6. fejezet.

Itt is lennék! :) Csúszva ugyan, mert apu elvitte a laptopom Hévízre, de most, hogy hazajött, visszaáll a rendszeresség! :) Addig pedig itt van ez a rész. :) Jó olvasását! :)

We're friends and no more... 

- És egy, két, há. - számoltam be és már táncolta is a csapat a megbeszélt koreográfiát. A verseny óta több, mint egy hónap telt el. Október vége van és egy bemutatóra készül a hip-hop csapat, aminek Adammel a tanárai lettünk. Ha már Adamnél tartunk... Ez alatt a majdnem két hónap alatt talán csak akkor beszéltünk, mikor közös óránk volt. Sajnos a társastáncnál ő a párom, így elkerülhetetlen volt. Próbált közeledni, de elég egyértelműen visszautasítottam. Nekem egyáltalán nincs szükségem egy hazug emberre. Tény, hogy mind a mai napig, mikor együtt táncolunk érzek valamit, de az eszem azt diktálja, hogy nem, nem, nem és nem! Hallgattam is rá, így sikerült véglegesen leszarni ezt az egészet. Ennek egyike jele, hogy megjelent az életemben egy olyan személy, aki kiegyensúlyozottabbá tett és csak szimplán beleszerettem. Sosem hittem a szerelem első látásra dologban, de most mintha ez történt volna. Apunak köszönhetem, hogy megismertem Jensent, aki egy rettenetesen jó sorozat egyik főszereplője. Lassan egy hónapja, hogy együtt vagyunk és ezt a kapcsolatot elég sokan támogatják, viszont sokan ellenzik. Apu és anyu meglepő módon mellettem állnak, sőt egyenesen rajonganak Jensenért. Sofia viszont próbált lebeszélni erről az egészről, de én nem tágítottam. Sosem szerettem, ha megmondták, mit csináljak. Ha másnak lesz igaza és nem nekem, akkor legalább tanulok belőle. De nemhiszem, hogy most így járok. Jensen a munkája mellett szinte mindennap töltött velem egy kis időt és telefonon is sokat beszéltünk. Most meg szünete lesz és nekem is, mert előadás után kapunk egy hetet. A bemutató holnap lesz, utána pedig cuccolunk és megyünk egy kis kikapcsolódásra a Fiji szigetekre. Tény, hogy jobb lenne, ha csak kettesben mennénk, de Apu ötlete volt ez az egész és meghívta a kedvenc bandáját is, valamint Jaredet, aki Jensen társa a sorozatban, a valóságban pedig legjobb barátja. Hát csoportos nyaralás lesz, de a lényeg, hogy mostmár Apuval is jobban kijövök, mint eddig, Anyu is próbálkozik és ott lesz velem a húgom és a barátom. Érzem, hogy ez jó lesz. 

- Na, srácok. Minden tökéletes volt és ha ezt holnap így előadjátok, sikeretek lesz. - kicsérte meg őket Adam. Még megbeszéltük, hogy holnap hánykor találkozunk és hol, majd mindenki ment a maga dolgára. Igyekeztem haza, mert már délután négy óra volt és én fáradt voltam, meg jó szokásomhoz híven, éhes. Kivágtam az iskolaajtót és sietősen a kocsimhoz mentem, bepattantam és siettem haza. Kifejezetten jó kedvem volt, ami megis látszott. Ahogy beléptem a házba és meghallottam a zenét, nekiálltam táncikálni és besasszéztam a konyhába. Bent megtaláltam Jesst és Jensent, amint épp sugdolóztak. Húgom olyan nézéssel ajándékozta meg barátomat, amiből egyből megértettem, hogy valamiben sántikálnak. 

- Khm... - köszörültem meg torkom, mire mindketten felém kapták fejüket. Tesóm rögtön felpattant és ahogy elhaladt mellettem, benyögött egy "jó enyelgést". Csak megforgattam szemeim majd a hűtőhöz léptem, hogy valami ehetőt keressek. 

- Már egy üdvözlést sem kapok!? - ölelt át hátulról két kar, mire mosolyogva fordultam meg. Megráztam fejem és megmagyaráztam, hogy most csak a kaja érhet számhoz, más nem. 

- Holnap utazunk! - pördültem egyet, miután a kaját beraktam a mikróba. Most már azért sokkal rutinosabban kezelem, mint a legelső alkalommal. 

- Végre! Már alig várom. Csak az a kár, hogy sokan leszünk. - még ki sem mondta, de már bólogattam. Jensen se szereti a majmokat, ez az egyik oka annak, hogy megkedveltem. Emlékszem rá, mikor Apu mondta, hogy majd érkezik, miután a bandáját elrendezte, erre mi Jensennel egyszerre horkantunk fel. Ez volt a legelső alkalom mikor tényleg úgy isten igazából beszélgettünk. 

- Elhiszed, hogy azokat a gyökereket leszarom!? - ültem le az asztalhoz, nekiálltam enni és közben beszélgettünk. Lényegében a nyaralásról volt szó egészen addig, amíg Mr. Egoman be nem toppant. Először észre sem vettem, de miután Jensen furán nézett mögém, megfordultam. Adam állt ott, mobilommal a kezében. A suliba hagytam....

- Bocs, nem akartam zavarnni, csak a teremben hagytad a telód. - adta át, majd a két srác összenézett. Nem akartam, hogy ők ketten beszélgetni kezdjenek. Adam nem tudott arról, hogy én bepasiztam, viszont Jensennek már meséltem táncpartneremről. Nem igazán kedvelte meg és nem szeretném ha elküldenék egymást melegebb éghajlatokra. 

