, hogyha csak felmennek, felkonferálják a csapatokat, előadókat, nem ilyen élvezetes... 

- Azt mondtam, hogy most egy vendég csapatot láthatunk majd. - terelte el a szót Brandon. Sofi csak megforgatta szemeit, jelezve, hogy "persze, persze". - Vigyázz, mert kiesnek a helyükről. - cukkolta tovább, mire barátnőm egy picit fejbe kólintotta. Az egész nézőtér nevetésben tört ki. - Honnan is érkezett a csapat? Koreából vagy Kínából? - tette a tudatlan haverom, mire Sofi is gondolkodóba esett. Persze mindenki tudta, hogy csak játszanak. 

- Japánból Brandon, Japánból! - csapott homlokára Sofia, mire a nézőtér tovább nevetett. - Hát akkor köszöntsék sok szeretettel a Japan Tron Dance csapatot! - Ahogy kimondták, lekapcsolódott az összes villany. - Na jó... mi még itt vagyunk! És nem szeretnénk leesni, szóval egy kis világítást még kérhetnénk? - beszélt tovább a műsorvezető, mire újra nevetésben tört ki mindenki. Kaptak egy kis reflektorfényt és mintha férj és feleség lennének, Brandon felkapta Sofit és a kezeiben hozta le közénk. Ahogy leértek, a fények újra kialudtak és mindenki csak várt. Aztán hirtelen egy fényesen sétáló alakot láttunk meg és mindenki tudta milyen produkció ez. UV tánc.! De ehhez hihetetlen technika és ügyesség kell, az már egyszer biztos és az is biztos, hogy nagyon ügyesek! A közönség is csak őrjöngött és mi is. Ezelőtt még nem láttam ilyet és kár. Nem értem, hogy maradhatott ki az életemből egy ilyen ... 

- Ááááááááá... - kiabált és tapsolt mindenki, miután végeztek. Kétszer meghajoltak, mert akkora sikerük volt, hogy nem engedték le a színpadról őket. Ahogy leértek, ott meg mi vártuk a csapatot. Körbeálltuk a táncosokat és mindenki gratulált, tapsolt és egyebek. Tényleg nagyon-nagyon-nagyon jók voltak! 

- Sofi, menj és kapd fel a hip-hopos ruhád, addig leváltalak. - futott oda hozzánk az igazgató nő, majd átvette barátnőmtől a mikrofont és felsétált a színpadra. - Jó napot! Én is had köszöntsek mindenkit, aki jelen van és had gratuláljak az összes eddigi és ezután következő produkcióhoz. Igen, le kellett váltani pár percre a műsorvezetőinket, ugyanis a következő táncot, iskolánk hip-hop oktatóinak egy része táncolja majd. - magyarázta meg, mire mindenkinek leesett, hogy mi is van. Sofi visszaérkezett, Brandon is kész lett és biccentetettünk egyet az igazgató nőnek, hogy megvagyunk. - Akkor köszöntsék sok szeretettel, iskolánk tanári karának a hip-hopos részét. - konferált fel minket, majd lesietett a színpadról, mi pedig izgatottan pattogtunk fel. Összesen heten táncolunk a hip-hop tanárok közül, a többiek nem vállalták be. Fent állva, már nem is tűnt olyan ijesztőnek ez az egész. Felvettük a maszkokat és a kezdő pózt, majd már indult is a zene. Néha odapillantottam Jensenékre, akik le sem vették róluk szemüket. Apu pici sztárocskái meg csodálkozva néztek. Gondolom, nem sejtették, hogy én is táncolok... Az egész produkciót élveztem és egyikünk sem rontott benne. Volt, hogy csukott szemmel táncoltam, egyszerűen csak a zenére bíztam magam és teljesen felszabadultam. Arra eszméltem fel, hogy vége van és a közönség tapsol és fütyül egyszerre. Kacsintottam egyet barátomnak, mire arcára egy széles mosoly húzódott és bólintott. Lejöttünk a színpadról, de ahogy leértem, Adam megfogta a kezem, belenyomta a mikrofont, majd visszarángatott. 

- Most pedig... - kezdett bele és közben rám nézett. - Megvárom, míg kifújod magad, mert mintha azt mondtad volna, hogy te akarod felkonferálni a következő előadókat. - csak mondta, mondta és mondta, én meg nagy nehezen levegőhöz jutottam. 

- Szóval.. - fújtam még egyet. - A következő csapat, akiket láthatnak, lelkiismeretesen készültek erre a bemutatóra, igen a szívükön viselték a próbákat és hogy minden tökéletes legyen. Fogadják őket sok szeretettel. - mosolyogtam, majd lesiettünk és a csapat ott várt minket. Egy utolsó csapatölelés, majd felküldtük őket és bátorításképp sikítottunk egy hatalmasat. Beálltak a helyükre és már indították is a kiválasztott zenét. A színpad mellől szorítottunk nekik és bíztattuk őket közben, de felesleges volt, hiszen tökéletesen tudták a koreográfiát és mindneki teljes átéléssel táncolt. Nagyon ügyesek voltak. Büszke vagyok rájuk! 

- Köszönjük szépen! - szólalt meg Sofia és Brandon. Visszakapták a műsorvezetői szerepet. - A csapatnak a táncot betanította Isabella Blake és Adam Gray, nagy tapsot nekik! - mutatott ránk, de megingattuk fejünket, hogy mi aztán fel nem megyünk ezért a színpadra, ne legyen idióta. - Bella, Adam! - szólt ránk Sofia, mire közelebb mentünk a színpadhoz, kinyújtottuk a kezünket és integettünk egyet, majd gyorsan visszaálltunk a helyünkre. - Ahj... lehetetlenek. - ahogy kijelentette, a tömeg nevetni kezdett. 

- Mindegy... hamarosan láthatjuk őket újra. De most... - emelte fel az ujját Brandon. - Most mi is jön? - vakarta meg a fejét, mire Sofi a kezébe temette arcát. - Ja már tudom!! - villant föl a kis körte haverom feje felett. - Biztos mindenki ismeri az Amerika Legjobb Tánc csapata című vetélkedőt, ahol tánc csapatok küzdenek meg egymással és hétről hétre kevesebben lesznek, míg végül az egyik nyer. - próbálta ismertetni a közönséggel a következő fellépőket. 

- A hatodik széria győzteseit köszönthetjük köreinkben. A Poreotics! - kiabálta a nevüket Sofia, majd

gyorsan leviharoztak a színpadról, hogy a csapat már kezdhesse is. - Menj öltözni... ti következtek Adammel! - paterolt hátra, én meg amilyen gyorsan csak tudtam, magamra kaptam a tánchoz illő ruhákat. Kíváncsi leszek anyáék arcára, de legfőképp Jensenére. Így még nem láttak táncolni... még a húgom se. Hamar visszaértem Adam mellé, de már Sofi és Brandon a színpadon voltak és szokás szerint hülyéskedtek.

- A most következő párosunktól olyan táncot láthatnak, amit kevesen mernek bevállalni és ezért is különleges számunkra ez a két ember. Kitartásuk és ügyességük hihetetlen... de hogy lássák, miről is beszélek, nem húznám tovább a szót. Következzen Isabella Blake és Adam Gray. - kiabálta be a nevünket, majd váltottuk egymást a színpadon. Ahogy felértünk és vártunk a zenére, fél pillanat erejéig ránéztem Jensenre. Szemeivel igen jelentőség teljesen mért végig, amitől majdnem elpirultam, de még időben elkaptam tekintetem és a tánc miatt hátat fordítottam neki. Tánc közben teljesen kikapcsolt az agyam és csak az volt bennem, hogy ha ennek vége, akkor megyek Fijire! Végig ez lebegett a szemem előtt, így teljes átéléssel táncoltam és azt hiszem elég hiteles volt és nem látszott semmi abból, hogy Adammel épphogy csak beszélünk egymással. A közönség igen sokszor adta tudtunkra, hogy fél, hogy leesek vagy Adam leejt. Hallottam, hogy néha felszisszennek, amiről azt hiszik, hogy fájhat nekem vagy elég 'durva' a szemüknek. A végén, leültem a földre a végpóz miatt, de a taps alatt se tudtam felkelni. Megcsináltuk!! Sikerült!! 

- Bella, Adam! - ugráltak fel színpadra műsorvezetőink. - Ez remek volt! Csodálatos!!! - guggolt le mellém barátnőm és a nyakamba ugrott. - Bella, menjetek öltözni, mert Austin után jönnek a középiskolás társas táncosok, aztán a tanárok még egy-két fellépő majd az utolsó vendég fellépők. - részletezte, mire bólintottam, de a következő pillanatban Adam karjaiban voltam. Meglepődtem, de gyorsan kapcsoltam és egy hátrabóglival kiszabadultam. Csak egy fintort kapott tőlem, úgy hogy senki ne lássa, aztán lesiettem és megcéloztam a hátsó öltözőket. Magamra kaptam a ruhákat, közben pedig hallgattam, ahogy Austin Mahone énekel a színpadon. Valahogy erre ráéreztem reggel. Tudtam, hogy az ő zenéjét kell hallgatnom. Miután késznek nyilvánítottam magam, visszasiettem, hogy még elcsípjem Austint és lássam a húgomék tánc csapatát. Tegnap már nagyon jól ment nekik, remélem most is! Austin után fel is mentek a színpadra és mind együtt köszönték meg a segítséget, én meg megingattam fejem és szorítottam nekik. Elfoglalták helyüket, majd indult is a zene. Ugyanolyan jól és ügyesen táncolták, mint tegnap és nagyon megnyugodtam, hogy a földön pörgős elem is ment mindenkinek, nem csúsztak el. Egyszóval tökéletes volt az egész! Megérte szenvedni vele, én azt mondom. Húgom arcán láttam egyfajta csillogást, amit tudtam, hogy a tánc okoz. Jared végig őt fürkészte tekintetével és már ezer százalékig biztos voltam benne, hogy szerelmes belé. A végén ő is és más is felállva tapsolt nekik, hiszen egy elég hosszú koreográfiát táncoltak el hibátlanul! 

- Ügyesek voltatok! - öleltem meg húgom, majd el is engedtük egymást, mert az igazgató nő a színpadra lépett. Igen, Sofia is táncol velünk és valakinek be kellett ugrania. Brandon meg épp Jasmine-nel beszélget vagy szervezkedik, esetleg vitatkozik... kitudja. 

- A következő csapat iskolánk azon tanáraiból áll, akik nem csak tanítanak köreinkben, hanem tanulnak is. Fogadják őket sok szeretettel. - lejött a színpadról, mi meg azután toltuk fel a seggünket, hogy felpakoltak a kellékesek minden cuccot, a technikusok is készen álltak, már csak mi voltunk hátra. A srácok kezdték az egész koreográfiát, ami Ke$ha - Take it Off című dalára ment. Végig vigyorogtam ezt az egészet és mintha kicseréltek volna. Voltak olyan pillanatok, ahol kacéran Jensenre néztem. Főleg miután kimásztam az egyik srác öléből. Barátom egy pillanatra elvesztette uralmát és alig észrevehetően megnyalta száját, mire még inkább mosolyogtam. Tetszett a tudat, hogy ezt én váltom ki belőle. A végén direkt ránéztem és kacsintottam, mire arcán rosszfiús mosoly jelent meg. 

- Na, ez igen! - ugrott mellém Brandon és fél kezével átkarolt. - De szerintem lányok, menjetek és kapjatok magatokra valamit, mert elég sok srác lesz majd ... hogy is mondjam.... túlbuzgó veletek kapcsolatban. - kacsintott, mire fejbe kólintottam, megöleltem majd lejöttünk. Minket Jasmine és az osztály váltott fel, akik Pitbull és Jennifer Lopez számára táncoltak, a Live it Up-ra. Mindig is szerettem az ofőnket, már azelőtt is, hogy megismertem. Tetszik a hozzáállása az osztályhoz és úgy mindenhez. Az, hogy ilyen laza és mindig jókedvű. Ez látszik a koreográfiáin is. Nem nehezek, könnyen tanulhatóak, de mégis jók! Amíg ők lenyomták a végét, gyorsan visszavettem az egyik hip-hopos ruhám, majd visszaálltam a színpad mellé. 

