Surprise
- Jó reggelt! - húzott közelebb magához barátom, de egyelőre csak egy morgást kapott válaszul és csukott szemmel feküdtem tovább. Volt egy olyan érzésem, hogy mosolyog, de még nem volt erőm kinyitni szemem. Lejátszódtak bennem a tegnap este és az éjszaka emlékei, miknek hatására széles mosoly húzódott számra. - Itt fogsz feküdni egész nap és vigyorogsz? - vállamhoz hajolt és egy gyengéd csókot lehelt rá, mibe beleborzongtam. - Mit szólnál hozzá, ha ma délután elvinnélek valahova? - duruzsolta fülembe, én meg rászántam magam, hogy kinyissam szemeim és a tengert láttam először. Mosolyogva fordultam Jensen felé és kérdőn pillantottam rá. - Legyen elég annyi, hogy délután az enyém vagy és ne is kérdezz erről! Úgy sem mondom el. - arcán egy öntelt mosoly éktelenkedett.
- Hát... akkor... Jó reggelt neked is! - morogtam enyhe éllel hangomban, ő pedig szélesebb mosolyt villantott. - Szóval délután, ami azt jelenti, hogy a délelőtt az enyém. - mondtam, miközben a telefonom kijelzőjére néztem. Fél tízet mutatott az óra, én meg küldtem egy SMS-t húgomnak, hogy fél óra múlva a medencénél találkozunk bikiniben. Válaszként kaptam egy 'okidoki'-t, mire vigyorogtam, magam köré tekertem a takarót és a szekrényhez léptem, hogy kikeressem fürdőruhám.
- Te most előttem takargatod magad? - vonta fel szemöldökét Jensen, mire rántottam egyet vállamon. - De ugye tudsz róla, hogy éjjel már láttalak... - beszélt, miközben mind a ketten öltözködtünk.
- De akkor sötét volt és nem láttál rendesen. - fordultam felé már bikiniben, ő pedig egy térdnadrágban állt az ágy mellett és éppen rendbe rakta azt. Ráterítettem a takarót, bekapcsoltam a szellőztető rendszert, mivel a mi szobánkban nincs olyan ablak, ami ezt a célt szolgálná. Előkaptam egy törölközőt, beleugrottam sarumba, nyomtam egy puszit barátom arcára és elindultam kifelé. Vagyis csak akartam, mert Mr. Úgy sem mondom el visszahúzott.
- Te csak azt hiszed. - kacsintott, én pedig éreztem, hogy arcom elönti a melegség és biztos voltam benne, hogy vér vörös lehetek. Zavaromban lehajtottam fejem és azért imádkoztam, hogy ne fűzzön hozzá semmit, had mehessek végre napozni, de sajnos nem jött össze. - Jól láttam mindent és csak hogy tudd... - tartott egy kis szünetet. Szerintem direkt. Már csak azért is, hogy engem idegesítsen. - Nagyon jól nézel ki! Nincs mit szégyellned, szóval ne tedd! - kezét derekamra vezette, úgy vont közelebb magához és mire észbe kaptam ajka már enyémen volt. Mint mindig, most is megtámadott az-az ismerős bizsergés és gyomrom bukfencezett egyet. Fogalmam sincs, hogy valaha hozzászokok-e ehhez az érzéshez.... Nem... szerintem nem.
- Szeretlek! - arcomat kezei közé fogta és úgy mondta ki azt a kilenc betűs szót, amit úgy imádok hallani az ő szájából. Megmelengeti szívemet és arcomra önkéntelenül is kiült egy bárgyú vigyor. Szeret! És engem, nem mást! Felbecsülhetetlen érzés. Válaszul megcsókoltam és ő értette.
