4. fejezet.

Sziasztok! :) Utólag is mindenkinek kívánok Békés, Boldog Ünnepeket és mivel nem találkozunk az új évig, Így Boldog Újévet mindenkinek! ;) ♥♥ A fejezetbe raktam két videót is, amiből az egyiket már a másodikban láthattatok, de azért nézzétek meg... így jobb a hatás! :)

Then you'll be mine

- 'Reggelt. - mormolta Adam, miután kinyomtam ébresztőmet. Mivel se neki, se nekem nem volt kedvünk még felkelni, így átváltottam szundi üzemmódba és visszadőltem. Ez maximum tíz perc, az alatt összeszedjük magunkat. Fogalmam sincs miért vagyok ennyire fáradt... Este elég időben lefeküdtünk, sőt... nem is volt olyan fárasztó a tegnapi nap. Nem értem. 

- Nem akarok suliba menni. - morogtam és fejem belefúrtam a párnába. Hallottam, hogy Adam felkuncog majd a következő pillanatban közelebb bújt hozzám és fél kezével átkarolva magához préselt. - Ha ilyeneket csinálsz, akkor csak maradhatnékom lesz. - fordítottam felé buksim, ő meg megvonta vállát. - Inkább idegesíts fel és akkor hamar kiszállok az ágyból. - adtam neki egy tanácsot, mire gondolkodni kezdett. 

- Hazudtam tegnap. - jelentette ki, mire felszaladt a szemöldököm. Máris elérte, hogy szememből eltűnjön a fáradtság. Kíváncsi lettem... - Nem három szobánk van, hanem négy. A negyedik a vendégszoba. - ahogy elmondta, elnevettem magam. Azt hittem, valami komolyabbra gondol, de hál' isten nem. 

- Idióta. - böktem oldalba. - De akkor most haragszom rád. - lerúgtam magamról a takarót és felültem az ágy szélére. Eljátszottam a sértődöttet, pedig egyáltalán nem voltam mérges. Egyszerűen csak jól esett szórakozni egy kicsit. Nagy nehezen kiimádtam magam az ágyból és előkerestem a sulis ruhám, amit tegnap magammal hoztam. Egy fésű és néhány pipere cucc kíséretében bevonultam a fürdőbe. Rendbe szedtem magam és vállalható kinézetet varázsoltam magamra. Az egész nem vett igénybe negyed óránál többet, így visszasiettem a szobába. Belépve láttam Adamet, aki sikeresen visszaaludt, mivel telefonomon kikapcsoltam a szundit is. Azt hittem, ő is felkel. Mellé léptem és elkezdtem ébresztgetni. - Gyere te egoista, különben elkésünk a suliból. - simítottam végig kezén, de ő észre sem vette. - Adam! - szóltam rá, majd picit megráztam vállait. A következő pillanatban elkapta kezem és maga mellé rántott. 

- Ha finomabban csinálod, még talán fel is ébredek. - pimaszul vigyorgott, én meg csak megráztam fejem és egy 'lehetetlen vagy' nézéssel letudtam. - Ilyenkor imádnivaló vagy. - nyomott egy puszit számra, majd kikászálódott az ágyból és elment a fürdőbe. Furcsa, hogy úgy viselkedünk, mintha egy pár lennénk. Puszilgatjuk, ölelgetjük, csókolgatjuk egymást... közben meg semmi. Haverok vagyunk. Azt hiszem, ezt hívják úgy, hogy barátság extrákkal. 

Amíg ő csinosítgatta magát, beágyaztam, elhúztam a függönyt és kinyitottam bukóra egy ablakot. Összepakoltam cuccaimat és indulásra készen vártam, hogy kijöjjön végre. Rosszabb, mint egy lány. Azt is el tudom képzelni, hogy csókolgatja saját tükörképét. 

- Adam. Itt hagylak! - kiabáltam be az ajtón, mire az kinyílt és szalonképesen állt előttem. Megforgattam szemeimet, majd miután felkapta táskáját, összekulcsolt kezekkel indultunk le a földszintre. - Nagyon szépen köszönök mindent. - mosolyogtam anyukájára, aki szorosan magához ölelt. Először meglepődtem, de még épp időben tudtam reagálni. Apukája gondolom már dolgozhatott, mert nem volt itthon. 

- Én köszönöm, hogy eljöttél. Nálad jobb barátnőt nem is tudnék elképzelni a fiamnak. - ahogy ezt kimondta, szemeim elkerekedtek. Barátnő!? Én!? Itt valami hatalmas félreértés törént! 