- És akkor így a végén szeretnénk megköszönni mindenkinek, hogy eljött és velünk együtt élvezték a napot. A táncosoknak köszönjük a szereplést. Mindannyian tudjuk, hogy mennyi munkátok van ebbe a két órás programban és hogy mennyire a lelketeken viseltétek ennek az egész napnak a sorsát. Eláruljuk, hogy körülbelül két hete még le akartuk fújni ezt az egészet. Valahogy sehogy sem állt össze a kép, de a táncosainknak köszönhetően megmaradt bennünk is a hit, hogy sikerülni fog és tessék! A mai nap bizonyította mindenki számára, hogy milyen tehetséges tanulóink vannak, olyanok, akik sokra viszik még az életben! Köszönjük még egyszer a szereplést és akkor következzen a banda, akik felfelé ívelő karrierük közepén járnak. A banda, kiknek számait most már több millióan éneklik. A banda, kikre a legtöbb lány felnéz, mind divat ikonokra, mind énekesekre! A banda, akit a legjobban szeretett volna iskolánk összes tanulója! A Little Mix!!! - kiabálta be a nevüket a diri, majd lejött a színpadról, engem pedig elkapott Perrie. 

- Kérlek mond, hogy tudod a Move táncát! - nézett rám könyörgőn, mire arcomon száz wattos mosoly terült és bólintottam. - És beállnál? Csak mert az egyik lány táncosunk....- nem hagytam befejezni neki a mondatot, már be is álltam a többi táncos közé. Perrie is elfoglalta a helyét, csakúgy, mint a táncosaik és már indult is a kedvenc dalom. A Move!. (0:40-től nézzétek.) Az első hangok után hallottam, hogy a backstageben mindenki énekli, láttam ahogy páran velünk együtt táncolják és mindenki őrjöng. Tökéletes volt az egész műsor, az egész nap és minden!! Az, hogy a végén, példaképeimmel léphettem színpadra, csak tetőzte ezt az egészet. Egyszerűen leírhatatlan volt! 

- Köszönjük szépen! - hajoltak meg a lányok, majd Perrie mellém lépett és kihúzott a táncosok közül. - Bellának pedig külön köszönjük, hogy számíthattunk rá, mint beugró táncos. Nagyon szépen köszönjük! - öleltek meg, majd miután az összes szereplő, aki ma itt járt ezen a színpadon, odajött, meghajoltunk és kivisítoztuk magunkat, lemehettünk átöltözni és végre megkezdődött a szünet! 

- Fijiiiiiiii.... érkezeeeeem!!!! - robbantam be az öltözőbe, a lehető leggyorsabban ruhát cseréltem, összepakoltam, elköszöntem mindenkitől és igyekeztem ki a többiekhez. Út közben még fújtam magamra parfümöt és leengedtem a hajam, mivel a move-hoz össze kellett kötnöm. Épp telefonon nézegettem a ma készült képeket a hírességekkel, mire valaki megfogta a kezem, visszarántott és megcsókolt..... 

6. fejezet.

Itt is lennék! :) Csúszva ugyan, mert apu elvitte a laptopom Hévízre, de most, hogy hazajött, visszaáll a rendszeresség! :) Addig pedig itt van ez a rész. :) Jó olvasását! :)

We're friends and no more... 

- És egy, két, há. - számoltam be és már táncolta is a csapat a megbeszélt koreográfiát. A verseny óta több, mint egy hónap telt el. Október vége van és egy bemutatóra készül a hip-hop csapat, aminek Adammel a tanárai lettünk. Ha már Adamnél tartunk... Ez alatt a majdnem két hónap alatt talán csak akkor beszéltünk, mikor közös óránk volt. Sajnos a társastáncnál ő a párom, így elkerülhetetlen volt. Próbált közeledni, de elég egyértelműen visszautasítottam. Nekem egyáltalán nincs szükségem egy hazug emberre. Tény, hogy mind a mai napig, mikor együtt táncolunk érzek valamit, de az eszem azt diktálja, hogy nem, nem, nem és nem! Hallgattam is rá, így sikerült véglegesen leszarni ezt az egészet. Ennek egyike jele, hogy megjelent az életemben egy olyan személy, aki kiegyensúlyozottabbá tett és csak szimplán beleszerettem. Sosem hittem a szerelem első látásra dologban, de most mintha ez történt volna. Apunak köszönhetem, hogy megismertem Jensent, aki egy rettenetesen jó sorozat egyik főszereplője. Lassan egy hónapja, hogy együtt vagyunk és ezt a kapcsolatot elég sokan támogatják, viszont sokan ellenzik. Apu és anyu meglepő módon mellettem állnak, sőt egyenesen rajonganak Jensenért. Sofia viszont próbált lebeszélni erről az egészről, de én nem tágítottam. Sosem szerettem, ha megmondták, mit csináljak. Ha másnak lesz igaza és nem nekem, akkor legalább tanulok belőle. De nemhiszem, hogy most így járok. Jensen a munkája mellett szinte mindennap töltött velem egy kis időt és telefonon is sokat beszéltünk. Most meg szünete lesz és nekem is, mert előadás után kapunk egy hetet. A bemutató holnap lesz, utána pedig cuccolunk és megyünk egy kis kikapcsolódásra a Fiji szigetekre. Tény, hogy jobb lenne, ha csak kettesben mennénk, de Apu ötlete volt ez az egész és meghívta a kedvenc bandáját is, valamint Jaredet, aki Jensen társa a sorozatban, a valóságban pedig legjobb barátja. Hát csoportos nyaralás lesz, de a lényeg, hogy mostmár Apuval is jobban kijövök, mint eddig, Anyu is próbálkozik és ott lesz velem a húgom és a barátom. Érzem, hogy ez jó lesz. 

- Na, srácok. Minden tökéletes volt és ha ezt holnap így előadjátok, sikeretek lesz. - kicsérte meg őket Adam. Még megbeszéltük, hogy holnap hánykor találkozunk és hol, majd mindenki ment a maga dolgára. Igyekeztem haza, mert már délután négy óra volt és én fáradt voltam, meg jó szokásomhoz híven, éhes. Kivágtam az iskolaajtót és sietősen a kocsimhoz mentem, bepattantam és siettem haza. Kifejezetten jó kedvem volt, ami megis látszott. Ahogy beléptem a házba és meghallottam a zenét, nekiálltam táncikálni és besasszéztam a konyhába. Bent megtaláltam Jesst és Jensent, amint épp sugdolóztak. Húgom olyan nézéssel ajándékozta meg barátomat, amiből egyből megértettem, hogy valamiben sántikálnak. 

- Khm... - köszörültem meg torkom, mire mindketten felém kapták fejüket. Tesóm rögtön felpattant és ahogy elhaladt mellettem, benyögött egy "jó enyelgést". Csak megforgattam szemeim majd a hűtőhöz léptem, hogy valami ehetőt keressek. 

- Már egy üdvözlést sem kapok!? - ölelt át hátulról két kar, mire mosolyogva fordultam meg. Megráztam fejem és megmagyaráztam, hogy most csak a kaja érhet számhoz, más nem. 

- Holnap utazunk! - pördültem egyet, miután a kaját beraktam a mikróba. Most már azért sokkal rutinosabban kezelem, mint a legelső alkalommal. 

- Végre! Már alig várom. Csak az a kár, hogy sokan leszünk. - még ki sem mondta, de már bólogattam. Jensen se szereti a majmokat, ez az egyik oka annak, hogy megkedveltem. Emlékszem rá, mikor Apu mondta, hogy majd érkezik, miután a bandáját elrendezte, erre mi Jensennel egyszerre horkantunk fel. Ez volt a legelső alkalom mikor tényleg úgy isten igazából beszélgettünk. 

- Elhiszed, hogy azokat a gyökereket leszarom!? - ültem le az asztalhoz, nekiálltam enni és közben beszélgettünk. Lényegében a nyaralásról volt szó egészen addig, amíg Mr. Egoman be nem toppant. Először észre sem vettem, de miután Jensen furán nézett mögém, megfordultam. Adam állt ott, mobilommal a kezében. A suliba hagytam....

- Bocs, nem akartam zavarnni, csak a teremben hagytad a telód. - adta át, majd a két srác összenézett. Nem akartam, hogy ők ketten beszélgetni kezdjenek. Adam nem tudott arról, hogy én bepasiztam, viszont Jensennek már meséltem táncpartneremről. Nem igazán kedvelte meg és nem szeretném ha elküldenék egymást melegebb éghajlatokra. 

- Hát köszi... -  próbáltam oldani a feszültséget, de nemigen jött össze. - Ha nincs más... - célozgattam arra, hogy most már mehetne, de nem vette a lapot. 

- Szóval te lennél az utódom? - lesajnáló pillantással mérte végig Jensent, aki csak mosolygott. Nem féltettem egyiküket sem, de nem akartam, hogy balhézzanak. Csak azt nem értem, hogy Adam minek kezdett bele!? Mi köze van neki hozzá? 

- Adam! Kifelé, most! - parancsoltam rá, de ő egy lenéző tekintettel ajándékozott meg, amit egyáltalán nem néztem jó szemmel. - Adam! - szóltam rá mégegyszer, mire hozzámlépett, Jensen pedig felkelt az asztaltól és szemével üzente, hogy ő ugrik, ha csak egy ujjal is hozzám ér. - Nem elég, hogy mindennap a te képed kell nézegetnem a suliban, még itthon is? Neeem... ezt nem! Fogd fel, hogy én továbbléptem. Ne erőlködj és ezeket a gyerekes próbálkozásokat felejtsd el. Így se, úgy se mész velük semmire, akkor meg minek csinálod? Menj, keress magadnak egy olyan barátnőt, aki hagyja, hogy zsinóron rángasd. - kacsintottam rá, majd kitessékeltem a házból. Ahogy becsuktam mögötte az ajtót, mintha végleg lezártam volna életemnek ezt a részét. Talán most értem el oda, hogy semleges legyek vele kapcsolatban. 

- Ez a kis mitugrász a partnered? - kérdezte barátom és arckifejezése miatt elnevettem magam. - Ne is foglalkozz vele. - jött oda hozzám és megállt előttem egy-két centire. - Soha nem tudnám azt tenni veled, amit ő. Fogalma sincs róla, hogy mekkora kincset vesztett el, de nem is kell tudnia róla. Még a végén alul maradok.... - rosszfiús mosoly kúszott arcára, mire egy ' te hülye vagy ' nézést kapott válaszul. 

- Igen, valószínű, hogy te maradnál alul! Annyira béna vagy, hogy egy húsz éves srácot választanék helyetted. Mit szólnál hozzá, ha most utána mennék? - incselkedtem vele, ő meg szorosan derekam köré fonta karjait. 

- Hát ha meg tudsz menekülni kezeim közül, akkor menj. - préselt még közelebb magához és túlzok ha azt mondom, hogy egy hajszál elfért volna közünk. 

- Ki mondta, hogy szabadulni akarok? - vontam fel szemöldököm, mire felkuncogott és ajkaimra tapadt. A szenvedélyes csókunkból pár percen belül szórakozás lett. Elnevettem magam, mire ő megpörgetett. - Alig várom, hogy holnap végre Fijin legyünk. Este nem érdekel mennyire leszünk fáradtak, elmegyünk ketten valahova. Sétálni, várost nézni vagy tudom is én... de egy szobában leszünk és punk tum! - szögeztem le, ő meg felvonta szemöldökét és rájöttem, hogy nem érti, miért így mondom. - Csak mert apu már eldöntötte, hogy én Jessel fogok aludni. Hát azt elbaszta kiscsikó korában. - háborgásom megnevettette, majd váltottunk még egy csókot és visszamentem a konyhába eltakarítani magam után. Ezzel megvoltam, így Jensennel felmentünk az emeletre és segített összepakolni, mert holnap jönnek értem a sulihoz és már megyünk is a reptérre. 