- Hát köszi... -  próbáltam oldani a feszültséget, de nemigen jött össze. - Ha nincs más... - célozgattam arra, hogy most már mehetne, de nem vette a lapot. 

- Szóval te lennél az utódom? - lesajnáló pillantással mérte végig Jensent, aki csak mosolygott. Nem féltettem egyiküket sem, de nem akartam, hogy balhézzanak. Csak azt nem értem, hogy Adam minek kezdett bele!? Mi köze van neki hozzá? 

- Adam! Kifelé, most! - parancsoltam rá, de ő egy lenéző tekintettel ajándékozott meg, amit egyáltalán nem néztem jó szemmel. - Adam! - szóltam rá mégegyszer, mire hozzámlépett, Jensen pedig felkelt az asztaltól és szemével üzente, hogy ő ugrik, ha csak egy ujjal is hozzám ér. - Nem elég, hogy mindennap a te képed kell nézegetnem a suliban, még itthon is? Neeem... ezt nem! Fogd fel, hogy én továbbléptem. Ne erőlködj és ezeket a gyerekes próbálkozásokat felejtsd el. Így se, úgy se mész velük semmire, akkor meg minek csinálod? Menj, keress magadnak egy olyan barátnőt, aki hagyja, hogy zsinóron rángasd. - kacsintottam rá, majd kitessékeltem a házból. Ahogy becsuktam mögötte az ajtót, mintha végleg lezártam volna életemnek ezt a részét. Talán most értem el oda, hogy semleges legyek vele kapcsolatban. 

- Ez a kis mitugrász a partnered? - kérdezte barátom és arckifejezése miatt elnevettem magam. - Ne is foglalkozz vele. - jött oda hozzám és megállt előttem egy-két centire. - Soha nem tudnám azt tenni veled, amit ő. Fogalma sincs róla, hogy mekkora kincset vesztett el, de nem is kell tudnia róla. Még a végén alul maradok.... - rosszfiús mosoly kúszott arcára, mire egy ' te hülye vagy ' nézést kapott válaszul. 

- Igen, valószínű, hogy te maradnál alul! Annyira béna vagy, hogy egy húsz éves srácot választanék helyetted. Mit szólnál hozzá, ha most utána mennék? - incselkedtem vele, ő meg szorosan derekam köré fonta karjait. 

- Hát ha meg tudsz menekülni kezeim közül, akkor menj. - préselt még közelebb magához és túlzok ha azt mondom, hogy egy hajszál elfért volna közünk. 

- Ki mondta, hogy szabadulni akarok? - vontam fel szemöldököm, mire felkuncogott és ajkaimra tapadt. A szenvedélyes csókunkból pár percen belül szórakozás lett. Elnevettem magam, mire ő megpörgetett. - Alig várom, hogy holnap végre Fijin legyünk. Este nem érdekel mennyire leszünk fáradtak, elmegyünk ketten valahova. Sétálni, várost nézni vagy tudom is én... de egy szobában leszünk és punk tum! - szögeztem le, ő meg felvonta szemöldökét és rájöttem, hogy nem érti, miért így mondom. - Csak mert apu már eldöntötte, hogy én Jessel fogok aludni. Hát azt elbaszta kiscsikó korában. - háborgásom megnevettette, majd váltottunk még egy csókot és visszamentem a konyhába eltakarítani magam után. Ezzel megvoltam, így Jensennel felmentünk az emeletre és segített összepakolni, mert holnap jönnek értem a sulihoz és már megyünk is a reptérre. 

- Holnap megyünk Hawaiira, Hawaiira, Hawaiira. - danolásztam pakolás közben, mire barátom nevetni kezdett. - Mi olyan vicces? - kérdeztem és pörögtem egy időben. 

- Nem Hawaiira megyünk Miss szélvészkisasszony! - fogta meg kezem és maga mellé rántott, hogy végre nyugodjak le, mert több, mint egy órája megállás nélkül pörgök, éneklek és pakolok. - Néha levegőt is vegyél. Ráérsz holnap őrjöngeni, most még csak pakolsz. Sosem értettem a nőket... - ingatta a fejét, mire kezeim közé fogtam arcát és felém fordítottam. 

- Akkor most szépen lassan elmagyarázom. - lassan beszéltem, mire Jensen szemöldöke a magasba ugrott. Most úgy nézhettünk ki, mint egy diliházban a doki és a beteg. A doki magyaráz a beteg meg gondolja magában, hogy " te vagy a hülye, nem én" . - Holnap ....... megyünk...... Haaa.... akarom mondani.... Fijire!!! - ugrottam nyakába, de mivel hirtelen jött így hátradőltünk az ágyba. - Hawaii helyett Fiji, Fiji, Fiji! - ültem rá barátom derekára és közben végig nevettünk. Jensen mellett valahogy eltűnt az a fogalom, hogy szomorúság. Mióta együtt vagyunk, minden nap csak mosolygok, vigyorgok és egyszerűen jó kedvem van. Visz egy kis színt az életembe. Szeretem! 

- Bella!! - rontott be húgom a szobámba kopogás nélkül, de az ajtóban megtorpant. - Oppsz... bocsi! Nem is zavarok. - lépett egyet hátrébb. 

- Maradj már te nagyokos. Nem történt semmi. Mit akartál? - kérdeztem tőle, miközben lekászálódtam Jensenről, aki gyilkos pillantásokkal méregetett. Tudtam, hogy azért ilyen, mert nem hagytam kimenni a tesóm és így nem maradtunk kettesben, de ki fogja bírni, ha meg nem, majd kárpótolom.