- Sajnálom, de mi nem vagyunk együtt. - próbáltam felvilágosítani arról, hogy tulajdonképpen mi folyik itt, ő meg felkuncogott és vállamra tette kezét. 

- Még...! - kacsintott egyet, majd újra megölelt. Hihetetlen ez a nő. Nagyon kedvelem és bárcsak nekem is ilyen szüleim lennének. Támogatják mindenben a gyerekeiket, közvetlenek és nincsenek elszállva maguktól. Ha ugyanez lenne a helyzet otthon is, nem lennék kiakadva a nagy ház miatt. Adam sincs a sajátjuk miatt, de megértem, hogy miért nem. Szerető környezetben él és ez fontos! 

- Még mindig haragszol rám? - féloldalas mosoly volt arcán és látszólag benne volt a játékban. Nem válaszoltam neki, ő meg elnevette magát. - Na ne csináld már! Most mond, hogy nem volt jó velem aludni! - háborgott, mire mosolyogva néztem szemeibe.
- Nem volt jó veled aludni, de csak mert kérted, hogy mondjam. - kacsintottam, ő meg fogta a fejét. Hát igen, előfordulhat, hogy lesújtom az embereket. Gonosz mosoly terült el arcomon, de hirtelen eszembe jutott valami. - És mit fognak hinni? Miért veled jövök suliba? - kérdezősködtem. Kíváncsi voltam, mit talált ki.
- Semmit. Megláttalak az utcán sétálni a suli felé és felvettelek. - nem törődöm stílusától idegbajt kapok. Jó vicc, de látszik, hogy nem gondolkodik.
- Persze. Tegnap Range Roverrel jöttem suliba, ma meg nincs kocsim és úgy kell elhozni. Gondolkodj már! - csaptam homlokára, mire tekintetét elszakította az útról és felvont szemöldökkel nézett rám. Belenéztem gyönyörű, csillogó, kék szemeibe és álltam pillantását. - Ha ezt így folytatod, karambolozunk. - hajoltam közelebb majd gyorsan visszahúztam fejem. Tudtam, hogy ezeket a kis játékaimat én még megbánom, de teljesen megéri. Utána már nem sokat beszélgettünk és csak arra lettem figyelmes, hogy megérkeztünk a sulihoz. Ahogy leparkolt, kipattantam és elnevettem magam. Mindenki gyilkos tekintettel méregetett, mert a suli legmenőbb pasijának kocsijából szálltam ki... hűha..!!
- Szard le őket! - állt meg mellettem Adam, miután bezárta az autót. - Csak féltékenyek. - legyintett, én meg afféle 'tejóég' fejjel meredtem rá.
- Rám? Miért lennének féltékenyek rám? Azért, mert egy nyomi kocsijából szálltam ki és most épp vele beszélgetek... Hát én erre nem lennék féltékeny. - hecceltem egy kicsit, majd megfordultam és elindultam a suliba. Nevetve jött utánam és egyik kezével átkarolta vállam. - Felejtős. - ráztam le magamról egy grimasz kíséretében. - Milyen órával kezdünk? - kérdeztem miközben átvágtunk az aulán. Sokak tekintetét éreztem magamon de igazából nem érdekelt. Sosem voltam az a lány, akit érdekelt, mit gondolnak róla.
- Elvileg koreográfia. - válaszolt, majd a terem felé vezetett, ahol leszünk. Bent már sokan ott voltak az osztályból és beszélgettek. Mi is leültünk egy félreeső helyre és arról kezdtünk beszélgetni, hogy mikor próbálunk majd a versenyre.
- Vállalom veled a táncokat. - jelentettem ki, ő meg tátott szájjal nézett rám. - Csukd be, mert a végén belerepül valami. - nevettem meglepődöttségén. Gondolom arra számított, hogy keresünk másik videókat. De miért keresnék, mikor ő olyanokat talált, amit meg tudunk csinálni és még nyerhetünk is velük.
- Alakul. - ennyit nyögött ki, most pedig én meredtem rá értetlen fejjel. - Majd rájössz. - kacsintott. Felállt és odament valami haverjához. Csak szimplán megráztam fejem és elővettem a telefonom. Kaptam egy SMS-t Jesstől. " Bosszút követel! love you. :*♥" Arcomon egy gonosz mosoly jelent meg, mert tudtam mire érti. Tegnap szép csendben otthagytam őt anyuékkal, ami nem tetszett neki. Sőt szerintem ma reggel apuval jött suliba .... Szegény!!!
- Szia. Sofia vagyok. - ült le mellém egy sötétbarna, hosszú hajú lány. Felnéztem rá és elcsodálkoztam azon, hogy milyen izmos.