- Most már igazán várom a délutánt. - kéz a kézben indultuk fel a többiekhez. Furcsa, hogy mi ennyire elszigetelődünk tőlük, de részben örülök is neki. Ha fül tanúi lettek volna a tegnap esti akciónknak, akkor nem biztos, hogy ma a szemükbe tudnék nézni. Sőt... egyáltalán nem menne. Így viszont minden gond nélkül beszélgettem velük az asztalnál, ugyanis anyu csinált reggelire rántottát, pirítóst, palacsintát, nutellás kenyeret és minden jót. Rácsodálkoztam, hiszen soha nem szokott sütni-főzni. Mindig volt valaki, aki megcsinálta helyette. Úgy érzem, jót tesz nekik és nekünk is ez a nyaralás. Ha azt nézem, hogy kibékültem Jensennel, a srácokkal is jobb szinten van a kapcsolatunk, húgommal még közelebb kerültünk egymáshoz és nem utolsó sorban, anyuék is megváltoztak. Természetesen jó irányba és én ennek kifejezetten örülök! - Köszönöm a reggelit. Isteni volt. - ugrottam anyu mellé és egy nagy cuppanós puszit nyomtam arcára, amit ő mosolyogva fogadott.
- Mi a program mára? - néztek körbe apuval, mire mindenki egy emberként kezdett bele, hogy ma mit is fog csinálni. Szegények semmit nem értettek belőle.
- Na... akkor csak hogy ti is értsétek. Most Jess, én, Jared és Jensen kimegyünk a medence mellé, délután Jensen és én lelépünk valahogy... ne kérdezd, hogy hova, fogalmam sincs. - ahogy ezt így kijelentettem, anyuék jelentőség teljes pillantást váltottak barátommal, mire felvontam szemöldököm. Lemaradtam valamiről? - Zayn, Harry és Niall valami furcsa játékot akar kipróbálni a strandon, Liam és Louis meg ahogy elnézem jönnek velünk a medencéhez. - gyorsan részleteztem nekik, hogy ki mit tervezett, ők pedig így, hogy tudatában álltak mai programjainknak, kicsit megnyugodtak. Végül is... már mindenki felnőtt, de még ők mindenkit ugyanúgy féltenek, mintha csak nyolc évesek lennénk. Mosolyogva ingattam meg fejem, majd húgommal együtt kirohantunk a medencéhez, leterítettük a törölközőket két napágyra és kényelmesen elfeküdtünk rajtuk.
- Szóval... kibékültetek. - fordult felém pár perc hallgatás után és csak sejtettem, hogy egymás szemébe nézünk, mert napszemüvegeink miatt nem láthattuk pontosan. Széles mosollyal bólintottam, ő meg prédikációba kezdett. - Ugye, én megmondtam, hogy így lesz! Te meg itt nyavalyogtál nekem tegnap, hogy jaj mert nagyon haragszik, jaj nem tudom mit fog tenni vagy mondani... jaj így, jaj úgy... idióta voltál, de az én nővérem. - vigyorgott, mire elnevettem magam.
- Én is téged hugi. - öleltem magamhoz, aztán áttértünk tipikus csajos témákra. Pasik, ruhák, tánc, kutyák, macskák(csak mert szeretnénk állatokat), pasik, tánc, tánc, tánc éééés meglepő módon.... tánc! - Amúgy nagyon jók voltatok tegnap! - jutott eszembe hirtelen a tegnapi nap. - De azt nem értettem, hogy te mit kerestél a hip-hoposok között. Elvégre te azt nem tanulod... vagy igen!? - vontam fel szemöldököm, ő meg megrázta fejét. Kérdő tekintetem látva, egyből megmagyarázta.
- Csak azért táncoltam, mert lebetegedett az egyik táncos és nem tudtak kit berakni a helyére.... és mivel a te húgod vagyok és valamennyire értek hozzá, meg kellett tanulnom gyorsan a táncot és kiállni. Csak egy gyors megoldás volt. - adta meg az értelmes választ, én meg fennakadtam valamin.
- Hogy érted, hogy az én húgom vagy... ez miben befolyásolta? - értetlenkedtem, ő meg megvonta vállát.
- Igazából semmi extra. Csak híred van már a középiskolában is.... - közben telefonjára nézett, mert pittyegett. Egy gyors válasz után, újra felém fordult. - Mindenki arról beszél, hogy te és Adam milyen jó táncosok vagytok. Milyen ügyesek vagytok és így tovább. És tudja mindenki, hogy a te húgod vagyok, így ebből kifolyólag mindenki utánam lohol, hogy segítsek nekik vagy éppen fussak hozzád segítségért. - ahogy elmondta, leesett az állam. Sosem gondoltam volna arra, hogy a középiskolások körében népszerű leszek főiskolás tanulmányaimmal. Furcsa.... és nem érdek emberek járnak abba a suliba... ááááá... ugyan!