Húgom nem szólt semmit, csak a kezére mutatott, jelezve, hogy nézzem meg az órát. Felkaptam a mobilom és mikor megláttam, hogy mennyi az idő, azonnal a gardróbba rohantam táncos felszerelésért, ugyanis a húgom és az osztálytársai engem kértek meg, hogy a holnapi előadásra rakjak össze nekik egy koreográfiát, amit meg is csináltam és ma még tökéletesítik.

- Sziasztok! - robbantam be a táncterembe, a kilencedikesek pedig meglepődve néztek rám. - Na, tőlem nem kell félni. Néha kicsit hiperaktív vagyok ugyan, mint most, de nyugi. Egybe maradtok! Elvileg a húgom betanította nektek a táncot, igaz? - néztem körbe, mire mindenkitől kaptam egy bólintást. - Akkor táncoljátok el nekem, némi bemelegítés után és megmondom, hogy még min kéne változtatni vagy csiszolni. Remélem a párja mindenkinek meg van. - megerősítésre vártam, amit meg is kaptam, így kapcsoltam egy kis hangulatzenét a nyújtáshoz és visszamentem fél pillanatra Jensenhez. - Ha gondolod, bejöhetsz. - mosolyogtam rá az ajtóból, mire ő megrázta fejét. 

- Nem lehet, el kell mennem Jaredhez, mert most írt, hogy nem tud összepakolni, segítsek neki és hogy.... - meredt rá a képernyőre. Szeme sarkában összefutottak az apró nevetőráncok, így gondoltam, hogy valami vicceset írhatott neki az a majom. Nem kérdeztem rá, mert ha tudnom kéne róla, úgy is elmondaná. - Szóval mennem kell. Holnap a sulidnál találkozunk. - állt meg előttem, közelebb húzott magához és ráérősen megcsókolt. 

- Az előadást is megnézed? - kérdeztem kíváncsian és kiskutyaszemekkel néztem rá. 

- Legyen meglepetés! - kacsintott, majd még váltottunk egy utolsó csókot és már el is tűnt. Visszamentem a táncoslábú csapathoz és láttam, hogy felvették a táncos ruháikat is. 

- Na, akkor mindent bele! - tapsoltam egyet és már indítottam is a zenét. Egy-két csúszás volt benne, de azon kívül minden tökéletes volt. Valljuk be, nem egy egyszerű koreográfia és nem is a legrövidebb, de meg tudják csinálni és nagyon ügyesek! Azt hiszem van pótlás a főiskolára miután mi elballagunk. - Ez hihetetlenül jó volt! Egy apróságot vettem észre, a pörgésnél egy-ketten pár másodpercet csúsztatok, de ezt senki nem fogja észrevenni, annyira összhangban vagytok! Én azt mondom, hogy még egyszer nyomjátok le, aztán levezetésképp én is mutatok nektek valamit, ne csak nézzelek titeket, aztán mehettek és holnap találkozunk. - mosolyogtam rájuk, majd még egyszer, utoljára eltáncoltattam velük az egészet. Azt kell mondjam, hogy profik. Értik a dolgukat. A végpóz után megtapsoltunk mindenkit, majd amíg kifújták magukat, kerestem zenét magamnak és egy picit bemelegítettem. - Ez csak az én részem a holnapi táncból, mivel mi is táncolunk, akiknek van valami közük a bemutatóhoz. - magyaráztam meg nekik, ők meg meglepetten néztek rám. Indítottam a zenét, majd már táncoltam is. Semmi nehézség nincs benne, csak az alapok. A másik táncunk, amit csak Adammel táncolok az nehezebb és acrobatikusabb. Hasonló, mint amit versenyen is előadtunk társastánc kategóriában, de mégse ugyanolyan, ez kicsit durvább. 

- Ez igen! - kiabálta be egy srác, mire legyintettem. 

- Majd a másik táncot nézzétek meg. Az már rizikósabb lesz, viszont nagyon jól fog kinézni. - kacsintottam rájuk, ők meg akaratoskodni kezdtek, hogy mutassam meg nekik, de egyedül nem tudom, így pofára estek szegények. - Majd holnap meglátjátok, ne türelmetlenkedjetek. - vigyorogtam, mire sóhajtottak egyet. Beletörődtek, hogy ők ezt csak holnap láthatják majd és egy köszönés után leléptek. Én még maradtam a táncteremben, mert fel voltam spannolva és valahol le kellett vezetnem a felesleges energiáimat, így a táncot választottam. Táncoltam mindent. Hip-hop-ot és még a balettal is megpróbálkoztam, de rájöttem, hogy azt inkább hagyjuk. Este tízkor kaptam észbe, hogy én még mindig táncolok és fel vagyok dobva. Lekapcsoltam a zenét, elmentem gyorsan lezuhanyozni és hajatmosni majd a szobámba léptem. Beültem a laptopom elé, közben pedig írtam egy SMS-t Jensennek. 

"Fijiiii holnap érkezünk!!! :D " - elküldtem és amíg a válaszára vártam, felléptem Twitterre. A követőim száma megsokszorozódott, mindenféle kiírásokban megjelöltek, képeket töltöttek fel rólam és egy csomó rajongói levelet olvastam. Voltak olyanok, akik már most azt akarták, hogy összeházasodjak Jensennel, de volt olyan is, aki épp a halálomat kívánta. Vicces, hogy az emberek úgy mondanak véleményt másról, hogy nem is ismerik. 

