10. fejezet.

Hát itt is lennék a következő résszel, amihez az ötletet Julcsi adta és ezt rettenetesen köszönöm neki és a többit is, ami majd a következőkben érkezik! Viszont abban a nagy szerencsében lehet részetek, hogy ebbe a részbe olvashatják barátnőm, Gabi írását is, ugyanis ő segített ki! Rettenetesen nehezen ment a fogalmazás és neki köszönhetitek, hogy egyáltalán kész lett a rész! A hajós-békülés utáni részt, a szobás-twitteres jelenetig ő írta, szóval tapsoljátok meg érte!!!!  :) (valamint a képeket is ő kereste!!!)  Ígéretesnek bizonyul!!! :) Jó olvasást! :) x.
Köszönöm Menyuus a segítséget!!! :* ♥♥

I'm fine...!

/2 nap múlva/

- Jó reggelt Vietnám! - pattantam fel az ágyból és visszanéztem az ágyban heverésző Jensenre. Kómás fejjel pislogott, majd ahogy felfogta, hogy mit csináltam, mellettem termett és megfogta a könyököm, hátha elvágódok és baj lesz. - Ajj már... ne idegesíts fel. Teljesen jól vagyok! Már tegnap táncolni tudtam volna. Megőrülök ha ma végig ezt fogod csinálni! - néztem rá erélyesen és összefontam a karomat magam előtt. - Szóval engedj el, had fürödjek le, készülődjek a mai városnézésre és a többi hasonló dolog. Nem vagyok beteg, se kisgyerek, hogy így felügyelj rám. Megoldom egyedül is a problémáimat. - nyomtam egy puszit arcára, majd elmentem zuhanyozni. Miután megvoltam vele és kiléptem a fürdőből, összenéztem húgommal, aki a folyosó végén állt és ahogy meglátott, felém rohant és a nyakamba ugrott. A lendülete miatt megszédültem, de hál isten nem vette észre. 

- Én is örülök neked húgi, de légyszíves szállj le a nyakamból, még nem akarok összemenni. - vigyorogtam rá, ő meg leugrott, majd lerángatott a földszintre. Lenn ott volt már mindenki az asztalnál Jensen kivételével, de hallottam, hogy ő is idetart. Mindenki megölelgetett, majd leültünk reggelizni. 

- Na, akkor ma városnézésre megyünk és nem érdekel senki és semmi! - szögeztem le nekik, majd megettem, amit anyu elém rakott. Láttam az arcokon, hogy nem tetszik nekik ez az egész, de nem szóltak semmit, aminek rettenetesen örültem. Ahogy végeztünk az étellel, felkaroltam húgomat és elindultunk kifelé. De még az ajtó előtt megtorpantunk és végignéztünk magunkon, hogy megfelel-e az öltözékünk Fijinek... Mosolyogva bólintottunk, majd mint az őrültek, kirohantunk és elindultunk be gyalog a városba. 

- Biztos, hogy már jobban vagy? - kérdő tekintettel nézett rám, én meg tudtam, hogy nem hazudhatok neki. Meg neki nem is tudok. Előbb-utóbb úgy is rájönne, szóval ... 

- Nem egészen... még néha-néha megszédülök, de semmi komoly. - ahogy kijelentettem, rosszallóan ingatta fejét, de nem mondta, hogy vissza kell mennem pihenni vagy bármit, aminek rettenetesen örültem. Tudja, hogy nem tud már visszatartani és azt is tudja, hogy nekem kész kínzás volt ez a két nap. - Annyit kérek, hogy fél szemed legyen rajtam azért és ha gond van, akkor inkább te vedd észre, mint Jensen vagy a többiek. Nem akarok még egy napot bezárva tölteni... - ahogy a végére értem mondandómnak, bólintott majd megölelt. Épp vigyorogni és beszélgetni kezdtünk, mikor meghallottuk a fiúk hangját. 