- Szia. Bella. - mutatkoztam be én is, majd beszélgetni kezdtünk. Egy csomó minden szóba került és furcsa módon nem ellenségeskedtem vele. Szimpatikus volt, de fogalmam sincs miért. - Te mit táncolsz? - kérdeztem mikor már vagy tíz perce beszélgettünk megállás nélkül.
- Hip-hop és salsa. De nem hiszem el, hogy nem ismersz meg... - nevetett fel, mire összeráncoltam szemöldököm. Szuggerálni kezdtem arcát és gondolkodtam. Ismerős.... de nem tudom honnan. Aztán mintha villámcsapásként ért volna a megvilágosodás. - Sofia Boutella? Aki visszautasította aput? - csodálkoztam ezen. Ő volt szinte az egyetlen, aki nemet mondott arra, hogy apa legyen a managere. Lehet, hogy jól tette.!
- Remélem azért nem haragszol. - nézett rám félve, mire felvontam szemöldököm. Ugye csak viccel!?
- Hogyan haragudnék? Lehet, hogyha vállaltad volna, most egy nagyképű, egoista sztár lennél... így viszont te vagy a világ legjobb táncoslánya. Csak úgy hívnak, hogy a hip-hop királynője. Mit keresel köztünk? - pörgött a nyelvem, amin csak nevetett.
- Nálam a főiskola kimaradt. Én középiskolában kezdtem el versenyeken táncolni és ahogy kijártam, bejött minden. Ilyen szerződés, olyan szerződés, aztán pár évvel később a Street Dance 2 is közbejött és esélyem nem volt arra, hogy megnézzem mit hagytam ki. Most viszont kértem managerem, hogy ne szervezzen semmi különöset számomra, mert én bizony kijárom a két éves képzést. - elismerően bólintottam. Ez az elszántság. Már mindene megvan, ami kellhet és ő képes beiratkozni egy iskolába. - Láttalak tegnap táncolni. - villantotta meg mosolyát, mire lehajtottam a fejem. Az ő koreográfiáját táncoltam, mikor egyedül nyomtam... - Tetszett, ahogy csináltad. Belevitted a saját stílusod és ez jó. Nagy jövő előtt állsz. Te is és a pasid is. - ahogy kijelentette, elnevettem magam.
- Nem a pasim!!! - nevettem még mindig, ő meg furcsán nézett rám. - Ő csak a táncpartnerem. - vontam meg a vállam. Ez így is van, ha ezt a pillanatot nézzük, de ha tegnap este láttam volna magunkat kívülről, lehet, hogy én is azt mondanám 'ezek együtt vannak'. Ráadásul reggel vele jöttem suliba, vele beszélgettem mikor bejöttünk a terembe, tegnap megcsókolt mindenki előtt és a többi. Tényleg úgy nézünk ki, mint egy pár.... te jó ég!
- Hát akkor majd lesz! Látom hogy néz rád és azt hiszed, hogy most nem rólad van szó? - fejével Adamék felé biccentett. Felénk vigyorogtak a haverjai és ő is rám-rám nézett hébe-hóba. Csak megforgattam szemeim, Sofia meg oldalba bökött. - Vedd észre, hogy bejössz neki. - szólt rám.
- Akkor azzal a lendülettel ki is megyek. - ahogy kimondtam, elnevette magát. - Most mi van!? - csináltam úgy, mintha nem tudnám miről van szó. Csak fogta a fejét és vigyorgott. Érzem, hogy vele jóban leszek, ráadásul egyszerre is végzünk, mert én is csak a két éves képzésre jöttem. A négy éveset soha nem vállaltam volna be, mert ballettet is kéne tanulni, azt meg nem szeretem. Táncolom, ha nagyon muszáj, sőt táncoltam is pár évig, mert ez az alapja minden táncnak, de ha lehet, akkor hanyagolom.