"Heeyyy haters. I love Jensen and you can't change this! Never in a million years! ;) #iloveeveryone♥" - ahogy kiírtam, rögtön kérdezősködni kezdtek páran és voltak olyanok is, akik egyből kétszínűnek és álszentnek gondoltak. Igazából egyik fülemen be, a másikon meg ki, de akkor is... rólam senki ne terjesszen olyat, hogy csak érdekből vagyok még mindig Jensen mellett és hogy csak a pénze kell, meg a többi ilyen. Zavaró...

"Nem hiszem el, hogy fél tizenegy van és te még mindig olyan idióta vagy, mint délután. :D Inkább menj aludni, mert holnap nehéz napod lesz." - érkezett a válasz az SMS-emre. Elolvastam és gyorsan pötyögni kezdtem. 

"Jól van.. értettem apuci. :P " - végig vigyorogtam és még arra sem volt időm, hogy a telefont letegyem magam mellé, mert már érkezett is a válasz. 

"Akkor mars az ágyba és ne szökj el pasizni az éjszaka közepén, mert figyellek. ;) Na.. de tényleg menj aludni. Jó éjt, szeretlek te kis hiperaktív.♥" - a végén szívem egy hatalmasat dobbant, mint mindig, mikor kimondja/leírja ezt a szót. Ilyenkor pillangók röpködnek hasamban és mintha öngyilkossági kísérletet akarnának végrehajtani.... leírhatatlan érzés. 

"Oké, megyek... csak még valami... HOLNAP FIJIIII!!! :D jó éjt, én is téged! ♥" - küldtem a választ, majd hallgattam rá és kikapcsoltam laptopom. Telefonomon beállítottam az ébresztőm és lehelyeztem az ágy mellett lévő éjjeliszekrényre. Beleugrottam ágyamba és magamra húztam takaróm. Azon kezdtem gondolkodni, hogy Jared és Jess miért nem találkoztak ma... hiszen elég erősen szimpatizáltak egymással és tegnap még azt hallottam, hogy ma randiznak. De tesóm biztos mondta volna, hogy mi volt, viszont ma egy szót sem szólt róla. Máskor meg ódákat zeng. Gondoltam arra, hogy felkelek és megkérdezem tőle, de aztán eszembejutott, hogy ő valószínűleg már alszik, így maradtam az ágyamba és úgy döntöttem, hogy majd holnap járok utána ennek. Ilyen és ehhez hasonló gondolatok cikáztak fejemben, mikor végre sikerült mély álomba merülnöm. 

ui: Még egyszer sajnálom, hogy késtem és nem mminőségi rész... :/ nem is olyan hosszú, mint a megszokottak, de ez csak egy átkötő rész és a következő már nem ilyen lesz, de azért remélem, hogy olvasható. :) 

Zsó. xx. :) ♥

5. fejezet.

Boldog Új Évet Minden Olvasónak!!! :) ♥ Nem rizsáznék sokat, csak annyit, hogy ebben is vannak videók, amik most már csak rátok várnak ! ;) Ugrottunk egyet, mert úgy gondolom, hogy felesleges lett volna leírni a két hét próbát a versenyre, szóval remélem így is tetszik nektek! :) Jó olvasást! ♥

I don't trust you anymore!

/2 héttel később/

- Jó reggelt! - köszöntött egy ismerős hang és karját gyengéden körém fonta. Nem nyitottam ki szemem, még nem volt kedvem hozzá. Ahogy gerincemen végigfutott az a kellemes bizsergés...leírhatatlan. Volt valami Adamben, ami miatt azt éreztem, nem kelhetek fel mellőle. Vonzott magához. Közelebb fészkeltem magam hozzá, mire felkuncogott. - Ha ma este is mellettem aludnál, akkor jobb lesz megnyerni azt a versenyt. - duruzsolta fülembe, én meg egész egyszerűen elröhögtem magam. Hát igen, az alku... Tudtam, éreztem, hogy nyerünk, hisz a második tánc mindent visz. Nem hiszem, hogy sokan bevállaltak valami ilyet. - De most már jó lenne felkelni, mert nem készülünk el. - noszogatott, mire csak morogtam egyet. 

- Nincs kedvem. - fejem nyakába fúrtam és a takarót felhúztam nyakamig. Ezzel próbáltam jelezni, hogy én aztán fel nem kelek innen. - Táncolj nélkülem. - miután kimondtam egy kevés hatás szünet után mindketten nevettünk. 

- Na cicám, gyere. - toloncolt ki az ágyból, majd bement a fürdőmbe. Szerintem már oda-vissza tudja a járást házunkban, annyiszor aludt itt. Ennek ellenére nem vagyunk együtt! Bár az előbb fenn akadtam a megszólításon. Cicám... sosem mondta még. Majom és társai már voltam, de cicám még nem. Ez tetszik. Tény, hogy vegyes érzelmeim vannak Adammel kapcsolatban, amik inkább jók, mint rosszak, de nem tudom... nem hiszem hogy menne nekem ez a kapcsolat dolog. Előtte csak egy fiúm volt, azzal is egy hónapban egyszer ha találkoztunk és akkor se volt több, mint annyi, hogy megfogtuk egymás kezét meg egy-két csók. Magyarul tapasztalatlan vagyok még. Gondolkodás közben visszadőltem az ágyba és abban a pillanatban megcsörrent telefonom. Megnéztem a kijelzőjét, Sofia. 

- Itt Dr. Agy. - szóltam bele, mire a túloldalról nevetést hallottam. 

- Bella. Idióta vagy. - nevetett tovább, majd nagy nehezen kinyögte, hogy valójában miért is telefonált. - Csak azért hívtalak, hogy szóljak a táncosoknak fél órával előbb a suliban kell lenniük, mert a ruhákkal valami problémák vannak. - részletezte, mire kiugrottam az ágyból, bevágtattam a fürdőbe és egyáltalán nem érdekelt, hogy Adam bent van. 