- Héééé lányok! - kiabáltak utánunk, mire megfordultunk. Mindenki jött utánunk egytől-egyig. Beleértve Anyut és Aput is. Jó lesz ez a városnézés, már most érzem. - Szóval... merre? - fogta meg kezem Jensen, mire nyomtam egy puszit arcára és elindultunk a központba. Ahogy a sétáló utcára értünk és megláttuk a sok butikot Jessel, megőrültünk és közöltük a többiekkel, hogy majd találkozunk és már el is tűntünk a szemük elől. A legelső bolt, ahova bementünk egy csomó nyári ruhát tartogatott számunkra. Bent az eladók felismertek minket. Eddigi életemben is mindig zavart a felhajtás, de Apu és Anyu révén sosem maradt el. Most, hogy még plusz két személy miatt is többször szerepel a nevünk az újságokban, a neten és mindenhol, kezdek besokallni. Jensen és Jared hírneve sok mindent befolyásol, amit nem szeretnék. Próbálom kizárni, de nem mindig sikerül. 

- Segíthetek valamiben? - jött oda egy törékeny, alacsony, szőke hajú lány és remegő hanggal kérdezett, plussz elmondta, amit kellett. Sajnáltam szegényt, mert zavarban volt és a többiek csak vigyorogva figyelték. Gondolom új még itt és ezért neki kellett ezt csinálnia... Gyönyörű munkatársak... 

- Köszi, majd szólok ha kell valami. - kedvesen rámosolyogtam, majd húgommal karöltve kezdtünk ruhákat keresgélni. Én találtam egy farmert, egy oldalánál kivágott pólót, egy sima szürke felsőt és egy fekete feszülős szoknyát. A próba fülkékhez mentem és beugrottam az egyikbe. Gyorsan magamra kapkodtam a kiválasztott darabokat, majd mikor húgom szólt, hogy ő is kész van, egymás elé álltunk és megállapítottuk, hogy tetszenek a ruhák. Ő egy strand ruhát próbált fel és iszonyat jól állt neki. Nyugtáztuk, hogy ezeket megvesszük, majd felvettük a következő szettet. Így ment ez egy darabig, majd a végén jó pár szatyorral a kezünkben sétáltunk ki az üzletből. Bementünk még egy-két ruháshoz, majd ékszereshez és pár cipő boltot is meglátogattunk. Az a baj velünk, hogy sok stílusunk van, így a legtöbb helyen tudunk venni magunknak valamit... A ruhatárunk hiába van tele, mindig újítunk. 

- Sziasztok! Segítsünk? - állt elénk három srác fürdő nadrágban, strand papucsban és napszemüvegben. Jessel összenéztünk, majd vissza a srácokra és megráztuk a fejünket. Ezek szerint ők nem ismertek fel minket. - Hát jó... Amúgy Nate vagyok. - mosolygott rám a magas barna hajú, mire visszamosolyogtam. 

- Bella. - ahogy kimondtam a nevem, mintha beugrott volna neki valami. Pár percig csendben méregetett, majd nagy nehezen megszólalt. 

- Nem a te barátod Jensen Ackles? - vonta fel szemöldökét, én meg széles mosollyal az arcomon bólintottam. - Akkor gondolom esélyem sincs nálad... - próbált szomorú tekintettel meghatni, de megingattam fejem. - Azért még beszélgethetünk nem? - menteni akarta a menthetőt, én meg megvontam vállam. Miért is ne? Abba még senki nem halt bele, hogy beszélgetett valakivel. 

- Persze. Elvégre hűséget fogadtam, nem némaságot... - mosolyogtam rá, ő meg picit felszabadultabb lett. Tesómmal beszélgetett Nate valamelyik haverja és közben körbevezettek itt minket. Megtudtuk, hogy ők ilyen örök nyaralók, mert itt élnek. Hát jó nekik, az már egyszer biztos. Kedvesek voltak végig és észre sem vettük, úgy elrepült mellettük az idő. Beültünk egy gyorskajáldába valami ételért és közben végig beszélgettünk. Épp végeztünk a kajálással, mikor megcsörrent a telefonom. A csengőhangom a Little Mix - Wings-e volt és ahogy meghallottam,táncolni kezdtem rá, velem együtt húgom is. A fiúk fütyültek és tapsoltak, ami felkeltette a turisták és itt lakók figyelmét, így mi kerültünk a középpontba. Mivel ez csak a csengőhangom volt, így nem szólt végig, csak ameddig hívtak. De miután elhallgatott sem hívtam vissza azt, aki keresett. A srácok nyomtak tovább zenéket nekünk, mi meg ökörködtünk... 