- Gyere, mi tartjuk az órát. - fogta meg kezem és felrángatott, mikor csengettek. - Mielőtt megkérdeznéd, engem kértek meg, hogy a koreográfiát tanítsam és akkor tanulhatok is a suliban. Ennyi volt a feltétele. Én meg téged választottalak segédemnek, mert láttam mit tudsz. Világos minden? - vigyorgott, mire bólintottam. Mást úgy se nagyon tehettem volna. - Sziasztok srácok! - köszönt hangosan és elérte célját, mert mindenki ránk figyelt. Adam kérdő tekintettel pásztázott, de nem is foglalkoztam vele. Mindjárt megérti. - Sofia vagyok és a koreográfiát én fogom tanítani nektek, de egyben lesznek órák is, amin tanulok, csakúgy, mint ti. - kellett pár perc mire leesett mindenkinek, hogy ki is ő. Láttam egy-két ember szemében a csodálatot és ez megmosolyogtatott. - Segítőmnek Bellát választottam, amit szerintem mindenki megért. - mutatott rám, én meg megforgattam szemeim és elmosolyodtam. - De akkor kezdjünk is bele. - tapsolt egyet, majd lekapta magáról pulcsiját. Én is így cselekedtem, így mind a ketten táncos ruhában voltunk. - Ez az óra nem lesz se nehéz, se egyszerű. Mi mutatjuk a táncot, lebontjuk lépéseire és mindenki elsajátítja. Ez alatt megtanuljátok, hogy rakódik össze egy tánc és ti hogyan csinálhattok magatoknak saját táncot. Egyáltalán nem nehéz, csak elsőre tűnhet annak. Amit ma hoztunk nektek, azt már tegnap láthattátok Bellától. - ahogy kimondta, mindenkinek kikerekedtek a szemei. Nem egyszerű mutatvány, az biztos. - Nyugodjatok meg, egyáltalán nem nehéz és ha jól tudom, ti a haladó csoport vagytok, így sima ügy lesz. - bátorítóan mosolygott, majd zenét kapcsolt és beállt tőlem két méterre. Bólintottunk és nekikezdtünk a koreográfiának. Tegnap is jó érzés volt ezt táncolni, de most, hogy azzal táncolhatom, aki alkotta.... fenomenális!!! Hamar lezavartuk, majd egy pacsi és meghajlás után körülnéztünk a társaságon.
- Srácok ne féljetek tőle. - kezdtem bele most én, mert láttam, hogy Sofia is megijedt ezek után, hiszen az arcok nem sok jót sugároztak felé. Mindenki félt. - Az első alapszabály a táncban, hogy válj eggyé a tánccal. Kifejezheted a saját érzéseidet, egyéniséget vihetsz bele és megmutathatod, hogy mit tudsz. Hinned kell magadban, mert ha nem, akkor táncolni sem tudsz. Ha úgy gondolod, hogy neked ez nem menne és meg sem próbálod, már vesztettél is. De ha nekiállsz, próbálkozol és gyakorolsz, nyerhetsz is! Azt hiszitek, hogy nekem legelsőre így ment?? Akkor tévedtek... Estem, keltem és tele voltam kék, zöld, lila foltokkal, de nem adtam fel, tovább csináltam. Bevallom, nem a legegyszerűbb mutatvány, de nem lehetetlen. Fogjatok hozzá, tanuljátok és mutassátok meg a többieknek, hogy mit tudtok. - próbáltam lelket önteni beléjük, ami sikerült is. Adam kacsintott egyet, mire csak mosolyogtam.
- Köszönöm. - tátogta Sofia, majd a többiekre nézett. - Kezdjünk hozzá. Lebontjuk lépésről lépésre és mindent aprólékosan megtanulunk. Nem kell sietni, menni fog mindenkinek! - mosolygott rájuk biztatóan és nagyon sokak arcán láttam az elszántságot és azt, hogy megakarják mutatni, nekik ez menne. Neki is kezdtünk és az elejétől fogva minden lépést egyenként vettünk. Sikerült eljutnunk óra végére addig, hogy egynyolcad már zenére megy mindenkinek és a második nyolcadnak a felét tanulgatjuk. Nagyon ügyes társaság, csak önbizalom hiányosak....
- Tanár néni! - fogta meg kezem Adam, mire elnevettem magam. - Én majd járhatok önhöz korrepetálásra, ugye? - nyitotta ki előttem az ajtót, mire bűnbánóan néztem rá.
- Sajnálom, de táblázva vagyok. - jelentettem ki, majd gyorsan átgondoltam mit mondtam. - És a táblázatom mostantól érvényes az elkövetkezendő két évig. - kacsintottam, ő meg felkacagott. - Sőt... az elkövetkezendő életemre. - ahogy fokoztam, felvonta szemöldökét.
- Szerintem meg hazudsz. - állított meg és elém állt. - Nincs neked semmilyen táblázatod és nincs telt ház nálad. - préselt magához, mire gonosz mosollyal néztem fel szemeibe. - Szóval akkor ma este nálad próbálunk. - jelentette be, én meg meglepődött képet vághattam, mert elmosolyodott. - Ne nézz így, mert a végén még elpirulok. - kapott szája elé, én meg eddig bírtam. Hangosan felröhögtem. - Ha ötre átmegyek, az jó? - kérdezte, mikor már sikerült normalizálódnom. Bólintottam majd elléptem előle, figyeltem, hogy ne tudjon kezem után kapni és visszahúzni. - Előbb-utóbb megtörlek. - szólt utánam, mire hátrafordultam.
