8. fejezet.

Sziasztok! :) Sok kis rabszolgahajcsár kérésére, gyorsan megírtam ezt a részt! :D (Gabi, Viki.... tudtátok, hogy szeretlek titeket?? :$ xdd ♥) Na mindegy... a lényeg, hogy meghoztam a részt! :D Ebbe most videókat nem raktam, úgy gondoltam, hogy az előzőben épp elég volt. :) De azért remélem elég jó lett! Jó olvasást! :)

I'm normal

- Hagyj már békén! - löktem el magamtól Adamet és megfordultam, azzal a céllal, hogy most azonnal eltűnök innen, de mikor vettem egy száznyolcvan fokos fordulatot, megtorpantam. Itt volt az a pillanat, hogy elkapott az ideg és üvölthetnékem volt. Egy számomra fontos személy, szemtanúja volt ennek az egésznek és ez bosszantott. Visszafordultam Adamhez és hirtelen felindulásból a kezem lendült és arcán csattant. - Te utolsó senkiházi! - vágtam fejéhez és mérgemben fogtam a cuccaimat és apáékhoz mentem. Nem érdekelt, hogy Jensen ottmaradt vele. Az se érdekelt, ha egymásnak esnek, de én már Fijin akartam lenni és leszarni ezt az egészet. El akarom végre felejteni Adamet és ez úgy nem megy, hogy folyton a közelemben van.
- Induljunk! - ennyit böktem ki, mikor odaértem tesóm mellé. Mindenki furcsán nézett rám, mikor látták, hogy ideges vagyok, de nem kérdezett senki semmit. Hál' Isten!
- Majd ezt megbeszéljük. - suttogott valaki a fülembe, történetesen Jensen, de én úgy tettem, mintha meg sem hallottam volna. Rántottam egyet vállaimon, majd előrementem. Beültem a kocsiba miután leellenőriztem, hogy minden csomag, ami szükséges, itt van. Az autóban feszült volt a hangulat és tudtam, hogy ez miattam van, de valahogy nem tudott érdekelni. A repülőtéren a majmok próbáltak közeledni felém, de egy lenéző pillantás után otthagytak. Jensen oda se jött hozzám, amit megértek, de idegesített ez is, mint minden. Miután felszálltunk a gépre, levágódtam az ablak mellé, beraktam a fülesem és majdnem max hangerőn elindíottam az egyik kedvenc számom, Pixie Lott-Nasty című számát. Tombolni akartam és kiadni magamból a dühöt, de itt nem lehet...


- Gyere, megjöttünk. - lökte meg a kezem húgom, mire feltápászkodtam és nagy nehezen levánszorogtam a repülőről. Megfogtam a csomagjaimat, mikor átestünk az ellenőrzésen és elindultam velük Apu után. Jess jött mellettem, a többieket pedig magunk mögött hagytuk. - Mi a franc bajod van!? Az előadás vége óta megkattantál.... - fogta meg a kezem és szembefordított magával, miközben megálltunk. - Meséld már el, hogy mi a jó édes isten történt. Addig nem vagyok hajlandó tovább menni. - karba tette kezeit és szúrós szemekkel méregetett.
- Az drága hugicám, hogy van egy szarkavaró táncpartnerem, aki gondolt egyet, lesmárolt és mindezt a pasim szeme láttára. Tudta nagyon jól, hogy mögöttem van és direktbe keresztbe akar tenni nekem! Jensen azóta úgy néz rám, mintha nem is tudom mi lennék és elegem van! - kezdtem el magyarul kikelni magamból. Szerencsére csak mi értjük, hogy mit beszélünk. - Miért nem bírja felfogni, hogy engem már úgy nem érdekel, mint pasi? Miért nem bírja elfogadni, hogy továbbléptem? És miért kell belekavarnia az életembe!? Nem tud megmaradni a seggén és én tudom, hogy ennek még csúnya vége lesz. Egyszer ... csak még egyszer bassza fel ennyire az agyamat, nem csak egy pofont fog kapni, hanem kiherélem! Bőven megérdemelné azok után, amiket eddig csinált! Átvert, eljátszotta a bizalmam és ezek után még azt hiszi, hogy lehet esélye!? Próbál Jensent és engem szétválasztani, feleslegesen! És ha erre magától nem jön rá, majd én segítek neki. Most vagyok azon a ponton, hogy kibaszottul elegem van ebből az egészből! Rohadjon meg! - fújtam még egyet és mintha egy picivel nyugodtabb lettem volna. Jess magához ölelt és ez most nagyon kellett. Ahogy elnéztem a válla fölött, csak akkor esett le, hogy mi még mindig a reptéren vagyunk és mindenki minket nézett. Apu és Anyu is értették, hogy mit beszéltünk, így odajöttek és tőlük is kaptam egy-egy vígaszölelést, ami nagyon jól esett, főleg azért, mert előtte ők ilyet sose csináltak. Apu mellkasába fúrtam a fejem és éreztem, hogy nem bírom tovább. Egy könnycsepp csordult ki szememből, amit ő készségesen letörölt.
- Szívem. - emelte fel fejem és szemeimbe nézett. - Ne is törődj vele! Egy pasi sem érdemli meg a könnyeidet. Fel a fejet, mosolyogni és megmutatni, hogy milyen erős is vagy valójában! Azt a határozott és mindig józan eszű lányomat szeretném látni a nyaraláson, aki eddig is voltál! - mosolyodott el, én meg csodálkozva néztem rá. Először is, szívemnek szólított!!! Becézett, amit sosem szokott! Meglágyult és végre érzem azt az igazi, szülői törődést, amit mindig is hiányoltam!
- Szeretlek Apa. - bújtam hozzá, mire ő szorosan körém fonta karjait.
- Én is kicsim. Mindhármótokat! - vontuk be az ölelésbe Anyut és Jesst is. Végre egy családnak éreztem magunkat és ez most nagyon kellett! Meglehetősen jobban éreztem magam, mint New Yorkban és készen álltam egy beszélgetésre Jensennel. Erről egyből eszembe jutott, hogy  ők ennek mind szem és fültanúi voltak, az már más, hogy nem értettek belőle semmit. Jesst odalöktem Jared mellé. Próbáltam úgy, hogy ne tűnjön fel neki, de húgom elakadt a saját lábába, így Jared karjaiba zuhant. Figyeltem őket és mosolyognom kellett, mert Jessica vérvörös lett, Jared pedig köhintett egyet zavarában. Ez igen.... jó kerítő lennék!
- Na gyerekek. - fordult felénk Apa, mire mindenkitől kapott egy "ez most komoly?" nézést. Hát igen... Jessen kívül már mindenki nagykorú... - Bocsánat, elnézést! Fiúk és lányok.... ez lesz a hely, ahol lakni fogunk egy egész hétig. - mutatott maga mögé, mire leesett az állunk.
- Medenceeee!!!! - üvöltötte el magát az egyik bandatag és nekifutott, de a többiek visszafogták, mondván, hogy még várjon negyed órát és utána pancsizhat. Ennél a kijelentésüknél elgondolkodtam, hogy ők tényleg érettek-e.... Kíváncsi leszek mi lesz ez alatt az egy hét alatt.
- Gyertek, elosztjuk a szobákat, aztán mindenki mehet amerre lát! - indult meg apu ebbe a gyönyörű házba. Siettünk utána és ahogy beléptünk egy gyönyörű nappali tárul elénk egybekötve a konyhával. Azt se tudtuk, hova kapjuk a fejünket. Minden meseszép volt. El sem hittem, hogy apuéknak egy ilyet sikerült választaniuk. Semmi csicsa, semmi extra, csak egy normális családi környezet. Azt hiszem sikerült hatnom rájuk.
- Mit szólnátok hozzá, ha mi szülők lent maradnánk a földszinten és a tiétek lenne az emelet? - fordult felénk anyu, mire én a nyakába ugrottam.
- Köszönöm!!!! - hálálkodtam neki, ő meg nevetve hámozott le magáról. Nyomtam egy nagy cuppanós puszit arcára, majd elindultunk fel az emeletre. Anyuék lent maradtak, mondván, hogy bepakolnak a szobájukba. - Wáóóó!! - szólaltam meg, mikor felértünk és megpillantottuk a fenti nappalit. Itt már a fekete szín dominánsabb volt, mint lenn, de nekem nagyon tetszett. Ha a függönyöket elhúztuk, akkor meg az erkélyre értünk ki, ahonnan az egész tengerpart látszott. Csodálatos látvány volt.
- Bella. - hívott maga mellé húgom és mikor odaértem már értettem, hogy minek is örül ennyire. - Szerinted? - mutatott végig az előttünk lévő rengeteg DVD-n, mire elgondolkodtam.
- Szerintem tartunk egy mozimaratont. - villantottam meg fogsorom, majd felkaptam az egyik filmet, ami merő véletlenségből egy táncos film volt. A címe Make it Happen.... Még nem láttam, de a leírásából jónak ítéltem meg, így be akartam rakni a lejátszóba, de a többiek leállítottak, mondván, hogy el kell osztani a szobákat, utána mehet minden. - És mielőtt veszekedés lenne.... Mi osztjuk el! - mutattam Jessre és rám, a többiek pedig belenyugodtak. Benyitottunk az első szobába, de én abban a pillanatban meg is torpantam. -

