The first day and the Egoman
Reggel ébresztőm hangja szakított ki az álmok világából. Szemeim rögtön kipattantak és kiugrottam az ágyból. A zenét nem állítottam le, így ritmusra lépkedve mentem a gardróbba.
- Like neon lights. - próbálkoztam az énekléssel is, miközben válogattam ruháim között. Úgy döntöttem, hogy ma laza leszek. Kerestem egy farmer shortot, mellé az oldalánál mélyen kivágott laza felsőt, a türkizkék conversem és a derekamra közöttem egy pulcsit. Visszamentem a szobámba és beálltam a tükör elé. Mondjuk úgy, hogy elfogadható kinézetet varázsoltam magamra, de még nem volt teljes. A fürdőbe siettem egy fésűért. Kifésültem nagy szőkés-barna loboncomat, aztán hirtelen eszembe jutott valami. A polcomról lekaptam a szintén türkizes fullcapem és felhelyeztem.
- Kész. - mosolyogtam tükörképemre, mert így sokkal jobb látványt nyújtottam. Megelégedve kaptam fel táskám, közben pedig kikapcsoltam a zenét és lerobogtam a lépcsőn.
- Szia. - köszöntött egy idegen gyerek, mire felvontam a szemöldököm. Ismerős volt az arca és volt egy ötletem, hogy miért is.
- Te annak a fiú bandának a tagja vagy? - próbáltam megbizonyosodni feltételezésemről. Bongyor haját megrázta és oldalra igazította.
- Ha a(z) One Directionre gondolsz, akkor igen. - mosolygott rám, mire csak fintorogtam. Kikerültem és bementem a konyhába reggelit csinálni. Kerestem elő egy tálat, tejet és lekaptam a polcról egy dobozt, amiben kutyatápszerű müzli volt.
- Nekem is adj! - sasszézott be húgom, aki a nagy lendülete miatt nem tudott megállni, így nekicsapódott a pultnak. - Ööö.... Aucss. - tápászkodott fel és közben fogta a fejét. Eddig tudtam tartani magam, kitört belőlem a nevetés. - Ne röhögj gyökér! - állt fel mellém, de én csak nevettem rajta.
- Nhe... nhe... em megy. - nyögtem ki röhögő görcsöm közepette és leguggoltam. Egy idő után már hangot sem adtam ki, fetrengtem a földön és csapkodtam, mint egy retardált fóka. Húgom már nyomoromon nevetett és csatlakozott hozzám.
- Jól vagytok? - lépett be a konyhába Maria, de mi még nem tudtunk válaszolni. Nem telt el fél perc és mindenki a konyhában ácsingózott. Apa és Anya megrökönyödve figyeltek, a pökhendi majmok meg jót vigyorogtak rajtunk. Nagy nehezen összeszedtem magam és húgom is felkapartam a földről.
- Megvagyunk. - néztem körbe majd az órára. - Jess, elkésünk. - jelentettem ki, mire összenéztünk és kirohantunk az előtérbe a táskáinkért. De természetesen drága testvérem az emeleten hagyta....
- Elviszlek titeket. - ajánlotta fel az egyik tag, mire vetettem felé egy lenéző pillantást. Szőke haj? Kék szem? Ahw.... Ja! Nem!
- Attól, hogy híres vagy, én még nem heverek a lábaid előtt, nem futok utánad és legfőképp... - tartottam egy kis hatásszünetet. - Nem szeretlek, sőt egyenesen utállak. Téged is, a bandátokat is, a zenéteket meg pláne. Engem hagyj békén, maradj magadnak! - léptem az ajtóhoz és visszanéztem a társaságra. - És tudok vezetni. - kacsintottam rájuk. Vártam húgomra, mert szokás szerint szöszmötöl valamivel....
- Amerikában huszonegy éves kor alatt nem vezethetsz. - próbálta összetörni elképzelésem, de gonosz mosolyomat látva elbizonytalanodott.