- Sok szerencsét. - küldtem neki egy puszit a levegőbe majd mentem a következő órámra. Így ment ez egész nap. Futkostam a suli egyik feléből a másikba, mert az órák mind más-más termekbe voltak. Alig tudtam pár szót váltani Adammel és Sofia is csak néha ért rá, mert vagy egy órán volt velem vagy ment tanítani. Ez a nap ilyen volt. Utolsó óra után sétáltam ki Adam kocsijához, de megálltam, mert megakadt a szemem a faliújságon. Kinn volt a két hét múlva esedékes táncverseny plakátja és alatta egy papír a jelentkezők nevével. Magunkat is láttam a papíron, ebből arra következtettem, hogy Adam már látta és felírt minket. Megnéztem a neveket, de Sofiat nem láttam. Talán még nem látta a plakátot...
Ahogy kiléptem az épületből megláttam Adamet a kocsijának dőlve és körbeállta egy csomó csaj, ő meg kapkodta köztük a fejét. Gondoltam megvárom mi sül ki ebből, így nekidőltem egy oszlopnak és csak figyeltem. Láttam az arcán, hogy idegesítik a rózsaszín barbik és hogy már szabadulna, de nem. Az egyik csaj leejtette a táskáját szándékosan és miközben lehajolt, végig Adamet nézte, hogy figyeli-e a mély dekoltázsát, de szegény pofára esett, mert Adam arcán afféle 'szánalmas vagy' reakció volt. Ezen nagyon kellett nevetnem. Szegény srác... Kicsit közelebb sétáltam, hogy halljam miről beszélgetnek. Amikor az egyik lány megkérdezte tőle, hogy "tetszik az új cipőm? Bugatti..." akkor olyan szinten elröhögtem magam, hogy majdnem elestem. Adam meg csak szörnyülködött rajtuk. Mikor az egyik csaj nekiállta tapogatni és közelebb lépett hozzá, azzal a céllal, hogy Adam nézzen bele a pólójába, megrökönyödtem rajtuk. Van bennük egyáltalán tartás és büszkeség!? Odaléptem Adam mellé, aki megkönnyebbülve sóhajtott fel.
- Bocsi csajok, de elrabolom Casanovát. - ahogy kijelentettem, kétségbe esett fejet vágtak. Legszívesebben a képükbe nevettem volna. Röhejes ami csinálnak. Adam félkezével átkarolt, mire a körülálló lányok szúrós szemekkel méregettek.
- Egy ilyen kell neked!? - kezdett bele az egyik szőke plázacica, mire felvontam szemöldököm. - Stílus nulla, egyéniség nulla, érdekből van veled és ezt jobb ha észreveszed. - kezdte el kioktatni Adamet, engem meg elhordani mindennek. - Nagyra van, mert az apja híres manager és az anyja meg ügyvéd. Vedd észre, hogy egy kis pióca, aki rád ragadt csak azért, mert neked is van pénzed. Ch... ribanc. - vágta hozzám, én meg elé léptem.
- Idefigyelj kiscicám. Semmit nem tudsz rólam az ég világon. Ne akarj leírni, mert nem fog sikerülni. Azért vagyok Adammel, mert gazdag? Ugyanmár... Én nem olyan vagyok, mint te! - szó szerint köptem a szavakat. Nagyon felidegesített. - Kettőnk közül te vagy a ribanc. És ehhez nem kell ész, hogy megmondjuk. Elég rád nézni. Rózsaszín táska, ruha, magassarkú. Te élsz apuci meg anyuci pénzéből és használsz  ki mindenkit, aki a közeledbe kerül. Szóval az előbb magadat írtad le és nem engem. Ha azt hiszed, hogy te jobb vagy nálam, akkor bizonyítsd be. Keress magadnak egy partnert a táncversenyre és mutasd meg mit tudsz. Ha ott legyőzöl, lefekhetsz Adammel, ha én győzök, akkor elkerülöd őt is és engem is! - nyújtottam a kezem, amit ő elfogadott. Akkor ezt az alkut is megkötöttük. A lányok úgy néztek rám, mint egy leprásra és önelégült arcukról azt olvastam le, hogy biztosak barátnőjük győzelmében. Pff....
A következő pillanatban Adam kezét éreztem derekamon és ajkait az enyémeken. Hallottam a lányok felháborodását, mire elmosolyodtam. Mikor elváltunk egymástól levegőhiány miatt, a csajok már ott sem voltak.