Ez a három bandatagé lesz! És Jess... fordulj el, ha jót akarsz magadnak. - ahogy kimondtam, ő is rájött, hogy miről beszélek és elfordult egy fintorral az arcán. Az összes pasi betódult a szobába és megnézték a két meztelen nőt ábrázoló festményt.
- Hóóóó.... ez Zayné, Louié és az enyém. - beszélt a göndörhajú srác és szemei csillogtak, mire a szöszi oldalba vágta és kijelentette, hogy "ne nézd már úgy... barátnőd van." Hát én többet nem is akartam hallani, így kisétáltam a szobából, a többiek pedig követtek. A második szobát a szőke és az ötödik tag lefoglalta, asszem' Liam a neve. Én csak megvontam a vállam, majd otthagytam őket, hiszen nem az ő szobájukra voltam kíváncsi, hanem az enyémre.
- Bella, amúgy még nem is gratuláltam. - állt mellém Jared, mire mosolyogva fordítottam felé a fejem.
- Hát köszönöm. - vigyorogtam, ő meg megrázta a fejét.
- Sosem értettem, hogy képes valaki ennyit táncolt, ráadásul ennyi félét. Mind a ketten nagyon ügyesek voltatok és remélem még lesz részünk egy-két ilyen remek előadásban. - célzott ezzel arra, hogy a többin is szeretnének ott lenni.
- Ez csak természetes... elvégre a húgom és te .... - direkt nem fejeztem be a mondatom, had idegesítsem egy kicsit őket. Lassan ők is rájönnek, hogy nem bírják egymás nélkül és akkor majd nekem lesz igazam! Ezen gondolkodtam, miközben benyitottunk a következő szobába.
- Stipi-stopi!!! - kiabált fel húgom, mikor meglátta, hogy az egész szoba tulajdonképpen csak ablakból áll és hogy a partra és a végtelen kék tengerre lát rá. Gyönyörű látvány volt és eddig talán az ez volt az egyetlen szoba, ami tényleg tetszett nekem is, de hát a stipi-stopi szabály...
- Félni fogsz.. - kezdtem el gonoszkodni vele, mire Jared köré fonta karjait.
- Majd én megvédem. - kacsintott, mire felemeltem kezeimet és hátrálni kezdtem.
- Elnézést.... szóljatok, ha zavarunk. Hagyunk
nektek teret, csak kérlek várjátok meg, amíg kiérünk. Nem akarunk se szem, se fül tanúi lenni ennek az egésznek. - vigyorogtam és kislisszoltam az ajtón, mert húgom utánam dobott egy párnát, de amilyen béna életem, nem talált el. Az utolsó szoba volt hátra és már csak Jensen volt velem. Egyikünk sem szólt semmit, csak kerestük a negyedik szobát, de sehol se találtuk, csak a fürdőszobát, amiből kettő volt. Két teljesen más stílusú, de mind a kettő szép volt a maga módján.
- Hol az istenbe van már az a szoba? - kezdtem el mérgelődni. - Nem hiszem el, hogy ma nekem semmi nem jön össze... Elegem van mindenből! - csak mondtam, mondtam és mondtam a magamét, Jensen pedig hallgatta. - Egyszerűen nem bírom felfogni, hogy miért nem tudok egyszer valamit úgy megélni, hogy valaki ne rondítson bele vagy valami. Mindenki bassza meg! - ahogy kijelentettem, elindultam egy folyosón, ami egy picit mintha lejtett volna. A düh miatt, az se érdekelt, hogy barátom követ-e vagy sem, én csak mentem előre. Ahogy kiértem a folyosó végére, kinyitottam az előttem lévő egyetlen ajtót és elképedtem. Csak megtaláltam a negyedik szobát! De ez valami hihetetlen. Lent vagyunk a tengerben! Látom, hogyan úszkálnak a halak, milyen a növényzet és mindent! Gyönyörűen meseszép és csodálatos! Beljebb léptem és ledobtam táskáimat a földre. Csodálkozva néztem körbe és csak gyönyörködtem ebben a kilátásban.
- Kicsi szívem. Gyere keress meg minket. - szóltam bele a telefonba, ahogy húgom felvette. Nem hagytam szóhoz jutni, mert rögtön ki is nyomtam. Kíváncsi voltam, ide talál-e. Amíg rá vártam, nekiálltam kipakolni és kicsit otthonosabbá tenni a szobát, amíg Jensen csak ült az ágyon és mérges tekintetével követte mit csinálok. Egy szót sem szólt, csak bámult, ami kezdett már idegesíteni, de nem szóltam semmit. Miután végeztem, az ablakhoz álltam és néztem a békésen úszkáló halakat. Annyira szép ez a hely. Egyszerűen nagyszerű. Épp a növényzetet néztem, mikor egy hatalmas teknős úszott be a képbe. Hatalmas mosoly terült el arcomon, mikor megláttam. odaraktam az ujjam az ablakhoz, a teknős meg odadugta a fejét. Annyira édes volt, hogy muszáj volt egy fényképet csinálnom róla.
- Hűhaaa....- hallottam meg húgom hangját, mire megfordultam. Arcáról döbbenetet olvastam le. - Ezt a szobát akarom! - jelentett ki karba tett kézzel, mire felvontam szemöldököm.