- Holnap megyünk Hawaiira, Hawaiira, Hawaiira. - danolásztam pakolás közben, mire barátom nevetni kezdett. - Mi olyan vicces? - kérdeztem és pörögtem egy időben. 

- Nem Hawaiira megyünk Miss szélvészkisasszony! - fogta meg kezem és maga mellé rántott, hogy végre nyugodjak le, mert több, mint egy órája megállás nélkül pörgök, éneklek és pakolok. - Néha levegőt is vegyél. Ráérsz holnap őrjöngeni, most még csak pakolsz. Sosem értettem a nőket... - ingatta a fejét, mire kezeim közé fogtam arcát és felém fordítottam. 

- Akkor most szépen lassan elmagyarázom. - lassan beszéltem, mire Jensen szemöldöke a magasba ugrott. Most úgy nézhettünk ki, mint egy diliházban a doki és a beteg. A doki magyaráz a beteg meg gondolja magában, hogy " te vagy a hülye, nem én" . - Holnap ....... megyünk...... Haaa.... akarom mondani.... Fijire!!! - ugrottam nyakába, de mivel hirtelen jött így hátradőltünk az ágyba. - Hawaii helyett Fiji, Fiji, Fiji! - ültem rá barátom derekára és közben végig nevettünk. Jensen mellett valahogy eltűnt az a fogalom, hogy szomorúság. Mióta együtt vagyunk, minden nap csak mosolygok, vigyorgok és egyszerűen jó kedvem van. Visz egy kis színt az életembe. Szeretem! 

- Bella!! - rontott be húgom a szobámba kopogás nélkül, de az ajtóban megtorpant. - Oppsz... bocsi! Nem is zavarok. - lépett egyet hátrébb. 

- Maradj már te nagyokos. Nem történt semmi. Mit akartál? - kérdeztem tőle, miközben lekászálódtam Jensenről, aki gyilkos pillantásokkal méregetett. Tudtam, hogy azért ilyen, mert nem hagytam kimenni a tesóm és így nem maradtunk kettesben, de ki fogja bírni, ha meg nem, majd kárpótolom.

Húgom nem szólt semmit, csak a kezére mutatott, jelezve, hogy nézzem meg az órát. Felkaptam a mobilom és mikor megláttam, hogy mennyi az idő, azonnal a gardróbba rohantam táncos felszerelésért, ugyanis a húgom és az osztálytársai engem kértek meg, hogy a holnapi előadásra rakjak össze nekik egy koreográfiát, amit meg is csináltam és ma még tökéletesítik.

- Sziasztok! - robbantam be a táncterembe, a kilencedikesek pedig meglepődve néztek rám. - Na, tőlem nem kell félni. Néha kicsit hiperaktív vagyok ugyan, mint most, de nyugi. Egybe maradtok! Elvileg a húgom betanította nektek a táncot, igaz? - néztem körbe, mire mindenkitől kaptam egy bólintást. - Akkor táncoljátok el nekem, némi bemelegítés után és megmondom, hogy még min kéne változtatni vagy csiszolni. Remélem a párja mindenkinek meg van. - megerősítésre vártam, amit meg is kaptam, így kapcsoltam egy kis hangulatzenét a nyújtáshoz és visszamentem fél pillanatra Jensenhez. - Ha gondolod, bejöhetsz. - mosolyogtam rá az ajtóból, mire ő megrázta fejét. 

- Nem lehet, el kell mennem Jaredhez, mert most írt, hogy nem tud összepakolni, segítsek neki és hogy.... - meredt rá a képernyőre. Szeme sarkában összefutottak az apró nevetőráncok, így gondoltam, hogy valami vicceset írhatott neki az a majom. Nem kérdeztem rá, mert ha tudnom kéne róla, úgy is elmondaná. - Szóval mennem kell. Holnap a sulidnál találkozunk. - állt meg előttem, közelebb húzott magához és ráérősen megcsókolt. 

- Az előadást is megnézed? - kérdeztem kíváncsian és kiskutyaszemekkel néztem rá. 

- Legyen meglepetés! - kacsintott, majd még váltottunk egy utolsó csókot és már el is tűnt. Visszamentem a táncoslábú csapathoz és láttam, hogy felvették a táncos ruháikat is. 

- Na, akkor mindent bele! - tapsoltam egyet és már indítottam is a zenét. Egy-két csúszás volt benne, de azon kívül minden tökéletes volt. Valljuk be, nem egy egyszerű koreográfia és nem is a legrövidebb, de meg tudják csinálni és nagyon ügyesek! Azt hiszem van pótlás a főiskolára miután mi elballagunk. - Ez hihetetlenül jó volt! Egy apróságot vettem észre, a pörgésnél egy-ketten pár másodpercet csúsztatok, de ezt senki nem fogja észrevenni, annyira összhangban vagytok! Én azt mondom, hogy még egyszer nyomjátok le, aztán levezetésképp én is mutatok nektek valamit, ne csak nézzelek titeket, aztán mehettek és holnap találkozunk. - mosolyogtam rájuk, majd még egyszer, utoljára eltáncoltattam velük az egészet. Azt kell mondjam, hogy profik. Értik a dolgukat. A végpóz után megtapsoltunk mindenkit, majd amíg kifújták magukat, kerestem zenét magamnak és egy picit bemelegítettem. - Ez csak az én részem a holnapi táncból, mivel mi is táncolunk, akiknek van valami közük a bemutatóhoz. - magyaráztam meg nekik, ők meg meglepetten néztek rám. Indítottam a zenét, majd már táncoltam is. Semmi nehézség nincs benne, csak az alapok. A másik táncunk, amit csak Adammel táncolok az nehezebb és acrobatikusabb. Hasonló, mint amit versenyen is előadtunk társastánc kategóriában, de mégse ugyanolyan, ez kicsit durvább. 

- Ez igen! - kiabálta be egy srác, mire legyintettem. 

- Majd a másik táncot nézzétek meg. Az már rizikósabb lesz, viszont nagyon jól fog kinézni. - kacsintottam rájuk, ők meg akaratoskodni kezdtek, hogy mutassam meg nekik, de egyedül nem tudom, így pofára estek szegények. - Majd holnap meglátjátok, ne türelmetlenkedjetek. - vigyorogtam, mire sóhajtottak egyet. Beletörődtek, hogy ők ezt csak holnap láthatják majd és egy köszönés után leléptek. Én még maradtam a táncteremben, mert fel voltam spannolva és valahol le kellett vezetnem a felesleges energiáimat, így a táncot választottam. Táncoltam mindent. Hip-hop-ot és még a balettal is megpróbálkoztam, de rájöttem, hogy azt inkább hagyjuk. Este tízkor kaptam észbe, hogy én még mindig táncolok és fel vagyok dobva. Lekapcsoltam a zenét, elmentem gyorsan lezuhanyozni és hajatmosni majd a szobámba léptem. Beültem a laptopom elé, közben pedig írtam egy SMS-t Jensennek. 

"Fijiiii holnap érkezünk!!! :D " - elküldtem és amíg a válaszára vártam, felléptem Twitterre. A követőim száma megsokszorozódott, mindenféle kiírásokban megjelöltek, képeket töltöttek fel rólam és egy csomó rajongói levelet olvastam. Voltak olyanok, akik már most azt akarták, hogy összeházasodjak Jensennel, de volt olyan is, aki épp a halálomat kívánta. Vicces, hogy az emberek úgy mondanak véleményt másról, hogy nem is ismerik. 

"Heeyyy haters. I love Jensen and you can't change this! Never in a million years! ;) #iloveeveryone♥" - ahogy kiírtam, rögtön kérdezősködni kezdtek páran és voltak olyanok is, akik egyből kétszínűnek és álszentnek gondoltak. Igazából egyik fülemen be, a másikon meg ki, de akkor is... rólam senki ne terjesszen olyat, hogy csak érdekből vagyok még mindig Jensen mellett és hogy csak a pénze kell, meg a többi ilyen. Zavaró...

"Nem hiszem el, hogy fél tizenegy van és te még mindig olyan idióta vagy, mint délután. :D Inkább menj aludni, mert holnap nehéz napod lesz." - érkezett a válasz az SMS-emre. Elolvastam és gyorsan pötyögni kezdtem. 

"Jól van.. értettem apuci. :P " - végig vigyorogtam és még arra sem volt időm, hogy a telefont letegyem magam mellé, mert már érkezett is a válasz. 

"Akkor mars az ágyba és ne szökj el pasizni az éjszaka közepén, mert figyellek. ;) Na.. de tényleg menj aludni. Jó éjt, szeretlek te kis hiperaktív.♥" - a végén szívem egy hatalmasat dobbant, mint mindig, mikor kimondja/leírja ezt a szót. Ilyenkor pillangók röpködnek hasamban és mintha öngyilkossági kísérletet akarnának végrehajtani.... leírhatatlan érzés. 

"Oké, megyek... csak még valami... HOLNAP FIJIIII!!! :D jó éjt, én is téged! ♥" - küldtem a választ, majd hallgattam rá és kikapcsoltam laptopom. Telefonomon beállítottam az ébresztőm és lehelyeztem az ágy mellett lévő éjjeliszekrényre. Beleugrottam ágyamba és magamra húztam takaróm. Azon kezdtem gondolkodni, hogy Jared és Jess miért nem találkoztak ma... hiszen elég erősen szimpatizáltak egymással és tegnap még azt hallottam, hogy ma randiznak. De tesóm biztos mondta volna, hogy mi volt, viszont ma egy szót sem szólt róla. Máskor meg ódákat zeng. Gondoltam arra, hogy felkelek és megkérdezem tőle, de aztán eszembejutott, hogy ő valószínűleg már alszik, így maradtam az ágyamba és úgy döntöttem, hogy majd holnap járok utána ennek. Ilyen és ehhez hasonló gondolatok cikáztak fejemben, mikor végre sikerült mély álomba merülnöm. 

ui: Még egyszer sajnálom, hogy késtem és nem mminőségi rész... :/ nem is olyan hosszú, mint a megszokottak, de ez csak egy átkötő rész és a következő már nem ilyen lesz, de azért remélem, hogy olvasható. :) 

Zsó. xx. :) ♥

5. fejezet.

Boldog Új Évet Minden Olvasónak!!! :) ♥ Nem rizsáznék sokat, csak annyit, hogy ebben is vannak videók, amik most már csak rátok várnak ! ;) Ugrottunk egyet, mert úgy gondolom, hogy felesleges lett volna leírni a két hét próbát a versenyre, szóval remélem így is tetszik nektek! :) Jó olvasást! ♥

I don't trust you anymore!

/2 héttel később/

- Jó reggelt! - köszöntött egy ismerős hang és karját gyengéden körém fonta. Nem nyitottam ki szemem, még nem volt kedvem hozzá. Ahogy gerincemen végigfutott az a kellemes bizsergés...leírhatatlan. Volt valami Adamben, ami miatt azt éreztem, nem kelhetek fel mellőle. Vonzott magához. Közelebb fészkeltem magam hozzá, mire felkuncogott. - Ha ma este is mellettem aludnál, akkor jobb lesz megnyerni azt a versenyt. - duruzsolta fülembe, én meg egész egyszerűen elröhögtem magam. Hát igen, az alku... Tudtam, éreztem, hogy nyerünk, hisz a második tánc mindent visz. Nem hiszem, hogy sokan bevállaltak valami ilyet. - De most már jó lenne felkelni, mert nem készülünk el. - noszogatott, mire csak morogtam egyet. 

- Nincs kedvem. - fejem nyakába fúrtam és a takarót felhúztam nyakamig. Ezzel próbáltam jelezni, hogy én aztán fel nem kelek innen. - Táncolj nélkülem. - miután kimondtam egy kevés hatás szünet után mindketten nevettünk. 

