7. fejezet.

Sziasztok! :) Megérkeztem egy elég eseménydús résszel! :D Remélem tetszik majd nektek.! A videók válogatásában hatalmas nagy segítségemre volt egy igen jó barátnőm, Gabi!!! ♥ A legtöbbet neki köszönhetitek! :D Szóval mindenkinek meg kell néznie! Nem kötelező, de melegen ajánlott. ;) :D Tényleg... rengeteg videó és zene van benne, hallgassátok és nézzétek meg őket!!! Kérlek.. úgy élvezhetőbb!! Ha valaki esetleg nem látná a linkeket, akkor olyan szavaknál kell keresni, mint 'tánc, zene' vagy épp a csapat neve, zene címe. :) Jó olvasást! :)

"...So when we move, you move..."

Reggel ébresztőm hangja szakított ki az álmok világából, mire kiugrottam az ágyból és berohantam a fürdőbe. Egy gyors tusolás után, magamra tekertem a törölközőm és átmentem a gardróbba valami ruháért. Úgy válogattam, hogy nekem a bemutató után a reptérre kell mennem, így egy csőgatyát vettem elő, egy oldalánál mélyen kivágott pólót és visszasiettem a fürdőbe. Felöltöztem, raktam fel valami minimális sminket, majd a hajamat leengedtem és hagytam hullámosan lógni. 

- Bella! - rontott be húgom, mire kérdőn fordultam felé. Izgatottnak tűnt és rettenetesen felpörgött. - Mit vegyek fel? Segííííts!!! - fogta meg kezem és átrángatott a saját szobájába. Megálltunk középen, mire csak megingattam fejem és elküldtem zuhanyozni, hajat mosni, amíg én kerestem neki ruhát. Egy passzos felsőt választottam neki, csőnadrággal és magassarkúval. 

- Az ágyra pakoltam, öltözz fel és hullámosítsd be a hajad. - kiabáltam be neki, majd a nappaliba mentem és kapcsoltam egy kis zenét, mert miért ne!? Austin Mahone Mmm Yeah című száma csendült fel, mire táncikálni kezdtem és közben még pakolásztam. Amiről úgy gondoltam, hogy kellhet a nyaralás alatt, elpakoltam. 

- Így jó leszek? - pördült egyet előttem Jess, én meg ingatni kezdtem fejem. 

- Gyere hugi. - húztam be a fürdőmbe és előkerestem a sminkescuccom, mert már elpakoltam. Kihúztam szemeit és szemhéjára egy füstös sminket varázsoltam, majd szempillaspirál, szájfény és a végén húgom helyett egy nő állt előttem. - Gyönyörű vagy! - mosolyodtam el, de ő csak legyintett, megköszönte, majd kitáncolt a nappaliba. Eszembe jutott, hogy könyvet is kéne vinnem, mert ez egy nyaralás lesz és én imádok olvasni.... 

- Bella! - kiabáltak fel nekem a földszintről, mire táskáimmal együtt lesiettem, a sulis cuccokon kívül mindent leraktam a lépcső mellé, ahol a többiek csomagjai voltak. Még felkaptam a bőr dzsekim, majd elindultam az ajtó felé. 

- Nehogy itthon hagyjátok a táskáinkat! - intettem még egyet anyunak a házba, majd siettem ki apuhoz a kocsiba, ugyanis késésben voltunk. Jessel bepattantunk és apu már száguldott is. Durván öt perc alatt ott voltunk és siettem be a táncosokhoz. - Megjöttem. Bocsi, hogy késtem. - törtem be az Adammel közös csapatunkhoz. Ők már bemelígetettek és amíg én lepakoltam, elkezdtek táncolni. Én is nyújtani kezdtem, közben figyeltem őket és rájöttem, hogy ügyesek. Nagyon is. 

- Jól van, menni fog mindenkinek! - beszélt Adam, miközben megtapsoltuk őket. 