- Felejtsd el! Te már választottál. - kacsintottam, majd együtt néztük az apró kis állatokat a vízben. Húgomnak is pont annyira tetszett, mint nekem. Beszélgettünk és közben észre sem vettük, hogy már este hat óra is elmúlt itteni idő szerint. Jensen már ezer éve nem volt a szobába, csak mi ketten. - Jess... ebbe én beleőrülök. Nem szól hozzám, kerül engem és nem érhetek hozzá! Nem ölel meg és még csak egy apró kis gesztusa sincs felém. - fakadtam ki, ma már sokadjára, ő meg sóhajtott egyet.
- Bells, akkor kezdeményezz te. Menj oda hozzá és hívd félre vagy tudom is én. De beszéljétek meg! Ha ő nem tesz semmit, akkor te. - lökött meg egy picit az ajtó felé, mire kételkedve néztem rá.
- Ebből most vagy az lesz, hogy elküld, de jobb esetben hajlandó lesz beszélni velem... Akkor se garantált, hogy el fogja nézni. - részleteztem neki, de ő csak megingatta fejét és kilökdösött az ajtón, végig a folyosón, egészen addig, amíg a fenti nappaliba nem értünk. - Állj már le hugi, mert jön pókpajti. - fordultam meg és próbáltam lenyugtatni, mire szemeire nagyra nyíltak. Hát igen.... kiskorában pókpajtival ijesztegettük, mikor rossz volt. Tudni kell rólunk, hogy irtózunk a pókoktól, csak ő jobban, mint én.
- Sziasztok! - jöttek fel anyuék az emeletre. - Na hogy tetszenek a szobák? - kérdezte meg végül Apu, mire megölelgettem őket. - Akkor ezekszerint nagyon jól választottunk. - mosolygott rám, mikor elengedett. A többiek is kihálálkodták magukat, utána anyuék úgy döntöttek, hogy elmennek várost nézni, mi meg leültünk a nappaliba és beraktuk a Make It Happent. Mindenki helyetfoglalt a nappaliba, majd indulhatott is a mozizás. Mivel táncos film, így alapból tetszett, de nekem a sztorija is tetszett. Az meg mégjobban, hogy iskolánk egy társiskolája kapta benne a szerepet. A lányok is jók voltak benne és azért volt benne egy-két jó pasi is. Húgommal össze is néztünk és tudtuk, hogy egyre gondolunk. Apropó Jessica. Jelen pillanatban is Jared ölében ül. Tuti, hogy együtt vannak! Ha meg tagadják, akkor a világból is kikergetem őket.
- Bella, szeretnél pattogatott kukoricát hozni, ugye? - nézett rám tesóm, mire gyanakvó tekintettel méregettem. - És Jensen segít felhozni neked. Köszi, puszi! - tudott le minket gyorsan, majd visszafordult Jaredhez és tovább beszélgettek. Megráztam a fejem és felkeltem a kanapéról. A konyhába indultam, reménykedve, hogy van a házban popcorn. Hallottam, hogy Jensen is elindult utánam, de nem néztem hátra. A konyhába sem fordultam felé, csak megkerestem a jó pár tasakot és gyorsan beraktam a mikróba őket, had pattogjanak ki. Vettem ki kilenc poharat is és töltöttem mindegyikbe innivalót, majd elindultam vele az emeletre.
- Majd én. - vette át Jensen a tálcát és meg sem várta, hogy szóljak valamit is, eltűnt. Remek... akkor ő már nem jön vissza. Folyamatosan csináltam a kukoricát. Egyiket a másik után és tálakba öntöttem őket, nehogy veszekedés legyen belőle. Már az utolsó zacsira vártam csak, mikor megéreztem két kart a derekamon. - Szeretlek. - suttogta fülembe, mire gerincemen végigfutott egy jóleső bizsergés és gyomromba mintha az összes pillangó örömtáncot járt volna. Megfordultam és épp arra készültem, hogy megcsókolom, de jelzett a mikró, hogy kész van. A pillanat varázsa már el is tűnt és mintha mi sem történt volna, kiöntöttem az utolsó zacskót és felcipeltük a tálakat a többiekhez. Fenn lepakoltunk és csatlakoztunk a filmnézéshez. Ugyanoda akartam leülni, ahova az előbb, de Jensen megfogta a kezem és maga mellé rántott. A mellkasának dőlve néztem a Szemfényvesztőket. Húgom egy picit lökött lábamon, ezzel jelezve, hogy megköszönhetem neki. Köszönetképpen visszalöktem, mire felnevettünk. Hát nem is mi lettünk volna, ha nem ezt csináljuk. A film rettenetesen jó volt. Négy bűvészről szól, akik egy csapattá szerveződnek és jobbnál jobb trükköket hajtanak végre, bankot rabolnak, csalnak és hazudnak, de végig az igazság oldalán állnak! Remek ez a film. Egyik kedvencem lett. - Este még megbeszéljük ezt az egészet... - morogta fülembe úgy, hogy senki más ne hallja. Bólintottam egyet jelzésként, hogy hallottam. Közelebb húzott magához és nyomott egy puszit fejemre. Elmosolyodtam, mert tudtam, hogy maximum átveszekedjük az éjszakát, de semmiképp sem hagyjuk magára a másikat. Szeretem!
- Bella! - szólított meg az egyik banda tag, mire kibontakoztam Jensen ölelő karjai közül és rá emeltem tekintetem. - Tudom, hogy nem kedveltek minket, de nem lehetne, hogy erre a nyaralásra félretegyétek utálatotokat felénk? - mosolygott rám, mire sóhajtottam egyet és bólintottam. - Köszönjük. Akkor tiszta lappal kezdjük és bemutatkozunk. Ő itt Zayn. - mutatott a fekete hajú srácra, aki tele volt tetkókkal. - Liam. - haladt tovább és ő olyan ismerős volt nekem. Jó ez így hülyén hangzik, de az volt és nem a banda miatt.