- Szerinted, ha apa az egyik legjobb manager a világon, anyu meg ügyvéd, nincs engedélyem az ilyenekre? Kis naiv. - nyugtattam meg és hogy jó napja legyen, még kacsintottam is.
- Mehetünk! - kiabált Jess miközben nagy lendülettel száguldozott le a lépcsőn. Úgy kellett elkapnom, mert képes lett volna nekimenni az ajtónak. - Köszi. - mosolygott rám, majd intettünk és kimentünk a kocsimhoz. - Van egy olyan érzésem, hogy este még beszélgetés lesz emiatt. - ült be az anyós ülésre, bekötöttük magunkat és elindítottuk a rádiót.
- Apu tudja, hogy nem szeretem a majmait és tudja, hogy megmondom a véleményem... - közöltem vele, mikor már a suli felé tartottunk. Jess ugyanennek a tánciskolának a középiskola felébe jár, míg én a főiskolára. A két épület csak pár méterre volt egymástól. - Megjöttünk. - szólaltam meg és leparkoltam.
- Ennyit arról, hogy feltűnés nélkül érkezünk. - sóhajtott a mellettem lévő szöszi, kipattant a kocsiból és megvárta, míg összeszedem magam. Lehet, hogy igaza van. Hogy gondoltam, hogy egy nagy fekete Range Rover nem kelt feltűnést!? Most már mindegy...
- Inkább észre sem veszem, te is tedd ezt. - mosolyogtam rá. Bólintással jelezte, hogy értette. Elbúcsúztunk egymástól egy-egy öleléssel és mindenki ment a maga dolgára. A suliba belépve , elképedtem. Mindenhonnan a tánc sugárzott. Képek, festmények a falakon, zene szólt és táncosok futkostak körülöttem.
- Az első éves diákokat kérem fáradjanak az aulába. - hallottuk meg a sulirádió hangját, mire rögtön tudta mindenki, kik az új diákok, mert megindultunk az aula felé. Sokan voltunk. Mondjuk számítottam is rá, hiszen egy évfolyamon négy osztály van és mindegyik osztálynak megvan a saját szaka, amit agyba-főbe nyomatnak.
- Egy kis csendet kérnék! - állt fel a pódiumra egy harmincas éveiben járó, vékony, barna, hosszú hajú nő, aki valószínű, az iskola igazgatója. - Köszönöm. Először is köszöntelek titeket iskolánkban. A mai nap folyamán megkapjátok papírjaitokat és megtudjátok, hogy melyik osztályba kerültök. Amint az osztályfőnökök elmondanak minden fontos tudnivalót, lesz egy megmérettetés. - ahogy kijelentette, sokan izgulni, mozgolódni és pánikolni kezdtek. Nem értem ez mire jó, hiszen a felvételin is táncolniuk kellett és most is azt kell majd csinálniuk? Hova ez a nagy cécó!? - Ott az asztalnál megkapjátok a papírjaitokat és egy térképet az iskoláról. Sok szerencsét az évekhez és itt találkozunk, itt lesz a gyülekező. - köszönt el, mi meg tolongani kezdtünk az asztalhoz. Úgy döntöttem, megvárom, míg mindenki végez, hisz semmi értelme ennek a lökdösődésnek. Röpke negyed óra alatt elfogytak, így én következtem.
- Isabella Blake. - mondtam a nevem, a magas szemöldökű, morcos nénike meg már adta is a papírokat. Nehezen bírtam ki, hogy ne nevessem el magam. Tudom, hogy illetlenség, de akkor is... vicces. Megkerestem az osztályom, ami a második emeleten a huszonhatos termet jelentette. Beléptem és kíváncsi szempárokkal találtam szembe magam.
- Belluska. - karolt át egy magas, barna hajú, tengerkék szemű srác, mire összeráncolt szemöldökkel néztem rá.
- Vedd le rólam a kezed! - erélyesen néztem és minden szót kihangsúlyoztam. Mindenki úgy nézett rám, mint valami idiótára. Gondolom, ő az iskola szívtiprója.
- Hallottam rólad, hogy ellenséges vagy. Ez tetszik. - közelebb húzott magához és maga felé fordított.