- Sziasztok! - robbant be a terembe Sofia. - Fél óra múlva az előadó teremben találkozunk. Majd a színpad mögé gyertek. Ja és Bella. - mellém lépett és átadott pár lapot, amin rajta volt a bemutató rendje, hogy hány órás lesz az egész és, hogy a csapataink és mi mikor következünk. - A hip-hop lesz először, azt a ruhát vedd fel. - mosolygott, majd ki is viharzott. A csapat már át is vonult az előadóba, mi meg Adammel még egyszer eltáncoltuk a tanárok társas táncát és a külön táncunkat. A végén úgy döntöttünk, hogy csatlakozunk a többiekhez, így mi is átmentünk a terembe, ami nem is terem, hanem valami olyasmi, mint egy stúdió. Színpad, nézőtér és backstage, amik egy hatalmas teret alkotnak. 

- Isabella! - hallottam meg egy ismerős hangot, mikor beléptünk az előadóba. Apa, Anya és a majmok álltak előttem. 

- Sziasztok! Menjetek, keressetek egy jó helyet az első sorokban, nekem viszont mennem kell a színpad mögé. - mutattam mögém, őket meg elpateroltam a nézőtérre. - Foglaljatok két helyet! - szóltam utánuk, ők bólintottak, engem pedig elkapott valaki. Ijedtemben sikítottam egy aprót. 

- Még szerencse, hogy ehhez már hozzászoktam. - mosolyogva beszélt Jensen, mire a nyakába ugrottam. - Nyugi! Tartalékold az energiáidat a bemutatóra. - beszélt tovább, én meg egy csókkal belefojtottam a szót. Jól van cicám, én is téged. - adott még egy puszit az arcomra, majd elengedett. Még köszöntem Jarednek és már rohantam is a backstagebe. Hátul mindenki hatalmas izgalomba volt és mindenki félt. Az igazgató nő bátorította a csapatokat és a szereplőket, majd leült a helyére ő is. A műsorvezető Sofia és Brandon. Persze ők is táncolnak majd, de őket láttuk a legalkalmasabbnak erre a feladatra. Ránéztem a papírra, amit Sofia adott és láttam, hogy vannak sztár fellépőink is. Van ki énekel, táncol vagy éppen csak nézőként van itt. Láttam a(z) One Direction nevét is, a Little Mix-es lányokat és még sokakat... Jónak ígérkezik a nap. Időre pontosan el tudtuk kezdeni a bemutatót, ami annyit jelentett, hogy Sofia és Brandon kiszaltóztak a színpadra, üdvözöltek mindenkit és elmondták a kis beszédüket. 

- De nem is húznánk tovább az időt. - néztek össze műsorvezetőink. - Kezdjük meg a napot. - ahogy Sofia kijelentette, a nézőtér és mi is őrjöngeni kezdtünk. 

- Először a piciket láthatják majd Hip-Hopozni, akik általános iskolások, de már most tudjuk, hogy hatalmas táncosok lesznek és persze meg van a pótlás iskolánkba. - nézett körbe Brandon, majd egy utolsó szólítás után, ők lejöttek a színpadról és a picik következtek. Még fel sem vették a kezdő pózt, de már hatalmas tapsot kaptak. Miután a közönség lenyugodott, a picik beálltak és már indult is a zene. Elég jól nyomják ahhoz képest, hogy még csak hetedikesek. Láttam, hogy a közönségnek is elnyerte tetszését a gyerekek bemutatója. Olyan tapsvihar keletkezett, ahogy befejezték, hogy azt hittem, szétesik a színpad, de szerencsére nem. A picik levonultak és a helyüket Jessék Hip-hop csapata vette át. Mikor felléptek a színpadra, direkt Jared arcát figyeltem és ahogy meglátta húgomat, szemei felcsillantak és olyan tekintettel nézte, hogy még én is zavarba jöttem. Szerelmes belé és ha húgom ezt nem veszi észre, le fogom ütni... Egy ilyen srácot kár lenne futni hagynia. Na, mindegy. Majd a nyaraláson kiokosítom tesómat, már ha kell. 

A zene indult, ők pedig nekikezdtek a táncnak. Mondjuk azt nem értettem, hogy húgom mit keres a hip-hoposok között, mikor ő balettozik és társas táncot tanul. Na erre rá fogok kérdezni. Bár nagyon ügyes ebbe is! Nem is értem, hogy miért nem erre a szakra ment. De ő tudja. Az ő élete, ő döntése. 