- Te nem Danielle Peazer barátja vagy? - kérdeztem tőle, mire széles mosollyal az arcán bólintott. Akkor innen volt ismerős. Danielle hatalmas példaképem és már láttam őket egy képen, ha minden igaz.
- Louis. - mikor meghallotta a srác a saját nevét, pukedlizett előttem és megpuszilta a kézfejem. - Szokj hozzá... ő már csak ilyen dilis. - jelentette ki, mire Louis seggbe billentette szegényt. Hát jó... talán nem is olyan vészesek. - Niall, az ír kölyök. - tette vállaira a kezét, mire felugrottam és mosolyogva öleltem meg.
- Koboooooold!!!!! - vigyorogtam, mint a tejbetök, de ezt csak húgom értette más nem, így mindenki hülyének nézett... jól van, ennyi belefér.
- Hát oké... én pedig Harry vagyok. - nyújtotta a kezét, amit elfogadtam, majd gyorsan lepörgettem magamban újra a neveiket és az arcokhoz kötöttem őket. Bólintottam, hogy oké, elraktároztam a neveket, majd mintha mindenkit agyonütöttek volna, a szobákba mentek és készültek fürdeni. Mi Jensennel úgy döntöttünk, hogy amíg rájuk várunk, berakunk egy újabb filmet. A címe LOL. Miley Cyrus játssza benne a főszerepet és a történet sztorija nekem nagyon bejött. Lázadás, tini élet, szerelem és minden, ami kell! Esküszöm mintha magamat látnám. A film végére már szabad mind a két fürdő, így gyorsan elszaladtam a szobába ruháért, majd vissza és becsörtettem az egyikbe. Hamar beálltam a forró zuhany alá és gyorsan letusoltam, majd magamra tekertem a törölközőm és beálltam a tükör elé. Fejemről lemostam a maradék sminket és nagyjából rendbe szedtem magam. Miután felöltöztem, összeszedtem a cuccaimat és kiléptem a fürdőből. A szobánk felé vettem az irányt és már alig vártam, hogy bebújhassak a puha, meleg ágyba Jensen mellé és nézzem a tengert. Beérve, barátom már ott volt és beágyazott. Elismerően néztem rá, majd elpakoltam és telefonommal a kezembe lehuppantam az ágyba.
- Cica... - vette el tőlem mobilom és lezárt állapotban az éjjeli szekrényre rakta. - Mi volt ez a mai? - elém lépett, mire felnéztem rá. Fogalmam sem volt arról, hogy hol is kezdjem. Igazából semmi sem volt az én részemről. - Miért hagytad, hogy megcsókoljon? - állt be lábaim közé, mire felvontam szemöldököm.
- Na héé.... tisztázzunk valamit! - kezdtem neki. - Én nem hagytam! Hirtelen jött.... az egész úgy történt, hogy siettem oda hozzátok, hogy minél előbb indulni tudjunk és mire észbe kaptam valaki elkapott és lesmárolt. Abban a pillanatban elhúzódtam tőle, mert éreztem, hogy nem te vagy az! Mikor megláttam, hogy ki is valójában, ideges lettem. El akartam rohanni, de ott álltál mögöttem, amitől még idegesebb lettem, hiszen akkor láttad az egészet és pofon csaptam Adamet. Ennyi a sztori. - hadartam el egy szuszra. - Soha nem csalnálak meg! Vele meg főleg nem! De mintha ezt már tisztáztuk volna. Én téged szeretlek és nem mást! Én nem játszok senki érzéseivel, mert a végén még kiderül róla, hogy pszihopata és feldarabol. - ahogy kijelentettem, Jensen elnevette magát és felhúzott maga elé. Teljesen mellkasához préselődtem és végig szemeibe néztem.
- Imádlak törpi! - mosolyodott el, majd számat betapasztotta az övével. Erre vártam egész nap! A gyomrom bukfencezett egyet, felszabadultak bennem a boldogság hormonok és mintha valaki megégette volna a bőröm, elárasztott a melegség. Jensen fél pillanatra elvált tőlem és szemeimbe nézett. Tudtam, hogy ez egy kérdés akar lenni, mire bólintottam egy aprót. Nem is tétlenkedett tovább, újra megcsókolt, de közben karjaiba kapott és lehelyezett az ágyra a párnák közé. A vérem egész egyszerűen felforrt és dübörgött fülemben. Miután mind a ketten megszabadítottuk a másikat felsőinktől, egy pillanat alatt változtattam helyzetünkön és én kerültem felülre. Végigcsókoltam testét a nyakától kezdve a hasa aljáig, eljátszottam kockáin, majd visszatértem nyakához és egy kis bőrt fogaim közé vettem, majd szívni kezdtem. Jensen száját egy halk morgás hagyta el, ami megmosolyogtatott. Legalábbis a tudat, hogy ezt én váltottam ki belőle. Ezek után fordult a kocka és engem kínozott, de innentől kiesett minden. Fogalmam sem volt róla, hogy a többi ruhadarab hogyan került le rólunk, csak lekerült. Egy hihetetlen éjszakát töltöttem Jensennel, aminek köszönhetően hatalmas mosollyal az arcomon aludtam el barátom mellkasán.