- Én nem vagyok ellenséges, csak tudom kivel érdemes szóba állni. Ki az, aki nem használ ki és nem a pénzemért van velem. - tartottam a szemkontaktust és szinte olvastunk egymást tekintetéből. Ahogy belenéztem kék íriszeibe, meg tudtam mondani, hogy egy felszínes, szar alak, akinek mindene a pénz.
- Mondod ezt te, akinek az apja JB managere és a(z) One Directioné is. Ja és ne felejtsük el, hogy a te anyud az ország legjobb ügyvéde. Ne röhögtess! - próbálta ellenem fordítani előbbi mondandóm.
- Lehet, de ez nem jelent semmit. Az, hogy szüleim milyen körökben mozognak, engem nem befolyásol. csak téged foglalkoztat ennyire a pénz és a hírnév, mert felszínes ember vagy és leszarod ki az igaz barát, csak az számít, hogy minél többen vegyenek körül és sztároljanak. - arcom egy centire volt övétől, mert még mindig szorosan fogott magához. Csodálkoztam is, hogy nem engedett el, de akkor most tűrje. - És különben is. Az a pénz a szüleidé, nem a tiéd. Ne menőzz vele, mert nem te kerested meg. - szemeivel ölni tudott volna. Szerintem még soha senki nem oktatta ki. Majd én visszarángatom a földre.
- Ha ennyire utálsz, miért vagy még mindig a karjaim között? - hajolt még közelebb és orrunk már összeért, de most megfogott. Igaza van, már milliószor hátrébb léphettem volna, de nem tettem.
- Mert szeretek játszani. - mentettem magam és bizonyításképp nyomtam egy puszit arcára és hátrasétáltam egy üres padhoz. Meglepődött fején jót derültem. Hát így járt!
Pár perccel később egy csomó srác állta körbe és volt egy olyan érzésem, rólam beszélhetnek, mert Mr. Egoman folyamatosan felém pillantott és csábos mosolyával próbált bevágódni, de nem nyert. Csak egy fintort kapott válaszul. Már előre tudom, hogy utálni fogom.
- Sziasztok! - lépett be a terembe egy szőke, fiatal nő elég laza stílussal. Kellett pár perc mire megismertem. Jasmine Meakin. Ő híres koreográfus. Annyira, hogy felnézek rá! - Én lennék az osztályfőnökötök. Kérlek tegeződjünk, mert utálom a hivatalos stílust. - mosolygott. Nekem szimpatikus volt. - Adam, ülj le Bella mellé. - utasította, mire az osztály nevetni kezdett, mi meg összenéztünk. Először is... Jasmine tudja a nevem!! Másodszor meg... erre ráérzett! Adam helyet foglalt mellettem és figyelte az ofőt. - Igazából semmi extrát nem kell mondanom. Az órarendeteket megkaptátok a papírjaitokkal együtt, így biztos észrevettétek, hogy szinte nem is lesznek közös óráitok. Csak azoknak, akik egy szakon vannak. Nálunk két csoport van. A balettos és társastáncos csoport, valamint a társastáncosok és hip-hoposok. Félreértés ne essék. Az osztály társastáncos része ketté oszlott! Nem kell megijedni, nem kell mindenen részt vennetek. - nyugtatta a táncosoknak ezt a felét... kicsit megnyugodtam. Nem szeretem a balettot, de táncolom, ha kell. Körülnéztem és annyira látható volt, ki melyik csapatot erősíti...
- Gondolom te hip-hopos vagy. - fordult felém padtársam, mire rá emeltem tekintetem.
- Te tudsz olyat is? - kezdtem piszkálni. - Amúgy igen. - válaszoltam kérdésére, nehogy azt mondja, illetlen vagyok.
- Lehetnél kedvesebb is a táncpartnereddel. - tanácsolta, mire kikerekedtek szemeim.
- Milyen táncpartnerről beszélsz te? Biztos lehetsz benne, hogy én nem táncolok veled! - olyan határozottan jelentettem ki, amennyire csak tudtam. Én meg ő!? Kizárt!