- Te idióta, te. - visítottam, mikor húgom felugrott a nyakamba és a vállaimon állt. Olyan szinten megijedtem, hogy alig bírtam megtartani. - Ugorj már vagy nem tudom... - kezdtem félni, hogy leesik. Csak a lábát tudtam fogni és az szinte semmit nem ér. Úgy meg főleg nem, hogy mindig én vagyok az, aki csinálja a mutatványokat... szóval fogalmam nem volt róla, hogy kéne megtartanom húgom. Szerencséjére hamar leszállt rólam, vagyis leszaltózott. - Hülye majom, te!!! Hogy gondoltad?? Normális vagy? És ha ledobtalak volna? - magyarul kiabáltam vele, ő meg megvonta vállát. 

- De nem dobtál, szóval csitulj van. - kacsintott, mire megingattam fejem, majd akkor jöttem rá, hogy mindenki minket néz. Furcsa tekintetükből azt vettem le, hogy fogalmuk sincs arról, milyen nyelven beszéltünk. 

- Ja igen... mi magyarok vagyunk eredetileg. - néztem a három srácra, akikkel most már jó pár órája együtt bóklászunk. - De nem hiszem el, hogy nem vettétek észre az akcentusunkon... - tettem csípőre kezeimet, ők meg megrázták fejüket. 

- Elég jól beszéltek angolul... nem lehet kihallani belőle azt, hogy más nemzetiségűek vagytok. - nyugtatott meg Nate és én ennek rettenetesen örültem. Mindig is az volt a vágyam, hogy olyan szinten beszéljek angolul, hogy ne mondják meg, hogy más az anya nyelvem és ezek szerint sikerült elérnem. Ez tetszik! 

- Bella!!! - hallottam meg egy ideges hangot mögöttem, mire összerezzentem. Nem fordultam meg, mert tudtam, hogy ki fogok kapni, amiért nem vettem fel a telefont plussz három sráccal hülyülünk. Hát igen... lehet, hogy nem így kellett volna. - Miért nem válaszoltál se a hívásra, se az üzenetre? Azt hittük bajod esett. - ölelt át hátulról Jensen és éreztem rajta, hogy kicsit megnyugszik. - Kérlek a napokban válaszolj a hívásokra, mert mindenki téged félt... - döntötte homlokát enyémnek mikor felé fordultam. Bólintottam egy aprót, belőle pedig mintha elpárolgott volna az ideg, magához húzott jó szorosan és belepuszilt hajamba. Elmosolyodtam azon, hogy mennyire aggódik értem, majd eltoltam magamtól, hogy Louira figyeljek, aki már rángatta a kezem, mert meg akart mutatni valamit. Az a valami pedig egy hatalmas hajó volt. 

- Menjünk hajókázniiiiiiii!!! - nyújtotta el az i betűt, mi meg összenéztünk és megvontuk vállunkat. Miért is ne? 

- Jöttök ti is? - fordultam a három srác felé, akiket megismertünk. Megingatták fejüket, mire Jessel megöleltük őket búcsúzásképp. Ez nem igen tetszett Jarednek és Jensennek, amit ki is mutattak. Minden szó nélkül felmentek a hajóra, mi meg ottmaradtunk. Anyuék ingatták fejüket, mi meg sóhajtva mentünk utánuk. Harry, Zayn és Liam jöttek mellettünk és próbáltak minket feldobni és szóval tartani, aminek nagyon örültem. Annak meg még jobban, hogy valamennyire sikerült is. A hajóra érve, úgy döntöttünk húgommal, hogy inkább békén hagyjuk a fiúkat. Ha nincs bennük annyi, hogy megkérdezzék kik voltak az előbbi srácok, akkor ez van... nem kell mindenért magyarázkodnunk. Azt hiszem... 

A hajó nem sokkal az után, hogy felszálltunk rá, el is indult. Egy jó hosszú séta hajózásnak néztünk elébe, így tesómmal szokás szerint ökörködtünk, amihez csatlakozott a banda is. Anyu, Apu, Jensen és Jared pedig külön beszélgettek. 

- Bella... - nézett rám komolyan az ír szőkeség. Furcsán pillanthattam rá, mert elmosolyodott. - Annyira örülök, hogy jóban vagyunk. Vagyis jobban, mint voltunk. - magához ölelt, ami hirtelen jött, de még időben tudtam reagálni rá. Louis mikor látta, hogy visszaölelem Niallt, rögtön csatlakozott és utána mindenki más is, így lett egy hatalmas csapat ölelés belőle. Anyu, Apu távolról figyelték a jelenetet, Jensen meg Jared pedig háttal álltak nekünk. Remek... ez így fog menni végig? 