- Na cicám, gyere. - toloncolt ki az ágyból, majd bement a fürdőmbe. Szerintem már oda-vissza tudja a járást házunkban, annyiszor aludt itt. Ennek ellenére nem vagyunk együtt! Bár az előbb fenn akadtam a megszólításon. Cicám... sosem mondta még. Majom és társai már voltam, de cicám még nem. Ez tetszik. Tény, hogy vegyes érzelmeim vannak Adammel kapcsolatban, amik inkább jók, mint rosszak, de nem tudom... nem hiszem hogy menne nekem ez a kapcsolat dolog. Előtte csak egy fiúm volt, azzal is egy hónapban egyszer ha találkoztunk és akkor se volt több, mint annyi, hogy megfogtuk egymás kezét meg egy-két csók. Magyarul tapasztalatlan vagyok még. Gondolkodás közben visszadőltem az ágyba és abban a pillanatban megcsörrent telefonom. Megnéztem a kijelzőjét, Sofia. 

- Itt Dr. Agy. - szóltam bele, mire a túloldalról nevetést hallottam. 

- Bella. Idióta vagy. - nevetett tovább, majd nagy nehezen kinyögte, hogy valójában miért is telefonált. - Csak azért hívtalak, hogy szóljak a táncosoknak fél órával előbb a suliban kell lenniük, mert a ruhákkal valami problémák vannak. - részletezte, mire kiugrottam az ágyból, bevágtattam a fürdőbe és egyáltalán nem érdekelt, hogy Adam bent van. 

- Köszi, hogy szóltál. Igyekszünk. Szia. - gyorsan kinyomtam, majd ránéztem az előttem álló félmeztelen Adamre, aki éppen borotválkozott. - Pasik... - forgattam meg szemeim, majd elhadartam neki, mi a helyzet és mind a ketten villámgyors készülődésbe kezdtünk. Átfutottam a gardróbomba valami ruháért, közben gyorsan beágyaztam és már csak egy fésülködés volt hátra. Úgy döntöttem, hogy majd a suliban rakok magamra valami minimális sminket, úgy sem kell sok. Elkészültünk, összeszedtünk cuccainkat és nagy zajjal robogtunk le a lépcsőn. - Jess! - kiabáltam húgom után, aki lélek szakadva futott ki a konyhából, szájából meg kilógott az előbb leharapott szendvics darab. - Jössz velünk most suliba vagy apu visz be? - kérdeztem, ő meg motyogott valamit, de az ég világon semmit nem értettünk belőle. - Aha, jó, akkor most mond el úgy, hogy közben nem lóg ki a szádból az a fél disznó. - mosolyogtam rá, mire bemutatott, lenyelte a kajáját és elmondta, hogy ma nekik nincs suli a mi versenyünk miatt. A mázlista. Ezt is nekem köszönheti. Csak intettem egyet majd már ki is léptünk a házból. Bepattantunk Adam kocsijába, bekötöttük magunkat majd amilyen gyorsan csak tudtunk, mentünk a suliba. Lehet, hogy picit meg is szegtük a szabályokat, de így is éppen hogy odaértünk... - Te hibád. Miért lustálkodtál annyit? - kezdtem el szekírozni, ő meg felvonta szemöldökét. - Igen, rólad van szó! - kacsintottam, majd figyeltem a dirire, hogy mi a gond. Igazából semmi extra, csak a szabó elfelejtette rárakni a címkéket a ruhákra, így nem tudták, hogy melyik kié... Megkerestük a sajátunkat, majd azokkal vonultunk a nekünk kijelölt táncterembe. 

- Szóval az én hibám? Én lustálkodtam? - nyomott neki a falnak Adam, ahogy beléptünk a terembe. Még szerencse, hogy páronként kaptunk egy-egy termet, mert ezt sehogy sem tudnám kimagyarázni. - Mintha rossz lenne a memóriád, nem gondolod? - egyik kezét derekamra csúsztatta, másikkal pedig kényszerített, hogy szemébe nézzek. Csak bólintottam egy aprót és a következő pillanatban ajkait éreztem az enyémeken. Hevesen csókolt, amibe én belementem. Vadul téptük egymás száját és nyelveink csatáztak. Csak tudnám, miért nem lököm el magamtól... Miért hagyom ezeket neki? Miért csinálom ezt? Nem tudok választ adni kérdéseimre, egyszerűen csak jól esik ahogy hozzám ér. Gerincemen végigfut egy kellemes bizsergés és ahogy valamink összeér, mintha bomba robbanna. - Bella. - húzta fejét fél centivel hátrébb. - Nem tudom, mit művelsz velem, de megőrjítesz. - búgta ajkaimba és újra megcsókolt. Ebbe belemosolyogtam. 

- Hát cicafiú... van ez így. - toltam el magamtól, ő meg elnevette magát. Ott hagytam az ajtó mellett és elgondolkodtam azon, hogy hol is fogok átöltözni!? - Na Adam, akkor te most kimész az ajtó elé és addig nem jössz be, amíg én nem szólok! - próbáltam meg kituszkolni, de megállt és gonosz mosolyt vetett felém. 

- Múltkor folyamatosan azt hajtogattad, hogy nézzem meg a dekoltázsod... hát itt a lehetőség. - gonoszkodott tovább, mire rácsaptam homlokára. - Jó na... tudom, tudom. - ezzel a mondatával elhagyta a tánctermet. Amilyen gyorsan csak tudtam, átöltöztem és már vissza is hívtam ezt a jómadarat. Ő is átvette a fellépő ruháját, majd még egyszer elpróbáltuk a hip-hopot aztán már mentünk is az aulába. Lassan összegyűlt az egész iskola a nézőtéren, a tanárok is. A zsűri is elfoglalta helyét, mire felfedeztem közöttük egy ismerőst az igazgatón és tanáraimon kívül. Sofia. Akkor ezért nem jelentkezett... 

- Sziasztok! - szólt bele az igazgató nő egy mikrofonba. - Csak egy gyors talpalót a versenyről azoknak, akik csak nézők. Két forduló lesz. Egy hip-hop kategóriában és egy pedig választott. A két forduló után, a zsűri fogja eldönteni ki nyert az alatt pedig tart egy kis bemutató iskolánk egyik kitűnő tanára, Jasmine Meakin és osztálya. Kettő táncot láthattok majd tőlük is és reméljük, hogy mi az alatt az idő alatt, el tudjuk dönteni, hogy melyik párosé legyen a megtiszteltetés, hogy iskolánk tiszteletbeli tanára és diákja is legyen egyben. Röviden ennyi.! Jó szórakozást. - tette le a mikrofont, ezzel egy időben pedig megszólalt a sulirádóban egy hang, aki bemondta az első párost. Nem szívesen kezdtem volna és hál isten nem is nekünk kellett. Az első páros nagyon jó volt, legalább is nekem nagyon tetszett az előadásuk. Tudtam, hogy a mi hip-hopunk egyszerű és laza. Direkt azért, hogy mindenki azt higgye, ilyen bénák vagyunk... Harmadikként következtünk, mire besétáltam a padhoz és leültem. A tánc alapján Adam a zene alatt jön oda. Megfogtam a könyvem, ami kellék a táncban és már kezdődött is a zene. (nem a szereplők vannak a videóban) Élveztem az egészet és tudtam, hogy ezek után mindenki elbízza magát, hogy ők csak jobbak lehetnek, főleg drága "barátnőm" a szöszi plázacica. A szám végén igaz, hogy taps vihar volt, de a diri szemében némi csalódottságott láttam. Mosolyogva biccentettem egyet neki, közben magamat megnyugtattam, hogy még nem látták a második számunkat. Ahogy kiértünk az aulából, rohantunk a táncterembe, hogy átöltözzünk. - Maradsz! - állítottam meg Adamet az ajtóban, én meg beviharoztam és miközben kifújtam magam, át is vettem ruhám. Szóltam tánc partneremnek, hogy jöhet átöltözni. Amíg ő elvolt, addig én próbáltam valami normális kinézetet visszavarázsolni fejemre. 

- Láttad az arcukat? Úgy is azt hiszik, hogy nyert ügyük van. De szerintem a második tánccal feladjuk nekik a leckét. - mosolygott mögöttem Adam, mire bólogattam. Lassan ugyan, de elkészültünk. Mire visszaértünk, akkor kezdődött a második forduló. Az első páros elég nagyot hibázott benne, de lényegében ügyesek voltak. A másodikak produkciója alatt még egyszer lepörgettem magamban a táncot és mire a végére értem, már mi következtünk. Az igazgató és Sofia is jelentőség teljes pillantást vetettek felém, mire csak mosolyogtam. Leültünk a földre, mivel ez volt a kezdő pozíció, pár pillanat múlva meg már indult is a kiválasztott szám.(nem a szereplők) Az elején mikor rápillantottam Adam hódolójára, láttam arcán egy afféle 'bénák vagytok' feliratot, mire elmosolyodtam és ez után kezdődött az igazi tánc. Tánc közben hallottam, hogy sokan megijednek és tapsolnak is egyben és ez jól esett. Volt egy olyan rész, mikor kézen álltam Adam tenyereiben a magasban és utána leengedett, de a lábaimmal megkapaszkodtam derekán, ott mindenki szívrohamot kapott. A végén hatalmas tapsot kaptunk, a zsűri összes tagja felállva tapsolt. Meghajoltunk, majd lejöttünk és beálltunk a táncosok mögé. 

- Megcsináltuk! - ujjongtam és nyakába ugrottam. - Sikerült Adam! - szerintem már fojtogattam szegényt, de túl nagy volt az öröm ahhoz, hogy most elengedjem. 

- Nyugi van! - hámozott le magáról, én meg száz wattos mosollyal néztem szemeibe. - Igen, sikerült. Most már csak reménykedjünk, hogy nyerünk is! - fordultunk meg és néztük a következő párost. Adam kezei a derekamon pihentek és állát vállamra tette, úgy figyelte szőke barátosnéját, aki elég gyenge táncot produkált partnerével. Összecsapták, hibáztak benne és elcsúsztak, mert a zene előbb befejeződött, mint a tánc.. 

- Köszönjük szépen a versenyzőknek a részvételt. Most pedig a zsűri összeül és meghozza döntését, addig pedig fogadjátok Jasmine Meakint és osztályát. - a bejelentésre tapsolt mindenki, Adammel még fütyültünk is, hisz ők az osztály többi tagjai. Kíváncsi voltam rá, hogy is táncolnak összhangban a hip-hoposok. Az ofő ránk nézett még kezdés előtt és szeméből hatalmas büszkeség áradt. Elmosolyodtam és bólintottam egyet, ő meg intett és felvették a kezdő pozíciót. Valami furcsa sapkás kesztyű volt rajtuk, így egyre kíváncsibb lettem, mit hoznak ki belőle. A zene indult is, ők meg ritmusra mozogtak. Justin Bieber Powerje tényleg jó szám és a koreográfia is tetszett. Egyszerre mozogtak, senki nem hibázott és rájöttem, hogy tényleg a legjobb osztály vagyunk. Nem hiszem, hogy lenne bárki más, aki ennyire együttmőködő lenne... Nem is csodálkoztam, hogy hatalmas tapsot kaptak, amit csak egy szende mosollyal fogadtak. A következő pillanatban kicsit többen lettek és minket is behúzott Jasmine a táncolók közé. 

- A Die Young következik. - vigyorgott, majd mindenki elhelyezkedett és már kezdődött is. Ez az egyik kedvenc táncom, mert önmagunk vagyunk benne. A végén hülyéskedünk... semmi kötöttség és ezt szeretem. Maga a koreográfia egyszerű, de nagyon felszabadult. Bátran kimerem jelenteni, hogy a legjobb ofőt kaptuk a világon! Laza, fiatal és minden őrültségben benne van, csak úgy, mint mi. - Srácok, köszönöm! - csináltunk egy hatalmas csoport ölelést. A többi osztály értetlen arccal bámult ránk. Hát igen... nem sok ofő ölelgeti az osztályát és nem sok engedi, hogy őrültek legyünk. Ezért szeretem a hip-hopot. Ott magam vagyok és nincsenek olyan kötött dolgok, mint mondjuk a balettben. 