- Nézz körül és láss! - mutatott körbe és pár pillanat múlva leesett, mire gondol. Minden lány mellett egy fiú ült. Akkor ezek szerint ő lesz a partnerem. Remek... egy újgazdag, nagyképű, egoista!
- Te és a társastánc? - vontam fel a szemöldököm.
- Ennyire hihetetlen!? Jó vagyok ám benne. - kacsintott és közelebb húzódott. Felé fordítottam a fejem és újra belenéztem gyönyörű, kék szemeibe. Tény, hogy szép szemei vannak, de attól még ugyanaz a barom...
- Majd meglátjuk! - néztem végig rajta, hátha idegesíti, de fordítva sült el a dolog.
- Másban is jó vagyok ám. - suttogta fülembe, mibe beleborzongtam. Csak megingattam fejem és felkeltem, mert menni kellett az aulába. Elvileg mi kezdünk, hisz mi vagyunk az A-sok. Levonultunk és mi voltunk az utolsók... Mindenki csak ránk várt és ahogy megérkeztünk, az igazgatónő rögtön felsietett az emelvényre.
- Akkor kezdjük is. A balettosok ideálljanak, a társastáncosok ide, a hip-hop őrültjei oda és a latin táncosok meg oda. - elosztott mindenkit és megvárta míg rendeződünk. - Egy kis változtatás. Ha esetleg valaki ezt is, azt is táncolja, az választhat. Értem itt az A-sokat. - ahogy kimondta, egyből változtattunk. Átálltam a hip-hopos felére. Így jobban tetszett a felállás. - Ha van olyan, akinek esetleg menne bemelegítés nélkül a tánc, örülnénk neki, így hamarabb végeznénk. Tudom, hogy így nem lehetne, de sajnos máshogy nem tudjuk megoldani. - húzta el a száját, mire elég sokan jelentkeztünk, hogy nekünk ez menne. Adam is a jelentkezők között volt hip-hop kategóriában, csakúgy, mint én. Na, erre kíváncsi leszek. - Köszönjük. A többiek addig kísérő tanárokkal elmehetnek egy-egy táncterembe gyakorolni. - adta ki az utasítást. Megvártuk míg kivonultak és körülbelül húszan maradtunk. - Ki szeretné kezdeni? - nézett végig rajtunk, mire egy balett-táncos jelentkezett. Szép sorban mindenkit megnéztem és már csak a mi osztályunk maradt. - Itt a lányokat arra szeretnénk kérni, hogy az extrém dolgokat hanyagolják, mert az inkább a fiúk világa. Persze ettől függetlenül lehet táncolni olyat is... - tett egy kikötést, én meg gondolkodni kezdtem. Nem fogok változtatni. Valamiért nincs kedvem és meg akarom mutatni, hogy én tudok táncolni!
- Bella? - hallottam meg mögöttem egy ismerős hangot, mire megfordultam.
- Brandon! - ugrottam a nyakába néger barátomnak, mert igen megörültem, hogy végre egy normális emberrel is beszélhetek. - Hát te? Csak nem beiratkoztál? - kezdtem faggatni, ő meg megrázta a fejét.
- Dehogyis! Hip-hop tanár vagyok. - húzta ki magát. Elismerően néztem rá, majd a következő mondatának nagyon örültem. - A tanári kar hallott rólad és szeretnék, ha ketten eltáncolnánk egy régi koreográfiánkat. - alap, hogy benne voltam. Egy éve talán, hogy ketten együtt táncoltunk és elég jól ment.
- Csapassuk! - kiabáltam fel, mire sokan felénk kapták a fejüket. Adam kérdő tekintettel méregetett, de én csak fintorogtam egyet. Még arra volt időm, hogy átöltözzek táncos ruhába és már az aula közepén álltunk. Mindenki furcsán nézett rám, hogy én egy tanárral táncolok, de ez van... Amíg megbeszéltük, hogy egy laza koreót táncolunk, felkontyoltam a hajam. - Mehet. - bólintottam és már indult is a ZENE. Élveztem, annak ellenére is, hogy én extrémebbet akartam táncolni.