- Bombaaaa! - kiabálta valaki és a következő pillanatban beterített minket a víz. - Upsz. Bocsiiiii!!!! - nyávogott a vízből azt hiszem Louis. - De ha már vizesek vagytok, gyertek ti is. - invitált minket, mi pedig automatikusan megráztuk fejünket. Napozni akartunk, mert semmi színünk nem volt.
- Mi ez a punnyadás? - jött ki a házból Jensen és Jared. - Na, gyere! - kapta fel húgomat Jared, mire ő sikított egyet, gondolom meglepődött. Pár másodperc múlva már mind a ketten elmerültek a vízben. Liam nekifutásból szaltózott egyet a medencébe, amit tátott szájjal néztem. Csak akkor eszméltem fel, mikor Jensen kezében voltam és határozott léptekkel közelítette meg a medencét.
- Neeeee!!! - vonyítottam és fészkelődtem egészen addig, amíg lábaimat derekára fontam és kezeim átkulcsoltam nyakán, így éreztem magam biztonságban. Vagyis biztonságosabban, de tudtam, hogy beledob... vagy is sejtettem. - Jensen, ha most beledobsz.... - próbáltam fenyegetőzni, de nem igazán hatotta meg.
- Akkor mi lesz!? - lendített rajtam egyet, én meg ösztönösen kapaszkodtam és feljebb akartam tornázni magam, de nem engedte. Kezei fenekemen és combomon pihentek és erősebb volt nálam, így esélyem sincs.
- Akkor... - gondolkodtam valami igazán frappáns visszaszóláson és eszembe is jutott, hogy mi az, amivel hatni tudok rá. Legalább is remélem... Még sosem zsaroltam meg senkit és hát nehezemre is esik, de nincs kedvem hajat szárítani a délutáni program előtt. - Akkor nem megyek veled sehova délután! - erélyesen néztem szemeibe, de semmit nem tudtam kiolvasni belőlük. Annyira utálom, mikor így néz. Semmilyen érzést nem mutat ki ilyenkor és ezt gyűlölöm. Ahj.... de megtette hatását mondatom, mert a következő pillanatban lábam a talajt érte. Lemondó sóhajtás volt a válasza, mire gonosz mosoly húzódott számra. Nyekegek itt, mintha baj lenne, ha vizes leszek... magamra sem ismerek. Istenem! Megfordultam és ügyeltem arra, hogy Jensen kövesse minden mozdulatomat. De mikor sikerült mögé settenkednem, egy jól irányzott seggbe rúgással a vízbe küldtem. Tudtam, hogy menekülnöm kell, hiszen vissza akarja majd adni. - Bleeeee... - fordultam vissza, miközben jó messzire húzódtam a medencétől. Jensen sietve ugrott ki a vízből és felém indult. Előre futottam és elbújtam az egyik nagyobb bokor-fa-akármicsoda mögé. Régen húgommal rengeteget bújócskáztunk és mindig én nyertem, így esélye sincs Jensennek. Hallottam lépteit, de elment mellettem. Ördögi mosoly bújkált arcomon és figyeltem, ahogy engem keres. Halkan megkerültem ezt az akármit és a másik oldaláról lestem mit csinál barátom. Be kellett fognom a szám, majdnem elnevettem magam. Vicces volt, ahogy járkált fel-alá, azért, hogy megtaláljon. Kerestem valami botfélét és áthajítottam a másik bokorhoz, így Jensen azt célozta meg, én meg kihasználtam az alkalmat és visszarohantam a medencéhez. Mindenki kérdő tekintettel vizslatott, de csak legyintettem.