- Köszönjük szépen! Két remek előadást láthattunk iskolánk egyik legjobb osztályától és tanárától! Tényleg köszönjük és reméljük, még sok ilyet mutattok be nekünk. - mosolygott az igazgató, mire a többiek újra meghajoltak. Mi már a versenyzők között álltunk felsorakozva és vártuk az eredmény hirdetést. - Nagy nehézségek árán, de sikerült dönteni. Úgy döntöttünk, hogy a két kategóriát külön díjazzuk, mert egybe nem tudnánk. Hip-hop kategóriában a harmadikak Stacey Horan és partnere, Josh Westwick. - ahogy kijelentette egy gonosz mosoly költözött arcomra. Adam rajongója lett a harmadik párjával. Viszont a nevén fenn akadtam. Horan... olyan ismerős! - A második helyezett Isabella Blake és tánc partnere Adam Gray. - nézett ránk az igazgató nő, mi meg összepacsiztunk. Ebbe a kategóriában jobbak voltunk, mint a plázacica. Most már csak arra leszek kíváncsi, hogy a társas táncban hányadikak lettünk. Ha abban is előbbre vagyunk, mint ő, akkor Adam megmenekült. Mivel ezen gondolkodtam, nem hallottam az első helyezettet, de őszintén ... most nem is érdekelt. Vártam a következő forduló eredményét. - Mivel a nyeremény az, hogy iskolánk tiszteletbeli tanárai is lehettek és egyben diákjai is, így azt találtuk ki, hogy a két forduló két nyertes párja is részesül benne. Eddig úgy volt, hogy csak a választott kategóriában nyert páros, de meggondoltuk magunkat. Így tisztességes. - mosolygott körbe, mi meg tűkön ülve vártuk a másik kategóriát. - A szabadon választott produkciók mind-mind kimagaslóak voltak, de nekünk mégis döntést kellett hoznunk. - annyira dübörgött a vér az ereimben, hogy szinte semmit nem hallottam. Elmondta a harmadik és második helyezettet, mire megszorítottam Adam kezét. Idegesen nézett szemeimbe. Ha nem leszünk elsők, akkor szegénynek lesz egy éjszakája... az biztos. Mondjuk nem olyan ronda a lány, csak egy nyávogós liba, ezért nem kedveli. - Isabella Blake és Adam Gray. - jelentette be a diri, mire ledöbbentem. Megcsináltuk... Ez igaz!? 

- Bella! - széles mosollyal ölelt át Adam, én meg örömömben még ugráltam is. 

- Sikerült! - vigyorogtam, mint egy tejbe tök. Adamet nem érdekelte, hogy ki lát minket, egész egyszerűen magához húzott és megcsókolt. A nézők egy része sikítva tapsolt, a másik fele, a lányok természetesen kifejezték nem tetszésüket. - Ezt majd utána. - húzódtam el tőle, majd figyeltük az igazgatót, aki elmondta, hogy a nyertes párok hogyan és mit fognak tanítani és tanulni. Mi Adammel a hip-hopot tanítjuk és tanuljuk is, a társas táncot pedig oktatjuk. 

- Köszönjük a részvételt, a nyerteseknek pedig gratulálunk. - kaptunk még egy utolsó tapsot, majd mindenki mehetett a saját öltözőjébe. Én szó szerint berontottam a miénkbe és cigány kerekeztem egyet. Adam csak mosolygott örömömön, pedig neki jobban kellett volna örülnie. 

- Örülj már! Megnyertük! - álltam elé és felnéztem szemeibe. Láttam rajta, hogy valamin gondolkodik. - Mi a baj? - összeráncolt szemöldökkel kérdeztem, mire ő egyik kezét körbefonta derekamon és teljesen testéhez préselt. Kíváncsi tekintettel vizslattam tovább. 

- A legnagyobb gondom csak annyi, hogy még nem vagy az enyém... - ahogy meghallottam, szemeim elkerekedtek, de rögtön utána már ártatlanul mosolyogtam. Pár napja rájöttem, hogy bárhogy is alakul a verseny, Adam az enyém. Egyszerűen megszerettem a maga stílusával. Amióta többet vagyunk együtt, kezd visszavenni az arcából és változik, ami nekem kifejezetten tetszik. - Bella. Fogalmam sincs, hogy csináltad, de megőrülök érted. - közelebb hajolt, szeme pedig ingázott szám és szemeim között. - Leszel a barátnőm? - kérdezte meg végre, azt, amire most már két-három napja várok. Válaszul megcsókoltam, ő pedig értette. Belemosolyogtam csókunkba majd elváltunk egymástól, ő meg diadalittas mosollyal nézett rám.

- Azt az önelégült fejed. - kezdtem el cukkolni, mire felvonta szemöldökét. - Na, felejtsd el! Kifelé, öltözni szeretnék. - toloncoltam kifelé, mire megfordult, adott még egy puszit majd kiment. Becsuktam az ajtót és mosolyogva dőltem neki. Sosem gondoltam volna, hogy ő meg én egyszer egy pár leszünk. De soha ne mond, hogy soha! Gyorsan visszavettem a ruháimat, amibe reggel jöttem, majd összepakoltam. Kinyitottam az ajtót, szólni akartam Adamnek, hogy jöhet, de hallottam, hogy beszélget valakivel, így résnyire nyitva hagytam és hallgatóztam. Tudom, hogy nem illik, de hajtott a kíváncsiság.

- Szerintem tartozol valamivel. - jelentette ki Adam és olyan hanglejtéssel, amilyet még soha nem hallottam tőle. Gonoszság áradt hangjából és megvetés. - Na, ide a tíz dolcsimat. - követelte, mire kilestem a kis résen és láttam, ahogy egy szintén ugyanolyan magas srác átadja neki tartozását. 

- Tudod... - kezdett bele, én meg vártam. - Sose gondoltam volna, hogy Bella a barátnőd lesz. Ha ezt tudom, nem fogadok veled... - ahogy kimondta, leesett az állam. Milyen fogadás? Miről beszélnek? Adam fogadott? És én még azt hittem, képes megváltozni. Óvatosan kinyitottam az ajtót, úgy hogy egyikőjük se vegyen észre és megálltam Adam mögött. Ezek után örüljön neki, ha leszek a táncpartnere. 

- Khm... - köszörültem meg a torkom, mire Adamben megfagyott a vér és a lehető leglassabban fordult meg. Gondolom reménykedett, hogy nem én állok a háta mögött, de ez most nem jött be. - Fogadtál vele? Ráadásul abban, hogy összejössz velem tíz dolcsiért? Azt hittem, megváltoztál, de ugyanaz a szar alak maradtál, aki voltál. - vágtam hozzá, ő meg próbált hozzám érni, de elhúzódtam. - Felejtsd el, hogy a barátnőd legyek. Soha! Még rémálmaidban sem. - intettem egy viszlátot és amilyen gyorsan csak tudtam, kiviharoztam a suliból. Még szerencse, hogy ma reggel tőlünk jöttünk. Bepattantam a kocsimba és a lehető leghamarabb kigurultam az iskola területéről. Mérges voltam. Egész eddig játszadozott velem. Biztos tetszett neki a dolog, hogy van egy lány a sok közül, akit meg kell törnie, csak úgy kaphatja meg. Egy utolsó szemét. Hazaérve, nem szóltam semmit. Felmentem a szobámba, becsaptam az ajtót és a földre rogyva sírni kezdtem. Eddig tudtam tartani magam. El sem hiszem, hogy nem vettem észre a kis játékából semmit. Hogy lehettem ilyen vagy és naiv? Hogy gondolhattam, hogy majd pont értem képes lesz  megváltozni? Pff... még viccnek is rossz. Egyszerűen csak csalódott és összetört voltam. Életemben ő volt az első srác, akit tényleg igazából szerettem, de ő ezt eljátszotta. Soha többé nem bízok meg benne. Miközben ezen gondolkodtam, telefonom csörögni kezdett. A kijelzőn Adam neve villogott. Kinyomtam és az ágyamra dobtam telóm, majd felkeltem és a fürdőbe mentem rendbe szedni magam. Mobilom megállás nélkül csörgött, így lenémítottam. Semmi kedvem nem volt beszélni Adammel. Hagyjon békén, felejtsen el... Bekapcsoltam laptopom és felmentem Facebookra. Egy-két érdekes poszt volt, amit elolvastam. Válaszoltam az üzeneteimre, visszaigazoltam egy-két embert, majd átléptem twitterre. Hát ami itt fogadott... Mivel több, mint egy millió követőm volt (apuék miatt) már megszoktam a nyüzsgést, de ez most más volt. Sokkal őrültebb. Mikor rájöttem, hogy mi az oka, elképedtem. 

"@BellaBlake please call me. We need to talk! I can explain... please. ! #iloveyou" - olvastam el, amiben Adam megjelölt. Gondolkodni kezdtem, de rájöttem, hogy semmi értelme... Én biztos nem fogom felhívni. Velem ne játszadozzon. Tudtam, hogy nem szabad szorosabbra fűznöm vele a kapcsolatot ennek ellenére a szívemre hallgattam. - Hülye vagy Bella. - beszéltem magamhoz, majd gépelni kezdtem. 

"@AdamGray Just leave me alone... You hurt me and I don't trust you anymore! #thisistheend" - ahogy kiírtam, rögtön mindenki kérdezősködni kezdett, hogy " mi a baj, mi történt, mit tett?". Nem akartam azt, hogy sajnáljanak és mindenki babusgasson. Nem szeretek a központban lenni és most sem akartam. 

"@BellaBlake I need you! And this isn't joke... " - ahogy elolvastam válaszát, felvontam szemöldököm. Hát pedig ez egy jó vicc. Megforgattam szemeim, majd lecsuktam a laptopom. Semmi kedvem nem volt a hazugságaihoz. Elmentem fürdeni, hajat mosni majd vissza a szobámba. 

- Gyere, vacsi. - jött be húgom, én meg megráztam fejem, jelezve, hogy nem vagyok éhes... - Mi van, beteg vagy? - fogta meg homlokom, mire felvontam szemöldököm. 

- Nem vagyok éhes, csak aludni akarok. Szóval öcsi, ha megbocsátasz. - tessékeltem kifelé, ő meg lazán bemutatott, kidugta nyelvét majd egy ölelés után otthagyott. Elmosolyodtam a tudaton, hogy ő mindig ott lesz nekem. Jóban, rosszban, bármi történjen. Beágyaztam majd a telefonomat kezdtem babrálni. Egy csomó nem fogadott hívásom és üzenetem volt, természetesen mind Adamtől. Meg sem néztem a sok SMS-t csak kitöröltem őket. Beállítottam az ébresztőm, majd mobilom leraktam az éjjeli szekrényemre és lejjebb fészkeltem magam ágyamban. Egy ideig csak a plafont bámultam és agyaltam. Mivel érdemeltem ezt ki? Reménykedtem, hogy itt minden más lesz, mint Magyarországon, de ezek szerint tévedtem. Itt is mindenki csak kihasználni akar... Remek! 

ui: Tudom, hogy rövidebb, mint az eddigiek, de eseménydúsabb... remélem elmegy. :)
Zsó. xx :) ♥

4. fejezet.

Sziasztok! :) Utólag is mindenkinek kívánok Békés, Boldog Ünnepeket és mivel nem találkozunk az új évig, Így Boldog Újévet mindenkinek! ;) ♥♥ A fejezetbe raktam két videót is, amiből az egyiket már a másodikban láthattatok, de azért nézzétek meg... így jobb a hatás! :)

Then you'll be mine

- 'Reggelt. - mormolta Adam, miután kinyomtam ébresztőmet. Mivel se neki, se nekem nem volt kedvünk még felkelni, így átváltottam szundi üzemmódba és visszadőltem. Ez maximum tíz perc, az alatt összeszedjük magunkat. Fogalmam sincs miért vagyok ennyire fáradt... Este elég időben lefeküdtünk, sőt... nem is volt olyan fárasztó a tegnapi nap. Nem értem. 