ui: Sajnálom, hogy késtem, de egyszerűen nem volt időm rá... mindegy, azért remélem elfogadható. :) 

Zsó. xx. :) ♥

7. fejezet.

Sziasztok! :) Megérkeztem egy elég eseménydús résszel! :D Remélem tetszik majd nektek.! A videók válogatásában hatalmas nagy segítségemre volt egy igen jó barátnőm, Gabi!!! ♥ A legtöbbet neki köszönhetitek! :D Szóval mindenkinek meg kell néznie! Nem kötelező, de melegen ajánlott. ;) :D Tényleg... rengeteg videó és zene van benne, hallgassátok és nézzétek meg őket!!! Kérlek.. úgy élvezhetőbb!! Ha valaki esetleg nem látná a linkeket, akkor olyan szavaknál kell keresni, mint 'tánc, zene' vagy épp a csapat neve, zene címe. :) Jó olvasást! :)

"...So when we move, you move..."

Reggel ébresztőm hangja szakított ki az álmok világából, mire kiugrottam az ágyból és berohantam a fürdőbe. Egy gyors tusolás után, magamra tekertem a törölközőm és átmentem a gardróbba valami ruháért. Úgy válogattam, hogy nekem a bemutató után a reptérre kell mennem, így egy csőgatyát vettem elő, egy oldalánál mélyen kivágott pólót és visszasiettem a fürdőbe. Felöltöztem, raktam fel valami minimális sminket, majd a hajamat leengedtem és hagytam hullámosan lógni. 

- Bella! - rontott be húgom, mire kérdőn fordultam felé. Izgatottnak tűnt és rettenetesen felpörgött. - Mit vegyek fel? Segííííts!!! - fogta meg kezem és átrángatott a saját szobájába. Megálltunk középen, mire csak megingattam fejem és elküldtem zuhanyozni, hajat mosni, amíg én kerestem neki ruhát. Egy passzos felsőt választottam neki, csőnadrággal és magassarkúval. 

- Az ágyra pakoltam, öltözz fel és hullámosítsd be a hajad. - kiabáltam be neki, majd a nappaliba mentem és kapcsoltam egy kis zenét, mert miért ne!? Austin Mahone Mmm Yeah című száma csendült fel, mire táncikálni kezdtem és közben még pakolásztam. Amiről úgy gondoltam, hogy kellhet a nyaralás alatt, elpakoltam. 

- Így jó leszek? - pördült egyet előttem Jess, én meg ingatni kezdtem fejem. 

- Gyere hugi. - húztam be a fürdőmbe és előkerestem a sminkescuccom, mert már elpakoltam. Kihúztam szemeit és szemhéjára egy füstös sminket varázsoltam, majd szempillaspirál, szájfény és a végén húgom helyett egy nő állt előttem. - Gyönyörű vagy! - mosolyodtam el, de ő csak legyintett, megköszönte, majd kitáncolt a nappaliba. Eszembe jutott, hogy könyvet is kéne vinnem, mert ez egy nyaralás lesz és én imádok olvasni.... 

- Bella! - kiabáltak fel nekem a földszintről, mire táskáimmal együtt lesiettem, a sulis cuccokon kívül mindent leraktam a lépcső mellé, ahol a többiek csomagjai voltak. Még felkaptam a bőr dzsekim, majd elindultam az ajtó felé. 

- Nehogy itthon hagyjátok a táskáinkat! - intettem még egyet anyunak a házba, majd siettem ki apuhoz a kocsiba, ugyanis késésben voltunk. Jessel bepattantunk és apu már száguldott is. Durván öt perc alatt ott voltunk és siettem be a táncosokhoz. - Megjöttem. Bocsi, hogy késtem. - törtem be az Adammel közös csapatunkhoz. Ők már bemelígetettek és amíg én lepakoltam, elkezdtek táncolni. Én is nyújtani kezdtem, közben figyeltem őket és rájöttem, hogy ügyesek. Nagyon is. 

- Jól van, menni fog mindenkinek! - beszélt Adam, miközben megtapsoltuk őket. 

- Sziasztok! - robbant be a terembe Sofia. - Fél óra múlva az előadó teremben találkozunk. Majd a színpad mögé gyertek. Ja és Bella. - mellém lépett és átadott pár lapot, amin rajta volt a bemutató rendje, hogy hány órás lesz az egész és, hogy a csapataink és mi mikor következünk. - A hip-hop lesz először, azt a ruhát vedd fel. - mosolygott, majd ki is viharzott. A csapat már át is vonult az előadóba, mi meg Adammel még egyszer eltáncoltuk a tanárok társas táncát és a külön táncunkat. A végén úgy döntöttünk, hogy csatlakozunk a többiekhez, így mi is átmentünk a terembe, ami nem is terem, hanem valami olyasmi, mint egy stúdió. Színpad, nézőtér és backstage, amik egy hatalmas teret alkotnak. 

- Isabella! - hallottam meg egy ismerős hangot, mikor beléptünk az előadóba. Apa, Anya és a majmok álltak előttem. 

- Sziasztok! Menjetek, keressetek egy jó helyet az első sorokban, nekem viszont mennem kell a színpad mögé. - mutattam mögém, őket meg elpateroltam a nézőtérre. - Foglaljatok két helyet! - szóltam utánuk, ők bólintottak, engem pedig elkapott valaki. Ijedtemben sikítottam egy aprót. 