- Még menekül... Jensen nem találta meg. Bella bújócska bajnok! - részletezte húgom, én meg pukedliztam egyet a szép kis társaság előtt, ugyanis már mindenki a medencében volt. A másik három srác, Zayn, Harry és Niall is. Mikor mindenki elhallgatott és jeleztek a szemükkel, hogy fussak, leesett, hogy ki van mögöttem. Ahogy eljutott tudatomig az egész, már rohantam is. Megkerültem a medencét és hátra pillantottam. Barátom szorosan a nyomomban volt, én meg úgy döntöttem, hogy cukkolom kicsit. Megálltam és megvártam míg odaér hozzám. Arcán diadalittas vigyor éktelenkedett, én meg úgy döntöttem, hogy le kéne törölni, mert idegesítő, így meg sem vártam, hogy tegyen valamit. Egy hirtelen mozdulattal meglöktem vállát és már landolt is a vízben. Gondosan ügyeltem, hogy ne tudjon utánam nyúlni, így én száraz maradtam.
- Srácok... nem gondoljátok, hogy Bella túlságosan is száraz!? - tette fel a költői kérdést barátom, mire szemeim kitágultak. Na neee... ha a többiek is segítenek neki, esélytelen, hogy én nyerjek.
- Szerintem segítsünk ezen a problémán. - ugrott ki Jared a medencéből, majd szép sorban az összes fiú. Hátrálni kezdtem és szememmel menekülő utat kerestem. Tesóm látta, hogy szorult helyzetben vagyok, így gondolkodóba esett, hogyan is segíthetne.
- Srácok, én nem akarok közbe szólni. De azt nézzétek!! - mutatott a másik irányba és felfelé az égbolt felé , mire mindenki odanézett, én meg rögtön kihasználtam a helyzetet és berohantam a házba. Benn anyuék felvonták szemöldöküket, mire szusszantam egyet és kinyögtem, hogy 'üldöznek' majd itt lenn bújtam el, mert tegnap nem igazán néztünk körül itt, így reméltem, hogy nem találnak meg olyan gyorsan. Egy kis helyiségben húztam meg magam, ahol a takarító cuccok voltak. Hallottam ahogy csordaként csörtetnek be a házba és apáékat kérdezgették, hogy hol vagyok. Választ nem kaptak, mert igazából apuék sem tudták. Ők csak egy színes csíkot láthattak belőlem, ahogy elszáguldoztam előttük. Hát elkezdődött a keresés... tudtam, hogy ezek után végig a medencében leszek, ha megtalálnak. Tíz percig csendben ültem a földön és csak hallgattam, hogyan vitatkoznak. Aztán lépteket hallottam, amik felém közelítettek. Tudtam, hogy most megtalálnak... most pék sütemény lesz, az-az bukta!!!
- Megvagy! - kapott el Harry, mire sikongatni kezdtem. Rögtön odasereglett mindenki. Jensen elkapta a lábam, Harry a kezeimet és úgy vittek ki a medencéhez. - Nee... srácok! Engedjetek el! - visítoztam, miközben haladtunk kifelé. - Sziasztok! - röhögtem el magam, mikor Apuék elé értünk, ők meg csak megingatták fejüket, de láttam, hogy ott bujkált egy mosoly szájuk sarkában. Hát rájuk sem számíthattam. Jess!! Ő minden reményem!
- Srácok... - kezdett bele húgom, de Jared megfogta és bedobta a vízbe minden előzmény nélkül. Tesóm döbbenten nézett körbe, én meg félve néztem körbe. - Ez most mire volt jó? - próbált kikászálódni a vízből, de a fiúk visszalöködték. Szegény... Én csak lógtam mint valami lajhár. Próbáltam kihúzni lábaimat barátom kezei közül, mindezt sikertelenül. Úgy utálom, hogy a fiúk ennyivel erősebbek nálam... Arghh.!!!
- Mert áruló vagy! Falaztál Bellának... ez a büntetés! - szórakozott vele Jared, mire húgom lefröcskölte és ebből kialakult köztük egy vizibunyó. Nevetve néztem őket, de ez az állapot nem tartott sokáig.
- Na... dobjátok már bele! - bíztatta őket az ír szőkeség. Niall talán!? Igen... azt hiszem.