A hajón rengeteget hülyéskedtünk. A banda tagok mind-mind poénkodtak velünk, húgommal meg örömmel fogadtuk a sok ökörséget. Közben-közben ittunk ezt-azt, így a jókedv nem is volt kérdés. 

- Jess! - hallottam meg Jared hangját, mire mindenki megfordult. Hugicám a nyakába vetette magát, amin csak mosolyogni tudtam. Nem hallottunk semmit beszélgetésükből, de nem is kellett. Rájöttünk, hogy szent a béke köztük. 

- Szerintem ideje nektek is beszélni. - bökött oldalba Harry, én meg Jensen felé fordítottam fejem. Minket nézett és ahogy tekintetünk összetalálkozott, nem tudtunk elszakadni egymástól. Valami láthatatlan erő vonzott hozzá és ez késztetett arra is, hogy odasétáljak. Előtte állva még mindig nem tudtam más felé nézni. 

- Miért csináljuk ezt? - törtem meg a köztünk lévő csendet. - Miért vagy féltékeny egy olyan srácra, aki idevalósi és egy a millióhoz az esélye, hogy összejövök vele? Csak beszélgettünk és megmutatták a városnak ezt a felét. Utána meg beültünk kajálni, amiből a végére hülyéskedés lett. Az, hogy adtam neki egy ölelést, nem jelent semmit. Az előbb a bandát is megöleltem. Akkor most rájuk is féltékeny vagy? 

- Nem, mert tudom, hogy őket sosem tudnád úgy szeretni. De ilyen helyzetekben okot adsz arra, hogy féltékeny legyek, akkor hogy a bánatba ne lennék? Csak úgy megölelted a srácot és közben végig vigyorogtál. Boldognak tűntél és bevallom fájt, hogy ezt nem én váltom ki belőled. Tudom, hogy nem kéne féltékenynek lennem, de az vagyok! Nagyon is! - kezeit a derekam köré fonta és úgy vont közelebb magához. - Te egy kincs vagy számomra, amit nem veszíthetek el! - homlokát az enyémnek döntötte, én meg elmosolyodtam kijelentésén. 

- Nem veszítesz el! Megkaptad azt, amit más soha nem kaphat meg és szerintem ez nagy dolog. - Arcát tanulmányozva láttam ahogy magában végigpörgeti nyaralásunk legelső éjszakáját, sexy mosolyt villantott felém, majd hirtelen elkapta a derekam hátradöntött és meglepetésemben feltörő sikkantásomat szenvedélyes csókjával nyomta el. Fogalmam sincs mennyi ideig lehettünk így egymásba feledkezve, a következő emlék az hogy Jess pattant mellénk.

- Héé szerelmes párocska! Örülök, hogy kibékültetek meg minden, de már lassan tíz perce adtok ingyen pornót a hajó fedélzetnek... - mutatott körbe. - És van egy rossz hírem is. - gonosz mosollyal nézett ránk. - Tudtommal nincs hálószoba a hajón!! - összenéztünk Jensennel, majd körbepillantva láttuk hogy igaza van. Pár perc hallgatás után Jensen belesúgott valamit a fülembe ami jó ötletnek tűnt, így belementem...

Majd utunk hátralévő részét félrevonulva a fürkésző tekintetektől, a hajóorrban egymás karjaiban töltöttük.

- Tiszta Titanic. - szólalt meg egy hang mögöttünk Fejünket felkapva mindketten 180-an fokos fordulatot vettünk. Nate állt előttünk, szája ijesztő mosolyra húzódott. - Na persze azt leszámítva hogy remélhetőleg mi nem süllyedünk el. - folytatta tovább mintha észre se vette volna hogy leesett állal figyeljük.

- Te mi a francot keresel itt? - nyögte ki végül barátom.

- Áhh semmit amiről neked tudnod kéne. - nem törődöm hanggal odavetette, ami igencsak nem tetszett Jensennek. - Csak végzem a dolgomat... - vonta meg vállait, mire nekünk égbe szaladt a szemöldökünk. 