- Még szerencse, hogy ehhez már hozzászoktam. - mosolyogva beszélt Jensen, mire a nyakába ugrottam. - Nyugi! Tartalékold az energiáidat a bemutatóra. - beszélt tovább, én meg egy csókkal belefojtottam a szót. Jól van cicám, én is téged. - adott még egy puszit az arcomra, majd elengedett. Még köszöntem Jarednek és már rohantam is a backstagebe. Hátul mindenki hatalmas izgalomba volt és mindenki félt. Az igazgató nő bátorította a csapatokat és a szereplőket, majd leült a helyére ő is. A műsorvezető Sofia és Brandon. Persze ők is táncolnak majd, de őket láttuk a legalkalmasabbnak erre a feladatra. Ránéztem a papírra, amit Sofia adott és láttam, hogy vannak sztár fellépőink is. Van ki énekel, táncol vagy éppen csak nézőként van itt. Láttam a(z) One Direction nevét is, a Little Mix-es lányokat és még sokakat... Jónak ígérkezik a nap. Időre pontosan el tudtuk kezdeni a bemutatót, ami annyit jelentett, hogy Sofia és Brandon kiszaltóztak a színpadra, üdvözöltek mindenkit és elmondták a kis beszédüket. 

- De nem is húznánk tovább az időt. - néztek össze műsorvezetőink. - Kezdjük meg a napot. - ahogy Sofia kijelentette, a nézőtér és mi is őrjöngeni kezdtünk. 

- Először a piciket láthatják majd Hip-Hopozni, akik általános iskolások, de már most tudjuk, hogy hatalmas táncosok lesznek és persze meg van a pótlás iskolánkba. - nézett körbe Brandon, majd egy utolsó szólítás után, ők lejöttek a színpadról és a picik következtek. Még fel sem vették a kezdő pózt, de már hatalmas tapsot kaptak. Miután a közönség lenyugodott, a picik beálltak és már indult is a zene. Elég jól nyomják ahhoz képest, hogy még csak hetedikesek. Láttam, hogy a közönségnek is elnyerte tetszését a gyerekek bemutatója. Olyan tapsvihar keletkezett, ahogy befejezték, hogy azt hittem, szétesik a színpad, de szerencsére nem. A picik levonultak és a helyüket Jessék Hip-hop csapata vette át. Mikor felléptek a színpadra, direkt Jared arcát figyeltem és ahogy meglátta húgomat, szemei felcsillantak és olyan tekintettel nézte, hogy még én is zavarba jöttem. Szerelmes belé és ha húgom ezt nem veszi észre, le fogom ütni... Egy ilyen srácot kár lenne futni hagynia. Na, mindegy. Majd a nyaraláson kiokosítom tesómat, már ha kell. 

A zene indult, ők pedig nekikezdtek a táncnak. Mondjuk azt nem értettem, hogy húgom mit keres a hip-hoposok között, mikor ő balettozik és társas táncot tanul. Na erre rá fogok kérdezni. Bár nagyon ügyes ebbe is! Nem is értem, hogy miért nem erre a szakra ment. De ő tudja. Az ő élete, ő döntése. 

- Wáóóó!!! - futott fel a színpadra Sofia. - Ez igen! - tapsolta meg őket. - Mind a két csapat remek volt! Akkor szerintem ennyi elég is volt mára... köszönjük szépen a részvételt... - mondta volna tovább, de Brandon beugrott elé. 

- Na de Sofi... - hallgattatta el. - Nem lehet vége. Hiszen még egy pár meglepetés van a tarsolyunkban. Milyen feledékeny vagy. - forgatta meg szemeit, majd újra a közönség felé fordultak. - Nők... - halkult egy picit, de mindenki tökéletesen hallotta, mit mondott. 

- Hogy mondtad? - háborodott fel barátnőm. Jót vigyorogtunk rajtuk. De én azt mondom, hogy így sokkal jobb volt az egész. Lehet, hogyha csak felmennek, felkonferálják a csapatokat, előadókat, nem ilyen élvezetes... 

- Azt mondtam, hogy most egy vendég csapatot láthatunk majd. - terelte el a szót Brandon. Sofi csak megforgatta szemeit, jelezve, hogy "persze, persze". - Vigyázz, mert kiesnek a helyükről. - cukkolta tovább, mire barátnőm egy picit fejbe kólintotta. Az egész nézőtér nevetésben tört ki. - Honnan is érkezett a csapat? Koreából vagy Kínából? - tette a tudatlan haverom, mire Sofi is gondolkodóba esett. Persze mindenki tudta, hogy csak játszanak. 

- Japánból Brandon, Japánból! - csapott homlokára Sofia, mire a nézőtér tovább nevetett. - Hát akkor köszöntsék sok szeretettel a Japan Tron Dance csapatot! - Ahogy kimondták, lekapcsolódott az összes villany. - Na jó... mi még itt vagyunk! És nem szeretnénk leesni, szóval egy kis világítást még kérhetnénk? - beszélt tovább a műsorvezető, mire újra nevetésben tört ki mindenki. Kaptak egy kis reflektorfényt és mintha férj és feleség lennének, Brandon felkapta Sofit és a kezeiben hozta le közénk. Ahogy leértek, a fények újra kialudtak és mindenki csak várt. Aztán hirtelen egy fényesen sétáló alakot láttunk meg és mindenki tudta milyen produkció ez. UV tánc.! De ehhez hihetetlen technika és ügyesség kell, az már egyszer biztos és az is biztos, hogy nagyon ügyesek! A közönség is csak őrjöngött és mi is. Ezelőtt még nem láttam ilyet és kár. Nem értem, hogy maradhatott ki az életemből egy ilyen ... 

- Ááááááááá... - kiabált és tapsolt mindenki, miután végeztek. Kétszer meghajoltak, mert akkora sikerük volt, hogy nem engedték le a színpadról őket. Ahogy leértek, ott meg mi vártuk a csapatot. Körbeálltuk a táncosokat és mindenki gratulált, tapsolt és egyebek. Tényleg nagyon-nagyon-nagyon jók voltak! 