- Ha most nekem ágyba kell mennem azzal. - mutatott a csaj után. - Akkor te meghalsz! - szidott folyamatosan és úgy szálltunk be a kocsiba. - Hogy köthettél ilyen alkut? Normális vagy? Én nem tudom mit csinálok veled.... - morgolódott még mindig. Úton voltunk felénk én meg megállás nélkül nevettem vagy cukkoltam.
- Tetszik az új cipőm?? Bugatti... - imitáltam az egyik idegesítő barbiet, ő meg fogta a fejét. - Gyere, nézz bele a pólómba cicafiú. - ahogy folytattam, elnevette magát. Szegényt egészen hozzánkig piszkáltam és provokáltam. - Jaj! - kaptam szám elé a kezem. - Leesett a táskám, várj felveszem. - próbáltam lehajolni a kocsiban, de csak annyira tudtam, amennyire a biztonsági öv engedte. - Vicces volt. - nevettem, ő meg leparkolt előttünk és felém fordult. - Nyugodj már meg! Megcsináljuk a táncokat, amiket választottál és nyert ügyünk van. Láttam ezt a csajt táncolni első nap. Hát... - húztam el a szám, ő meg egy fokkal nyugodtabb lett.
- Ajánlom is. - fenyített meg ujjával. - Mert ha nem nyerünk és teljesítenem kell az alku rám eső részét, utána az enyém vagy! Utána hivatalosan is a barátnőm vagy! - ahogy kijelentette, felvontam szemöldököm.
- És ha nyerünk? - tettem fel az egyetlen kérdést, ami most per pillanat a leginkább foglalkoztatott.
- Akkor meg meglátjuk. Attól függ hogy alakul ez a két hét. - mosolygott, én meg sóhajtottam egyet. Nem akartam megkötni ezt az alkut, nagyon nem. De aztán rájöttem, hogy ha sokat gyakorlunk, akkor nyerünk, így nem kell félnünk. Kezet ráztunk, majd kikapcsoltam a biztonsági övet és kiszálltam a kocsiból. - Majd ötkor érzekezem. - szólt utánam, mire csak bólintottam, becsuktam a kocsi ajtót és besiettem a házba. Senkit nem találtam itthon Marian kívül. Elmondta, hogy apu éppen a kis bandája ügyeit intézi majd megy Justinékhoz valami hála vacsorára. Anyu tárgyaláson van és ha minden igaz, nyerni fog. A húgom meg valami haverjával sétál. Tudomásul vettem, kész. A konyhába mentem, kerestem valami ehetőt és miután megkajáltam úgy döntöttem, olvasni fogok. Mivel a könyvemből maximum tizenkét oldal volt hátra, így azzal és annak második részével sétáltam a szobámba és ott is az erkélyre. Leültem és kinyitottam a könyvet. Még szerencse, hogy magammal hoztam a második részt is, mert rögtön belekezdtem. Egyszerűen szerelmes lettem ebbe a sorozatba. Bár én minden vörös pöttyös könyvvel így vagyok. Mindig amit éppen olvasok az a legjobb és az az én szerelmem. De ez már megszokott...
- Bella. - hallottam meg egy hangot, mire egy picit megemeltem fejem és egy telefonnal találtam szembe magam. - Ez lesz a háttérképem. - jelentette be vigyorogva, mire csak egy 'hülye vagy' tekintetet kapott. - Miért van az, hogy akárhányszor átjövök, te mindig olvasol? - rosszallóan ingatta fejét, mire megvontam vállam.
- Talán baj? Nem nézted ki belőlem, hogy olvasni is tudok? - csuktam össze a könyvet, majd felálltam. Visszamentünk a szobámba, elpakoltam és a laptopom kíséretével átmentünk a táncterembe.
- Én már tudom az én részem, már csak te vagy hátra és az, hogy összepróbáljuk. - részletezte, mire felvontam szemöldököm. - Ne nézz így, inkább mond meg, hogy tudsz nullakezes cigánykereket? - kérdezősködött és közben közelebb lépett. Lesajnáló pillantással jutalmaztam majd megfordultam, lendületet vettem és megcsináltam. - Akkor sima ügy lesz. - vigyorgott, benyomta a táncot, én meg tanulgattam a koreográfiát. Igaza volt. Semmi nehézség, legalább is nekünk. Nagyon az alapok.  Hamar megtanultam a tánc rám eső részét, de az összepróbálással voltak gondjaink. Nem egyszerre csináltuk, egyikünk mindig sietett vagy éppen elrontottunk valamit.