- Nem akarok suliba menni. - morogtam és fejem belefúrtam a párnába. Hallottam, hogy Adam felkuncog majd a következő pillanatban közelebb bújt hozzám és fél kezével átkarolva magához préselt. - Ha ilyeneket csinálsz, akkor csak maradhatnékom lesz. - fordítottam felé buksim, ő meg megvonta vállát. - Inkább idegesíts fel és akkor hamar kiszállok az ágyból. - adtam neki egy tanácsot, mire gondolkodni kezdett. 

- Hazudtam tegnap. - jelentette ki, mire felszaladt a szemöldököm. Máris elérte, hogy szememből eltűnjön a fáradtság. Kíváncsi lettem... - Nem három szobánk van, hanem négy. A negyedik a vendégszoba. - ahogy elmondta, elnevettem magam. Azt hittem, valami komolyabbra gondol, de hál' isten nem. 

- Idióta. - böktem oldalba. - De akkor most haragszom rád. - lerúgtam magamról a takarót és felültem az ágy szélére. Eljátszottam a sértődöttet, pedig egyáltalán nem voltam mérges. Egyszerűen csak jól esett szórakozni egy kicsit. Nagy nehezen kiimádtam magam az ágyból és előkerestem a sulis ruhám, amit tegnap magammal hoztam. Egy fésű és néhány pipere cucc kíséretében bevonultam a fürdőbe. Rendbe szedtem magam és vállalható kinézetet varázsoltam magamra. Az egész nem vett igénybe negyed óránál többet, így visszasiettem a szobába. Belépve láttam Adamet, aki sikeresen visszaaludt, mivel telefonomon kikapcsoltam a szundit is. Azt hittem, ő is felkel. Mellé léptem és elkezdtem ébresztgetni. - Gyere te egoista, különben elkésünk a suliból. - simítottam végig kezén, de ő észre sem vette. - Adam! - szóltam rá, majd picit megráztam vállait. A következő pillanatban elkapta kezem és maga mellé rántott. 

- Ha finomabban csinálod, még talán fel is ébredek. - pimaszul vigyorgott, én meg csak megráztam fejem és egy 'lehetetlen vagy' nézéssel letudtam. - Ilyenkor imádnivaló vagy. - nyomott egy puszit számra, majd kikászálódott az ágyból és elment a fürdőbe. Furcsa, hogy úgy viselkedünk, mintha egy pár lennénk. Puszilgatjuk, ölelgetjük, csókolgatjuk egymást... közben meg semmi. Haverok vagyunk. Azt hiszem, ezt hívják úgy, hogy barátság extrákkal. 

Amíg ő csinosítgatta magát, beágyaztam, elhúztam a függönyt és kinyitottam bukóra egy ablakot. Összepakoltam cuccaimat és indulásra készen vártam, hogy kijöjjön végre. Rosszabb, mint egy lány. Azt is el tudom képzelni, hogy csókolgatja saját tükörképét. 

- Adam. Itt hagylak! - kiabáltam be az ajtón, mire az kinyílt és szalonképesen állt előttem. Megforgattam szemeimet, majd miután felkapta táskáját, összekulcsolt kezekkel indultunk le a földszintre. - Nagyon szépen köszönök mindent. - mosolyogtam anyukájára, aki szorosan magához ölelt. Először meglepődtem, de még épp időben tudtam reagálni. Apukája gondolom már dolgozhatott, mert nem volt itthon. 

- Én köszönöm, hogy eljöttél. Nálad jobb barátnőt nem is tudnék elképzelni a fiamnak. - ahogy ezt kimondta, szemeim elkerekedtek. Barátnő!? Én!? Itt valami hatalmas félreértés törént! 

- Sajnálom, de mi nem vagyunk együtt. - próbáltam felvilágosítani arról, hogy tulajdonképpen mi folyik itt, ő meg felkuncogott és vállamra tette kezét. 

- Még...! - kacsintott egyet, majd újra megölelt. Hihetetlen ez a nő. Nagyon kedvelem és bárcsak nekem is ilyen szüleim lennének. Támogatják mindenben a gyerekeiket, közvetlenek és nincsenek elszállva maguktól. Ha ugyanez lenne a helyzet otthon is, nem lennék kiakadva a nagy ház miatt. Adam sincs a sajátjuk miatt, de megértem, hogy miért nem. Szerető környezetben él és ez fontos! 