- Jól van... megjegyeztelek! - fenyegetőn néztem rá, de ő nem vett komolyan. Bár ezt nem várhattam el tőle, elvégre két pasi tart a levegőben és arra készülnek, hogy a medencébe dobnak. - Srácok... tegyetek már le! Fáj mindenem! - próbáltam parancsolgatni neki, de semmi nem hatott rájuk. SEMMI! Ahj már.!
- Szerintem meg egy... - kezdett el számolni Jensen, majd összenéztek Harryvel. - Kettő. - mondták ki egyszerre a következő számot, én meg beletörődtem sorsomba. - Három! - kiabálták el megukat, én meg csak annyit láttam, hogy repülök aztán landolok. A víz kellemesen langyos volt és ennek megörültem. Nem szívesen laffantam volna egy jéghideg vízzel teli tartályba. Ahogy a felszínre értem, szúrós tekintettel meredtem rájuk.
- Na.. akkor most mindenki boldog, mert én is vizes vagyok!? - néztem körbe és elégedett fejjel bólogatott mindenki. - Remek... akkor most húzz ki! - nyújtottam a kezem Jensen felé. - Jajj nyugodj már meg, nem rántalak bele, csak fáj a kezem, mert Harryvel az előbb szó szerint lógattatok. - forgattam meg szemeimet, hogy még hihetőbb legyen a mesém, barátom meg megadóan nyújtotta kezét, amit elfogadtam és egy határozott mozdulattal a vízbe húztam. Harry a medence mellett röhögött úgy, hogy már fogta a hasát és majdnem elesett a saját lábában. Gyorsan kiugrottam a vízből, mögé osontam és őt is Jensen után löktem. Meglepődött arckifejezésén jót derültem, miközben a többi fiú felé fordultam. Louis magától beleugrott a vízbe és közölte, hogy nem várja meg, míg belelököm. Megvontam a vállam és a többiekre meredtem. - Akkor most ti is a könnyebb utat választjátok vagy engem!? - karba tettem a kezem, ők meg gondolkodóba estek. A medence felé néztek, ahol Jared és Jess éppen smároltak (ennyit a büntetésről), Jensen és Harry sugdolóztak és volt egy olyan érzésem, hogy rólam van szó. Louis pedig vigyorogva várta a többiek sorsát.
- Én ugrok magamtól is! - jelentette ki Niall, majd a következő percben már a vízben volt. Érezte a vesztét. A többiek viszont maradtak... Liam és Zayn csak álltak és néztek. Gondoltam, hogy gonoszkodom egy kicsit Jensennel és a két majommal. Közéjük álltam és kacéran játszadoztam velük. Tudtam, hogy mind a kettőjüknek van barátnője és ők is tudták, hogy ott van nekem Jensen, de azért egy próbát megért. Barátom felvont szemöldökkel nézte az egész jelenetet a medencéből és valószínű, hogy nem tetszett neki, amit lát. Mikor végigsimítottam mind a két srác izmos karján, elfordult. Nem is akartam tovább szórakozni. Először is.... még a végén a kapcsolatunk kárára megy. Másodszor pedig, a két srác annyira össze volt zavarodva, hogy sikerült egyszerre belelöknöm őket. Két legyet egy csapásra!
- Én nyertem! - ugrándoztam örömömben. Ezzel már csak az volt a gond, hogy ezt a medence szélénél csináltam és beleestem a vízbe, de a következő pillanatban se kép se hang, csak egy koppanás....
- Bella, nyisd ki a szemed! Bella ébredj! - hallottam a hangokat, próbáltam engedelmeskedni neki, de nem sikerült. Szemhéjam túl nehéznek bizonyult és fájt a fejem. Éreztem, ahogy felemelnek és a következő pillanatban anyu hangját hallottam és aput, ahogy irányít, hova tegyenek.
- Mi történt? - fogta meg kezem anyu és hallottam hangján, hogy sírni fog. Nee... nem szeretem ha sír. Azt meg főleg nem, ha miattam!