- Köszi, hogy szóltál. Igyekszünk. Szia. - gyorsan kinyomtam, majd ránéztem az előttem álló félmeztelen Adamre, aki éppen borotválkozott. - Pasik... - forgattam meg szemeim, majd elhadartam neki, mi a helyzet és mind a ketten villámgyors készülődésbe kezdtünk. Átfutottam a gardróbomba valami ruháért, közben gyorsan beágyaztam és már csak egy fésülködés volt hátra. Úgy döntöttem, hogy majd a suliban rakok magamra valami minimális sminket, úgy sem kell sok. Elkészültünk, összeszedtünk cuccainkat és nagy zajjal robogtunk le a lépcsőn. - Jess! - kiabáltam húgom után, aki lélek szakadva futott ki a konyhából, szájából meg kilógott az előbb leharapott szendvics darab. - Jössz velünk most suliba vagy apu visz be? - kérdeztem, ő meg motyogott valamit, de az ég világon semmit nem értettünk belőle. - Aha, jó, akkor most mond el úgy, hogy közben nem lóg ki a szádból az a fél disznó. - mosolyogtam rá, mire bemutatott, lenyelte a kajáját és elmondta, hogy ma nekik nincs suli a mi versenyünk miatt. A mázlista. Ezt is nekem köszönheti. Csak intettem egyet majd már ki is léptünk a házból. Bepattantunk Adam kocsijába, bekötöttük magunkat majd amilyen gyorsan csak tudtunk, mentünk a suliba. Lehet, hogy picit meg is szegtük a szabályokat, de így is éppen hogy odaértünk... - Te hibád. Miért lustálkodtál annyit? - kezdtem el szekírozni, ő meg felvonta szemöldökét. - Igen, rólad van szó! - kacsintottam, majd figyeltem a dirire, hogy mi a gond. Igazából semmi extra, csak a szabó elfelejtette rárakni a címkéket a ruhákra, így nem tudták, hogy melyik kié... Megkerestük a sajátunkat, majd azokkal vonultunk a nekünk kijelölt táncterembe. 

- Szóval az én hibám? Én lustálkodtam? - nyomott neki a falnak Adam, ahogy beléptünk a terembe. Még szerencse, hogy páronként kaptunk egy-egy termet, mert ezt sehogy sem tudnám kimagyarázni. - Mintha rossz lenne a memóriád, nem gondolod? - egyik kezét derekamra csúsztatta, másikkal pedig kényszerített, hogy szemébe nézzek. Csak bólintottam egy aprót és a következő pillanatban ajkait éreztem az enyémeken. Hevesen csókolt, amibe én belementem. Vadul téptük egymás száját és nyelveink csatáztak. Csak tudnám, miért nem lököm el magamtól... Miért hagyom ezeket neki? Miért csinálom ezt? Nem tudok választ adni kérdéseimre, egyszerűen csak jól esik ahogy hozzám ér. Gerincemen végigfut egy kellemes bizsergés és ahogy valamink összeér, mintha bomba robbanna. - Bella. - húzta fejét fél centivel hátrébb. - Nem tudom, mit művelsz velem, de megőrjítesz. - búgta ajkaimba és újra megcsókolt. Ebbe belemosolyogtam. 

- Hát cicafiú... van ez így. - toltam el magamtól, ő meg elnevette magát. Ott hagytam az ajtó mellett és elgondolkodtam azon, hogy hol is fogok átöltözni!? - Na Adam, akkor te most kimész az ajtó elé és addig nem jössz be, amíg én nem szólok! - próbáltam meg kituszkolni, de megállt és gonosz mosolyt vetett felém. 

- Múltkor folyamatosan azt hajtogattad, hogy nézzem meg a dekoltázsod... hát itt a lehetőség. - gonoszkodott tovább, mire rácsaptam homlokára. - Jó na... tudom, tudom. - ezzel a mondatával elhagyta a tánctermet. Amilyen gyorsan csak tudtam, átöltöztem és már vissza is hívtam ezt a jómadarat. Ő is átvette a fellépő ruháját, majd még egyszer elpróbáltuk a hip-hopot aztán már mentünk is az aulába. Lassan összegyűlt az egész iskola a nézőtéren, a tanárok is. A zsűri is elfoglalta helyét, mire felfedeztem közöttük egy ismerőst az igazgatón és tanáraimon kívül. Sofia. Akkor ezért nem jelentkezett... 