- Még mindig haragszol rám? - féloldalas mosoly volt arcán és látszólag benne volt a játékban. Nem válaszoltam neki, ő meg elnevette magát. - Na ne csináld már! Most mond, hogy nem volt jó velem aludni! - háborgott, mire mosolyogva néztem szemeibe.
- Nem volt jó veled aludni, de csak mert kérted, hogy mondjam. - kacsintottam, ő meg fogta a fejét. Hát igen, előfordulhat, hogy lesújtom az embereket. Gonosz mosoly terült el arcomon, de hirtelen eszembe jutott valami. - És mit fognak hinni? Miért veled jövök suliba? - kérdezősködtem. Kíváncsi voltam, mit talált ki.
- Semmit. Megláttalak az utcán sétálni a suli felé és felvettelek. - nem törődöm stílusától idegbajt kapok. Jó vicc, de látszik, hogy nem gondolkodik.
- Persze. Tegnap Range Roverrel jöttem suliba, ma meg nincs kocsim és úgy kell elhozni. Gondolkodj már! - csaptam homlokára, mire tekintetét elszakította az útról és felvont szemöldökkel nézett rám. Belenéztem gyönyörű, csillogó, kék szemeibe és álltam pillantását. - Ha ezt így folytatod, karambolozunk. - hajoltam közelebb majd gyorsan visszahúztam fejem. Tudtam, hogy ezeket a kis játékaimat én még megbánom, de teljesen megéri. Utána már nem sokat beszélgettünk és csak arra lettem figyelmes, hogy megérkeztünk a sulihoz. Ahogy leparkolt, kipattantam és elnevettem magam. Mindenki gyilkos tekintettel méregetett, mert a suli legmenőbb pasijának kocsijából szálltam ki... hűha..!!
- Szard le őket! - állt meg mellettem Adam, miután bezárta az autót. - Csak féltékenyek. - legyintett, én meg afféle 'tejóég' fejjel meredtem rá.
- Rám? Miért lennének féltékenyek rám? Azért, mert egy nyomi kocsijából szálltam ki és most épp vele beszélgetek... Hát én erre nem lennék féltékeny. - hecceltem egy kicsit, majd megfordultam és elindultam a suliba. Nevetve jött utánam és egyik kezével átkarolta vállam. - Felejtős. - ráztam le magamról egy grimasz kíséretében. - Milyen órával kezdünk? - kérdeztem miközben átvágtunk az aulán. Sokak tekintetét éreztem magamon de igazából nem érdekelt. Sosem voltam az a lány, akit érdekelt, mit gondolnak róla.
- Elvileg koreográfia. - válaszolt, majd a terem felé vezetett, ahol leszünk. Bent már sokan ott voltak az osztályból és beszélgettek. Mi is leültünk egy félreeső helyre és arról kezdtünk beszélgetni, hogy mikor próbálunk majd a versenyre.
- Vállalom veled a táncokat. - jelentettem ki, ő meg tátott szájjal nézett rám. - Csukd be, mert a végén belerepül valami. - nevettem meglepődöttségén. Gondolom arra számított, hogy keresünk másik videókat. De miért keresnék, mikor ő olyanokat talált, amit meg tudunk csinálni és még nyerhetünk is velük.
- Alakul. - ennyit nyögött ki, most pedig én meredtem rá értetlen fejjel. - Majd rájössz. - kacsintott. Felállt és odament valami haverjához. Csak szimplán megráztam fejem és elővettem a telefonom. Kaptam egy SMS-t Jesstől. " Bosszút követel! love you. :*♥" Arcomon egy gonosz mosoly jelent meg, mert tudtam mire érti. Tegnap szép csendben otthagytam őt anyuékkal, ami nem tetszett neki. Sőt szerintem ma reggel apuval jött suliba .... Szegény!!!
- Szia. Sofia vagyok. - ült le mellém egy sötétbarna, hosszú hajú lány. Felnéztem rá és elcsodálkoztam azon, hogy milyen izmos.
- Szia. Bella. - mutatkoztam be én is, majd beszélgetni kezdtünk. Egy csomó minden szóba került és furcsa módon nem ellenségeskedtem vele. Szimpatikus volt, de fogalmam sincs miért. - Te mit táncolsz? - kérdeztem mikor már vagy tíz perce beszélgettünk megállás nélkül.
- Hip-hop és salsa. De nem hiszem el, hogy nem ismersz meg... - nevetett fel, mire összeráncoltam szemöldököm. Szuggerálni kezdtem arcát és gondolkodtam. Ismerős.... de nem tudom honnan. Aztán mintha villámcsapásként ért volna a megvilágosodás. - Sofia Boutella? Aki visszautasította aput? - csodálkoztam ezen. Ő volt szinte az egyetlen, aki nemet mondott arra, hogy apa legyen a managere. Lehet, hogy jól tette.!
- Remélem azért nem haragszol. - nézett rám félve, mire felvontam szemöldököm. Ugye csak viccel!?
- Hogyan haragudnék? Lehet, hogyha vállaltad volna, most egy nagyképű, egoista sztár lennél... így viszont te vagy a világ legjobb táncoslánya. Csak úgy hívnak, hogy a hip-hop királynője. Mit keresel köztünk? - pörgött a nyelvem, amin csak nevetett.
- Nálam a főiskola kimaradt. Én középiskolában kezdtem el versenyeken táncolni és ahogy kijártam, bejött minden. Ilyen szerződés, olyan szerződés, aztán pár évvel később a Street Dance 2 is közbejött és esélyem nem volt arra, hogy megnézzem mit hagytam ki. Most viszont kértem managerem, hogy ne szervezzen semmi különöset számomra, mert én bizony kijárom a két éves képzést. - elismerően bólintottam. Ez az elszántság. Már mindene megvan, ami kellhet és ő képes beiratkozni egy iskolába. - Láttalak tegnap táncolni. - villantotta meg mosolyát, mire lehajtottam a fejem. Az ő koreográfiáját táncoltam, mikor egyedül nyomtam... - Tetszett, ahogy csináltad. Belevitted a saját stílusod és ez jó. Nagy jövő előtt állsz. Te is és a pasid is. - ahogy kijelentette, elnevettem magam.
- Nem a pasim!!! - nevettem még mindig, ő meg furcsán nézett rám. - Ő csak a táncpartnerem. - vontam meg a vállam. Ez így is van, ha ezt a pillanatot nézzük, de ha tegnap este láttam volna magunkat kívülről, lehet, hogy én is azt mondanám 'ezek együtt vannak'. Ráadásul reggel vele jöttem suliba, vele beszélgettem mikor bejöttünk a terembe, tegnap megcsókolt mindenki előtt és a többi. Tényleg úgy nézünk ki, mint egy pár.... te jó ég!
- Hát akkor majd lesz! Látom hogy néz rád és azt hiszed, hogy most nem rólad van szó? - fejével Adamék felé biccentett. Felénk vigyorogtak a haverjai és ő is rám-rám nézett hébe-hóba. Csak megforgattam szemeim, Sofia meg oldalba bökött. - Vedd észre, hogy bejössz neki. - szólt rám.
- Akkor azzal a lendülettel ki is megyek. - ahogy kimondtam, elnevette magát. - Most mi van!? - csináltam úgy, mintha nem tudnám miről van szó. Csak fogta a fejét és vigyorgott. Érzem, hogy vele jóban leszek, ráadásul egyszerre is végzünk, mert én is csak a két éves képzésre jöttem. A négy éveset soha nem vállaltam volna be, mert ballettet is kéne tanulni, azt meg nem szeretem. Táncolom, ha nagyon muszáj, sőt táncoltam is pár évig, mert ez az alapja minden táncnak, de ha lehet, akkor hanyagolom.
- Gyere, mi tartjuk az órát. - fogta meg kezem és felrángatott, mikor csengettek. - Mielőtt megkérdeznéd, engem kértek meg, hogy a koreográfiát tanítsam és akkor tanulhatok is a suliban. Ennyi volt a feltétele. Én meg téged választottalak segédemnek, mert láttam mit tudsz. Világos minden? - vigyorgott, mire bólintottam. Mást úgy se nagyon tehettem volna. - Sziasztok srácok! - köszönt hangosan és elérte célját, mert mindenki ránk figyelt. Adam kérdő tekintettel pásztázott, de nem is foglalkoztam vele. Mindjárt megérti. - Sofia vagyok és a koreográfiát én fogom tanítani nektek, de egyben lesznek órák is, amin tanulok, csakúgy, mint ti. - kellett pár perc mire leesett mindenkinek, hogy ki is ő. Láttam egy-két ember szemében a csodálatot és ez megmosolyogtatott. - Segítőmnek Bellát választottam, amit szerintem mindenki megért. - mutatott rám, én meg megforgattam szemeim és elmosolyodtam. - De akkor kezdjünk is bele. - tapsolt egyet, majd lekapta magáról pulcsiját. Én is így cselekedtem, így mind a ketten táncos ruhában voltunk. - Ez az óra nem lesz se nehéz, se egyszerű. Mi mutatjuk a táncot, lebontjuk lépéseire és mindenki elsajátítja. Ez alatt megtanuljátok, hogy rakódik össze egy tánc és ti hogyan csinálhattok magatoknak saját táncot. Egyáltalán nem nehéz, csak elsőre tűnhet annak. Amit ma hoztunk nektek, azt már tegnap láthattátok Bellától. - ahogy kimondta, mindenkinek kikerekedtek a szemei. Nem egyszerű mutatvány, az biztos. - Nyugodjatok meg, egyáltalán nem nehéz és ha jól tudom, ti a haladó csoport vagytok, így sima ügy lesz. - bátorítóan mosolygott, majd zenét kapcsolt és beállt tőlem két méterre. Bólintottunk és nekikezdtünk a koreográfiának. Tegnap is jó érzés volt ezt táncolni, de most, hogy azzal táncolhatom, aki alkotta.... fenomenális!!! Hamar lezavartuk, majd egy pacsi és meghajlás után körülnéztünk a társaságon.
- Srácok ne féljetek tőle. - kezdtem bele most én, mert láttam, hogy Sofia is megijedt ezek után, hiszen az arcok nem sok jót sugároztak felé. Mindenki félt. - Az első alapszabály a táncban, hogy válj eggyé a tánccal. Kifejezheted a saját érzéseidet, egyéniséget vihetsz bele és megmutathatod, hogy mit tudsz. Hinned kell magadban, mert ha nem, akkor táncolni sem tudsz. Ha úgy gondolod, hogy neked ez nem menne és meg sem próbálod, már vesztettél is. De ha nekiállsz, próbálkozol és gyakorolsz, nyerhetsz is! Azt hiszitek, hogy nekem legelsőre így ment?? Akkor tévedtek... Estem, keltem és tele voltam kék, zöld, lila foltokkal, de nem adtam fel, tovább csináltam. Bevallom, nem a legegyszerűbb mutatvány, de nem lehetetlen. Fogjatok hozzá, tanuljátok és mutassátok meg a többieknek, hogy mit tudtok. - próbáltam lelket önteni beléjük, ami sikerült is. Adam kacsintott egyet, mire csak mosolyogtam.
- Köszönöm. - tátogta Sofia, majd a többiekre nézett. - Kezdjünk hozzá. Lebontjuk lépésről lépésre és mindent aprólékosan megtanulunk. Nem kell sietni, menni fog mindenkinek! - mosolygott rájuk biztatóan és nagyon sokak arcán láttam az elszántságot és azt, hogy megakarják mutatni, nekik ez menne. Neki is kezdtünk és az elejétől fogva minden lépést egyenként vettünk. Sikerült eljutnunk óra végére addig, hogy egynyolcad már zenére megy mindenkinek és a második nyolcadnak a felét tanulgatjuk. Nagyon ügyes társaság, csak önbizalom hiányosak....
- Tanár néni! - fogta meg kezem Adam, mire elnevettem magam. - Én majd járhatok önhöz korrepetálásra, ugye? - nyitotta ki előttem az ajtót, mire bűnbánóan néztem rá.
- Sajnálom, de táblázva vagyok. - jelentettem ki, majd gyorsan átgondoltam mit mondtam. - És a táblázatom mostantól érvényes az elkövetkezendő két évig. - kacsintottam, ő meg felkacagott. - Sőt... az elkövetkezendő életemre. - ahogy fokoztam, felvonta szemöldökét.
- Szerintem meg hazudsz. - állított meg és elém állt. - Nincs neked semmilyen táblázatod és nincs telt ház nálad. - préselt magához, mire gonosz mosollyal néztem fel szemeibe. - Szóval akkor ma este nálad próbálunk. - jelentette be, én meg meglepődött képet vághattam, mert elmosolyodott. - Ne nézz így, mert a végén még elpirulok. - kapott szája elé, én meg eddig bírtam. Hangosan felröhögtem. - Ha ötre átmegyek, az jó? - kérdezte, mikor már sikerült normalizálódnom. Bólintottam majd elléptem előle, figyeltem, hogy ne tudjon kezem után kapni és visszahúzni. - Előbb-utóbb megtörlek. - szólt utánam, mire hátrafordultam.
- Sok szerencsét. - küldtem neki egy puszit a levegőbe majd mentem a következő órámra. Így ment ez egész nap. Futkostam a suli egyik feléből a másikba, mert az órák mind más-más termekbe voltak. Alig tudtam pár szót váltani Adammel és Sofia is csak néha ért rá, mert vagy egy órán volt velem vagy ment tanítani. Ez a nap ilyen volt. Utolsó óra után sétáltam ki Adam kocsijához, de megálltam, mert megakadt a szemem a faliújságon. Kinn volt a két hét múlva esedékes táncverseny plakátja és alatta egy papír a jelentkezők nevével. Magunkat is láttam a papíron, ebből arra következtettem, hogy Adam már látta és felírt minket. Megnéztem a neveket, de Sofiat nem láttam. Talán még nem látta a plakátot...
Ahogy kiléptem az épületből megláttam Adamet a kocsijának dőlve és körbeállta egy csomó csaj, ő meg kapkodta köztük a fejét. Gondoltam megvárom mi sül ki ebből, így nekidőltem egy oszlopnak és csak figyeltem. Láttam az arcán, hogy idegesítik a rózsaszín barbik és hogy már szabadulna, de nem. Az egyik csaj leejtette a táskáját szándékosan és miközben lehajolt, végig Adamet nézte, hogy figyeli-e a mély dekoltázsát, de szegény pofára esett, mert Adam arcán afféle 'szánalmas vagy' reakció volt. Ezen nagyon kellett nevetnem. Szegény srác... Kicsit közelebb sétáltam, hogy halljam miről beszélgetnek. Amikor az egyik lány megkérdezte tőle, hogy "tetszik az új cipőm? Bugatti..." akkor olyan szinten elröhögtem magam, hogy majdnem elestem. Adam meg csak szörnyülködött rajtuk. Mikor az egyik csaj nekiállta tapogatni és közelebb lépett hozzá, azzal a céllal, hogy Adam nézzen bele a pólójába, megrökönyödtem rajtuk. Van bennük egyáltalán tartás és büszkeség!? Odaléptem Adam mellé, aki megkönnyebbülve sóhajtott fel.
- Bocsi csajok, de elrabolom Casanovát. - ahogy kijelentettem, kétségbe esett fejet vágtak. Legszívesebben a képükbe nevettem volna. Röhejes ami csinálnak. Adam félkezével átkarolt, mire a körülálló lányok szúrós szemekkel méregettek.