- A medence szélénél ugrált és az egyik ugrásnál, kicsúszott alóla a lába és beverte a fejét, ahogy beleesett a vízbe. Azután még körülbelül fél percig a víz alatt lehetett, amíg felhúztuk. De most mit csináljunk?? - hallottam, hogy Jensent fojtott hangon beszél. Hallottam és éreztem mindent, de nem tudtam kinyitni szemeimet! Annyira idegesítő, mikor a testem nem úgy reagál, ahogy én azt szeretném...
- Bella... - azt hiszem a húgom kezdett el hozzám beszélni. - Kérlek szépen, nyisd ki a szemed! Kérlek ébredj fel. Kérlek... - elzokogta a végét, nekem pedig megszakadt a szívem és üvöltöztem belsőmmel, hogy engedelmeskedjen végre, de csak azért sem. Magamhoz akartam ölelni húgom, hogy ne sírjon. Hogy megnyugodjon, de jelen pillanatban valahol a sötétség közepén bóklászok és arra várok, hogy végre visszakapjam az irányítást testem fölött. De bárhogy próbálkoztam nem sikerült. Az egyik pillanatban legalább hallottam őket, de aztán egy éles fájdalom hasított fejembe és magával ragadott a sötétség.
- Apu... - hangom halk volt és erőtlen. Fogalmam sem volt arról, hol is vagyok. Egy nagy tágas szobában feküdtem a franciaágyon. Fejem lüktetett és iszonyatosan fájt. Apu ült mellettem, más nem is volt a szobában.
- Hogy vagy? - mosolygott rám, mire próbáltam megmozdulni, de olyan volt, mintha egy kést szúrtak volna fejembe. - Akkor nem jól. Kicsim... - fogta meg kezem. - Agy rázkódásod van. Amikor beleestél a medencébe, beverted a fejed és az orvos azt mondta, hogy pihenned kell legalább két napig. Ha mégse pihennél, fenn áll a veszélye az emlékezet kiesésnek, rosszullétnek és egyéb másnak... Tudom, hogy milyen makacs vagy és nem akarsz majd ágyban maradni, de kérlek! - kétségbe esetten nézett rám, mire halványan elmosolyodtam. Aggódik...
- Azt sem tudom hol vagyok, de arra kérsz, hogy maradjak ágyban. És pont én!? Én, aki imádok mozogni? És miért csak két nap? Nem értem... minek egyáltalán az a két nap!? - kérdezősködni kezdtem.
- A mi szobánkba hoztunk, mert itt elég nagy és levegős a környezet. Itt vagyunk a nyaralóban, idejött az orvos. Nyugi.. nem kórház. - nyugtatott meg, én meg kieresztettem az eddig benn tartott levegőt. A kórház az ellenségem. Ha oda kell menni, akkor engem rángatni kell. Gyűlölöm... - És igen szívem, te! És azért két nap, mert átlagosan két nap alatt rendbe jön az agy egy ilyen megrázkódtatás után. Persze utána is fenn áll a hányinger veszélye, esetleg szédülés, akkor továbbra is ágyban kell maradnod. De tudom, hogy úgysem fogsz... viszont ezt a két napot ha kell az ágyhoz kötözve töltöd! - erélyesen nézett, mire megadtam magam. Egy feltétellel!
- Apu... Ha már egyszer ágyban kell maradnom, legalább had legyek a saját szobámban. - ahogy elmondtam feltételem, lehunyta szemeit és pár másodperces gondolkodás után, rábólintott. Ennek megörültem és egy hirtelen mozdulattal felültem az ágyon, amit nagyon megbántam. Szédültem, fájt a fejem és pár pillanatra elsötétült minden. Újra.... - Segíts eljutni a szobámig. - nyúltam keze után, ő pedig készségesen felugrott és a karjaiba kapott.
- Erről beszéltem! Ágyban maradsz két napig és nincs vita. Még egy ájulás és egész nyaralás alatt az ágyadban leszel! - fenyegetőzött, mire lebiggyesztettem számat. Az ajtóhoz érve, kinyitotta azt és kiléptünk rajta. Fejem vállára hajtottam és behunytam szemem, mert így elviselhetőbb volt a fejfájás.
- Bella!!! - üvöltötte húgom és hallottam, ahogy felém robog.