- Hogy semmit?! Mégis milyen dolgod van neked a barátnőm közelében, úgy hogy alig egy órája ismered? - förmedt rá Jensen. 

- Mondjuk úgy hogy megbíztak Bella szemmel tartásával, meg persze minden apró kis információ szolgáltatásával amit csak megtudok róla, rólad és a többiekről. - Ez már az én figyelmemet is felkeltette, ki és miért nyomoz utánam, mit akar tőlem, miért nem ő követ, miért bízott meg mást?! És még több ezernyi kérdés futott át az agyamon, mire leesett.

- Adam... - mondtam ki véletlenül hangosan.

- Hogy mi?! Mit mondtál?!? - kérdezett hitetlenkedve barátom, de nem tudtam odafigyelni. Tudnom kellett hogy ő áll-e az egész mögött!

- Adam! - mondtam ki megint, de folytattam a mondatot. - Adam bízott meg hogy kövess minket, ő küldött hogy kémkedj?? - Nate nem válaszolt..... - Adam volt vagy sem? Mond el!! Követelem, hogy mond el, ő áll-e az egész mögött!! - Nate még mindig nem válaszolt és egyre jobban idegesített. Jensen mellettem halál fehéren állt és csak maga elé bámult. -Nate!! - most már kiabáltam hozzá! - Áruld el! Ő az? ő áll mögötte?!! - Nate nem szólt egy szót sem csak óvatosan bólintott a fejével. Pár percig csendben a gondolataimba zuhanva álltam ott jéggé fagyva, majd higgadtan kezdtem. - Ez azt jelenti, hogy mikor odajöttetek hozzánk a srácokkal nagyon jól tudtad, hogy ki vagyok, hogy kik vagyunk! Az egész csak szín játék volt, hogy a közelembe férkőzhess? - nem igazán tudom, hogy tényleg kérdésnek szántam-e vagy csak az arcába akartam vágni....

- Bella! Szeret téged! Mióta meglátott teljesen beléd van esve és vissza akar szerezni, nagyon nagyon bánja, hogy belement abba a fogadásba és ezzel elüldözött, de jóvá akarja tenni és visszaszerezni téged. - nem hittem a füleimnek ez most komolyan arról papol nekem hogy Adam mennyire megbánta az egészet. 

- Nem érdekel, mit érez az a szemétláda! - szakadt ki belőlem a válasz. - És az mégis kit érdekel hogy én mit érzek? Szétestem, teljesen totálisan a padlóra küldött... - kezdtem el kikelni magamból. - Hagyjon békén, nem érdekel mit érez, mit akar, vagy hogy mennyire rosszul érzi magát a saját hülyesége miatt!! Én továbbléptem, Jensennel vagyok, pont és kész. Úgyhogy most azonnal tűnj el Fijiről különben bezáratlak a börtönbe és hagylak itt megrohadni! - megfogtam Jensent és elrángattam a hajóorrból vissza a többiekhez. Szerencsére épp visszaértünk a kikötőbe és végre vége szakadt ennek a rém álomnak... 

Indultunk le mikor valaki megfogta a karomat és visszarántott, szerencsére csak Jensen volt.

- Minden oké? - kérdezte aggódó szemekkel, mire megvontam vállam. 

- Ugyanezt kérdezhetném tőled is... mikor meghallottad Adam nevét olyan lettél, mint egy hold kórós. - mélyen szemeibe néztem és láttam bennük valamit. - Egyébként igen, minden oké! - nyugtattam meg és próbáltam mosolyogni is mellé. 

- Ne haragudj, de ha róla van szó én még a féltékenynél is féltékenyebb vagyok! Rendbe kellett szednem magam de már minden oké. És arra jutottam, hogy mindennél jobban szeretlek Bogyókám!

- Bogyókám!? - húztam fel szemöldököm új becenevem hallatán. - Bogyókám....tetszik! -jelentettem ki majd megcsókoltam. Hazafelé olyan lassan telt az idő, bár lehet, hogy csak a sok kérdés miatt amivel letámadtak minket... Hol voltatok olyan sokáig? Mit csináltatok? ...stb,stb.... Mikor végre hazaértünk alig vártam hogy lerohanhassak a szobánkba és bevágódjak a csendes, pihe-puha ágyikóba, hogy aludhassak a barátom karjaiban és elfelejtsem az egész hajóutat. 