- Adam!! - kiabáltam, mikor a pad, ami kellék a táncban, felborult miatta én meg rajta ültem. - Idióta állat! Figyelj már egy kicsit! - tápászkodtam fel, visszaállítottuk a padot előző helyzetébe és folytattunk mindent. - Szerintem hagyjuk, majd holnap próbálunk tovább. De ha ezzel az egyszerűvel gondunk van, mi lesz a másikkal? - kezdtem aggodalmaskodni. Részben azért, mert ideges voltam, hogy nem sikerül és azért is, mert ha vesztünk, akkor kötelezően a barátnője lennék ennek a majomnak.
- Még van két hetünk. Nyugi! - állt elém, de én ideges voltam. Sosem tartott ilyen sokáig összerakni egy számot. - Menni fog mindkettő, ne aggódj! - kezei közé fogta arcom és kényszerítette, hogy szemeibe nézzek. - Már csak egy kevés hiányzik ahhoz, hogy ez a tánc tökéletes legyen, mert csak a mutogatós részben rontunk. A másik tánc is menni fog. Láttam, hogy mit tudsz, szóval neked azok a mutatványok a kisujjadban vannak. - próbált bíztatni és megnyugtatni, ami csak részben sikerült.
- De ha direkt rontod el és bebizonyosodik, akkor olyat fogok csinálni, amit még én is megbánok. - mosolyogtam, ő meg elnevette magát. Meg akart csókolni, de nem engedtem. Elhúzódtam és kapcsoltam egy pörgős számot, mert most ilyen kedvem volt. Nem érdekelt, hogy Adam mit gondol, de nekem táncolhatnékom volt. Random, ami éppen eszembe jutott, táncoltam. - Ismered a Banget?(Csak a lány a story szereplője) - kérdeztem tőle egy-két tánc után, ő meg bólintott. Behúztam középre és automatikusan indult a zene. Érdekes módon, minden próba nélkül sikerült egyszerre lenyomnunk az egészet. - Na, akkor most próbáljuk meg még egyszer a táncunkat és utána abbahagyjuk. - kacsintottam rá, majd odaléptem a Hi-Fihez és megkerestem a zenét. Bekapcsoltam, helyet foglaltam a padon és már csináltuk is. Most először sikerült megcsinálni az egészet hibátlanul. A vége eleve egy arcra puszi, legalább is a koreográfia szerint, én örömömben szájra puszit csináltam belőle.
- Én megmondtam. - karolt át gyorsan Adam, mielőtt szabadulhattam volna. - De a befejezés kicsit másképp nézett ki, nem gondolod? - kezdett el szekírozni, mire megforgattam szemeim és próbáltam menekülni, de esélyem sem volt. Aztán eszembe jutott valami.
- Tetszik az új cipőm? Bugatti... - ahogy elnyávogtam magam, felnevettünk, én meg megszökhettem kezei közül. Gonosz tekintettel pillantottam vissza, majd kikapcsoltam laptopom, amit visszavittem szobámba. Adammel együtt lementünk a földszintre és mindenhol égett a villany. Beszédet hallottunk, mire a konyhába siettünk és megláttam Anyuékat az asztalnál. Az órára tévedt tekintetem és megállapítottam, hogy jó sokáig tartott ez a próba, ugyanis kilenc óra volt.
- Sziasztok. - mosolyogtam, majd kikísértem Adamet. Nem akartam összeengedni szüleimmel, mert abból semmi jó nem sült volna ki. - Majd a suliban. Szia. - intettem neki és becsuktam az ajtót. Kerestem valami kaját, beszélgettem tesómmal, majd úgy döntöttem, hogy elmegyek fürdeni, aludni. A zuhanyzás sem vett sok időt igénybe, így viszonylag hamar a szobámban voltam. Még felnéztem Twitterre, ami kár volt. Követőim száma csak növekedett és mindenki arról érdeklődött, hogy a(z) One Directionnel mi van... Adam is bekövetett és még sokan az osztályból.
"@BellaBlake Your father is One Direction's manager. You're very lucky.!!! xx.:)" - olvastam fel egy tweetet magamnak, mire felhorkantam. Én meg a szerencsés, főleg amiatt, hogy apa a majmok managere!? Ugyanmár... kész vicc.