- Héééé... állj meg! - szólt rá Apu, mire Jess lefékezett és kérdőn nézett ránk. - Semmi hirtelen mozdulat. Elájulhat, rosszul lehet és a többi.. - részletezte, mire megforgattam szemeim, majd körbenéztem a többieken. Mindenki megkönnyebbült, hogy magamnál vagyok és valamivel jobban érzem magam. - Jensen, megmutatod hol a szobátok? Beviszem Bellát és ügyelni kell rá, hogy két napig ágyban maradjon! - közölte mindenkivel a tervet, mire megráztam fejem, de erre a mozdulatomra el is fintorodtam és visszahajtottam buksim apu vállára. Barátom elvezetett minket a szobánkig, ott pedig átvett aputól. - Hűűű... szép szoba. - dicsérte meg, mire elmosolyodtam. Végre nem az-az aktatáskás üzletember áll előttem, akit nem szeretek, hanem az Apám! Akit viszont nagyon is szeretek!
- Minden oké? - aggódva nézett rám Jensen, mire elmosolyodtam. Azok után, ahogy viselkedtem, még képes normálisan beszélni velem. Elképesztő.... Szeretem!
- Igen. - suttogtam, mert csak ehhez volt erőm. - Délután elmegyünk oda, ahova akartunk? - fordultam felé, ő meg úgy nézett rám, mint egy hülyére. - Most mi van? - förmedtem rá, ami csak annyival ért fel, hogy suttogva szidtam, de ez meg sem hatotta.
- Ahhoz sincs erőd, hogy rendesen beszélj, akkor hogy akarsz menni valahova? Bella.. - közelebb hajolt és nyomott egy puszit homlokomra. - Bepótoljuk két nap múlva, rendben? - kérdezte, mire bólintottam egy aprót. - Addig pedig pihenés van ezerrel és ha fel mersz kelni, nagy baj lesz! - fenyített be, mire belebokszoltam vállába, ami most körülbelül egy szúnyog csípés volt számára. Semmi erőm, fáj mindenem és nagyon rosszul érzem magam, de nem akarom mondani neki, mert akkor még jobban aggódni fog.
- Mindegy, lényegtelen. - legyintettem, majd a következő pillanatban felkaptam mobilom az éjjeli szekrényről és nyomkodni kezdtem. Barátom kivette kezeim közül az elektromos kütyüt, mire durcásan néztem rá.
- Aludj egy kicsit. Attól talán jobban leszel! - ennyire látszik rajtam, hogy szarul vagyok!? Pedig istenre esküszöm egy szóval se mondtam semmit... - Igen... Bármilyen mozdulatot teszel, a fájdalom kiül pár másodpercre az arcodra és nézni is rossz. Kérlek aludj egy kicsit! - betakart mindkettőnket és átkarolva magához húzott, fejem pedig mellkasára tettem.
- Szeretlek! - nyökögtem még mielőtt elaludtam volna és éreztem, ahogy hajamba puszilt. Elmosolyodtam és lehunytam szemem. Magával ragadott az álom világ. Furcsa és egyben értelmetlen álmom volt.
Adammel táncoltam, de feszült volt köztünk a légkör. Éppen egy emelést csináltunk, amikor kicsúsztam kezei közül és lestukkoltam a padlót. Abban a pillanatban elájultam. Álmomban mintha kikerültem volna testemből, külső szemlélőként láttam mindent. Jensen idegesen rontott be a táncterembe, mert nem vettem fel a telefont. Amikor meglátott eszméletlenül a padlón és mellettem a 'nem törődöm' Adamet, aki a mobilját nyomkodta, mérges lett és behúzott neki egyet. Nem értettem mit vágnak egymás fejéhez, csak azt tudtam, hogy miattam veszekednek és verekednek. Mind a ketten azzal voltak elfoglalva, hogy egymást szapulják, miközben ott feküdtem a földön és vérzett a fejem. Sofia volt a következő aki berontott és ahogy meglátott, rögtön hívta a mentőket. Jaajjj.. csak azokat ne!!