- Wáóóó!!! - futott fel a színpadra Sofia. - Ez igen! - tapsolta meg őket. - Mind a két csapat remek volt! Akkor szerintem ennyi elég is volt mára... köszönjük szépen a részvételt... - mondta volna tovább, de Brandon beugrott elé. 

- Na de Sofi... - hallgattatta el. - Nem lehet vége. Hiszen még egy pár meglepetés van a tarsolyunkban. Milyen feledékeny vagy. - forgatta meg szemeit, majd újra a közönség felé fordultak. - Nők... - halkult egy picit, de mindenki tökéletesen hallotta, mit mondott. 

- Hogy mondtad? - háborodott fel barátnőm. Jót vigyorogtunk rajtuk. De én azt mondom, hogy így sokkal jobb volt az egész. Lehet, hogyha csak felmennek, felkonferálják a csapatokat, előadókat, nem ilyen élvezetes... 

- Azt mondtam, hogy most egy vendég csapatot láthatunk majd. - terelte el a szót Brandon. Sofi csak megforgatta szemeit, jelezve, hogy "persze, persze". - Vigyázz, mert kiesnek a helyükről. - cukkolta tovább, mire barátnőm egy picit fejbe kólintotta. Az egész nézőtér nevetésben tört ki. - Honnan is érkezett a csapat? Koreából vagy Kínából? - tette a tudatlan haverom, mire Sofi is gondolkodóba esett. Persze mindenki tudta, hogy csak játszanak. 

- Japánból Brandon, Japánból! - csapott homlokára Sofia, mire a nézőtér tovább nevetett. - Hát akkor köszöntsék sok szeretettel a Japan Tron Dance csapatot! - Ahogy kimondták, lekapcsolódott az összes villany. - Na jó... mi még itt vagyunk! És nem szeretnénk leesni, szóval egy kis világítást még kérhetnénk? - beszélt tovább a műsorvezető, mire újra nevetésben tört ki mindenki. Kaptak egy kis reflektorfényt és mintha férj és feleség lennének, Brandon felkapta Sofit és a kezeiben hozta le közénk. Ahogy leértek, a fények újra kialudtak és mindenki csak várt. Aztán hirtelen egy fényesen sétáló alakot láttunk meg és mindenki tudta milyen produkció ez. UV tánc.! De ehhez hihetetlen technika és ügyesség kell, az már egyszer biztos és az is biztos, hogy nagyon ügyesek! A közönség is csak őrjöngött és mi is. Ezelőtt még nem láttam ilyet és kár. Nem értem, hogy maradhatott ki az életemből egy ilyen ... 

- Ááááááááá... - kiabált és tapsolt mindenki, miután végeztek. Kétszer meghajoltak, mert akkora sikerük volt, hogy nem engedték le a színpadról őket. Ahogy leértek, ott meg mi vártuk a csapatot. Körbeálltuk a táncosokat és mindenki gratulált, tapsolt és egyebek. Tényleg nagyon-nagyon-nagyon jók voltak! 

- Sofi, menj és kapd fel a hip-hopos ruhád, addig leváltalak. - futott oda hozzánk az igazgató nő, majd átvette barátnőmtől a mikrofont és felsétált a színpadra. - Jó napot! Én is had köszöntsek mindenkit, aki jelen van és had gratuláljak az összes eddigi és ezután következő produkcióhoz. Igen, le kellett váltani pár percre a műsorvezetőinket, ugyanis a következő táncot, iskolánk hip-hop oktatóinak egy része táncolja majd. - magyarázta meg, mire mindenkinek leesett, hogy mi is van. Sofi visszaérkezett, Brandon is kész lett és biccentetettünk egyet az igazgató nőnek, hogy megvagyunk. - Akkor köszöntsék sok szeretettel, iskolánk tanári karának a hip-hopos részét. - konferált fel minket, majd lesietett a színpadról, mi pedig izgatottan pattogtunk fel. Összesen heten táncolunk a hip-hop tanárok közül, a többiek nem vállalták be. Fent állva, már nem is tűnt olyan ijesztőnek ez az egész. Felvettük a maszkokat és a kezdő pózt, majd már indult is a zene. Néha odapillantottam Jensenékre, akik le sem vették róluk szemüket. Apu pici sztárocskái meg csodálkozva néztek. Gondolom, nem sejtették, hogy én is táncolok... Az egész produkciót élveztem és egyikünk sem rontott benne. Volt, hogy csukott szemmel táncoltam, egyszerűen csak a zenére bíztam magam és teljesen felszabadultam. Arra eszméltem fel, hogy vége van és a közönség tapsol és fütyül egyszerre. Kacsintottam egyet barátomnak, mire arcára egy széles mosoly húzódott és bólintott. Lejöttünk a színpadról, de ahogy leértem, Adam megfogta a kezem, belenyomta a mikrofont, majd visszarángatott. 