- Sziasztok! - szólt bele az igazgató nő egy mikrofonba. - Csak egy gyors talpalót a versenyről azoknak, akik csak nézők. Két forduló lesz. Egy hip-hop kategóriában és egy pedig választott. A két forduló után, a zsűri fogja eldönteni ki nyert az alatt pedig tart egy kis bemutató iskolánk egyik kitűnő tanára, Jasmine Meakin és osztálya. Kettő táncot láthattok majd tőlük is és reméljük, hogy mi az alatt az idő alatt, el tudjuk dönteni, hogy melyik párosé legyen a megtiszteltetés, hogy iskolánk tiszteletbeli tanára és diákja is legyen egyben. Röviden ennyi.! Jó szórakozást. - tette le a mikrofont, ezzel egy időben pedig megszólalt a sulirádóban egy hang, aki bemondta az első párost. Nem szívesen kezdtem volna és hál isten nem is nekünk kellett. Az első páros nagyon jó volt, legalább is nekem nagyon tetszett az előadásuk. Tudtam, hogy a mi hip-hopunk egyszerű és laza. Direkt azért, hogy mindenki azt higgye, ilyen bénák vagyunk... Harmadikként következtünk, mire besétáltam a padhoz és leültem. A tánc alapján Adam a zene alatt jön oda. Megfogtam a könyvem, ami kellék a táncban és már kezdődött is a zene. (nem a szereplők vannak a videóban) Élveztem az egészet és tudtam, hogy ezek után mindenki elbízza magát, hogy ők csak jobbak lehetnek, főleg drága "barátnőm" a szöszi plázacica. A szám végén igaz, hogy taps vihar volt, de a diri szemében némi csalódottságott láttam. Mosolyogva biccentettem egyet neki, közben magamat megnyugtattam, hogy még nem látták a második számunkat. Ahogy kiértünk az aulából, rohantunk a táncterembe, hogy átöltözzünk. - Maradsz! - állítottam meg Adamet az ajtóban, én meg beviharoztam és miközben kifújtam magam, át is vettem ruhám. Szóltam tánc partneremnek, hogy jöhet átöltözni. Amíg ő elvolt, addig én próbáltam valami normális kinézetet visszavarázsolni fejemre. 

- Láttad az arcukat? Úgy is azt hiszik, hogy nyert ügyük van. De szerintem a második tánccal feladjuk nekik a leckét. - mosolygott mögöttem Adam, mire bólogattam. Lassan ugyan, de elkészültünk. Mire visszaértünk, akkor kezdődött a második forduló. Az első páros elég nagyot hibázott benne, de lényegében ügyesek voltak. A másodikak produkciója alatt még egyszer lepörgettem magamban a táncot és mire a végére értem, már mi következtünk. Az igazgató és Sofia is jelentőség teljes pillantást vetettek felém, mire csak mosolyogtam. Leültünk a földre, mivel ez volt a kezdő pozíció, pár pillanat múlva meg már indult is a kiválasztott szám.(nem a szereplők) Az elején mikor rápillantottam Adam hódolójára, láttam arcán egy afféle 'bénák vagytok' feliratot, mire elmosolyodtam és ez után kezdődött az igazi tánc. Tánc közben hallottam, hogy sokan megijednek és tapsolnak is egyben és ez jól esett. Volt egy olyan rész, mikor kézen álltam Adam tenyereiben a magasban és utána leengedett, de a lábaimmal megkapaszkodtam derekán, ott mindenki szívrohamot kapott. A végén hatalmas tapsot kaptunk, a zsűri összes tagja felállva tapsolt. Meghajoltunk, majd lejöttünk és beálltunk a táncosok mögé. 

- Megcsináltuk! - ujjongtam és nyakába ugrottam. - Sikerült Adam! - szerintem már fojtogattam szegényt, de túl nagy volt az öröm ahhoz, hogy most elengedjem. 

- Nyugi van! - hámozott le magáról, én meg száz wattos mosollyal néztem szemeibe. - Igen, sikerült. Most már csak reménykedjünk, hogy nyerünk is! - fordultunk meg és néztük a következő párost. Adam kezei a derekamon pihentek és állát vállamra tette, úgy figyelte szőke barátosnéját, aki elég gyenge táncot produkált partnerével. Összecsapták, hibáztak benne és elcsúsztak, mert a zene előbb befejeződött, mint a tánc.. 

- Köszönjük szépen a versenyzőknek a részvételt. Most pedig a zsűri összeül és meghozza döntését, addig pedig fogadjátok Jasmine Meakint és osztályát. - a bejelentésre tapsolt mindenki, Adammel még fütyültünk is, hisz ők az osztály többi tagjai. Kíváncsi voltam rá, hogy is táncolnak összhangban a hip-hoposok. Az ofő ránk nézett még kezdés előtt és szeméből hatalmas büszkeség áradt. Elmosolyodtam és bólintottam egyet, ő meg intett és felvették a kezdő pozíciót. Valami furcsa sapkás kesztyű volt rajtuk, így egyre kíváncsibb lettem, mit hoznak ki belőle. A zene indult is, ők meg ritmusra mozogtak. Justin Bieber Powerje tényleg jó szám és a koreográfia is tetszett. Egyszerre mozogtak, senki nem hibázott és rájöttem, hogy tényleg a legjobb osztály vagyunk. Nem hiszem, hogy lenne bárki más, aki ennyire együttmőködő lenne... Nem is csodálkoztam, hogy hatalmas tapsot kaptak, amit csak egy szende mosollyal fogadtak. A következő pillanatban kicsit többen lettek és minket is behúzott Jasmine a táncolók közé. 

- A Die Young következik. - vigyorgott, majd mindenki elhelyezkedett és már kezdődött is. Ez az egyik kedvenc táncom, mert önmagunk vagyunk benne. A végén hülyéskedünk... semmi kötöttség és ezt szeretem. Maga a koreográfia egyszerű, de nagyon felszabadult. Bátran kimerem jelenteni, hogy a legjobb ofőt kaptuk a világon! Laza, fiatal és minden őrültségben benne van, csak úgy, mint mi. - Srácok, köszönöm! - csináltunk egy hatalmas csoport ölelést. A többi osztály értetlen arccal bámult ránk. Hát igen... nem sok ofő ölelgeti az osztályát és nem sok engedi, hogy őrültek legyünk. Ezért szeretem a hip-hopot. Ott magam vagyok és nincsenek olyan kötött dolgok, mint mondjuk a balettben. 