- Fejezzétek már be! Nem veszitek észre, hogy most van a legnagyobb szüksége rátok!? Idióta banda... - leguggolt mellém és úgy fektetett, hogy a padló ne érje a fejemen keletkezett sebemet. Annyira jól esett ez a kis gondoskodás az ő részéről. - Adjatok valamit, amivel beköthetem a fejét, mert túl sok vért veszített! - irányította a fiúkat, mire ők a kezébe nyomtak egy pólót. Fejemre kötötte, amitől kicsit jobb állapotba kerültem. Értem ez alatt, hogy nem vérzett annyira a kobakom.
- Istenem, Bella. - arcát tenyerébe temette Jensen és mellettem guggolt egészen addig, amíg a mentősök meg nem érkeztek. Rögtön hordágyra raktak és már vittek is ki. A következő emlék képem, hogy a kórházi ágyon fekszem bekötött fejjel, infúzióval és az ágyam mellett áll Anyu és Apu, akik kétségbe esett szemekkel néznek.
- Mr és Mrs. Blake. Előfordulhat, hogy a lányuk nem emlékszik majd dolgokra, ha felébred. Kérem, ne zúdítsanak rá mindent egyszerre. Hagyják, had jöjjön rá magától mindenre, mert ha nem így lesz, az agy károsodáshoz vezethet. Bár jelen pillanatban is fenn áll a veszélye annak, hogy az agya olyan mértékben károsodik, hogy a táncot örök életére elfelejtheti. De reméljük a legjobbakat! - szépen anyáékra zúdított mindent a doki és kiviharzott. Elfelejteni a táncot?? Örökre!?!? Ugye, csak viccel velem? Az életem a tánc! Ha az nincs, akkor én se... Csak ne legyen semmi gond! Táncolni akarok, amíg csak élek és nem tizenkilenc évesen abbahagyni.
Ahogy felriadtam álmomból, hirtelen ültem fel és megszédültem. A fejemet fogva próbáltam elkerülni az elkerülhetetlent. Vagyis nem elájulni, de nem jött össze....
- Bella! - hallottam meg Jensen hangját, mire lassan kinyitottam szemeimet és aggódó tekintetével találkoztam. - Jaj istenem, Bella! - egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el száját, ami egy apró mosolyt varázsolt arcomra. - Vigyázz magadra! Csak semmi hirtelen mozdulat! - szidott meg az előbbi cselekedetemért, én meg amennyire tőlem telt, bólintottam. - Ahj Picur.! Komolyan beszélek... vigyázz magadra kérlek! - jól ismer és tudja, hogy nem adom meg magam. Engem nem lehet ágyba kényszeríteni. De ahogy azokba a nagy, féltő szemekbe nézek...
- Rendben. - végleg megadtam magam és úgy döntöttem, hogy miért ne!? Legalább több erőm lesz harmadik nap ahhoz, hogy kiidegeljem a társaságot. - Köszönöm! - magamhoz öleltem, majd miután elengedtem, értetlen tekintettel vizslatott. - Csak azt, hogy vagy nekem. - adtam meg a magyarázatot előbbi mondatomra, ő meg széles mosollyal ajándékozott meg.
- Szeretlek. - közelebb hajolt és ajkait enyémekre nyomta. Kezem tarkójára vezettem, a másikat pedig arcára és úgy húztam még-még-még-még közelebb magamhoz. Nyelve táncra hívta enyémet és engedelmeskedett neki. Egyik kezem lejjebb vándorolt és hasán játszadozott, ő meg egy morgással fejezte ki, hogy tetszik neki, amit csinálok. - Most nem lehet... - levegő után kapkodva húzódott el tőlem, én meg sóhajtottam egyet. - Bármennyire szeretném, nem lehet! Majd két nap múlva. - kacsintott és rossz fiúsan mosolygott, mire megforgattam szemeimet.
ui: Tényleg nagyon sajnálom a késést! De nem volt időm írni és eleve vissza akartam rakni hétvégére a részek érkezését... :)
Zsó. xx. :) ♥
*-* nagyon jó lett, imádoom! szegény Bella, remélem nem lesz komolyabb baja :c várom a kövit, siess!<3 :)
VálaszTörlésKöszönöm! :) ♥ nyugi, semmi komoly.... csak... :D na jó, majd meglátod. ;)
VálaszTörlés