- Most pedig... - kezdett bele és közben rám nézett. - Megvárom, míg kifújod magad, mert mintha azt mondtad volna, hogy te akarod felkonferálni a következő előadókat. - csak mondta, mondta és mondta, én meg nagy nehezen levegőhöz jutottam. 

- Szóval.. - fújtam még egyet. - A következő csapat, akiket láthatnak, lelkiismeretesen készültek erre a bemutatóra, igen a szívükön viselték a próbákat és hogy minden tökéletes legyen. Fogadják őket sok szeretettel. - mosolyogtam, majd lesiettünk és a csapat ott várt minket. Egy utolsó csapatölelés, majd felküldtük őket és bátorításképp sikítottunk egy hatalmasat. Beálltak a helyükre és már indították is a kiválasztott zenét. A színpad mellől szorítottunk nekik és bíztattuk őket közben, de felesleges volt, hiszen tökéletesen tudták a koreográfiát és mindneki teljes átéléssel táncolt. Nagyon ügyesek voltak. Büszke vagyok rájuk! 

- Köszönjük szépen! - szólalt meg Sofia és Brandon. Visszakapták a műsorvezetői szerepet. - A csapatnak a táncot betanította Isabella Blake és Adam Gray, nagy tapsot nekik! - mutatott ránk, de megingattuk fejünket, hogy mi aztán fel nem megyünk ezért a színpadra, ne legyen idióta. - Bella, Adam! - szólt ránk Sofia, mire közelebb mentünk a színpadhoz, kinyújtottuk a kezünket és integettünk egyet, majd gyorsan visszaálltunk a helyünkre. - Ahj... lehetetlenek. - ahogy kijelentette, a tömeg nevetni kezdett. 

- Mindegy... hamarosan láthatjuk őket újra. De most... - emelte fel az ujját Brandon. - Most mi is jön? - vakarta meg a fejét, mire Sofi a kezébe temette arcát. - Ja már tudom!! - villant föl a kis körte haverom feje felett. - Biztos mindenki ismeri az Amerika Legjobb Tánc csapata című vetélkedőt, ahol tánc csapatok küzdenek meg egymással és hétről hétre kevesebben lesznek, míg végül az egyik nyer. - próbálta ismertetni a közönséggel a következő fellépőket. 

- A hatodik széria győzteseit köszönthetjük köreinkben. A Poreotics! - kiabálta a nevüket Sofia, majd

gyorsan leviharoztak a színpadról, hogy a csapat már kezdhesse is. - Menj öltözni... ti következtek Adammel! - paterolt hátra, én meg amilyen gyorsan csak tudtam, magamra kaptam a tánchoz illő ruhákat. Kíváncsi leszek anyáék arcára, de legfőképp Jensenére. Így még nem láttak táncolni... még a húgom se. Hamar visszaértem Adam mellé, de már Sofi és Brandon a színpadon voltak és szokás szerint hülyéskedtek.