- Egy ilyen kell neked!? - kezdett bele az egyik szőke plázacica, mire felvontam szemöldököm. - Stílus nulla, egyéniség nulla, érdekből van veled és ezt jobb ha észreveszed. - kezdte el kioktatni Adamet, engem meg elhordani mindennek. - Nagyra van, mert az apja híres manager és az anyja meg ügyvéd. Vedd észre, hogy egy kis pióca, aki rád ragadt csak azért, mert neked is van pénzed. Ch... ribanc. - vágta hozzám, én meg elé léptem.
- Idefigyelj kiscicám. Semmit nem tudsz rólam az ég világon. Ne akarj leírni, mert nem fog sikerülni. Azért vagyok Adammel, mert gazdag? Ugyanmár... Én nem olyan vagyok, mint te! - szó szerint köptem a szavakat. Nagyon felidegesített. - Kettőnk közül te vagy a ribanc. És ehhez nem kell ész, hogy megmondjuk. Elég rád nézni. Rózsaszín táska, ruha, magassarkú. Te élsz apuci meg anyuci pénzéből és használsz  ki mindenkit, aki a közeledbe kerül. Szóval az előbb magadat írtad le és nem engem. Ha azt hiszed, hogy te jobb vagy nálam, akkor bizonyítsd be. Keress magadnak egy partnert a táncversenyre és mutasd meg mit tudsz. Ha ott legyőzöl, lefekhetsz Adammel, ha én győzök, akkor elkerülöd őt is és engem is! - nyújtottam a kezem, amit ő elfogadott. Akkor ezt az alkut is megkötöttük. A lányok úgy néztek rám, mint egy leprásra és önelégült arcukról azt olvastam le, hogy biztosak barátnőjük győzelmében. Pff....
A következő pillanatban Adam kezét éreztem derekamon és ajkait az enyémeken. Hallottam a lányok felháborodását, mire elmosolyodtam. Mikor elváltunk egymástól levegőhiány miatt, a csajok már ott sem voltak.
- Ha most nekem ágyba kell mennem azzal. - mutatott a csaj után. - Akkor te meghalsz! - szidott folyamatosan és úgy szálltunk be a kocsiba. - Hogy köthettél ilyen alkut? Normális vagy? Én nem tudom mit csinálok veled.... - morgolódott még mindig. Úton voltunk felénk én meg megállás nélkül nevettem vagy cukkoltam.
- Tetszik az új cipőm?? Bugatti... - imitáltam az egyik idegesítő barbiet, ő meg fogta a fejét. - Gyere, nézz bele a pólómba cicafiú. - ahogy folytattam, elnevette magát. Szegényt egészen hozzánkig piszkáltam és provokáltam. - Jaj! - kaptam szám elé a kezem. - Leesett a táskám, várj felveszem. - próbáltam lehajolni a kocsiban, de csak annyira tudtam, amennyire a biztonsági öv engedte. - Vicces volt. - nevettem, ő meg leparkolt előttünk és felém fordult. - Nyugodj már meg! Megcsináljuk a táncokat, amiket választottál és nyert ügyünk van. Láttam ezt a csajt táncolni első nap. Hát... - húztam el a szám, ő meg egy fokkal nyugodtabb lett.
- Ajánlom is. - fenyített meg ujjával. - Mert ha nem nyerünk és teljesítenem kell az alku rám eső részét, utána az enyém vagy! Utána hivatalosan is a barátnőm vagy! - ahogy kijelentette, felvontam szemöldököm.
- És ha nyerünk? - tettem fel az egyetlen kérdést, ami most per pillanat a leginkább foglalkoztatott.
- Akkor meg meglátjuk. Attól függ hogy alakul ez a két hét. - mosolygott, én meg sóhajtottam egyet. Nem akartam megkötni ezt az alkut, nagyon nem. De aztán rájöttem, hogy ha sokat gyakorlunk, akkor nyerünk, így nem kell félnünk. Kezet ráztunk, majd kikapcsoltam a biztonsági övet és kiszálltam a kocsiból. - Majd ötkor érzekezem. - szólt utánam, mire csak bólintottam, becsuktam a kocsi ajtót és besiettem a házba. Senkit nem találtam itthon Marian kívül. Elmondta, hogy apu éppen a kis bandája ügyeit intézi majd megy Justinékhoz valami hála vacsorára. Anyu tárgyaláson van és ha minden igaz, nyerni fog. A húgom meg valami haverjával sétál. Tudomásul vettem, kész. A konyhába mentem, kerestem valami ehetőt és miután megkajáltam úgy döntöttem, olvasni fogok. Mivel a könyvemből maximum tizenkét oldal volt hátra, így azzal és annak második részével sétáltam a szobámba és ott is az erkélyre. Leültem és kinyitottam a könyvet. Még szerencse, hogy magammal hoztam a második részt is, mert rögtön belekezdtem. Egyszerűen szerelmes lettem ebbe a sorozatba. Bár én minden vörös pöttyös könyvvel így vagyok. Mindig amit éppen olvasok az a legjobb és az az én szerelmem. De ez már megszokott...
- Bella. - hallottam meg egy hangot, mire egy picit megemeltem fejem és egy telefonnal találtam szembe magam. - Ez lesz a háttérképem. - jelentette be vigyorogva, mire csak egy 'hülye vagy' tekintetet kapott. - Miért van az, hogy akárhányszor átjövök, te mindig olvasol? - rosszallóan ingatta fejét, mire megvontam vállam.
- Talán baj? Nem nézted ki belőlem, hogy olvasni is tudok? - csuktam össze a könyvet, majd felálltam. Visszamentünk a szobámba, elpakoltam és a laptopom kíséretével átmentünk a táncterembe.
- Én már tudom az én részem, már csak te vagy hátra és az, hogy összepróbáljuk. - részletezte, mire felvontam szemöldököm. - Ne nézz így, inkább mond meg, hogy tudsz nullakezes cigánykereket? - kérdezősködött és közben közelebb lépett. Lesajnáló pillantással jutalmaztam majd megfordultam, lendületet vettem és megcsináltam. - Akkor sima ügy lesz. - vigyorgott, benyomta a táncot, én meg tanulgattam a koreográfiát. Igaza volt. Semmi nehézség, legalább is nekünk. Nagyon az alapok.  Hamar megtanultam a tánc rám eső részét, de az összepróbálással voltak gondjaink. Nem egyszerre csináltuk, egyikünk mindig sietett vagy éppen elrontottunk valamit.
- Adam!! - kiabáltam, mikor a pad, ami kellék a táncban, felborult miatta én meg rajta ültem. - Idióta állat! Figyelj már egy kicsit! - tápászkodtam fel, visszaállítottuk a padot előző helyzetébe és folytattunk mindent. - Szerintem hagyjuk, majd holnap próbálunk tovább. De ha ezzel az egyszerűvel gondunk van, mi lesz a másikkal? - kezdtem aggodalmaskodni. Részben azért, mert ideges voltam, hogy nem sikerül és azért is, mert ha vesztünk, akkor kötelezően a barátnője lennék ennek a majomnak.
- Még van két hetünk. Nyugi! - állt elém, de én ideges voltam. Sosem tartott ilyen sokáig összerakni egy számot. - Menni fog mindkettő, ne aggódj! - kezei közé fogta arcom és kényszerítette, hogy szemeibe nézzek. - Már csak egy kevés hiányzik ahhoz, hogy ez a tánc tökéletes legyen, mert csak a mutogatós részben rontunk. A másik tánc is menni fog. Láttam, hogy mit tudsz, szóval neked azok a mutatványok a kisujjadban vannak. - próbált bíztatni és megnyugtatni, ami csak részben sikerült.
- De ha direkt rontod el és bebizonyosodik, akkor olyat fogok csinálni, amit még én is megbánok. - mosolyogtam, ő meg elnevette magát. Meg akart csókolni, de nem engedtem. Elhúzódtam és kapcsoltam egy pörgős számot, mert most ilyen kedvem volt. Nem érdekelt, hogy Adam mit gondol, de nekem táncolhatnékom volt. Random, ami éppen eszembe jutott, táncoltam. - Ismered a Banget?(Csak a lány a story szereplője) - kérdeztem tőle egy-két tánc után, ő meg bólintott. Behúztam középre és automatikusan indult a zene. Érdekes módon, minden próba nélkül sikerült egyszerre lenyomnunk az egészet. - Na, akkor most próbáljuk meg még egyszer a táncunkat és utána abbahagyjuk. - kacsintottam rá, majd odaléptem a Hi-Fihez és megkerestem a zenét. Bekapcsoltam, helyet foglaltam a padon és már csináltuk is. Most először sikerült megcsinálni az egészet hibátlanul. A vége eleve egy arcra puszi, legalább is a koreográfia szerint, én örömömben szájra puszit csináltam belőle.
- Én megmondtam. - karolt át gyorsan Adam, mielőtt szabadulhattam volna. - De a befejezés kicsit másképp nézett ki, nem gondolod? - kezdett el szekírozni, mire megforgattam szemeim és próbáltam menekülni, de esélyem sem volt. Aztán eszembe jutott valami.
- Tetszik az új cipőm? Bugatti... - ahogy elnyávogtam magam, felnevettünk, én meg megszökhettem kezei közül. Gonosz tekintettel pillantottam vissza, majd kikapcsoltam laptopom, amit visszavittem szobámba. Adammel együtt lementünk a földszintre és mindenhol égett a villany. Beszédet hallottunk, mire a konyhába siettünk és megláttam Anyuékat az asztalnál. Az órára tévedt tekintetem és megállapítottam, hogy jó sokáig tartott ez a próba, ugyanis kilenc óra volt.
- Sziasztok. - mosolyogtam, majd kikísértem Adamet. Nem akartam összeengedni szüleimmel, mert abból semmi jó nem sült volna ki. - Majd a suliban. Szia. - intettem neki és becsuktam az ajtót. Kerestem valami kaját, beszélgettem tesómmal, majd úgy döntöttem, hogy elmegyek fürdeni, aludni. A zuhanyzás sem vett sok időt igénybe, így viszonylag hamar a szobámban voltam. Még felnéztem Twitterre, ami kár volt. Követőim száma csak növekedett és mindenki arról érdeklődött, hogy a(z) One Directionnel mi van... Adam is bekövetett és még sokan az osztályból.
"@BellaBlake Your father is One Direction's manager. You're very lucky.!!! xx.:)" - olvastam fel egy tweetet magamnak, mire felhorkantam. Én meg a szerencsés, főleg amiatt, hogy apa a majmok managere!? Ugyanmár... kész vicc.
"@Stellastell I'm lucky?? No.!! It's terrible. I hate this... :)" - adtam egy gyors választ, mire rengetegen kérdezősködtek, miért is utálom ezt az egészet, mi az oka ennek? Már mennyien lennének a helyemben, de én nem válaszoltam. Kikapcsoltam laptopom és bezuhantam az ágyba. Gondoltam, hogy írok egy SMS-t Adamnek, nehogy nyugodt éjszakája legyen. "Cicafiú, leesett a táskám!!! ;)" Ahogy elküldtem, pillanatok alatt érkezett rá a válasz is. "Feszegesd csak a határokat... leendő barátnő ;)" Gondoltam, hogy valami ilyesmi választ kapok. Mondjuk engem ez nem hatott meg, hiszen tudom, hogy nem fogja a táncot elcseszni, nem akar ágyba menni azzal a lánnyal. "Nézd a dekoltázsom... Hallod!? Nézd már! :3" Próbáltam tovább heccelni. Furcsa is lett volna tőlem, ha annyiban hagyom a dolgot. Kaptam is rá választ, amit gyorsan megnyitottam és elolvastam. "Szívem, ha én megnézem a te dekoltázsod, az nem ilyen körülmények között lesz. :*" Annyira idióta... Már épp válaszolni akartam, mikor kaptam tőle még egy SMS-t. "Csak nem hiányzom? Már nem is tudsz aludni nélkülem? Ha gondolod van mellettem egy szabad hely és akkor talán még bepillantást is nyerhetek a pólódba..." Ahogy a végére értem, elnevettem magam. Hozza a formáját, az egyszer biztos. De most gondolkodnom kellett, mit írjak neki... Aztán hirtelen támadt egy ötletem. Kicsit lelombozom, nehogy már jól érezze magát. "Ha gondolod, elintézhetem, hogy azt a szöszi plázacicát az ágyadba vidd. Ennyire szeretnél magad mellé valakit, csak egy szavamba kerül... ;)" Tudtam, hogy egy jó este elé nézek. - Ennyit az alvásról. - beszéltem magamhoz, mikor csörögni kezdett telóm és Adam nevét írta ki. - Na mizu cicafiú? - szóltam bele, ő meg letámadott.
- Remélem csak viccnek szántad az utolsó üzeneted. Én biztos nem megyek ágyba azzal a csajjal! Bottal sem piszkálnám meg.... - hadart, én meg folyamatosan nevettem. Most így visszagondolva, akkor át sem gondoltam mit mondok a lánynak, de ha már így alakult, akkor legyen. Szegény Adam...
- Már szóltam neki... - cukkoltam tovább. - Azt mondta, hogy elkészül és indul hozzád. Jó lesz, ha előkészülsz. Azt hiszem jó éjszakád lesz. - a végén majdnem felkuncogtam, de szerencsére nem, így teljesen komolyan vette.
- Bella! Nem félsz? - ennyit kérdezett, mire felvontam szemöldököm. Mondjuk ő ezt nem láthatta, de megérezte vagy tudom is én. - És ne emelgesd a szemöldököd, hanem válaszolj! - szólt rám picit erélyesebben.
- Mitől kéne félnem? Tőled? Sose félnék tőled... Túl kedves, gyengéd és elnéző vagy velem. Ezek után én nem félek tőled. - részleteztem. - Te viszont félhetsz tőlem. Tudod nagyon jól, hogy gonosz vagyok és mindig én nyerek. - egy ördögi kacaj kíséretében jelentettem be, ő meg sóhajtott egyet. Biztos rájött, hogy igazam van, megint!
- Nézd ott repül! - szólalt meg a kelleténél egy kicsit hangosabban, mire eltartottam a mobilom fülemtől. - Nézd már! Menj az ablakhoz! Mindjárt elrepül! - tovább szekírozott, mire nagy nehezen kimásztam az ágyból és kiléptem az erkélyre. Az égre nézve nem láttam mást, mint a holdat és csillagokat.
- Te mi a fészkes fenéről beszélsz? - kérdeztem vissza, majd körbefordultam, hátha csak vaksi vagyok és nem vettem észre, de nem. Nem repül semmi..
- Most komolyan kimentél az erkélyre? - nevetni kezdett, én meg értetlen fejjel álltam. - Arra gondoltam, hogy lövik a pizsit, szóval megyek aludni. - nevetett még mindig, engem meg lesújtott. Ekkora hülyeséget is csak ő találhatott ki. Csak a szokásos. - Jó éjt Bella. - köszönt el. Hallottam hangján, hogy még mindig mosolyog, de ezen mást nem is lehet.
- Jó éjt Adam. - elbúcsúztunk, majd kinyomtam telóm és visszaslattyogtam a szobámba. Most már végleg beledőltem ágyamba, beállítottam ébresztőm és már aludtam is. Ez a mai nap vicces volt és pörgős. Meg valamilyen részben érthetetlen. Sosem gondoltam volna, hogy Adammel ilyen jó viszonyom lesz. De ennél több szerintem kizárt. Legalább is az én fejemben, az övében meg ahogy érzékeltem, más gondolatok vannak...

ui: Lehetett volna jobb is, tudom! :)
Zsó.xx. :) ♥