- Hazamegyek és megölöm Adamet! - morgolódva csörtettem be a szobába és levágtam a szatyrokat egy szék mellé. - Mit képzel ez magáról? Nyomoz utánam? Ezek után azt is elfelejtheti, hogy vele táncoljak. De most már végleg! - lerúgtam a cipőimet, bekapcsoltam a laptopom és felléptem Twitterre. 

- Ne is foglalkozz vele! Ha látja, hogy hatással van rád, folytatni fogja. Szard le és kész. - próbált lenyugtatni Jensen, de valamiért nem ment neki. Most már másképp vagyok ideges Adamre, mint eddig. Talán most vesztette el végleg a bizalmam. Eddig még a tánc tartotta bennem a lelket, elvégre ő a párom, de már nem tudok felé úgy fordulni, mint egy baráthoz. Már nem... 

"Thank you for the check! I'm fine... :) #fuckyou" - írtam ki és pár másodpercen belül rengetegen érdeklődtek, hogy ezt most kinek írtam, miért és a többi... 

"What's wrong? :O" - olvastam el húgom kommentjét és csak ekkor jöttem rá, hogy nem meséltem el neki a sztorit. Kíváncsi leszek, mit szól majd hozzá, ha megtudja...

"Laters..." - válaszoltam, majd kiléptem és levágódtam az ágyba. Barátom magához húzott, de a meghitt pillanat nem tartott sokáig, ugyanis megszólalt a telefonom. Megnéztem a kijelzőt. Sofia... Mit akarhat? 

- Szia szöszi. - köszönt, de meg sem várta, hogy én is üdvözöljem. - Mi a baj? Mi az a kiírás twitteren? - rögtön kérdéseivel bombázott, én meg sóhajtottam egyet és elmeséltem neki az egészet. Az elejétől a végéig. Meghallgatott, majd miután befejeztem, csend lett. Se ő, se én nem szólaltam meg, Jensen pedig figyelt. Hosszú hallgatás után szólalt csak meg barátnőm. - Bella... tudod nagyon jól, hogy nekem mi a véleményem. - kezdett bele és örültem, hogy nem hangosítottam ki, mert ő egyenesen utálja Jensent. Azt mondja, hogy lát benne valamit, ami miatt nem való hozzám. Ő Adam pártját fogná, ha nem lett volna ekkora szemét. - Szerintem beszéld meg ezt az egészet Adammel. Már hónapok óta ez megy. Te kínzod őt és közben látom rajtad, hogy neked se felhőtlen a kedved, még Jensen mellett sem! Lehet, hogy átvágott, de attól még leülhetnétek ezt áttárgyalni! És ne mond,  hogy nincs igazam... - még így mobilon keresztül is tudtam, hogy azzal a tipikus "én vagyok az idősebb és tapasztaltabb" nézésével méreget. 

- Jól van persze... a karjaiba omlok, nem? - próbáltam cinikus lenni. Sofia felhorkant a telefonba, Jensen meg felvont szemöldökkel megcsikizett. Felsikítottam, majd felpattantam az ágyról és odaléptem az ablakhoz, ahonnan az óceánba úszkáló halakat néztem. 

- Csak okosan, mert megsüketülök. Amúgy meg azt nem mondtam. Csak annyit, hogy beszélj vele. Lehet hogy utána másképp látnátok a helyzetet. De a ti dolgotok! Tudod, hogy bármi van itt vagyok, nekem elmondhatod! - hallottam hangján, hogy a végére elmosolyodott és bevallom, jól esett, hogy alig pár hónap után, így törődik velem! De azon még jobban meglepődtem, hogy én hogy viselkedem vele.... mintha már ezer éve barátnőnk lennénk. 

- Köszönöm, hogy itt vagy nekem!! - ennyit tudtam kinyögni, ő meg közölte, hogy semmiség, aztán elköszöntünk és letettük, de még előtte jó nyaralást kívánt. Úgy döntöttem, hogy majd otthon kattogok azon, hogy mi legyen ezzel az Adam sztorival. Valahogy most már nem foglalkoztatott annyira... Maradjon magának! 