- Sofi, menj és kapd fel a hip-hopos ruhád, addig leváltalak. - futott oda hozzánk az igazgató nő, majd átvette barátnőmtől a mikrofont és felsétált a színpadra. - Jó napot! Én is had köszöntsek mindenkit, aki jelen van és had gratuláljak az összes eddigi és ezután következő produkcióhoz. Igen, le kellett váltani pár percre a műsorvezetőinket, ugyanis a következő táncot, iskolánk hip-hop oktatóinak egy része táncolja majd. - magyarázta meg, mire mindenkinek leesett, hogy mi is van. Sofi visszaérkezett, Brandon is kész lett és biccentetettünk egyet az igazgató nőnek, hogy megvagyunk. - Akkor köszöntsék sok szeretettel, iskolánk tanári karának a hip-hopos részét. - konferált fel minket, majd lesietett a színpadról, mi pedig izgatottan pattogtunk fel. Összesen heten táncolunk a hip-hop tanárok közül, a többiek nem vállalták be. Fent állva, már nem is tűnt olyan ijesztőnek ez az egész. Felvettük a maszkokat és a kezdő pózt, majd már indult is a zene. Néha odapillantottam Jensenékre, akik le sem vették róluk szemüket. Apu pici sztárocskái meg csodálkozva néztek. Gondolom, nem sejtették, hogy én is táncolok... Az egész produkciót élveztem és egyikünk sem rontott benne. Volt, hogy csukott szemmel táncoltam, egyszerűen csak a zenére bíztam magam és teljesen felszabadultam. Arra eszméltem fel, hogy vége van és a közönség tapsol és fütyül egyszerre. Kacsintottam egyet barátomnak, mire arcára egy széles mosoly húzódott és bólintott. Lejöttünk a színpadról, de ahogy leértem, Adam megfogta a kezem, belenyomta a mikrofont, majd visszarángatott. 

- Most pedig... - kezdett bele és közben rám nézett. - Megvárom, míg kifújod magad, mert mintha azt mondtad volna, hogy te akarod felkonferálni a következő előadókat. - csak mondta, mondta és mondta, én meg nagy nehezen levegőhöz jutottam. 

- Szóval.. - fújtam még egyet. - A következő csapat, akiket láthatnak, lelkiismeretesen készültek erre a bemutatóra, igen a szívükön viselték a próbákat és hogy minden tökéletes legyen. Fogadják őket sok szeretettel. - mosolyogtam, majd lesiettünk és a csapat ott várt minket. Egy utolsó csapatölelés, majd felküldtük őket és bátorításképp sikítottunk egy hatalmasat. Beálltak a helyükre és már indították is a kiválasztott zenét. A színpad mellől szorítottunk nekik és bíztattuk őket közben, de felesleges volt, hiszen tökéletesen tudták a koreográfiát és mindneki teljes átéléssel táncolt. Nagyon ügyesek voltak. Büszke vagyok rájuk! 

- Köszönjük szépen! - szólalt meg Sofia és Brandon. Visszakapták a műsorvezetői szerepet. - A csapatnak a táncot betanította Isabella Blake és Adam Gray, nagy tapsot nekik! - mutatott ránk, de megingattuk fejünket, hogy mi aztán fel nem megyünk ezért a színpadra, ne legyen idióta. - Bella, Adam! - szólt ránk Sofia, mire közelebb mentünk a színpadhoz, kinyújtottuk a kezünket és integettünk egyet, majd gyorsan visszaálltunk a helyünkre. - Ahj... lehetetlenek. - ahogy kijelentette, a tömeg nevetni kezdett. 

- Mindegy... hamarosan láthatjuk őket újra. De most... - emelte fel az ujját Brandon. - Most mi is jön? - vakarta meg a fejét, mire Sofi a kezébe temette arcát. - Ja már tudom!! - villant föl a kis körte haverom feje felett. - Biztos mindenki ismeri az Amerika Legjobb Tánc csapata című vetélkedőt, ahol tánc csapatok küzdenek meg egymással és hétről hétre kevesebben lesznek, míg végül az egyik nyer. - próbálta ismertetni a közönséggel a következő fellépőket. 

- A hatodik széria győzteseit köszönthetjük köreinkben. A Poreotics! - kiabálta a nevüket Sofia, majd

gyorsan leviharoztak a színpadról, hogy a csapat már kezdhesse is. - Menj öltözni... ti következtek Adammel! - paterolt hátra, én meg amilyen gyorsan csak tudtam, magamra kaptam a tánchoz illő ruhákat. Kíváncsi leszek anyáék arcára, de legfőképp Jensenére. Így még nem láttak táncolni... még a húgom se. Hamar visszaértem Adam mellé, de már Sofi és Brandon a színpadon voltak és szokás szerint hülyéskedtek.

- A most következő párosunktól olyan táncot láthatnak, amit kevesen mernek bevállalni és ezért is különleges számunkra ez a két ember. Kitartásuk és ügyességük hihetetlen... de hogy lássák, miről is beszélek, nem húznám tovább a szót. Következzen Isabella Blake és Adam Gray. - kiabálta be a nevünket, majd váltottuk egymást a színpadon. Ahogy felértünk és vártunk a zenére, fél pillanat erejéig ránéztem Jensenre. Szemeivel igen jelentőség teljesen mért végig, amitől majdnem elpirultam, de még időben elkaptam tekintetem és a tánc miatt hátat fordítottam neki. Tánc közben teljesen kikapcsolt az agyam és csak az volt bennem, hogy ha ennek vége, akkor megyek Fijire! Végig ez lebegett a szemem előtt, így teljes átéléssel táncoltam és azt hiszem elég hiteles volt és nem látszott semmi abból, hogy Adammel épphogy csak beszélünk egymással. A közönség igen sokszor adta tudtunkra, hogy fél, hogy leesek vagy Adam leejt. Hallottam, hogy néha felszisszennek, amiről azt hiszik, hogy fájhat nekem vagy elég 'durva' a szemüknek. A végén, leültem a földre a végpóz miatt, de a taps alatt se tudtam felkelni. Megcsináltuk!! Sikerült!! 