"@Stellastell I'm lucky?? No.!! It's terrible. I hate this... :)" - adtam egy gyors választ, mire rengetegen kérdezősködtek, miért is utálom ezt az egészet, mi az oka ennek? Már mennyien lennének a helyemben, de én nem válaszoltam. Kikapcsoltam laptopom és bezuhantam az ágyba. Gondoltam, hogy írok egy SMS-t Adamnek, nehogy nyugodt éjszakája legyen. "Cicafiú, leesett a táskám!!! ;)" Ahogy elküldtem, pillanatok alatt érkezett rá a válasz is. "Feszegesd csak a határokat... leendő barátnő ;)" Gondoltam, hogy valami ilyesmi választ kapok. Mondjuk engem ez nem hatott meg, hiszen tudom, hogy nem fogja a táncot elcseszni, nem akar ágyba menni azzal a lánnyal. "Nézd a dekoltázsom... Hallod!? Nézd már! :3" Próbáltam tovább heccelni. Furcsa is lett volna tőlem, ha annyiban hagyom a dolgot. Kaptam is rá választ, amit gyorsan megnyitottam és elolvastam. "Szívem, ha én megnézem a te dekoltázsod, az nem ilyen körülmények között lesz. :*" Annyira idióta... Már épp válaszolni akartam, mikor kaptam tőle még egy SMS-t. "Csak nem hiányzom? Már nem is tudsz aludni nélkülem? Ha gondolod van mellettem egy szabad hely és akkor talán még bepillantást is nyerhetek a pólódba..." Ahogy a végére értem, elnevettem magam. Hozza a formáját, az egyszer biztos. De most gondolkodnom kellett, mit írjak neki... Aztán hirtelen támadt egy ötletem. Kicsit lelombozom, nehogy már jól érezze magát. "Ha gondolod, elintézhetem, hogy azt a szöszi plázacicát az ágyadba vidd. Ennyire szeretnél magad mellé valakit, csak egy szavamba kerül... ;)" Tudtam, hogy egy jó este elé nézek. - Ennyit az alvásról. - beszéltem magamhoz, mikor csörögni kezdett telóm és Adam nevét írta ki. - Na mizu cicafiú? - szóltam bele, ő meg letámadott.
- Remélem csak viccnek szántad az utolsó üzeneted. Én biztos nem megyek ágyba azzal a csajjal! Bottal sem piszkálnám meg.... - hadart, én meg folyamatosan nevettem. Most így visszagondolva, akkor át sem gondoltam mit mondok a lánynak, de ha már így alakult, akkor legyen. Szegény Adam...
- Már szóltam neki... - cukkoltam tovább. - Azt mondta, hogy elkészül és indul hozzád. Jó lesz, ha előkészülsz. Azt hiszem jó éjszakád lesz. - a végén majdnem felkuncogtam, de szerencsére nem, így teljesen komolyan vette.
- Bella! Nem félsz? - ennyit kérdezett, mire felvontam szemöldököm. Mondjuk ő ezt nem láthatta, de megérezte vagy tudom is én. - És ne emelgesd a szemöldököd, hanem válaszolj! - szólt rám picit erélyesebben.
- Mitől kéne félnem? Tőled? Sose félnék tőled... Túl kedves, gyengéd és elnéző vagy velem. Ezek után én nem félek tőled. - részleteztem. - Te viszont félhetsz tőlem. Tudod nagyon jól, hogy gonosz vagyok és mindig én nyerek. - egy ördögi kacaj kíséretében jelentettem be, ő meg sóhajtott egyet. Biztos rájött, hogy igazam van, megint!
- Nézd ott repül! - szólalt meg a kelleténél egy kicsit hangosabban, mire eltartottam a mobilom fülemtől. - Nézd már! Menj az ablakhoz! Mindjárt elrepül! - tovább szekírozott, mire nagy nehezen kimásztam az ágyból és kiléptem az erkélyre. Az égre nézve nem láttam mást, mint a holdat és csillagokat.
- Te mi a fészkes fenéről beszélsz? - kérdeztem vissza, majd körbefordultam, hátha csak vaksi vagyok és nem vettem észre, de nem. Nem repül semmi..
- Most komolyan kimentél az erkélyre? - nevetni kezdett, én meg értetlen fejjel álltam. - Arra gondoltam, hogy lövik a pizsit, szóval megyek aludni. - nevetett még mindig, engem meg lesújtott. Ekkora hülyeséget is csak ő találhatott ki. Csak a szokásos. - Jó éjt Bella. - köszönt el. Hallottam hangján, hogy még mindig mosolyog, de ezen mást nem is lehet.
- Jó éjt Adam. - elbúcsúztunk, majd kinyomtam telóm és visszaslattyogtam a szobámba. Most már végleg beledőltem ágyamba, beállítottam ébresztőm és már aludtam is. Ez a mai nap vicces volt és pörgős. Meg valamilyen részben érthetetlen. Sosem gondoltam volna, hogy Adammel ilyen jó viszonyom lesz. De ennél több szerintem kizárt. Legalább is az én fejemben, az övében meg ahogy érzékeltem, más gondolatok vannak...

ui: Lehetett volna jobb is, tudom! :)
Zsó.xx. :) ♥