- Ez jó volt, de Bella. - nézett rám a Diri. - Te tudsz jobbat is! - jelentette ki, bennem pedig felment a pumpa.
- Zenét kértek! - néztem a Dj-re, aki rögtön adott egy pörgős zenei alapot, én meg megmutattam mit is tudok. A táncot (nem a szereplő van a videóban) nagyon élveztem. Ahogy befejeztem, hatalmas tapsot kaptam és egy elismerő pillantást az igazgatótól, plusz a tanári kartól. Visszaálltam a helyemre és vártam a következő táncost, de senki nem akart szerepelni. Mindenki értette miért van, én meg legszívesebben elbújtam volna.
- Hát Bella, most sokak önbizalmát romboltad le. - ölelt át hátulról Adam. Nem húzódtam el, valamiért nem foglalkoztam vele. Az jobban érdekel, hogy most miattam nem mernek táncolni. - De tényleg jó voltál. - suttogta fülembe, mire észbe kaptam.
- Adam, hagyj békén! - próbáltam szabadulni, de nem tudtam, így megfordultam és szemeibe néztem. - Ha nem engedsz el most rögtön, piskótát csinálok a tojásaidból. - mosolyogtam rá kedvesen, ő meg szúrós szemekkel jutalmazott. Lassan ugyan, de elengedett. Berugdostam középre, így jelezve, hogy ő következik, amit nem is bánt. Elkezdte, kacsintott nekem és belelendült. Az állam is leesett. Nagyon jól táncol!
Még fel sem eszméltem az ámulatból, de előttem állt. A zene továbbra is szólt, amit furcsálltam, de pár másodperc után megértettem. Főleg, mikor behúzott maga mellé.
- Remélem, elsajátítottad a Kizombát, mert az következik. - hangjából szenvedély érződött, én meg rázni kezdtem a fejem.
- Nem, nem, nem és nem! Az egy erotikus tánc, nem gondoltad komolyan! - indultam volna vissza a helyemre, de a diri nem engedett. Mondván mutassam meg, hogy még mit tudok. Sóhajtottam egyet és beálltam egy méterre Adam elé. (TÁNC(szintén nem a szereplők)) Értette, honnan akarom kezdeni és pár másodperc múlva már fél centi távolság se volt köztünk. Bevallom, élveztem! Végre egy olyan táncos, aki érti a dolgát és nem nekem kell vezetnem... Tény, hogy mi talán több érzelmet vittünk bele, mint amennyit igényelt, de egyikünk sem bánta. Annyira beleéltük magunkat, csak azt vettem észre, hogy ajkaimra tapadt
- Köszönjük srácok! - tapsolt az igazgató nő, én meg lehajtott fejjel vártam ennek az egésznek a végét. - Amit az előbb láttatok, az volt a kizomba. Kevesen tudják a lépéseket és akik tudják, még azoknál is kérdéses az összhang. Itt viszont minden tökéletes volt! Örülök, hogy iskolánk gazdagodott két ilyen jó táncossal. Adam és Bella, előttetek biztos, hogy nagy jövő áll, de addig is iskolánk tárt karokkal vár titeket mindennap, csakúgy, mint a többieket. - köszönt el és mindenkit útjára engedett. Sokan jöttek oda gratulálni, én meg zavaromban elnyökögtem egy köszönömöt és elviharoztam átöltözni.
- Bocs. - kerültem ki valakit, akinek nekimentem, de az megfogta a kezem és visszahúzott...
ui: Sajnálom, hogy ennyit késtem, de próbálta hitelesre írni.! :) Bár nekem nem jön be, mint semmi, amit írok... azért remélem, hogy jó. :)
Zsó. xx. :) ♥
nagyon nagyon jó lett*-*
VálaszTörléssiess a kövivel.:)
Köszönöm, igyekszem! :) ♥
Törléssiess a kövivel^^
VálaszTörlésAnita.
Igyekszem! :) ♥
Törlés