- Bella, Adam! - ugráltak fel színpadra műsorvezetőink. - Ez remek volt! Csodálatos!!! - guggolt le mellém barátnőm és a nyakamba ugrott. - Bella, menjetek öltözni, mert Austin után jönnek a középiskolás társas táncosok, aztán a tanárok még egy-két fellépő majd az utolsó vendég fellépők. - részletezte, mire bólintottam, de a következő pillanatban Adam karjaiban voltam. Meglepődtem, de gyorsan kapcsoltam és egy hátrabóglival kiszabadultam. Csak egy fintort kapott tőlem, úgy hogy senki ne lássa, aztán lesiettem és megcéloztam a hátsó öltözőket. Magamra kaptam a ruhákat, közben pedig hallgattam, ahogy Austin Mahone énekel a színpadon. Valahogy erre ráéreztem reggel. Tudtam, hogy az ő zenéjét kell hallgatnom. Miután késznek nyilvánítottam magam, visszasiettem, hogy még elcsípjem Austint és lássam a húgomék tánc csapatát. Tegnap már nagyon jól ment nekik, remélem most is! Austin után fel is mentek a színpadra és mind együtt köszönték meg a segítséget, én meg megingattam fejem és szorítottam nekik. Elfoglalták helyüket, majd indult is a zene. Ugyanolyan jól és ügyesen táncolták, mint tegnap és nagyon megnyugodtam, hogy a földön pörgős elem is ment mindenkinek, nem csúsztak el. Egyszóval tökéletes volt az egész! Megérte szenvedni vele, én azt mondom. Húgom arcán láttam egyfajta csillogást, amit tudtam, hogy a tánc okoz. Jared végig őt fürkészte tekintetével és már ezer százalékig biztos voltam benne, hogy szerelmes belé. A végén ő is és más is felállva tapsolt nekik, hiszen egy elég hosszú koreográfiát táncoltak el hibátlanul! 

- Ügyesek voltatok! - öleltem meg húgom, majd el is engedtük egymást, mert az igazgató nő a színpadra lépett. Igen, Sofia is táncol velünk és valakinek be kellett ugrania. Brandon meg épp Jasmine-nel beszélget vagy szervezkedik, esetleg vitatkozik... kitudja. 

- A következő csapat iskolánk azon tanáraiból áll, akik nem csak tanítanak köreinkben, hanem tanulnak is. Fogadják őket sok szeretettel. - lejött a színpadról, mi meg azután toltuk fel a seggünket, hogy felpakoltak a kellékesek minden cuccot, a technikusok is készen álltak, már csak mi voltunk hátra. A srácok kezdték az egész koreográfiát, ami Ke$ha - Take it Off című dalára ment. Végig vigyorogtam ezt az egészet és mintha kicseréltek volna. Voltak olyan pillanatok, ahol kacéran Jensenre néztem. Főleg miután kimásztam az egyik srác öléből. Barátom egy pillanatra elvesztette uralmát és alig észrevehetően megnyalta száját, mire még inkább mosolyogtam. Tetszett a tudat, hogy ezt én váltom ki belőle. A végén direkt ránéztem és kacsintottam, mire arcán rosszfiús mosoly jelent meg. 

- Na, ez igen! - ugrott mellém Brandon és fél kezével átkarolt. - De szerintem lányok, menjetek és kapjatok magatokra valamit, mert elég sok srác lesz majd ... hogy is mondjam.... túlbuzgó veletek kapcsolatban. - kacsintott, mire fejbe kólintottam, megöleltem majd lejöttünk. Minket Jasmine és az osztály váltott fel, akik Pitbull és Jennifer Lopez számára táncoltak, a Live it Up-ra. Mindig is szerettem az ofőnket, már azelőtt is, hogy megismertem. Tetszik a hozzáállása az osztályhoz és úgy mindenhez. Az, hogy ilyen laza és mindig jókedvű. Ez látszik a koreográfiáin is. Nem nehezek, könnyen tanulhatóak, de mégis jók! Amíg ők lenyomták a végét, gyorsan visszavettem az egyik hip-hopos ruhám, majd visszaálltam a színpad mellé. 

- És akkor így a végén szeretnénk megköszönni mindenkinek, hogy eljött és velünk együtt élvezték a napot. A táncosoknak köszönjük a szereplést. Mindannyian tudjuk, hogy mennyi munkátok van ebbe a két órás programban és hogy mennyire a lelketeken viseltétek ennek az egész napnak a sorsát. Eláruljuk, hogy körülbelül két hete még le akartuk fújni ezt az egészet. Valahogy sehogy sem állt össze a kép, de a táncosainknak köszönhetően megmaradt bennünk is a hit, hogy sikerülni fog és tessék! A mai nap bizonyította mindenki számára, hogy milyen tehetséges tanulóink vannak, olyanok, akik sokra viszik még az életben! Köszönjük még egyszer a szereplést és akkor következzen a banda, akik felfelé ívelő karrierük közepén járnak. A banda, kiknek számait most már több millióan éneklik. A banda, kikre a legtöbb lány felnéz, mind divat ikonokra, mind énekesekre! A banda, akit a legjobban szeretett volna iskolánk összes tanulója! A Little Mix!!! - kiabálta be a nevüket a diri, majd lejött a színpadról, engem pedig elkapott Perrie. 

- Kérlek mond, hogy tudod a Move táncát! - nézett rám könyörgőn, mire arcomon száz wattos mosoly terült és bólintottam. - És beállnál? Csak mert az egyik lány táncosunk....- nem hagytam befejezni neki a mondatot, már be is álltam a többi táncos közé. Perrie is elfoglalta a helyét, csakúgy, mint a táncosaik és már indult is a kedvenc dalom. A Move!. (0:40-től nézzétek.) Az első hangok után hallottam, hogy a backstageben mindenki énekli, láttam ahogy páran velünk együtt táncolják és mindenki őrjöng. Tökéletes volt az egész műsor, az egész nap és minden!! Az, hogy a végén, példaképeimmel léphettem színpadra, csak tetőzte ezt az egészet. Egyszerűen leírhatatlan volt! 

- Köszönjük szépen! - hajoltak meg a lányok, majd Perrie mellém lépett és kihúzott a táncosok közül. - Bellának pedig külön köszönjük, hogy számíthattunk rá, mint beugró táncos. Nagyon szépen köszönjük! - öleltek meg, majd miután az összes szereplő, aki ma itt járt ezen a színpadon, odajött, meghajoltunk és kivisítoztuk magunkat, lemehettünk átöltözni és végre megkezdődött a szünet! 

- Fijiiiiiiii.... érkezeeeeem!!!! - robbantam be az öltözőbe, a lehető leggyorsabban ruhát cseréltem, összepakoltam, elköszöntem mindenkitől és igyekeztem ki a többiekhez. Út közben még fújtam magamra parfümöt és leengedtem a hajam, mivel a move-hoz össze kellett kötnöm. Épp telefonon nézegettem a ma készült képeket a hírességekkel, mire valaki megfogta a kezem, visszarántott és megcsókolt.....