- A most következő párosunktól olyan táncot láthatnak, amit kevesen mernek bevállalni és ezért is különleges számunkra ez a két ember. Kitartásuk és ügyességük hihetetlen... de hogy lássák, miről is beszélek, nem húznám tovább a szót. Következzen Isabella Blake és Adam Gray. - kiabálta be a nevünket, majd váltottuk egymást a színpadon. Ahogy felértünk és vártunk a zenére, fél pillanat erejéig ránéztem Jensenre. Szemeivel igen jelentőség teljesen mért végig, amitől majdnem elpirultam, de még időben elkaptam tekintetem és a tánc miatt hátat fordítottam neki. Tánc közben teljesen kikapcsolt az agyam és csak az volt bennem, hogy ha ennek vége, akkor megyek Fijire! Végig ez lebegett a szemem előtt, így teljes átéléssel táncoltam és azt hiszem elég hiteles volt és nem látszott semmi abból, hogy Adammel épphogy csak beszélünk egymással. A közönség igen sokszor adta tudtunkra, hogy fél, hogy leesek vagy Adam leejt. Hallottam, hogy néha felszisszennek, amiről azt hiszik, hogy fájhat nekem vagy elég 'durva' a szemüknek. A végén, leültem a földre a végpóz miatt, de a taps alatt se tudtam felkelni. Megcsináltuk!! Sikerült!! 

- Bella, Adam! - ugráltak fel színpadra műsorvezetőink. - Ez remek volt! Csodálatos!!! - guggolt le mellém barátnőm és a nyakamba ugrott. - Bella, menjetek öltözni, mert Austin után jönnek a középiskolás társas táncosok, aztán a tanárok még egy-két fellépő majd az utolsó vendég fellépők. - részletezte, mire bólintottam, de a következő pillanatban Adam karjaiban voltam. Meglepődtem, de gyorsan kapcsoltam és egy hátrabóglival kiszabadultam. Csak egy fintort kapott tőlem, úgy hogy senki ne lássa, aztán lesiettem és megcéloztam a hátsó öltözőket. Magamra kaptam a ruhákat, közben pedig hallgattam, ahogy Austin Mahone énekel a színpadon. Valahogy erre ráéreztem reggel. Tudtam, hogy az ő zenéjét kell hallgatnom. Miután késznek nyilvánítottam magam, visszasiettem, hogy még elcsípjem Austint és lássam a húgomék tánc csapatát. Tegnap már nagyon jól ment nekik, remélem most is! Austin után fel is mentek a színpadra és mind együtt köszönték meg a segítséget, én meg megingattam fejem és szorítottam nekik. Elfoglalták helyüket, majd indult is a zene. Ugyanolyan jól és ügyesen táncolták, mint tegnap és nagyon megnyugodtam, hogy a földön pörgős elem is ment mindenkinek, nem csúsztak el. Egyszóval tökéletes volt az egész! Megérte szenvedni vele, én azt mondom. Húgom arcán láttam egyfajta csillogást, amit tudtam, hogy a tánc okoz. Jared végig őt fürkészte tekintetével és már ezer százalékig biztos voltam benne, hogy szerelmes belé. A végén ő is és más is felállva tapsolt nekik, hiszen egy elég hosszú koreográfiát táncoltak el hibátlanul! 

- Ügyesek voltatok! - öleltem meg húgom, majd el is engedtük egymást, mert az igazgató nő a színpadra lépett. Igen, Sofia is táncol velünk és valakinek be kellett ugrania. Brandon meg épp Jasmine-nel beszélget vagy szervezkedik, esetleg vitatkozik... kitudja. 

- A következő csapat iskolánk azon tanáraiból áll, akik nem csak tanítanak köreinkben, hanem tanulnak is. Fogadják őket sok szeretettel. - lejött a színpadról, mi meg azután toltuk fel a seggünket, hogy felpakoltak a kellékesek minden cuccot, a technikusok is készen álltak, már csak mi voltunk hátra. A srácok kezdték az egész koreográfiát, ami Ke$ha - Take it Off című dalára ment. Végig vigyorogtam ezt az egészet és mintha kicseréltek volna. Voltak olyan pillanatok, ahol kacéran Jensenre néztem. Főleg miután kimásztam az egyik srác öléből. Barátom egy pillanatra elvesztette uralmát és alig észrevehetően megnyalta száját, mire még inkább mosolyogtam. Tetszett a tudat, hogy ezt én váltom ki belőle. A végén direkt ránéztem és kacsintottam, mire arcán rosszfiús mosoly jelent meg. 