- Elmegyek fürdeni!! - nyomtam egy cuppanós puszit barátom arcára, összeszedtem a cuccaimat és gyorsan felviharoztam az egyik fürdőbe. Bezártam az ajtót és megnyitottam a vizet, hagytam had legyen tele a kád. Nyomtam bele kakaóvajas tusfürdőt is, majd elmerültem a habokban. Annyira jól esett most a meleg víz. Ellazított. De volt neki rossz oldala is. Annyira nyugodt és csendes volt, hogy könnyen gondolkodásra késztetett. Fejemben már nagyobb hangzavar volt, mint körülöttem. Egyszerűen nem értem, hogy Adam miért nem tud továbblépni... Miért nem tud mást keresni és őt nyaggatni? Már igazán letehetne rólam, hiszen több, mint két hónapja volt már az incidens.! Úgy érzem, mintha valami kötné hozzám, valami, amit még én se látok, csak ő! Remélem rosszul érzem, mert nem szeretném tönkretenni a kapcsolatomat Jensennel és nem szeretnék kavarni sem... Én normális életet akarok és az csak úgy lehetséges ha valamelyik srácot kizárom belőle. És ez a srác Adam kell, hogy legyen!! Ahj.... 

Miután meguntam a gondolkodást és megfürödtem, kikecmeregtem a vízből és egy törölközőt tekertem magam köré. A tükör előtt állva újra gondolkodóba estem, vagyis csak majdnem... nem hagytam. Inkább gyorsan megszárítkoztam és felvettem a pizsim. Rendbe raktam magam után a fürdőt, majd kivonultam. Az alsó szinten megtaláltam Apuékat. Elbúcsúztam tőlük, majd mikor visszafele mentem, Harrytől és Zayntől is búcsút vettem, mert a folyosón randalíroztak. Elmosolyodtam rajtuk, majd leslattyogtam a szobánkba, ahol ott volt Jared, Jess és Jensen. 

- Ööö... mi van itt? Pizsiparty? - ültem le barátom mellé, aki rögtön átkarolt és magához húzott. - Szóval, mit is kerestek itt? - kérdőn néztem a két hívatlan vendégre. 

- Csak a mai kis afférról érdeklődtünk, ha már te nem mondod el... - szúrós szemekkel nézett rám húgom, mire felvontam szemöldököm. - Miért nem mondtad el, hogy Adam ilyen szinten zaklat? Bella, ugye tudsz róla, hogy ha kell, Apu tesz az ügy érdekében.... - próbált jó fej testvérként viselkedni és kiállni mellettem, de én megráztam fejem. Nem akarom, hogy Anyuék belefollyanak bármi ilyenbe. Majd megoldom egyedül. 

- Nem kell, hogy Apa tegyen ezért bármit is. Megoldom majd én a problémáimat. - nyugtattam meg, de ő csak megforgatta szemeit. 

- Bella. Én nem ismerem ezt a gyereket, csak tudom, hogy ő a partnered. Mikor táncoltatok se volt szimpatikus nekem. Most, hogy ezeket meg még tudom is... egyáltalán nem kedvelem. - Jared is elmondta a véleményét, én meg elgondolkodtam. Ennyien látunk valami rosszat Adamben, akkor biztos van ennek oka... De nem akarom kideríteni, hogy mi is valójában. Annyira már nem hat meg, hogy emiatt törjem a fejem. 

- Jajj már!! Nyugii van! Nincs itt semmi baj.... tudom, hogy ti nem kedvelitek, higgyétek el, hogy én se azóta, amióta átvert... szóval meg lehet nyugodni, nem leszek hülye! Sőőőőőőőt... - emeltem fel mutatóujjam. - Végleg le akarom zárni az Adames sztorikat, így ha lehet tánc partnert is cserélek majd. Szóval mindenki befejezheti, tudok vigyázni magamra! - a végét kicsit erősebben megnyomtam, hogy érezzék, hol van a lényeg és hál' istennek értették! Utána még körülbelül egy órát beszélgettünk, aztán Jess és Jared felmentek a saját szobájukba aludni, én meg éjszakai módba kapcsoltam a szellőztetőt, hogy éjjel is legyen benn levegőnk, majd bebújtam Jensen mellé az ágyba. - Szeretlek. - nyomtam egy puszit nyakára, majd fejem mellkasára hajtva mély álomba zuhantam. 

ui: Sajnálom a hetes késést, de ötletem nem volt.... Gabinak köszönhetitek és Julcsinak, hogy lett rész!!! :) ♥♥ Köszönöm még egyszer csajok!!! :* ♥♥♥