- Köszönjük szépen! Két remek előadást láthattunk iskolánk egyik legjobb osztályától és tanárától! Tényleg köszönjük és reméljük, még sok ilyet mutattok be nekünk. - mosolygott az igazgató, mire a többiek újra meghajoltak. Mi már a versenyzők között álltunk felsorakozva és vártuk az eredmény hirdetést. - Nagy nehézségek árán, de sikerült dönteni. Úgy döntöttünk, hogy a két kategóriát külön díjazzuk, mert egybe nem tudnánk. Hip-hop kategóriában a harmadikak Stacey Horan és partnere, Josh Westwick. - ahogy kijelentette egy gonosz mosoly költözött arcomra. Adam rajongója lett a harmadik párjával. Viszont a nevén fenn akadtam. Horan... olyan ismerős! - A második helyezett Isabella Blake és tánc partnere Adam Gray. - nézett ránk az igazgató nő, mi meg összepacsiztunk. Ebbe a kategóriában jobbak voltunk, mint a plázacica. Most már csak arra leszek kíváncsi, hogy a társas táncban hányadikak lettünk. Ha abban is előbbre vagyunk, mint ő, akkor Adam megmenekült. Mivel ezen gondolkodtam, nem hallottam az első helyezettet, de őszintén ... most nem is érdekelt. Vártam a következő forduló eredményét. - Mivel a nyeremény az, hogy iskolánk tiszteletbeli tanárai is lehettek és egyben diákjai is, így azt találtuk ki, hogy a két forduló két nyertes párja is részesül benne. Eddig úgy volt, hogy csak a választott kategóriában nyert páros, de meggondoltuk magunkat. Így tisztességes. - mosolygott körbe, mi meg tűkön ülve vártuk a másik kategóriát. - A szabadon választott produkciók mind-mind kimagaslóak voltak, de nekünk mégis döntést kellett hoznunk. - annyira dübörgött a vér az ereimben, hogy szinte semmit nem hallottam. Elmondta a harmadik és második helyezettet, mire megszorítottam Adam kezét. Idegesen nézett szemeimbe. Ha nem leszünk elsők, akkor szegénynek lesz egy éjszakája... az biztos. Mondjuk nem olyan ronda a lány, csak egy nyávogós liba, ezért nem kedveli. - Isabella Blake és Adam Gray. - jelentette be a diri, mire ledöbbentem. Megcsináltuk... Ez igaz!? 

- Bella! - széles mosollyal ölelt át Adam, én meg örömömben még ugráltam is. 

- Sikerült! - vigyorogtam, mint egy tejbe tök. Adamet nem érdekelte, hogy ki lát minket, egész egyszerűen magához húzott és megcsókolt. A nézők egy része sikítva tapsolt, a másik fele, a lányok természetesen kifejezték nem tetszésüket. - Ezt majd utána. - húzódtam el tőle, majd figyeltük az igazgatót, aki elmondta, hogy a nyertes párok hogyan és mit fognak tanítani és tanulni. Mi Adammel a hip-hopot tanítjuk és tanuljuk is, a társas táncot pedig oktatjuk. 

- Köszönjük a részvételt, a nyerteseknek pedig gratulálunk. - kaptunk még egy utolsó tapsot, majd mindenki mehetett a saját öltözőjébe. Én szó szerint berontottam a miénkbe és cigány kerekeztem egyet. Adam csak mosolygott örömömön, pedig neki jobban kellett volna örülnie. 

- Örülj már! Megnyertük! - álltam elé és felnéztem szemeibe. Láttam rajta, hogy valamin gondolkodik. - Mi a baj? - összeráncolt szemöldökkel kérdeztem, mire ő egyik kezét körbefonta derekamon és teljesen testéhez préselt. Kíváncsi tekintettel vizslattam tovább. 

- A legnagyobb gondom csak annyi, hogy még nem vagy az enyém... - ahogy meghallottam, szemeim elkerekedtek, de rögtön utána már ártatlanul mosolyogtam. Pár napja rájöttem, hogy bárhogy is alakul a verseny, Adam az enyém. Egyszerűen megszerettem a maga stílusával. Amióta többet vagyunk együtt, kezd visszavenni az arcából és változik, ami nekem kifejezetten tetszik. - Bella. Fogalmam sincs, hogy csináltad, de megőrülök érted. - közelebb hajolt, szeme pedig ingázott szám és szemeim között. - Leszel a barátnőm? - kérdezte meg végre, azt, amire most már két-három napja várok. Válaszul megcsókoltam, ő pedig értette. Belemosolyogtam csókunkba majd elváltunk egymástól, ő meg diadalittas mosollyal nézett rám.

- Azt az önelégült fejed. - kezdtem el cukkolni, mire felvonta szemöldökét. - Na, felejtsd el! Kifelé, öltözni szeretnék. - toloncoltam kifelé, mire megfordult, adott még egy puszit majd kiment. Becsuktam az ajtót és mosolyogva dőltem neki. Sosem gondoltam volna, hogy ő meg én egyszer egy pár leszünk. De soha ne mond, hogy soha! Gyorsan visszavettem a ruháimat, amibe reggel jöttem, majd összepakoltam. Kinyitottam az ajtót, szólni akartam Adamnek, hogy jöhet, de hallottam, hogy beszélget valakivel, így résnyire nyitva hagytam és hallgatóztam. Tudom, hogy nem illik, de hajtott a kíváncsiság.

- Szerintem tartozol valamivel. - jelentette ki Adam és olyan hanglejtéssel, amilyet még soha nem hallottam tőle. Gonoszság áradt hangjából és megvetés. - Na, ide a tíz dolcsimat. - követelte, mire kilestem a kis résen és láttam, ahogy egy szintén ugyanolyan magas srác átadja neki tartozását. 