- Na, ez igen! - ugrott mellém Brandon és fél kezével átkarolt. - De szerintem lányok, menjetek és kapjatok magatokra valamit, mert elég sok srác lesz majd ... hogy is mondjam.... túlbuzgó veletek kapcsolatban. - kacsintott, mire fejbe kólintottam, megöleltem majd lejöttünk. Minket Jasmine és az osztály váltott fel, akik Pitbull és Jennifer Lopez számára táncoltak, a Live it Up-ra. Mindig is szerettem az ofőnket, már azelőtt is, hogy megismertem. Tetszik a hozzáállása az osztályhoz és úgy mindenhez. Az, hogy ilyen laza és mindig jókedvű. Ez látszik a koreográfiáin is. Nem nehezek, könnyen tanulhatóak, de mégis jók! Amíg ők lenyomták a végét, gyorsan visszavettem az egyik hip-hopos ruhám, majd visszaálltam a színpad mellé. 

- És akkor így a végén szeretnénk megköszönni mindenkinek, hogy eljött és velünk együtt élvezték a napot. A táncosoknak köszönjük a szereplést. Mindannyian tudjuk, hogy mennyi munkátok van ebbe a két órás programban és hogy mennyire a lelketeken viseltétek ennek az egész napnak a sorsát. Eláruljuk, hogy körülbelül két hete még le akartuk fújni ezt az egészet. Valahogy sehogy sem állt össze a kép, de a táncosainknak köszönhetően megmaradt bennünk is a hit, hogy sikerülni fog és tessék! A mai nap bizonyította mindenki számára, hogy milyen tehetséges tanulóink vannak, olyanok, akik sokra viszik még az életben! Köszönjük még egyszer a szereplést és akkor következzen a banda, akik felfelé ívelő karrierük közepén járnak. A banda, kiknek számait most már több millióan éneklik. A banda, kikre a legtöbb lány felnéz, mind divat ikonokra, mind énekesekre! A banda, akit a legjobban szeretett volna iskolánk összes tanulója! A Little Mix!!! - kiabálta be a nevüket a diri, majd lejött a színpadról, engem pedig elkapott Perrie. 

- Kérlek mond, hogy tudod a Move táncát! - nézett rám könyörgőn, mire arcomon száz wattos mosoly terült és bólintottam. - És beállnál? Csak mert az egyik lány táncosunk....- nem hagytam befejezni neki a mondatot, már be is álltam a többi táncos közé. Perrie is elfoglalta a helyét, csakúgy, mint a táncosaik és már indult is a kedvenc dalom. A Move!. (0:40-től nézzétek.) Az első hangok után hallottam, hogy a backstageben mindenki énekli, láttam ahogy páran velünk együtt táncolják és mindenki őrjöng. Tökéletes volt az egész műsor, az egész nap és minden!! Az, hogy a végén, példaképeimmel léphettem színpadra, csak tetőzte ezt az egészet. Egyszerűen leírhatatlan volt! 

- Köszönjük szépen! - hajoltak meg a lányok, majd Perrie mellém lépett és kihúzott a táncosok közül. - Bellának pedig külön köszönjük, hogy számíthattunk rá, mint beugró táncos. Nagyon szépen köszönjük! - öleltek meg, majd miután az összes szereplő, aki ma itt járt ezen a színpadon, odajött, meghajoltunk és kivisítoztuk magunkat, lemehettünk átöltözni és végre megkezdődött a szünet! 

- Fijiiiiiiii.... érkezeeeeem!!!! - robbantam be az öltözőbe, a lehető leggyorsabban ruhát cseréltem, összepakoltam, elköszöntem mindenkitől és igyekeztem ki a többiekhez. Út közben még fújtam magamra parfümöt és leengedtem a hajam, mivel a move-hoz össze kellett kötnöm. Épp telefonon nézegettem a ma készült képeket a hírességekkel, mire valaki megfogta a kezem, visszarántott és megcsókolt.....