- Tudod... - kezdett bele, én meg vártam. - Sose gondoltam volna, hogy Bella a barátnőd lesz. Ha ezt tudom, nem fogadok veled... - ahogy kimondta, leesett az állam. Milyen fogadás? Miről beszélnek? Adam fogadott? És én még azt hittem, képes megváltozni. Óvatosan kinyitottam az ajtót, úgy hogy egyikőjük se vegyen észre és megálltam Adam mögött. Ezek után örüljön neki, ha leszek a táncpartnere. 

- Khm... - köszörültem meg a torkom, mire Adamben megfagyott a vér és a lehető leglassabban fordult meg. Gondolom reménykedett, hogy nem én állok a háta mögött, de ez most nem jött be. - Fogadtál vele? Ráadásul abban, hogy összejössz velem tíz dolcsiért? Azt hittem, megváltoztál, de ugyanaz a szar alak maradtál, aki voltál. - vágtam hozzá, ő meg próbált hozzám érni, de elhúzódtam. - Felejtsd el, hogy a barátnőd legyek. Soha! Még rémálmaidban sem. - intettem egy viszlátot és amilyen gyorsan csak tudtam, kiviharoztam a suliból. Még szerencse, hogy ma reggel tőlünk jöttünk. Bepattantam a kocsimba és a lehető leghamarabb kigurultam az iskola területéről. Mérges voltam. Egész eddig játszadozott velem. Biztos tetszett neki a dolog, hogy van egy lány a sok közül, akit meg kell törnie, csak úgy kaphatja meg. Egy utolsó szemét. Hazaérve, nem szóltam semmit. Felmentem a szobámba, becsaptam az ajtót és a földre rogyva sírni kezdtem. Eddig tudtam tartani magam. El sem hiszem, hogy nem vettem észre a kis játékából semmit. Hogy lehettem ilyen vagy és naiv? Hogy gondolhattam, hogy majd pont értem képes lesz  megváltozni? Pff... még viccnek is rossz. Egyszerűen csak csalódott és összetört voltam. Életemben ő volt az első srác, akit tényleg igazából szerettem, de ő ezt eljátszotta. Soha többé nem bízok meg benne. Miközben ezen gondolkodtam, telefonom csörögni kezdett. A kijelzőn Adam neve villogott. Kinyomtam és az ágyamra dobtam telóm, majd felkeltem és a fürdőbe mentem rendbe szedni magam. Mobilom megállás nélkül csörgött, így lenémítottam. Semmi kedvem nem volt beszélni Adammel. Hagyjon békén, felejtsen el... Bekapcsoltam laptopom és felmentem Facebookra. Egy-két érdekes poszt volt, amit elolvastam. Válaszoltam az üzeneteimre, visszaigazoltam egy-két embert, majd átléptem twitterre. Hát ami itt fogadott... Mivel több, mint egy millió követőm volt (apuék miatt) már megszoktam a nyüzsgést, de ez most más volt. Sokkal őrültebb. Mikor rájöttem, hogy mi az oka, elképedtem. 

"@BellaBlake please call me. We need to talk! I can explain... please. ! #iloveyou" - olvastam el, amiben Adam megjelölt. Gondolkodni kezdtem, de rájöttem, hogy semmi értelme... Én biztos nem fogom felhívni. Velem ne játszadozzon. Tudtam, hogy nem szabad szorosabbra fűznöm vele a kapcsolatot ennek ellenére a szívemre hallgattam. - Hülye vagy Bella. - beszéltem magamhoz, majd gépelni kezdtem. 

"@AdamGray Just leave me alone... You hurt me and I don't trust you anymore! #thisistheend" - ahogy kiírtam, rögtön mindenki kérdezősködni kezdett, hogy " mi a baj, mi történt, mit tett?". Nem akartam azt, hogy sajnáljanak és mindenki babusgasson. Nem szeretek a központban lenni és most sem akartam. 

"@BellaBlake I need you! And this isn't joke... " - ahogy elolvastam válaszát, felvontam szemöldököm. Hát pedig ez egy jó vicc. Megforgattam szemeim, majd lecsuktam a laptopom. Semmi kedvem nem volt a hazugságaihoz. Elmentem fürdeni, hajat mosni majd vissza a szobámba. 

- Gyere, vacsi. - jött be húgom, én meg megráztam fejem, jelezve, hogy nem vagyok éhes... - Mi van, beteg vagy? - fogta meg homlokom, mire felvontam szemöldököm. 

- Nem vagyok éhes, csak aludni akarok. Szóval öcsi, ha megbocsátasz. - tessékeltem kifelé, ő meg lazán bemutatott, kidugta nyelvét majd egy ölelés után otthagyott. Elmosolyodtam a tudaton, hogy ő mindig ott lesz nekem. Jóban, rosszban, bármi történjen. Beágyaztam majd a telefonomat kezdtem babrálni. Egy csomó nem fogadott hívásom és üzenetem volt, természetesen mind Adamtől. Meg sem néztem a sok SMS-t csak kitöröltem őket. Beállítottam az ébresztőm, majd mobilom leraktam az éjjeli szekrényemre és lejjebb fészkeltem magam ágyamban. Egy ideig csak a plafont bámultam és agyaltam. Mivel érdemeltem ezt ki? Reménykedtem, hogy itt minden más lesz, mint Magyarországon, de ezek szerint tévedtem. Itt is mindenki csak kihasználni akar... Remek! 

ui: Tudom, hogy rövidebb, mint az eddigiek, de eseménydúsabb... remélem elmegy. :)
Zsó. xx :) ♥